head main hirek

Tébláboló szerelmesek

Tébláboló szerelmesek

A  "Così fan tutte" az Operaházban. Kritika.

A Così fan tutte sokáig a legkevesebbre értékelt nagy Mozart-opera volt. Lorenzo da Ponte szövegkönyve ugyanis tipikus buffo librettó, mely az egyéni jellemábrázolások helyett a helyzetkomikumokra és a személycserékre helyezi a hangsúlyt, ennek megfelelően Mozart zenéje is megmarad látszólag a korabeli opera buffa műfaji keretei között. Az opera dramaturgiája - Fodor Géza szavaival élve - páratlanul primitív a műfaj történetében, viszont a különböző alakok szimmetriájának kiemelésével, a darabban és a zenében rejlő humor kiaknázásával még akkor is élvezetes és szórakoztató előadást lehet létrehozni, ha a rendező nem elemzi alaposan a partitúrát, csupán a történet elmesélésére törekszik.

cosieloadas 2Jelenet

Pedig a zene behatóbb tanulmányozása során hamar ráeszmélhetünk, hogy miben is rejlik a Così fan tutte zsenialitása. Mozart da Pontéval közösen írt operái ugyanis korántsem egyszerű vígoperák. Hiszen a zeneszerző hihetetlen invenciógazdagsággal használta fel és ötvözte egymással korszaka legkülönfélébb zenei törekvéseit, ennek következtében érett műveiben sohasem alkalmazott egy fajta stílusréteget – a Così fan tutte-bansem. Mert bár a darabban stilizálta az opera buffa stílusbeli jellegzetességeit, és megtette azokat uralkodó stílusrétegnek, de beépítette a műbe az opera seria jellegzetes stilisztikai sajátosságait is. A könnyedebb részleteket hirtelen váltja fel egy-egy patetikusabb és a mélyebb lélekábrázolást szolgáló seria stílus. Mindeközben az egész darabot áthatja az irónia, a kissé szentimentalista érzelgősség és nosztalgia, valamint a friss és eredeti humor. Mozart zenéje egy irracionális érzelmi szférát teremt, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol a szerelmesek csak áltatják magukat a „hiúság-szerelem” állapotában (Fodor Géza említi ezt a szókapcsolatot, amit Stendhal A szerelemről című művéből idéz), miközben a vén filozófus szép lassan lerántja a leplet a látszólagos idillről, és felszínre kerül a kiábrándító valóság. Látszólagos együgyűsége és semmitmondása ellenére a Così fan tutte tehát nagyon is sok lehetőséget rejt magában a rendező számára egy izgalmas, katartikus előadás létrehozásához.

cosieloadas 1
Balga Gabriella és Celeng Mária

 

Jiří Menzel azonban előzetes nyilatkozataiban is elmondta, hogy nem tartja sokra a darab cselekményét, a Così fan tutte-nak nincs komoly mondanivalója, és elsősorban olyan rendezést szeretne megvalósítani, amely szórakoztató, derűs estét ígér, semmi többet. Ezzel önmagában nem lett volna semmi baj, hiszen - mint fentebb is kifejtettem - a humor és a komikum kiaknázásával is lehetett volna egy jól működő előadást színpadra állítani. Csakhogy Menzel nem végezte el a rendezői aprómunkát, ennek következtében rendezése nem egy esetben a koncertszerű előadásokra emlékeztetett. Zöldy Z Gergely mutatós és könnyed előadást ígérő díszleteket tervezett. A több szintre osztott színpadtér, amellett, hogy változatos mozgási lehetőséget teremt az énekesek számára, az egyes figurák közti szimmetria kiemelését, vagy akár a szereplők viszonyainak ábrázolását is szolgálhatta volna. Azonban Menzel nem kívánta kihasználni a díszlet nyújtotta lehetőségeket sem.

cosieloadas 3
Kálmán Péter és Barát Emőke

 

Az énekesek többnyire kevésbé kifejező színpadi mozgással és színészi játékkal tengtek-lengtek a színpadon, miközben folyamatosan a közönség felé fordulva, a közönségnek énekeltek. Mindeközben tették, amit maguktól elgondoltak szerepükről: a férfiak erőtlenül mosolyogtak, hiteltelenül kétségbeestek vagy éppen laposan és semmitmondóan igyekeztek udvarolni, miközben a dámák látványosan ájuldoztak és szenvelegtek, majd szép lassan engedtek a csábításnak. Mindezt elég kifejezéstelenül, közhelyes gesztusokkal és olcsó poénokkal megtűzdelve. Persze lehetséges, hogy mindez a rendezői koncepció része volt, hiszen ha a történet hiteltelen és semmitmondó, akkor miért akarna az Oscar-díjas filmrendező bármit is belemagyarázni? Aki kétségtelenül a szakma egyik legnagyobb képviselője, de ezzel a rendezéssel melléfogott. Első magyarországi operarendezésével Menzel egy lapos, semmitmondó előadást állított a Magyar Állami Operaház színpadára, alapos darabelemzés nélkül, magukra hagyott, fiatal, kevésbé tapasztalt énekesekkel. A táncosok és az énekkar jelenléte kiemelt egy-egy jelenetet, amennyiben betöltötték az egyébként a szólóénekesek uralta színpadot, de ezek a kiemelések esetlegesnek hatottak.

cosieloadas 5
Szigetvári Dávid, Haja Zsolt, Balga Gabriella és Celeng Mária

 

Sajnos az énekesi teljesítmények sem voltak kifogástalanok. Haja Zsolt derekasan helyt állt Guglielmo szerepében. Érces baritonhangon, határozottan, az apróbb dinamikai árnyalatokra is odafigyelve énekelt, szerepértelmezése azonban a gyenge rendezői jelenlét következtében felszínesebbre sikeredett. A Ferrandót alakító Szigetvári Dávid hangját kiforratlannak, fakónak és egyszínűnek éreztem. Mélyebb érzelmi azonosulás és finomabb árnyalatok nélkül énekelt, ráadásul olykor pontatlanul is. Kálmán Péter Don Alfonsóként igyekezett menteni a menthetőt és életszerűen megformálni a cinikus filozófus alakját. Olykor túlhangsúlyozta a mondatokat, megnyomta a szavakat, de mindvégig érthetően artikulált és igyekezett kifejezően énekelni. A Dorabellát és Fiordiligit megformáló Balga Gabriella és Celeng Mária ígéretes szopránhangok, szép, gömbölyű dallamíveket kerekítettek a lassabb, lírai részekben. Celeng ügyesen és érzelemteljesen énekelte ki a koloratúrákat, viszont a szólam nehézségei miatt talán várhattak volna még pár évet, mielőtt kiosztják rá Fiordiligi szerepét – a mélyebb regiszterekkel meg is gyűlt a baja. Balga Gabriella hangjából most eltűnt a korábbi szerepeiben érzett érdesség, viszont hiányzott az énekléséből az élénkebb pajkosság. Baráth Emőke visszafogott Despina volt: üzembiztosan és gond nélkül énekelt, de semmi pluszt nem igyekezett hozzátenni szerepéhez, s énekelése kifejezéstelenebb volt, mint máskor. A derűs komédiázás az ő esetében is elmaradt.

cosieloadas 6
Jelenet

Az énekkar a szokásos magas színvonalon teljesített, a zenekar pedig jobbára szélesen áradó, lomha dallamokkal hömpölygött előre. Halász Péternek minden bizonnyal megvan a saját Così fan tutte értelmezése, jól ismeri a darabot, erre utaltak sajátos tempói, valamint az egész előadást átható líraiság. Sajnálatos módon interpretációja nem emelte ki hatásosan a Mozart zenéjében rejlő humort és az egyes stilisztikai rétegek közti éles váltásokra is érzéketlen volt.

 

Világhíres rendező, fiatal tehetségek és egy, az operát alaposan ismerő karmester a Magyar Állami Operaház idei évadjának harmadik premierjén. Mindez azonban önmagában mégis kevésnek bizonyult egy igazán szórakoztató és magával ragadó előadáshoz.

Péter Zoltán

fotó: Nagy Attila

***

 

2014. október 12. Magyar Állami Operaház

Wolfgang Amadeus Mozart

Cosi fan tutte

Magyar nyelvű feliratok - Romhányi Ágnes

Angol nyelvű feliratok - Arthur Roger Crane

Rendező: Jiří Menzel

Koreográfus: Nádasdy András

Díszlettervező: Zöldy Z Gergely

Jelmeztervező: Zimula Sylvia Hanáková

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Halász Péter

Szereposztás:

Fiordiligi - Celeng Mária

Dorabella - Balga Gabriella

Ferrando - Szigetvári Dávid

Guglielmo - Haja Zsolt

Despina - Baráth Emőke

Don Alfonso - Kálmán Péter