head main hirek

"Áprilisban már újra színpadon álltam..."

"Áprilisban már újra színpadon álltam..."

Interjú Keszei Bori szopránnal.

 A tavalyi évadban a szokottnál kevesebbszer láthattuk színpadon.

Tavaly december 10-én született meg Vilma lányom, ezért egy ideig tényleg nem léptem fel, de áprilisban már újra színpadon álltam. Vilma már a harmadik gyerekem, tehát egyrészt rutinos voltam, másrészt az ember ilyenkor már nem szívesen hagy ki éveket. A Figaro házasságával tértem vissza, Susanna szerepével, ami nem túl nehéz, és nem is először énekeltem. Igaz, elég hosszú a szerep, teherbírás azért kell hozzá.

Tavaly nyáron viszont még fellépett a Traviatában, a Miskolci Operafesztiválon.

Igen, és akkor már a negyedik hónapban voltam. Sőt, még augusztusban is énekeltem a Margitszigeten Erkel István királyában, hathónapos terhesen, egész nagy volt a hasam. Könyörögtem Kentaurnak, a jelmeztervezőnek, hogy próbáljon meg olyan ruhát adni rám, amiben nem nézek ki terhesnek, inkább csak molettnek. Annál is inkább, mert egy szűzlányt kellett alakítanom, aki végül pont abba őrül bele, hogy nem kell a férjének. Márpedig ez terhesen meglehetősen okafogyottá vált volna… Sikerült is a jelmez, később egy ismerősöm mesélte, hogy a nézőtéren hallotta valakitől: „Hogy meghízott ez a Keszei Bori”!

keszeibintnov(fotó: Keszei Bori tulajdona)

Térjünk vissza a tavalyi évadra. Mit énekelt a Figaro házassága után?

Szerepeltem Strauss Az árnyék nélküli asszonyában egy kicsi szereppel, ami azonban annál meghatározóbb élmény volt számomra.

Ez kettős szerep volt: az egyik „gyermekhang” és az egyik „szolgáló”.

Igen, és csak az utóbbi szerepben kellett megjelennünk a színpadon, egyébként a színfalak mögül énekeltünk. Zeneileg ezek nagyon nehéz szólamok. Nagyon figyelni kell, hogy egymáshoz képest is tisztán énekeljünk, mert a harmóniákban gyakoriak a „surlódó hangok”, azaz a szekundok. Ráadásul többnyire a zenekar is mást játszik, a felső szólamoknak pedig rendszeresen magas C-ket, H-kat kell énekelniük. De egy nagyon jó gárdába kerültem, az említett szerepeket éneklő, összesen hat nő nagyon jól tudott együtt dolgozni, remek hangulatban. Ez egyébként a többi énekesre, a szólistákra is igaz volt.

Korábban is énekelt már Richard Strauss-operában, az Arabellában.

Utoljára tavaly, amikor be kellett ugranom a szerepbe. Váradi Zita megbetegedett, így lettem én a Strauss-fesztiválon újra Zdenka. Ez egy nagyon nehéz szerep, ráadásul nem sokkal voltam a szülés után, rövid volt a felkészülési idő, és azt megelőzően másfél évig nem énekeltem Zdenkát. Úgyhogy büszke vagyok, hogy jól sikerült. Utána kis szünetet tartottam, augusztusban pedig a Sziget Fesztiválon szórakoztattuk a nagyérdeműt.

keszeibintnovArabella
Az Arabellában Ildikó Raimondival (fotó: Csibi Szilvia)

Ez egy sajátos közeg egy operaénekes számára…

Én imádtam. Már második alkalommal léptem ott fel. Igen, speciális helyzet és helyszín. Egy kis zenekar kísért, ami az Operaház zenekarából állt össze. Köteles Géza vezényelt, Aczél András volt a rendező. Persze egyvelegeket énekeltünk, mikroporttal. Egyfajta „best-of” válogatás volt, „highlights” népszerű operákból. Dallamos, hatásos, látványos részeket igyekeztünk összeszedni. A dizájnt Lakatos Márk csinálta, és rövid szituációkat is előadtunk, sok improvizációval. Hábetler András kollégám pedig nem csak énekelt, ő volt a konferanszié is, szerintem fantasztikusan csinálta. Hat estén át léptünk fel egy nagy sátorban, ami nagyon kemény volt. Utána fájt a torkom, lázas lettem, két napig ágyban pihentem. Eleve fárasztó, hogy a Szigeten hatalmas a tömeg, és folyamatosan nagy a hangzavar. De végig eufóriában énekeltünk. Olykor már az első perctől éreztük, hogy ez siker lesz, máskor viszont kőkeményen meg kellett dolgoznunk a közönség figyelméért. Ez egy nagyon őszinte közeg, ha nem elég érdekes, amit csinálunk, a közönség elmegy onnan egy másik helyszínre. Bizonyos szempontból egy gyerekelőadáshoz tudnám hasonlítani: ha nem érdekli, akkor a gyerek is elfordul és dumálni kezd. A részeg hippi is ilyen. [nevet]

Állítólag szülés után gyakran megváltozik egy énekesnő hangja. Tapasztalt ilyet?

Az első gyerek után valószínűleg így volt. Hogy esetleg most is változott-e a hangom, az számomra is ebben az évadban fog majd kiderülni. Ezt persze nehéz elválasztani attől, hogy közben idősebb is lettem, és a hang a korral is változik. Idővel a középhangok ideális esetben egyre szebben, gömbölyűbben szólnak, a váltóhang pedig máshová kerül stb. Miután a mi hangszerünk egy biológiai hangszer, természetes, hogy azt folyamatosan karban kell tartanunk, és a hang változásaihoz alkalmazkodnunk kell. Az a jó, ha egy énekes felépíti magának, hogy mit énekel majd az első tíz évben, a második tíz évben pedig már kicsit más szerepkörre tér át.

keszeibintnovsziget
A Sziget Fesztiválon (fotó: Magyar Állami Operaház)

Éppen erre akartam rákérdezni. Változott-e a szerepkör, amit énekel, vagy amit a jövőben énekelni szeretne?

Új szerepem lesz ebben az évadban Musette a Bohéméletben. A karakter mindig is közel állt hozzám, de eddig nem énekeltem, mert ez mégiscsak Puccini-zene, amiben a zenekart nem könnyű áténekelni. Nagyon szeretem Puccini zenéjét, de nekem azért nem elég sűrű hozzá a hangom. Inkább csak Musette szerepe jöhet szóba.

Mimí nem?

Lehet, hogy valamikor majd igen, de addigra meg könnyen kiöregedhetek a szerepből. Az persze, hogy milyen szerepeket énekelek, nem csak rajtam múlik, hanem azon is, hogy az Operaház milyen feladatokat ad nekem.

Mégis, milyen szerepvágyai vannak?

Nagyon jó volt számomra ez a találkozás Richard Strauss-szal. Zdenka szerepe nekem való, szívesen énekelnék a jövőben más Strauss-operákban is. Bellini és Donizetti operái is nagyon közel állnak hozzám, de ezeket idehaza sajnos ritkábban játsszák. Három gyerekkel én már nem fogom a világot a nyakamba venni, úgyhogy megfordult a dolog: kevésbé beszélhetek arról, mit szeretnék énekelni, az itthoni kínálat jöhet csak szóba, az, amire felkérnek. Nagyon szívesen elénekelném például Aminát Az alvajáróban, vagy Marie-t Az ezred lányában, de itthon sajnos ezeket sem játsszák. Mostanában inkább az a tendencia, hogy nem annyira énekes-központú darabokat mutatnak be, inkább olyanokat, amik rendezői szempontból vagy a karmester számára izgalmasak. De ha egyetlen szerepálmot kellene mondanom - amit viszont valószínűleg sosem fogok elénekelni - az Pillangókisasszony.

keszeibintnovtrav
A Traviatában László Boldizsárral a Miskolci Operafesztiválon
(fotó: Gálos Mihály Samu)

Miért gondolja, hogy soha nem fogja elénekelni?

Ez egy nagyon „spintós” szerep, főleg az opera vége felé. Lehet, hogy később hozzáérik a hangom, de erre is igaz, amit Mimível kapcsolatban mondtam: kit érdekel egy ötvenéves Pillangó? Persze, van az a sztár-kategória, akinél ez is mindegy, mert már az előadó nevére is bemegy a közönség.

Fellép az idei évadban a már említett Puccini- és Strauss-opera mellett a Parázsfuvolácskában is, Paminaként, valamint A Rajnakincsében, Freia szerepében.

Mindkettő új szerep. A Parázsfuvolácska egy gyerekelőadás lesz, amit nagyon várok. A legkisebb lányom mellett van egy 7 és egy 6 éves gyerekem is, úgyhogy egyébként is ilyen közegben töltöm a mindennapjaimat. Az előadás a Varázsfuvola könnyített, rövidített változata lesz, itt kipróbálhatom, hogy Pamina szerepe mennyire való nekem. Ami Freiát illeti: nyilván nem vagyok egy klasszikus Wagner-énekes, de ez nem egy nagy szerep, és nem bánom, hogy kiosztották rám. Ez is jó lesz arra, hogy új helyzetben próbáljam ki magam.

Milyen fellépései lesznek még az idei évadban a fent említetteken kívül?

Júniusban Japánba megyek az Operaházzal egy Figaro házassága turnéra, ott is Susannát énekelem. És részese vagyok egy izgalmas kezdeményezésnek is, ami a Szülők házához kapcsolódik. A Szülők háza, amit Regős Judit pszichológus barátnőm hozott létre, egyfajta konzultációs központ szülőknek, pszichológiai tanácsadással és gyerek foglalkozásokkal. Ennek a komolyzenei vonalát szervezem Hábetler Andrással. Októbertől kezdve rendszeresen tartunk rövid kis előadásokat, egyórás ismertetőket az ország különböző pontjain, 3-6 éves gyerekeknek és szüleiknek. Dalokat, rövidebb operaáriákat mutatunk be. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert sokakkal együtt én is úgy látom, hogy szűkül az operát kedvelők tábora.

keszeibintnovyoutube
A "Szülők Háza" filmes ajánlójában

Hogyan látja az Operaház jelenlegi működését, irányvonalát, műsorkínálatát?

Én mostanában nagyon jól érzem magam az Operaházban. „Dübörögni” látom, és a jelenlegi vezetés egy új arculatot is fel akar felépíteni, ami a 21. században megkerülhetetlen. Sok a fiatal énekes, rendező, ami szintén jó, épp itt van már ennek az ideje. Tudom, hogy az Operaházban feszített munkatempó van, és a Ház munkatársai közül sokan nagyon le vannak terhelve. A célok és a jelenleg műsoron lévő előadáspark sem mindig fedik egymást, vannak még poros, avítt előadások is. De ez egy nagy hajó, amit irányba fordítani évekbe telik. Szerintem most nagyon jó irányba mennek a dolgok, és én ebben szívesen veszek részt.

 

Csák Balázs