head main hirek

Csukott ajtókat látok

Csukott ajtókat látok

A "Figaro házassága" az Armel Operafesztiválon. Kritika.

Az Armel Operaverseny harmadik estéjén ismét egy népszerű Mozart-darabbal találkozhatott a közönség, ezúttal a Kolozsvári Magyar Állami Opera előadásában. A Figaro házasságát azonban nem egy sok éves tapasztalattal és rutinnal rendelkező művész, hanem az operarendezőként most debütáló Novák Péter állította színpadra. Novák hosszú évek óta tevékenykedik koreográfusként, színészként és énekesként, kétségkívül ért a színház világához. Első rendezése is alapvetően egy színvonalas, több érdekes, humoros ötletet felvonultató előadást eredményezett. Ugyanakkor a színpadra állítást olykor feleslegesen túlmozgatásosnak találtam, az egyes énekszámok alatt fellépő táncosok koreográfiája pedig túlságosan egysíkú volt - hozzáteszem, hogy a produkció koreográfusa nem Novák, hanem Bordás Attila volt.

 

 

Figaro armel 1

 

 

A színpadon egyébként nagyjából az történt, amit a szerzői utasítások előírnak, abban a kontextusban, ahogy az a szövegkönyvben szerepel. A sokszor tabló-szerű beállítások is a hagyományos operajátszás megoldásaira emlékeztettek, ugyanakkor Novák Péter nem helyezte konkrét, realisztikus térbe a történetet. A díszletet mozgatható ajtókeretek sokasága alkotta. Ezek segítségével a statiszták és az énekesek a közönség előtt rendezték át a színpadképet. A rendezés nem csak így reflektált a produkció színházi előadás voltára, hanem többek között azzal is, hogy a művészeket olykor az összehúzott függöny előtt énekeltette, illetve a magyar feliratok között is olvashattunk egy Figaro szájába adott kijelentést, miszerint „mindjárt véget ér a felvonás”. A játékosság azonban ezzel nem ért véget: a negyedik felvonás végén ugyanis felcsendültek a Don Giovanni dallamfoszlányai, illetve Cherubino is mintegy a spanyol hódító figurájává változott át. Ez a látszólag motiválatlan utalás szerintem ötletes és humoros volt: a Don Giovanni második felvonásának fináléjában ugyanis Mozart feldolgozta Figaro első felvonás végén énekelt áriájának (Non più andrai, farfallone amoroso) dallamait. Vélhetően innen jött Novák Péter ötlete a második da Ponte-operára való utalásra. Cherubino alakja amúgy is felfogható egyfajta Don Juan paródiának is, aki fiatal, éretlen és tapasztalatlan suhancként csapja a szelet a szebbik nem minden képviselőjének. A szórakoztató rendezői ötletek azonban nem merültek ki ennyiben.

 

 

Figaro armel 4

 

 

 

Figaro armel 5

 

 

Novák Péter ugyanis rendszeresen igyekezett kihasználni a jelenetekben rejlő helyzetkomikumok lehetőségét. Marcellina az első felvonásban mobilján beszélve szidta Susannát, majd közös jelenetükben a két nő egy-egy emelvényre állt. A fiatal menyasszony magasabb „talapzatot” kapott, a háznép körülrajongta, miközben Marcellina majd megpukkadt dühében (ami ötletesen fejezte ki, hogy a vénlányt elsősorban az zavarja: az esküvői előkészületben nem ő van az események középpontjában). Az első rész végén aztán a gróf láncfűrésszel akarta széthasogatni felesége öltözőszobájának ajtaját, ami egyértelmű szatirikus utalás volt a féltékeny férj érzéseinek kisszerűségére. A bírósági jelenetet pedig Novák ötletesen a kibeszélő talk-show-ra emlékeztetető beállításban komponálta meg, a bírót a műsorvezető szerepében léptetve fel.

 

Humoros ötletekben tehát nem volt hiány. A szórakoztató rendezői ötletkavalkád ugyanakkor számomra nem állt össze egységes produkcióvá, és olykor az volt az érésem, hogy az előadás epizódok láncolatából áll. Az ajtók nyitogatása és tologatása többször összemosta a jeleneteket, illetve túlságosan megosztotta a figyelmünket. Az ajtóknak persze megvolt a szerepe, hiszen a történetben mindig van valami titok, amit a szereplők meg akarnak tudni (ehhez pedig azokat a „titkokat” rejtő, csukott ajtókat ki kell nyitni).

A mozgalmas jelenetek egyébként a szereplők érzelmeinek kavargását is jól érzékeltették.

 

 

Figaro armel 2

 

 

 

Figaro armel 3

 

 

A karakterek jellemzése többnyire szintén ötletesre sikerült. A rendezés szerint, megalázott helyzetéből kifolyólag a grófnő feltehetőleg depresszióval küszködik, ezért néz gyakran a pohár fenekére. Férje gátlástalan, maffiózó-szerű figura, aki csak az élvezetek hajhászásának él, Basilio az ő testőre, jobbkeze. Cherubino fejhallgatóval mászkáló, esetlen serdülő, Marcellina öregedő, önmagáról túl sokat gondoló középkorú nő. Susanna bizonytalan, okos, fiatal nő, Figaro pedig jól öltözött, eszes inas. Barbarina szőke, üresfejű bombázó, Bartolo pedig egy régi vágású öregúr.

 

Az alkotók az előadással bizonyára szerették volna a darabot a fiatalokhoz is közelebb hozni. Ennek érdekében modernizálták a szövegkönyv magyar fordítását. Schéner Ildikó magyar szövegében olyan kifejezésekkel találkozhattunk, mint „szarházi”, „pöcs”, „öregem”, „kussolsz”. Természetesen a szövegkönyv átírása megengedett színházi gyakorlat, amennyiben az átdolgozók egységes koncepció mentén, színvonalas valósítják azt meg. Ez esetben azonban sokszor erőltetettnek éreztem a tizenévesek nyelvhasználatára utaló kifejezések szerepeltetését, elsősorban azért, mert nem „szlengesítették” a teljes szövegkönyvet, így a fentebb említett kifejezések sokszor kilógtak a szövegkörnyezetből. Másrészt pedig a magyar feliratoknak olykor nem sok köze volt ahhoz, amit a szereplők olaszul énekeltek. Egy ilyen átdolgozásnak szerintem inkább egy magyar nyelvű előadás esetében van értelme.

 

 

Figaro armel 6

 

 

 

Figaro armel 7

 

 

A zenei megvalósítás, ha kiemelkedőre nem is, de színvonalasra sikeredett. A versenyszerepet éneklő Amélie Robins hangilag és színpadi megjelenésében is ideális Susazanna volt. Szép színű, hajlékony szopránhangjával kifejezően énekelte végig az estét. A másik versenyző, az Almaviva grófot megszemélyesítő Sébastien Lemoine is üzembiztosan énekelt, miközben jól is komédiázott. A címszereplőt éneklő Sándor Csaba határozott színpadi fellépésével és a szereppel való tökéletes azonosulással hívta fel magára a figyelmet, vokálisan egyenletes és színvonalas teljesítményt nyújtott. Szilágyi János meggyőző volt Bartolo szerepében, bár éneklése olykor kisebb egyenetlenségeket mutatott. Szabó Levente kiváló karaktertenor alakítást nyújtott Basilio zenemesterként. Egyed Apóllónia színpadi megjelenését tekintve ideális grófnő volt, technikailag is szépen megbirkózott a szereppel, de adós maradt éneklése finomabb dinamikai árnyalásával, és érzelmileg is kissé egysíkúan formálta meg a figurát. Harry Judit jó színészi készségekről tett tanúbizonyságot Marcellinakként, ugyanakkor éneklését technikailag néha bizonytalanabbnak éreztem. Fülöp Tímea szép alakítást nyújtott Barbarina kisebb szerepében, negyedik felvonás elejei áriáját is kifejezően adta elő. Veress Orsolyát sem hangilag, sem színpadi megjelenését tekintve nem éreztem ideális választásnak Cherubino szerepére, ennek ellenére egyenletes vokális teljesítményt nyújtott. A két kisebb férfi szerepet Rétyi Zsombor (Don Curzio) és Kovács Ferenc (Antonio) tisztességesen elénekelte. Jankó Zsolt irányítása alatt a zenekar nem tudta maradéktalanul kibontakoztatni a Mozart zenéjében rejlő könnyedséget és humort, de ettől és a kisebb pontatlanságoktól eltekintve a zenészek megbízhatóan muzsikáltak. Az énekkar is szépen teljesítette feladatát.

 

 

Figaro armel 8

 

 

A Thália Színház akusztikai egyenetlenségei a harmadik estén már kevésbé voltak zavaróak. Ugyanakkor az épület továbbra is inkább kényszermegoldásnak tekinthető, semmiképpen sem tartom ideális helyszínnek opera előadások lebonyolítására.

 

Szórakoztató estében lehetett tehát része annak, aki július 1-én ellátogatott a Thália Színházba. A közönség nagy érdeklődést tanúsított az előadás iránt, az est elején zsúfolásig megtelt nézőtér azonban az est második felére eléggé foghíjas lett. Pedig Novák Péter rendezése semmi megbotránkoztatót és erősen vitatható megoldást nem tartalmazott, és ha nem is volt hibáktól mentes, egy ígéretes rendezői pálya kezdetét jelentheti.  

 

 

Péter Zoltán

 

fotók: Kállay-Tóth Anett

 

 

 

Figaro armel 9

 

 

Figaro armel 10

 

 

 

Figaro armel 11

 

 

Figaro armel 12

 

 

 

***

 

 

2015. július. 1., Thália Színház

 

Armel Operaverseny

 

A Kolozsvári Magyar Állami Opera előadása.

 

 

Wolfgang Amadeus Mozart:

 

Figaro házassága

 

 

Vígopera négy felvonásban.

 

Szövegét Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais vígjátéka nyomán Lorenzo da Ponte írta.

  

 

 Díszlet: Venczel Attila

Jelmez: Ledenják Andrea

Koreográfus: Bordás Attila

Karigazgató: Kulcsár Szabolcs

 

 

Vezényel: Jankó Zsolt

 

Rendező: Novák Péter

 

 

 Versenyszerepek:

 

Almaviva gróf - Sébastien Lemoine (Franciaország)

Susanna, a grófné szobalánya - Amélie Robins (Franciaország)

 

 

További szereplők:

 

Rosina grófné - Egyed Apollónia

Figaro, a gróf komornyikja - Sándor Csaba

Cherubino, a gróf apródja - Veress Orsolya

Marcellina, házvezetőnő - Hary Judit

Basilio, zenemester - Szabó Levente

Bartolo, orvos - Szilágyi János

Antonio, kertész - Kovács Ferenc

Barbarina, a lánya - Fülöp Tímea

Don Curzio, bíró - Rétyi Zsombor

 

 

Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara