head main hirek

Megújított tradíció

Megújított tradíció

A "Tosca" bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban. Kritika.

Az operairodalom egyik legnagyobb alkotásának, a Toscának a színrevitelét illetően túl nagy meglepetés nem szokta érni a nézőt. Jómagam legalábbis a színpadkép, a cselekmény helyszínei vagy akár a díszletek tekintetében eddig inkább hagyományos előadásokat láttam, amelyek nem sokban különböztek a szerzők eredeti elképzeléseitől vagy egy 50-60 évvel ezelőtti (már filmen is megnézhető) előadástól. Ez nem véletlen: a Tosca nem csak zeneileg, de dramaturgiailag is „tökéletes” alkotás, amit ha nagyon más környezetbe helyezve, nagyon újra akar értelmezni a rendező, valószínűleg csak ront az eredetin. (Ez alól - az általam látott előadások közül - épp egy miskolci produkció, a Miskolci Operafesztivál három évvel ezelőtti, Vidnyánszky Attila által rendezett, háborús környezetben zajló előadása jelentett kivételt. Igaz, az említett előadás sajátos helyszínen, szabad téren zajlott.)

 

Újszerű produkciót persze - kellően átgondoltan, elmélyült érdeklődéssel fordulva a műhöz - lehet és érdemes létrehozni. Kitűnő példa erre a Miskolci Nemzeti Színház Kesselyák Gergely által rendezett új Tosca-előadása: friss, ötletgazdag produkció született, a rendező „leporolta” a darabot, megfosztva azt - különösen Tosca karakterét illetően - számos rárakódott klisétől. Úgy modernizálta a Toscát, hogy közelebb került az eredetihez.

 

Az pedig külön pikantériát adott az előadásnak, hogy a címszerepet ezúttal egy mezzoszoprán, Vizin Viktória személyesítette meg.

 

 

Tosca Miskolc 1
Vizin Viktória

 

 

Kesselyák Gergely neve elsősorban karmesterként szokott feltűnni a színlapokon, jóllehet, számos produkció fűződik a nevéhez rendezőként is (legutóbb például a Nabucco, azt megelőzően pedig a Turandot). Ezúttal ismét rendezett, az előadás karmestere pedig nem ő, hanem Cser Ádám volt.  

 

*

 

Az első felvonás színtere - a templom belseje - néhány ötletes díszletnek köszönhetően a Miskolci Nemzeti Színház kis színpadán is monumentális hatást keltett (díszlet- és jelmeztervező: Zeke Edit). A terem oszlopai az enyhén emelkedő színpadon fokozatosan keskenyedve nyúltak hátra a templombelsőnek a színpad hátulján, fent látható kupolás menyezetéig: az optikai trükknek köszönhetően tehát perspektivikusan ábrázolva tárult elénk a csarnok. Cavaradossi festőállványa több szintből állt, ami remek lehetőséget adott az énekesek mozgatására. A szerelmi kettős alatt például Tosca és Cavaradossi egyre feljebb kapaszkodtak, a duett zenei csúcspontjainál már egészen közel állva a kupolához, a fentről beáradó fény által megvilágítva. A gondosan megtervezett színpadképnek köszönhetően pedig elég tér maradt ahhoz, hogy a felvonás végén a templomba érkező hívők is valamennyien elférjenek a színpadon.

 

 

Tosca Miskolc 2
Hector Lopez Mendoza és Vizin Viktória

 

 

Tosca miniszoknyában lépett be. Ez a tény - túl azon, hogy Vizin Viktóriának jól is állt a miniszoknya - nagyban segítette az énekesnőt, hogy szabadabban mozoghasson: hosszú szoknyában aligha vállalkozhatott volna a festőállványon zajló, az első felvonást oly dinamikussá tévő „mutatványokra”. (Amely felvonás az apróbb részletek tekintetében is jól kidolgozott volt: a színek kontrasztja például a jelenetben, amelyben a sötét ruhát viselő Tosca játékosan maga köré csavarja Cavaradossi fehér festővásznát, már önmagában is emlékezetes képként maradt bennem.)

 

A többi szereplő sem 19. századi öltözéket viselt: a férfiak öltönyt hordtak, Scarpia rendőreinél gépfegyver volt. Ez sem tűnt azonban erőltetettnek: a második felvonásban - amikor a háttérben báli jelenet zajlott - már Tosca is estélyi ruhát viselt, és a történet, a három főszereplő között zajló pszichológiai dráma szempontjából pedig amúgy sincs túl nagy jelentősége annak, hogy mikor játszódik a cselekmény. A helyszínek ráadásul ugyanazok maradtak, mint az eredetiben: az első felvonás templomban játszódott, a második a rendőrfőnök dolgozószobájában, a harmadik pedig börtönben, illetve a vár tetején. (Más kérdés, hogy a szövegkönyvben persze Napóleonról és volteriánusokról van szó, de ezektől az apró ellentmondásoktól talán eltekinthetünk, a Tosca mégsem egy történelmi opera.)

 

 

Tosca Miskolc 5
Jekl László és Vizin Viktória

 

 

Az első felvonás egyik legjobb rendezői ötletének bizonyult, hogy az énekhangok visszhangoztak (merthogy egy templomban vagyunk). Ez könnyen zavaróvá is válhatott volna, tönkretéve a zenekari hangzást. Nem így történt, ami a hangtechnikusok kitűnő munkáját dicséri. (Nem természetes visszhangokat hallottunk: a visszhanghatást - ha jól értesültem - mikroportok segítségével oldották meg.)

 

A második felvonás helyszínén, Scarpia, a rendőrfőnök irodájában az ablakokon redőnyöket, a falakon térképeket láthattunk. A színpadot ebben a felvonásban megemelték, így a dolgozószoba alatt, a színpad elülső oldalán láthatóvá váltak a ház pincéjének ablakai. (Ha jól tudom, a zeneszerző eredeti instrukció között nincs kifejezett utalás pincére, de logikusnak tűnik, hogy a kínzókamra ott legyen.) A szoba felett, a menyezet helyén - kicsit talán ellensúlyozandó a modern iroda ötletét, és emlékeztetve a nézőt, hogy a Farnese palotában vagyunk - patkó alakú díszlet volt látható, rajta freskókkal. Az iroda mögötti nagy teremben fogadásra összegyűlt vendégsereget a már említett, körív alakú menyezeti freskók közötti sötét térbe kivetítve, filmen is mutatták. (Újabb ötlet, látványosan kivitelezve, amelynek köszönhetően ezúttal is sikerült a teret megnövelni.)

 

A véres, megkínzott Cavaradossi jelenetei hitelesek, realisztikusak voltak, csakúgy, mint Tosca és Scarpia kettősei: dulakodásuk közben asztalok borultak, tányérok törtek, a gyilkosság előtti pillanatokban pedig Scarpia már kioldotta az övét: a nő késdöfései után félig letolt nadrággal rogyott a földre…

 

 

Tosca Miskolc 6
Vizin Viktória, Hector Lopez Mendoza és Jekl László

 

 

A harmadik felvonás színpadképét - az Angyalvár tetőteraszát illusztrálandó - egy ovális alakú, torony formájú díszlet határozta meg. Fölötte hatalmas, szintén ovális alakú kör volt felfüggesztve, azon makettek, amelyek Róma látképét ábrázolták. A makett a tengelye körül lassan körbefordult - vízszintes helyzetbe érve leginkább a börtöncella menyezeteként funkcionált -, végül fejjel lefelé volt újra látható, ami számomra a toronyból lezuhanó Tosca „perspektíváját” érzékeltette. 

 

A záróképpel kapcsolatban azonban a rendezői szándék értelmezését illetően bizonytalan vagyok. Tosca ugyanis - ilyet sem láttam még - nem vetette le magát a mélybe. Utolsó mondatát a várfalon kiáltotta, ott azonban a makett teljesen eltakarta, így nem is láthattuk, mi történik vele. Ez a kétértelmű, Tosca öngyilkosságát homályban hagyó befejezés számomra nem volt összhangban a szereplőket valósághűen - Toscát sem idealisztikus módon - ábrázoló rendezői koncepcióval, ami az előadás többi részét jellemezte.

 

*

 

 

Tosca Miskolc 8
Vizin Viktória

 

 

Az estén Toscát életében először megformáló, Amerikában élő, de itthon is gyakran fellépő, világhírű Vizin Viktória hangfaja mezzoszoprán. Toscát szoprán hangra írta a szerző, mezzoszopránok a lehető legritkábban próbálkoznak meg vele. (Shirley Verrett a leghíresebb ellenpélda, aki egyaránt otthonosan mozgott mezzoszoprán és szoprán szerepekben is.)

Vizin Viktóriáról egy dolog biztosan elmondható: „képtelen unalmas lenni”. (Budapesti Carmen-alakítása kapcsán például utólag jöttem rá: még azok a pillanatai is emlékezetesek maradtak, amelyeket szerepformálását illetően a magam részéről vitathatóaknak tartottam). Most sem okozott csalódást, izgalmas alakítást nyújtott. Az énekesnőből néhány hónap alatt persze nem lett drámai szoprán, temperamentumos előadásmódjával azonban ezt is feledtetni tudta. Többnyire meg tudott birkózni a szólam magasságaival is. Igaz, Tosca háromvonalas C-i zenekari tuttik alatt, érzelmi csúcspontokon szólalnak meg, amely lehetőséget adott Vizin Viktóriának, hogy ezeket a hangokat félig kiáltva vagy sikoltva szólaltassa meg. Ez alól talán csak a harmadik felvonásbeli magas C („Io quella lama…”) volt kivétel, itt a hang kissé elvékonyodott. Nagy áriáját („Vissi d’arte”) megkapóan, de már-már túlságosan is szenvedélyesen énekelte, amelynek köszönhetően az ária dallamíve az utolsó soroknál kissé megtört.

 

 

Tosca Miskolc 9
Vizin Viktória és Jekl László

 

 

Az énekesnő kiváló színésznő: természetesen mozog a színpadon, gesztikulációival és kifejező arcjátékával énekes partnerei minden egyes mondatára reagál. Karakteres színész és szuggesztív színpadi jelenség: a maga képére formálta Floria Tosca alakját, amely Tosca azonban szerintem nagyon is közel áll Puccini eredeti elképzeléséhez. Árnyaltan interpretálta a szerepet, elkerülve a rossz beidegződéseket, melyeknek köszönhetően Toscát többnyire idealizált, naív szerelmesnek vagy féltékenyen őrjöngő fúriának láttatják. Vizin Viktória Toscája természetes, kedves, okos, játékos, és persze szerelmes, „hús-vér” nő volt.

 

Cavaradossit Hector Lopez Mendoza énekelte, aki az elmúlt két évben a Miskolci Operafesztiválon kitűnően alakította Radamest (Aida) illetve Manricót (A trubadúr), és most is remekül énekelt. Az említett két hőstenor szerephez képest Cavaradossi szólama persze megfelelő lírai készséget is kíván, és Mendoza elsősorban nem is a lírai, hanem a drámai jelenetekben volt a legjobb. „E lucevan le stellé”-je ugyan mély átéléssel és fényes magasságokkal, de kevéssé árnyaltan szólalt meg, az áriából hiányoltam a finom pianókat. A szólam rendkívüli követelményeit jól mutatja, hogy a harmadik felvonás végére még egy olyan drámai tenoron, mint amilyen Mendoza is a fáradtság jelei mutatkoztak. Összességében azonban lendületes és magával ragadó volt, első felvonásbeli alakítása – a "Képária" és a Cavaradossi-Tosca duett - ugyanúgy emlékezetes maradt, mint élethű alakítása a második felvonás kínzási jeleneteiben, vagy hosszan kitartott, hősies „Vittoriá!”-ja.

 

 

Tosca Miskolc 10
Vizin Viktória

 

 

Scarpiaként Jekl László lépett színpadra. Az amúgy markáns fellépésű és jó színészi adottságokkal rendelkező énekes alakításával kapcsolatban vegyes érzéseim voltak.

Scarpia egyike azoknak a szerepeknek, amelyek a legnagyobb baritonok számára is az énekesi pálya csúcsát jelentik. A vokális adottságokat illetően nem is kívánom Jekl László baritonját az elmúlt száz év hangfenomén baritonjaival összevetni. Jekl László muzikális előadó, aki pontosan, magabiztosan énekelte végig nehéz szólamát, hangja erőteljes, bár meglehetősen nyers.

A gondom inkább a karakter megformálásával volt.

Néhány vonás egész biztosan jellemzi Scarpia figuráját: nem csak gonosz, perverz és kegyetlen, de félelmetes is. A most látott Scarpiából ez utóbbi vonás nekem hiányzott. Ha Scarpia bizonytalankodik, kicsit ügyefogyott, sőt, bohóckodik, az már nem Puccini Scarpiája. A második felvonásban például, miután Tosca ellenállása egyre jobban feldühítette, Scarpia egy vödör jeget öntött a fejére – felment a vérnyomása, le kellett hűtenie magát. A közönség itt nevetgélni kezdett. Scarpia azonban nem lehet vicces. Ő hideg, számító, magabiztos és könyörtelen. Ha komikus, esendő figurát csinálunk belőle, súlytalanná válik. (Megjegyzem, nem végig ez jellemezte a figurát, tudott ő komor, agresszív vagy éppen méltóságteljes is lenni. Ez a tény - a figura változásai - azonban csak még inkább elbizonytalaníthatta a nézőt Scarpia tényleges személyiségét illetően.)

 

A Sekrestyést megformáló Gárday Gábor vokálisan és színészileg is ideális választásnak bizonyult. Hasonlóképpen illett Spoletta szerepe Böjte Sándor karakteréhez. Kicsit darabos mozgása ellenére jól helytállt Angelotti szerepében Kelemen Dániel is. A fiúszopránra írt szólót szépen, tisztán énekelte Baranyai Anett (a szólamot általában szopránokra bízzák).

 

 

Tosca Miskolc 11
Hector Lopez Mendoza

 

 

A színház őszi előadásain nem csak a szereposztás van megkettőzve (a tenor esetében megháromszorozva), de két karmester - Cser Ádám és Philippe de Chalendar - is váltja egymást. (A többi szereposztásban Toscát Herczenik Anna, Cavaradossit László Boldizsár és Xavier Rivadeneira, Scarpiát pedig Cseh Antal énekli.) Az aznapi kiírás szerint Philippe de Chalendar vezényelt volna, végül mégsem ő, hanem Cser Ádám dirigált.

Ez valószínűleg nem könnyítette meg a karmester dolgát, hiszen ő a másik szereplőgárdával készült fel az előadásokra. A beugrás ezért nagyobb koncentrációt igényelt az énekesek felé, de Cser Ádám amúgy is azok közé a karmesterek közé tartozik, akik nagyon odafigyelnek az énekesekre, külön is beintve szinte minden belépésüket. Vezényletével a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara (kiegészülve a debreceni Csokonai Színház Énekkarával és a Fráter Schola Viridis-szel) nívós előadást produkált. A precíz, koncentrált zenekari játék egységes hangzással párosult. A „Nyitány” (pontosabban: Scarpia rövid zenekari motívuma) nekem kissé elkapkodottnak tűnt, a Te Deum jelenetben pedig sem a zenekar, sem pedig a kórus nem volt elég átütő erejű. A második felvonás gyors ritmus- és hangnemváltásait a zenekar pontosan, fegyelmezetten játszotta. A harmadik felvonás elején tisztán szóltak a rézfúvósok, csakúgy, mint az „E lucevan le stelle” bevezetőjében komoran zúgó vonósok. Összességében egy rendkívül „üzembiztosan” megszólaló zenekart hallhattunk, amelynek produkcióját ugyanakkor nem mindig éreztem eléggé karakteresnek, és olykor hiányoltam a merészebb, erősebb kontrasztokat.

 

A további előadások október 29-én, 30-án és 31-én lesznek, érdemes erre a produkcióra jegyet váltani.

 

Csák Balázs

 

fotók: Éder Vera

 

 

Tosca Miskolc 12
Hector Lopez Mendoza és Vizin Viktória

 

 

***

 

 

2015. szeptember 15., Miskolci Nemzeti Színház

 

Puccini:

 

TOSCA

 

Szövegkönyvét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta, Victorien Sardou La Tosca című drámája alapján.

 

Magyar szöveg: Lengyel Jenő

 

Díszlet- Jelmeztervező: Zeke Edit - Jászai-díjas
Zenei vezető: Cser Ádám
Koreográfus: Kozma Attila
Karvezetők: Regős Zsolt, Gyülvészi Péter
Korrepetitor: Rákai András
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Súgó: Reiter Krisztina
Rendezőasszisztens: Radnai Erika

Vezényel: Cser Ádám

Rendező: Kesselyák Gergely

 

 

Szereplők:

 

Floria Tosca, énekesnő: Vizin Viktória
Mario Cavaradossi, festő: Hector Lopez Mendoza
Scarpia, Róma rendőrfőnöke: Jekl László
Cesare Angelotti, a Római Köztársaság konzulja: Kelemen Dániel
Sekrestyés: Gárday Gábor
Sciarrone, rendőr: Kolozsi Balázs
Spoletta, a rendőrség ügynöke: Böjte Sándor
Börtönőr: Demeter Sándor
Pásztorfiú: Baranyai Anett

 

Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara valamint a debreceni Csokonai Színház énekkara és a Fráter Schola Viridis (Művészeti vezető: Váraljai Réka)