head main interju

"Nagyon sokfajta igazság létezik"

"Nagyon sokfajta igazság létezik"

Rövid interjú Bozsik Yvette táncművész-koreográfussal a Varázsfuvoláról, a Varázscirkuszról és Budapesten is látható külföldi előadásairól.
A Varázsfuvolát a Bozsik Yvette Társulat a Nemzeti Táncszínházzal állította színpadra - Mozart operát látunk kortárs táncba bujtatva és ezáltal egy rendhagyó értelmezést is. Pár hónappal a bemutató után megszületik a Varázscirkusz - a kicsik Varázsfuvolája, mely látványvilágával és ötleteivel megragadja a felnőtteket is. Bozsik Yvette emellett román színpadokon dolgozik, aminek eredményeit hamarosan Budapesten is látjuk.

 

 

Hogyan lesz egy Mozart operából kortárs tánc előadás?

 

Nem volt előre eldöntve, hogy ez csak tánc lesz és playback. Az is felmerült, hogy használok operaénekeseket, vagy esetleg bábokkal lehetne őket szimbolizálni. Végül úgy döntöttem, hogy inkább a táncra fogok koncentrálni és megpróbálom megoldani azt, hogy úgy tűnjön, mintha a táncosok énekelnének. Persze nem úgy, hogy tátognak - bár van néhány olyan pillanat, amikor ezt teszik, de akkor inkább humorból használom a playbacket - hanem a mozdulatoknak kell annyira zeneinek lenni, mintha ők szólalnának meg. Nagyon kellett ismernem a zenét is, hogy megkoreografáljam és a pontosan kellett ismernem a partitúrát is. Bizonyos értelemben elégedett vagyok, mert vannak olyan részek, ahol ez nagyon jól összejön. Másrészt meg Mozart Varázsfuvolája mindig is egy nagy álmom volt (a kedvenc operám): egyrészt a gondolatisága, másrészt a gyönyörű zenéje miatt. De ilyenkor a gondolatiság a legfontosabb: az, hogy nekem mi az érvényes mondanivalóm, hogy én mit akarok a Varázsfuvolával elmondani.

 

Változik-e valamit a táncelőadásban a gondolatiság az operához képest?

 

Itt a nő van a középpontban. "Itt a nő van a középpontban." Az operában Pamina áldozatnak van megmutatva, nálam először áldozat, aztán kiderül, hogy az egésznek lehet akár ő is a mozgatórugója. A női szentséget, a papnőséget sokkal jobban kiemeltem, mint ahogy azt ábrázolni szokták.

 

Hogyan lesz ezek után a kortárs táncelőadásból gyerekelőadás?

 

Ez egy nagyon izgalmas felkérés volt: a Varázsfuvola sikere után Török Jolán, a Táncszínház igazgatója felkért, hogy csináljak ebből gyerekelőadást is. Én erre azt mondtam, hogy két bőrt nem kellene lehúzni valamiről. Aztán úgy gondoltam, nem sok ember életében van rá lehetőség, hogy egy művet kétféleképpen megmutasson. És mivel azt gondolom, hogy nem létezik abszolút igazság, hanem nagyon sokfajta igazság létezik, már eredetileg is két koncepcióm volt: egy fekete-fehér sakkvilág, amit aztán a Varázsfuvolában alkalmaztam és egy cirkuszi világ. A cirkuszinak már megvoltak a jelmezei és azt ki is dobtuk, majd visszahoztuk őket, mert kiderült, hogy ezt sem véletlenül találtam ki. Nagyon jól működött ez az ötlet, a gyerekek nagyon élvezik ezt az előadást. Nagyon boldog vagyok, hogy gyerekelőadásokat csinálhatok, ráadásul a gyerekeknek az operát megmutatni egy külön feladat. De azt gondolom, hogy nagyon fogékonyak rá. Otthon, amikor hallgattam a zenét, a kisfiam imádta Papageno áriáját és arra táncolt, persze volt olyan is, amikor nem tetszett neki. De amikor a darabot egészében nézik a gyerekek, akkor elviszi őket a látvány és mégis közben klasszikus zenét hallgatnak.

 

 

 

Mi az, amit a Varázscirkusz mond a gyerekeknek azon kívül, hogy részük van ebben a csodás látványban?

 

A Varázscirkuszban van thriller, meg konfliktus is, mint ahogyan a rémmesékben, amit a gyerekek nagyon szeretnek. "A Varázscirkuszban van thriller, meg konfliktus is..." ,Ezt én is alkalmaztam: a Varázscirkuszban Sarastro a rossz, aki el akarja foglalni a cirkuszi birodalmat az Éj királynőjétől, aki ebben az esetben egy jó karakter. Bár a felnőtt előadásomban sincs eldöntve, hogy az Éj királynője jó vagy rossz - mert azt gondolom, hogy nem vagyok rá felhatalmazva, hogy döntsek - , sokkal inkább el van bizonytalanítva és inkább típusok vannak megmutatva. A Varázscirkuszban végül minden jó lesz és Sarastro elvarázsolja a szereplőket a saját torz tükörképükké. Papagénából öregasszony lesz, Papagénóból joker, Taminóból csontváz. Az Éj királynője végül mindeniküket visszavarázsolja és Sarastróból is egy jóságos bohóc lesz, tehát happy end van, ami a Varázsfuvolából hiányzik. Persze egy gyerekdarabban nem lehet a gyerekeket elbizonytalanítani: nem didaktikusabban, hanem érthetőbben kell fogalmazni. A gyerekek szeretik a humort, sok mindent bele lehet csempészni az előadásba. A Varázsfuvolában pedig inkább kétértelművé tettem dolgokat - a felnőttek azt majd jobban értik, talán. Volt olyan, akinek sokkal jobban tetszett a Varázscirkusz, mert rövidebb, tömörebb és sokkal látványosabb. A Varázscirkuszt elviszi a látvány - és általában gyerekzsivaly van a nézőtéren.

 

 

 

Áprilisban lesz egy konstancai vendégjáték a Merlin színházban, melyet Ön rendezett. Miért érdemes megnézni?

 

Ez egy régi darabom, a Kabaré alapján készült. Konstancán voltam a tavaly, ahol meghívtak, hogy rendezzem meg ezt a darabot és most ők jönnek vele Budapestre, vendégjátékra. Konstancán nagyon nagy sikerrel játsszák. Ez egy olyan darab, amiben én voltam a zenebohóc és elvezényeltem Csajkovszkij Ötödik szimfóniáját. Engem Fischer Iván tanított be és az egész társulatot is: ők körbevéve a karmestert, egész zenekart alkotnak. Az előadás sokáig ment itthon, kint betanítottam és most szerettem volna, hogy Magyarországon lássák azt a román színházat, amiről azt gondolom, hogy fantasztikus. A román színészek olyan odaadással dolgoznak, ami Magyarországon nagyon ritka. Jövő héten megyek ki Bukarestbe és ott is lesz egy bemutatóm. Nagyon örülök, hogy lehetőségem van velük dolgozni, mert ott a színháznak igazi hagyománya van és még meg is becsülik.

 

Orosz Márta

 

fotók: Nehéz Andrea