head main interju

Francia barokk

Francia barokk

Beszélgetés Vashegyi György karmesterrel, aki a Miskolci Operafesztiválon Charpentier: Actéon és Rameau: Pygmalion című operáját vezényelte.

"CAMMOGUNK A VILÁG ÉLMEZŐNYE UTÁN"

 

 

Magyarországon ritkán láthatunk barokk operaelőadást. Miért?

 

Az operajátszásnak általában elég nagy problémákkal kell szembenéznie Magyarországon, hiszen borzasztóan drága műfaj. A magyar kulturális élet pedig általában rettenetes forráshiánnyal küzd - ezzel, gondolom, nem mondok újat. A régizene és a historikus elvek alapján előadott zene pedig még inkább hatalmas hátrányban van, nem lévén része semmilyen formában sem a hivatalos zenei életnek és a klasszikus repertoár jórészt még a nyolcvanas évekből átörökölt struktúrájának, sem az oktatásban, sem a koncertéletben. Nyersen fogalmazva: ez totális pénzhiányt jelent, nevezetesen azt, hogy a több tízmilliárdos magyar komolyzenei költségvetésben egyetlen forint sincs beépítve a repertoár ilyen irányú bővítésére, az Operaház jelenlegi helyzete pedig szintén mindannyiunk számára ismerős.

 

Ha léteznek is ilyen előadások, általában nem az Operaházban, hanem egyéb külső, alternatív helyszíneken, színházakban, koncerttermekben, illetve fesztiválokon kerülnek bemutatásra. Ennek technikai okai vannak? A barokk operák zenei és színpadi apparátusa más, esetleg kisebb helyszínt kíván?

 

A barokk operák apparátusa nem feltétlenül kisebb más operákénál, sőt, bizonyos szempontból egy Mozart: Cosi fan tutte "kamarább" opera, mint egy Rameau: Castor et Pollux. Nem érzem, hogy egy operaházi bemutató a méreten vagy a keletkezési időszakon múlna. Sajnos az Operaház épülete Mozart-operák játszására sem túl alkalmas - ezt úgy mondom, hogy közben dirigáltam ott vagy harminc-negyven Mozart-előadást az elmúlt években. Legyünk őszinték: az akusztika nem megfelelő. Az a fajta hangi intimitás, amely sokszor jól jönne egy Mozart-opera előadásában, az Operaházban nincs meg. Így a Mozart-operákat is tulajdonképpen "Verdi-hangerőn" kell játszanunk és énekelnünk, ami sok finomságot nem tesz lehetővé: ez kétségkívül kényszerhelyzet. "A repertoárépítés itthon nagyon konzervatív..." Én sajnos nem hallottam az Operaház átépítés előtti akusztikáját, de mindenki azt mondja, ’fényévekkel’ jobb volt a mainál. Ez is egyike a sok megoldásra váró kérdésnek. Ugyanígy a barokk operák közt is akadnak nagy apparátusúak, itt inkább az a gond, hogy a repertoár és a repertoárépítés nagyon konzervatív, időről időre több kortárs zene is előkerül ugyan, részben érdeklődésből, részben kötelességből, de annak ellenére, hogy a repertoár szélesítéséről évtizedek óta beszélnek, túl sok előrelépés nem történt. Ugyanakkor alapvető repertoárját illetően nagyon szeretem az Operaházat, szeretek ott dolgozni, vendégkarmesterként ez a hatodik szezon, hogy rendszeresen dirigálok. Az ember csak kívánni tudja, hogy a Ház kikecmeregjen ebből a nehéz helyzetből. Egyébként ugyanez a helyzet a Zeneakadémián is. Ott is meg szokták kérdezni, mikor lesz a régizene az oktatás része... Tizenöt éve tanítok a Zeneakadémián, ott végeztem, természetesen nagyon mély érzelmi szálak kötnek az épülethez, a tanárokhoz, a diákokhoz, és az ember mindent megtesz, ami tőle telik, de szomorúan látja, hogy a Zeneakadémia jelenleg hagyományos funkciói ellátására is alkalmatlan, zömében önhibáján kívül.

 

 

A Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral számtalan európai országban megfordultak, sőt, Európán kívül, Izraelben és Dél-Amerikában is sikeres koncertsorozatokat adtak. Milyen a barokk opera helyzete külföldön?

 

Óriási közönsége van. Ez egy rendkívül élő, energiadús, friss, ’látványos’ zene, aminek hatalmas közönségsikere van nyugaton: a francia barokk repertoárnak elsősorban Franciaországban. Sőt, most már Angliában is hagyománynak mondható a barokk operák előtérbe kerülése, hiszen húsz-harminc éve folynak kísérletek arra, hogy beépítsék őket a repertoárba. Sajnos ebben is cammogunk a világ élmezőnye után, a lemaradás pedig egyre nő.

 

Egy barokk operaelőadásnak számtalan technikai nehézsége van mind az énekesek, mind a hangszerek terén. Cél-e rekonstruálni az eredeti hangzást?

 

Ezek az operák nem is nagyon működnek másképp. Én abszolút nem vagyok ellene az úgynevezett modern hangszereknek, amelyek egyébként ugyanúgy nem modern hangszerek, mint ahogyan ezek sem korabeliek, mindenesetre úgy gondolom, ezek az operák gyakorlatilag lefordíthatatlanok a modern hangszerek nyelvére. "A barokk operák lefordíthatatlanok a modern hangszerek nyelvére." Egy barokk zenekari szvit azonban nem föltétlen. Ezeket a zenekari szviteket nagyon is érdemes volna a szimfonikus zenekaroknak is játszaniuk, hiszen rengeteget lehetne belőlük tanulni technikailag, mert hihetetlen nehéz és igényes zenék. Ennek érdekében mindent meg kell tennünk, mert a barokk muzsika repertoárja szédületes zenei értékekben bővelkedik. Azt mondom, Rameau Bach-hal és Mozarttal egyenértékű zeneszerző, pedig nekem Bach és Mozart a mindennapi zeneszerzőim, akik nélkül egy napot sem bírnék élni. Rameau ugyanígy a legnagyobbak klubjának tagja.

 

 

Jean-Paul Fouchétcourt francia tenorista
az Actéon előadásán, a miskolci Művészetek Házában

 

 

Világjáró csapatával számos rendezvényen, fesztiválon megfordultak, 1998 óta pedig a Fertőd-Eszterházán megrendezett Haydn-fesztiválnak is állandó résztvevői. Milyennek látja a Miskolci Operafesztivál arculatát? Mik a tapasztalatai?

 

Amennyire én meg tudom ítélni, a Miskolci Operafesztiválnak nagyon különleges a profilja: Bartók mellett minden évben más tematika. Most léptem föl másodszor ezen az Operafesztiválon. Először, 2003-ban a Bartók + Mozart évben egy Szöktetés a szerájbólt volt alkalmam dirigálni. Borzasztó jó a helyszín, nagyon jó látni, hogy a fesztivál az egész város számára fontos közös ügy. Egyébként ma voltam először itt a Művészetek Házában, és nagyon nagy élmény volt itt zenélni. Bevallom, eleinte nagyon féltem, hogy milyen lesz az, hogy az énekesek a hátam mögött játszanak, mi pedig a zenekarral a fal előtt ülünk, nem pedig árokszerűen, de tulajdonképpen nagyon jól működött. Itt bármikor érdemes ilyesmit csinálni, a hely nagyon is alkalmas erre a műfajra, ami ritkaság. Őszintén öröm volt, és nagyon kellemes meglepetés, hiszen az ember mindig tart egy modern teremtől, amelyet elsősorban nem koncertekre és operákra terveztek.



Ferencz Zsófi

 

 

(Fotók: Miskolci Operafesztivál)