head main interju

Interjú Sebestyén Mártával

Interjú Sebestyén Mártával

A világhírű népdalénekesnővel a Miskolci Operafesztiválon, Charpentier: Actéon című előadását követően Ferencz Zsófi beszélgetett.

"Az operát nem muszáj szeretni, de meg kell ismerni"

 

Hogy tetszik az előadás?

 

Nagy régizene rajongó vagyok. A régi korok zenéjét szinte bármilyen mennyiségben, határok nélkül képes vagyok meghallgatni. Olyan csodálatos művek születtek akkoriban, hogy azt nem lehet szavakkal elmondani. A mai előadásban nagyon tetszettek az újszerű megoldások. Sokszor azt gondoljuk, csak hagyományos díszletekkel és jelmezekkel lehet egy operát előadni, pedig ma már nem arra figyelünk, milyen rokokó parókákban lejtenek a színpadon. Ez pont olyan, mint mikor azt gondolják, hogy én biztosan mindig népviseletben vagyok. Nem vagyok, mert az a korszakom, amikor ennek az élményét akartam átélni, már diákkoromban elmúlt. Ilyen öltözékben alig tudom megmozdítani a fejem, nincs elég szabadságom, nincs elég szabadsága a hangomnak, pedig nekem mindent a hangommal kell kifejeznem. A jelmez néha kötöttség, gondolom, ez az operával is így van.

 

Hogyan került kapcsolatba az operával?

 

Édesanyám Kodály-növendék volt, az utolsó öt Kodály-növendék egyike, maga is ének-zene tanár. Olyan családban nőttem föl, ahol az operának, a kóruséneklésnek, és általában a zenének kiemelt szerepe volt. Hatéves koromtól zongoráztam, énekeltem kórusban, és természetesen operabérletünk is volt. Egyik kedvenc könyvem az volt, amely az operák tartalmát írja le. Kiskoromban sokszor nem értettem, mit énekelnek, így viszont tudtam követni a cselekményt. Hihetetlen sok szép élményem van, főleg Mozart-operákról.

 

(fotó: www.sebestyenmarta.hu)

 

 

 

Nem szeretett volna operaénekesnő lenni?

 

Erre nem gondoltam, hiszen a hangomnak semmiféle klasszikus képzettsége nincs. Az opera pedig nagyon más hangképzést igényel. Saját hangregiszteremet nem is tudnám hova sorolni; valószínűleg inkább alt vagy mezzo lehetnék, szoprán semmi esetre sem. Egyébként eleve enyhén nazális színezetű a hangom, amely kifejezetten a népzenéhez nagyon jó. "Soha életemben nem jártam énektanárnál..." Ma már a népzenének is vannak Magyarországon avatott tanárai, mert kinevelődött egy nemzedék, amely képes az ének- és a hangszertechnikát is tanítani. Én viszont soha életemben nem jártam énektanárnál. A régi zenében azonban vannak kapcsolódási pontok - Caccini-dalok, reneszánsz énekek, canzonetták - amelyeket talán el tudnék énekelni az én népdaléneklésen érlelt hangomon. Esetleg kortárs operában is el tudnám képzelni magam. Vajda János Karnyóné című új operájában például sok a népzenei hatás.

 

Persze a "népdal" elnevezés is egy átfogóbb kategória, gondolom, ez többféle stílust takar.

 

Persze, maga a népdaléneklés is sokoldalúságot kíván. Az olasz népdalokban egészen más hangokat kell énekelni, mint például a balkáni vagy a magyar népzenében. Ugyanúgy, ahogy az operában is vannak Wagner-énekesnők, Verdi-énekesnők, Mozart-énekesnők. Ugyanakkor minél többfélét próbál egy énekes, annál gazdagabb lesz, még akkor is, ha nem lép föl vele színpadon. Vannak, akik hihetetlen érzékük és tehetségük révén több, különböző stílusban és műfajban is otthonosan mozognak. Egyik kedvenc énekesnőm Cathy Berberian, Luciano Berio olasz zeneszerző felesége. Ő egy örmény származású amerikai énekesnő, aki a barokk áriáktól kezdve az örmény népdalokon át a Beatles-dalokig mindent képes volt elénekelni. Nagy büszkeség volt nekem a számára írt Folk Songs című összeállítás magyarországi bemutatóján szerepelni.

 

Népdalénekesként mit lehet tanulni az operákból?

 

Néha éppen azt tanulja meg az ember: "na, ez az, amit nem szabad csinálni, mert groteszk, mert nevetséges". Ha kifiguráznak egy operaénekesnőt, az általában túlsúlyos, reng a tokája, kidagadnak az erek a torkán, és valami velőt rázó sikolyt hallat, miközben ennek élményt adónak kellene lennie. Éppen ezt az egyensúlyt kell megtanulni, mitől drámai a drámai, és mitől nevetséges, amikor valaki ezen túl akar lőni. Természetesen lehet még tanulni viselkedést, játékot, mozgást is, hiszen minden színpadon ismerni kell a színpad törvényeit, akármilyen műfajban énekel az illető. Persze nem csak énekesként lehet tanulni az operából. Úgy gondolom, a kultúrán, a kultúrtörténeten keresztül sokkal könnyebb megérteni magát a történelmet is. Nagyon sajnálom azokat, akik azt mondják: "az opera nem nekem való". Ilyet nem lehet mondani, a gyerekeknek és a fiataloknak nem lehet úgy felnőniük, hogy egyetlen operaélményük sincs. A Varázsfuvolát például minden gyereknek látnia kellene. Nem muszáj az operát szeretni, de meg kell ismerni.

 

(fotó: www.sebestyenmarta.hu)

 

 

Melyik volt élete legszebb operaélménye?

 

Tizenhat évesen, 1974-ben énekeltem a Margitszigeten Boito: Mefistofele című operájának előadásán, méghozzá Lamberto Gardelli vezényletével, olyan szereplőkkel, mint Jevgenyij Nyeszterenko, aki akkor debütált Magyarországon. Tizenhat éves létemre annyira gyermeteg hangom volt, hogy a gyermekkórusba soroltak be, az angyalok kórusában énekeltem. "Csináltam magamnak egy operanaplót..." A margitszigeti próbák életre szóló élményt adtak, fizikailag lehetett érezni a zene súlyát, dübörgését. Nyeszterenko pedig csodálatos ember. Amikor ez a nevetős, kék szemű, szőke hajú, mosolygós szláv férfi átalakult Mefisztóvá, megéreztem, mi a tehetség. Én pedig elloptam a partitúrát - később persze visszaadtam - és kimásoltam belőle a kedvenc témáimat, amiket rajzokkal, fotókkal illusztráltam is. Csináltam magamnak egy operanaplót, megalkottam a magam kis képes partitúráját. Három nyelven írtam meg: oroszul, angolul, és magyarul. Éjszakákon át ragasztgattam, applikáltam, másoltam, és zongoráztam. Megmutattam Nyeszterenkónak, aki átnézte, és hatalmas, szívből jövő nevetéssel így szólt: "szóval te vagy az albumos kislány?" Nagyon tetszett neki. Utána évekig leveleztünk oroszul és megajándékozott saját lemezével, amire azt írta: "az albumos kislánynak, sok szerencsét kívánva a művészet minden ágában". Tizenöt évvel később volt a nagy találkozás: Nyeszterenkót, aki a Békés-tarhosi Zenei Napok vendége volt, megleptem saját lemezemmel, és az operanaplómnak a másolatával.

 

Ferencz Zsófi

 

 

Kapcsolódó link:

 

www.sebestyenmarta.hu