ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

Kamaraopera és monumentalitás

Kamaraopera és monumentalitás

Interjú Káel Csaba rendezővel, aki Haydn: Aki hűtlen, pórul jár című vígoperáját, néhány nappal később pedig a Beethoven-estet rendezte a Miskolci Operafesztiválon.

(A beszélgetés a Haydn opera előadása után, de a Beethoven-est előtt készült.)

 

A ma esti Haydn opera, az Aki hűtlen, pórul jár bemutatója 2000-ben volt a Magyar Állami Operaházban, a Te rendezésedben és Vashegyi György vezényletével. A szereposztás mennyiben változott mára?

 

2000-ben Rozsos István és Béres Judit játszott még ebben a csapatban, helyettük most két fiatal énekes, Celeng Mária és Kálmán László lép fel. A többiek ugyanazok, kilenc év színházi tapasztalattal fölvértezve.

 

Más a színpadkép, mint akkor volt?

 

Egyrészt nem sok időnk volt próbálni, mert az amerikai tenorista, Timothy Bentch csak pár nappal az előadás tudott jönni. Anyagi lehetőségek híján nem tudtuk elhozni az akkori díszletet, csak a jelmezeket. Ezért most egy egyszerűsített, tulajdonképpen félig szcenírozott előadást láthattunk, de ehhez képest több színészi játékkal, mert az énekesek azért sok mindenre emlékeztek. Szerintem egyébként nem nagyon szeretik az emberek ugyanazt csinálni, mint mondjuk kilenc évvel ezelőtt. Azóta sok minden megérlelődött bennük, új tapasztalataik lettek. Az előadásban az alapszituációk nem változtak, de azon belül sokat színesedett a dolog.

 

Hogyan esett a választás a "Bartók+Bécs" keretében épp erre a Haydn operára?

 

Bátor Tamás fesztiváligazgató kért meg, hogy a Haydn évforduló kapcsán mutassuk be ezt az operát itt, Miskolcon. Ő látta a korábbi előadást, amit egyébként annak idején a Magyar Televízió is rögzített.

 

Egyszerű színpadképet láthattunk egyetlen háttérképpel. Ez az elrendezés és a háttérkép egy korabeli színpadképre utalt?

 

Amikor kiderült számomra, hogy nem használhatjuk a korábbi díszleteket, elgondolkodtam, hogy mennyire alakítsam át a darabot. Beszélgettem Csikós Attilával, az eredeti rendezés díszlettervezőjével, aki épp akkoriban találta meg hat rajzát, amiket még 1974-ben készített a Hungaroton számára, a bakelitlemez borítójára. Úgy döntöttem, hogy legalább Csikós Attila szellemisége legyen itt ezekkel a rajzokkal, amik ráadásul inspirálhatták őt a kilenc évvel ezelőtti díszlet létrehozásakor is. Hasonlóan régi stílusú díszlet készült akkor az Operaházban is: kézzel festett sík lapokkal, kivágott kontúrokkal volt a táj megjelenítve. Valószínűleg a Haydn-korabeli színházban is használtak ilyen technikát.

 

 

kaelmisk

fotó: Operaportál

 

Mennyit tudunk a Haydn-korabeli színházról?

 

Haydn opera korszaka az Esterházy Miklós udvarában eltöltött éveire korlátozódik. Tulajdonképpen az ő számára épült ott egy kis operaház, ami az arisztokratáknak szórakozási lehetőséget biztosított. Ez a fertődi operaház sajnos nincs már meg. Annyit tudunk róla, hogy viszonylag kis hely volt, tehát ne olyan operaházat képzeljünk el, mint például a mai, budapesti operaház. Abban az időben zenekari árok sem volt, a zenészek a nézőtéri szinten foglaltak helyet. Vannak korabeli metszetek arról is, hogyan helyezkedett el Haydn, aki a csemballójánál ült, a nézőtér felől nézve a bal oldalon, a színpad felé fordulva, előtte pedig a zenészek. Kis zenekarra kell gondolni, ez inkább egy kamaraopera volt. Nagyon bájos és üde lehetett, és egy jó értelemben vett vidékiség is jellemezte.

 

Úgy láttam, hogy a szerény díszletek mellett a hangsúly inkább a szereplők mozgatásán volt.

 

Igen. Ez a fajta operajátszás egyébként olasz gyökerű, hiszen Haydn korában az olasz opera volt a vezető, és ilyen olaszos manírral írt Haydn is, hozzátéve persze az ő saját tehetségét. "...az olasz típusú színjátszásból próbáltunk áthozni valamit..." Nagyon karakteres volt ez a színjátszás, az olaszok nagyon ki tudják játszani a recitatívókat is, nagy élmény nézni. Nemrég voltam Velencében, ahol egy palotában előadták a Sevillai borbélyt, turisták számára. Olyan volt, mint egy szobaszínház, minden felvonást másik szalonban játszottak el. Nem voltak nagy énekesek, de lenyűgözően játszottak. Ebből az olasz típusú színjátszásból próbáltunk mi is áthozni valamit Haydn operájának színrevitelekor.

 

Térjünk át a másik általad rendezett miskolci előadásra, a Beethoven-estre, ahol részletek hangzanak el a Fidelióból, valamint hallhatjuk majd a IX. szimfóniát. Milyen elképzeléssel rendezed meg ezt az 1989-es eseményekre emlékező előadást?

 

Ez egy nagyszabású koncert lesz június 16-án, a Miskolci Jégcsarnokban. A Miskolci Szimfonikus Zenekar, illetve a kassai és a kolozsvári opera zenekara, valamint három színház kórusa - egy több mint 600 fős zenei apparátus - együtt szólal majd meg ebben a monumentális térben.                                                   
Beethoven zenéjével a 20 évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk, nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában és Romániában is. A Fidelio-részletek is koncertszerű formában hangzanak el. Archív fotókat gyűjtöttem be különböző országokból, amiket a koncert alatt a nézők kivetítve láthatnak. Szigorúan csak fotókat kértem, mert a fotón, az állóképen az ember hosszabban időzhet, így jobban bele is tud mélyedni, mint egy mozgóképbe. Próbáltam ezt a hatalmas képhalmazt a zenével olyan megfeleltetésbe hozni, hogy ez valami pluszt adjon a nézők számára.
Egyébként magam is sokat forgattam annak idején az 1988-89-es eseményekről, akkor még a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jártam. Ennek ott hagyománya is van, 1956-ban szinte minden főiskolás ott volt az utcán és forgatott.
Érdekes, hogy az 1956-os fotókon szebb és bizakodóbb arcokat látok, mint az 1989-es képeken. Hiába voltunk a legvidámabb barakk, nem látsz annyi felszabadult, boldog tekintetet, mint 1956-ban. A romániai forradalom fotóin viszont igen.

 

 

kaelmisk2

fotó: Operaportál

 

Elsősorban mi a célod ezeknek a fotóknak a bemutatásával?

 

Az elmúlt 20 évet szerintem nem nagyon tudtuk még feldolgozni, túl közel vagyunk még 1989-hez. "A képeknek döbbenetes hatása van..." Azóta viszont Magyarország lakosságának egynegyede kicserélődött, mivel két és fél millió ember született. Ők pedig semmit nem tudnak erről az egészről. Az elmúlt húsz évnek a politikai értelmű feldolgozása van állandóan ránk van erőltetve. Az események személyes és érzelmi feldolgozásában azonban ez nem segít. A mostani koncert viszont segíthet. Van egy közvetítő eszköz - Beethoven zenéje -, ami megpenget bennünk bizonyos húrokat. Közben állóképeket látunk, és mindenkiben szubjektív módon zajlik le egy élmény. A képeknek - a romániai forradalom képeinek különösen - döbbenetes hatása van, nem is nagyon kell mást hozzátenni, egyszerűen csak mutatni kell ezeket a képeket. Három vászon lesz, a kisebb vásznakon próbálunk közelebbi képeket mutatni, arcokat, érzelmeket. Tulajdonképpen ennyi a rendezés része, nem is nevezném rendezésnek, ez inkább egy látvány koncepció.


Csák Balázs

 

 

Kapcsolódó cikkek:

"A hangom idomul a szerephez..." (Interjú Rálik Szilvia operaénekesnővel.)

Beethoven-est - képgaléria (Fotók a koncertről.)