ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

"Auschwitz után már nem akart erről beszélni..."

"Auschwitz után már nem akart erről beszélni..."

Interjú Giorgio Pressburger-rel, Schönberg: Mózes és Áron című operája magyarországi ősbemutatójának rendezőjével.

Ön rendkívül sokoldalú ember. Minek tartja magát elsősorban: rendezőnek, írónak, műfordítónak, tanárnak?

 

Mindegyiknek. Amikor az Olasz Intézet igazgatójaként dolgoztam itt és elmentem azokba a gimnáziumokba, ahol olaszt tanítanak, a diákok mindig megkérdezték: olasznak vagy magyarnak érzem-e magamat? Én pedig mindig azt válaszoltam: mindkettőnek. Miért ne lehetne többféle embernek érezni magunkat?

 

1956-ban hagyta el Magyarországot, azóta olyan operaházakban rendezett, mint például a velencei La Fenice, a milánói Scala, a bécsi Staatsoper vagy a római Opera. Melyek voltak az Ön számára a legemlékezetesebb operarendezései?

 

A legfontosabb, amit csináltam, az talán a Kékszakállú herceg vára volt a Scalában. Régen csináltam, de nagyon büszke vagyok rá. A tradicionális előadásoktól eltérő módon rendeztem, nem csak két emberrel, hanem többel. Minden ajtó, amelyik kinyílt feltárt hirtelen egy másik világot, én így értelmeztem. Remélem, hogy jól sikerült, az előadásnak sikere volt.
A másik a Fenice színházban Richard Strauss operája, a Frau ohne Schatten, magyarul az Árnyék nélküli asszony. Ez egy nagyon bonyolult rendezés volt, negyven napig próbáltuk, bezárt színházzal. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt hagyták nekem akkoriban megcsinálni. A legszebb pillanata az volt, ahogy az opera a gyerekkórussal befejeződik. 1919-ben, a monarchia összeomlásakor, a háború után néhány hónappal került sor az ősbemutatóra, Bécsben. A borzalmas vereség után az emberek egy kicsit örülni szerettek volna. A gyerekkórust úgy rendeztem meg, hogy minden páholyba belépett egy kisgyerek - száz páholy van a Fenicében - és ujjukat az ajkukra téve mutatták a nézőknek, hogy legyenek csendben. Majd előreültek és az egész színház együtt elénekelte a záró gyerekkórust. Szerintem ez volt az egyik legjobb rendezésem, de természetesen rengeteg más élményem is van.

 

 

auschwitz

fotó: Operaportál

 

A januári sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a Mózes és Áront a 20. század négy legjobb operája között tartja számon, ide sorolva még Debussy Pelléas és Mélisande című operáját, a Kékszakállú herceg várát és Berg Wozzeck-jét. Miért gondolja így?

 

A Wozzeckről mindenki tudja, hogy az atonalitáson keresztül forradalmi dolgot vezetett be és hogy milyen mélyen ment bele abba a gyönyörű szövegbe, amit egy fiatalember, Georg Büchner 23 éves korában írt meg az 1830-as években. A szöveg aztán ötven évre eltűnt, csak utána publikálták, Berg pedig egy páratlanul szép operát komponált belőle.
Debussy hatalmas zeneszerző volt és nagy bátorsággal vágott bele annak a rendszernek a megváltoztatásába, amit Wagner teremtett. Egész más utat keresett és talált, zseniális módon.
A Kékszakállú herceg vára szerintem a század egyik legnagyobb operája és nagyon sajnálom Kodályt, aki az első bemutató után azt mondta, hogy ebből nem lesz nemzeti opera. Pedig az lett.
És végül itt van ez a teljesen új operai felfogás Schönbergnél. Erről persze többet kellene beszélni: hogy milyen a kórus használata, a zene és a különféle szerepek meglátása és maga a szöveg, amit Schönberg írt. Nagyon nagy újdonság és azt is megmutatja egy kicsit, hogyan lépett túl a nyugati művészet a 1800-as éveken és került a 20. századba.

 

Csak most, 2009-ben van a Mózes és Áron magyarországi ősbemutatója. Nyilván nehezebb a közönséget Berg vagy Schönberg operáiba bevinni, mégis: mit mondana egy operaházi igazgatónak, miért ne csak népszerűbb operákat játszanak, mondjuk a Rigolettót vagy a Toscát?

 

Mert nem ott állt meg a világ! A világ azóta sokat haladt előre - vagy hátra, én nem tudom -, de mindenesetre változott. "Schönberg a III. felvonásnak csak a szövegét írta meg..."
Szeretnék azonban még visszatérni Schönberg operájához. A III. felvonásnak csak a szövegét írta meg, a zenéjét nem, pedig haláláig lett volna még 20 éve, hogy megírja. De nem írta meg. Mindenki töpreng, hogy miért nem? Az én szerény véleményem szerint azért nem, mert közbejött valami, amit úgy hívnak, hogy Auschwitz. Utána erről a témáról már nem akart beszélni.

 

Tekinthetjük akkor ezt egy befejezetlen operának, töredéknek?

 

Nem. Szerintem befejezett és a III. felvonás, amelyben csak beszélnek - elvont vallási dolgokról, arról, hogy mi a hit -, igenis befejezettnek tekintendő. Ha Schönberg akarata az volt, hogy ne fejezze be, akkor ezt valószínűleg így is kellett megcsinálni.

 

Schönberg színdarabot is írt erről a témáról Bibliai út címen, ezt is ma este mutatják be és ez is ősbemutató. Bizonyos értelemben Ön fedezte fel ezt a darabot.

 

Amikor először olvastam el a művet - olasz fordításban -, még csak gépelt példánya volt. Akkor még senki sem ismerte, de ma már rajta van az interneten és mindenki megismerheti. Azóta gondolkodom - 30-35 éve -, hogy a két darabot együtt kellene előadni. A prózai darabot nem én rendeztem, hanem egy fiatal rendező, Rusznyák Gábor, aki nagyon  ügyesen oldotta meg, hogyan lehet ezt a nehéz, de nagyon fontos dolgokat elbeszélő drámát hitelesen előadni.

 

Mi a különbség a színdarab és a opera cselekménye, tartalma között és mik a közös vonások?

 

Schönberg a színdarabot írta meg először, 1926-ban, majd 1928-ban kezdte leírni az első néhány sort az operából. A színdarab ma játszódik, pontosabban 1926-ban és arról szól, hogy milyen lesz az új zsidó állam sorsa. Az angolok akkor azt találták ki, hogy Ugandában kellene csinálni egy zsidó államot. Ezzel két népet is egyszerre vettek semmibe, az ugandaiakat és a zsidókat. Ez végül persze nem jött létre, Schönberg azonban azt írta meg, hogy mi lett volna, ha megvalósul, milyen vallási és politikai kérdések merültek volna fel.

 

 

auschwitz2

fotó: Operaportál

 

Mikor határozta el, hogy a Mózes és Áront megrendezi?

 

Harminc évvel ezelőtt. Azt nem tudtam, hogyan adjam elő, de azt igen, hogy elő szeretném adni. Triesztnek szántam volna, ahol élek, és ahol él egy zsidó hitközség is. Ott végül nem tudtam megcsinálni, de most, Miskolcon igen, és nagyon hálás vagyok Bátor Tamás fesztiváligazgató úrnak - aki tényleg egy nagyon bátor ember -, amiért ez létrejöhetett.

 

Mi volt a Mózes és Áron színrevitelében a rendezői alapkoncepció?

 

Az előadás vallásos alapra van beállítva. "Az előadás vallásos alapra van beállítva." Imasálban és fedett fővel járnak az emberek, mintha egy templomban játszódna a cselekmény. Nincsenek különleges díszletek, csak padok, amelyekben a kórus ül, és egy emelvény, amin Mózes és Áron tartózkodik - úgy, mint a rabbi és a kántor -, és néhány táncjelenet. Ha mindent belevettem volna a rendezésbe, amit Schönberg leírt - főleg a II. felvonásban lévő aranyborjú-jelenetre gondolok -, akkor borzalmasan nagy kiadásaink lettek volna, erre nem volt pénz. Ezért egy zárt helyen játszódik a darab, az első része pedig tulajdonképpen egy oratórium. A II. felvonás tele van képekkel és erről szól részben maga az opera is, vagyis hogy az emberiség azt hiszi, a hithez képek kellenek.


Mi a véleménye a Miskolci Operafesztiválról?

 

Nagyon jó a fesztivál és nagyon bátor. Szerintem anyagilag jobban kellene támogatni. Az egész nyugati világban lefaragtak most az állami költségvetésből, elsőként persze a kultúra támogatása csökkent. Arra azonban szüksége van az emberiségnek. A kultúra nem egy másodrangú dolog, nemcsak kiegészítője az emberi létnek, hanem annak egyik alapja.


Csák Balázs

 

Kapcsolódó cikkek:

"Befejezetlen formájában is befejezett." (Interjú Kocsis Zoltánnal.)

Schönberg kétszer - képgalériák (Mózes és Áron; A bibliai út.)

"Nyugdíjasként még többet énekelek" (Interjú Wolfgang Schöne basszistával.)

Első találkozás. (Mózes és Áron - kritika.)