head main interju

"Egy igazi közösség alakult ki..."

"Egy igazi közösség alakult ki..."

Interjú Trubin Beáta koloratúrszopránnal, a Crescendo Nyári Akadémia VI. Nyári Akadémia énektanárával.

A kiváló koloratúrszoprán, Trubin Beáta aktív énekesi pályafutása mellett fiatal pályatársai szakmai fejlődését is hivatásának tekinti. A főleg német területen fellépő énekesnő nevéhez olyan szerepekben fűződnek emlékezetes alakítások, mint Mozart Varázsfuvolájának Éj királynője vagy a Donizetti: Lammermoori Lucia címszerepe; előbbit számos évadon keresztül énekelte az Erkel Színházban és a Magyar Állami Operaházban, utóbbit pedig a Szegedi Nemzeti Színházban. A Crescendo con Spirito sárospataki Nyári Akadémiáján több éve részt vesz az énekesek eredményes felkészítésében.

 

 

Színházi fellépései mellett mi adta Önnek az inspirációt, hogy immáron negyedik alkalommal szakítson ki két hetet az életéből és részt vegyen ebben a zenei műhelymunkában?

 

Mi itt, Sárospatakon a művésszé formálódás izgalmas kérdéseire keressük a válaszokat - a technikai tudás tökéletesítése mellett a belső elhivatottság vonatkozásban is. Ezen felül pedig Sárospatak és a zempléni térség kulturális életébe bekapcsolódva igyekszünk maradandó élményekkel megajándékozni a helyi közönséget.
Az örömzenélés és az alkotó tevékenység mellett ez az intenzív együttlét arról is szól, hogy a diákjaink szellemi-lelki életének gondozásával segíteni szeretnénk őket későbbi művészi és emberi kiteljesedésükben. "Mi, tanárok éppen annyit kapunk vissza, mint amennyit adunk..." Ez egy oda-vissza ható, kölcsönös folyamat. Mi, tanárok éppen annyit kapunk vissza, mint amennyit adunk, és ez csodálatos. A legfiatalabbaktól lehet sokszor a legtöbb inspirációt kapni.
Elmondhatom, hogy itt valóban megtaláltam a helyem, mert nincs jelen az irigység, a konkurenciaharc, ami a nagybetűs életre, természetesen a klasszikus zene világára is oly sokszor jellemző. Itt nincsen az a nyomás, ami sokszor megmérgezi a színpadi és a koncerttermi fellépések légkörét.

 

 

kozosseg

Az Éj királynője szerepében, Budapest, 1995


Hogyan találkozott a Crescendo nemzetközi szervezetével?

 

A hazai szervezet művészeti vezetője kedves pályatársam, Timothy Bentch, akivel Budapesten a Varázsfuvolában és Szegeden Britten: Szentivánéji álom c. operájában énekeltem együtt. Ő kérdezte meg négy évvel ezelőtt, hogy lenne-e kedvem a Crescendo Nemzetközi Művészeti Akadémián énekkurzust tartani. Én addig tanítással még soha nem foglalkoztam, ezért eleinte még a gondolat is szokatlan volt. Annak azonban már akkor is a tudatában voltam, hogy a megszerzett tudás sikeres továbbadásához nem csak technikai felkészültség kell... Sok mindent ki kellett a gyakorlatban próbálnom, és ma azt mondhatom, hogy örülök ennek a döntésemnek.

 

A tanítással tehát Ön is sokat tanult...

 

Persze, a tanítás folyamán magam is sokat tanulok és változok. Lehetőségem van új benyomásokat gyűjteni, amik a továbbfejlődésem mozgatórugói. Egy másik megközelítésből: a tanításról az a véleményem, hogy akinek Isten az éneklés csodálatos képességét megadta és a muzsika szeretetét belehelyezte a szívébe, azt segíteni kell. "A minőséget a mennyiségnél mindig is fontosabbnak tartottam..." A rám bízott hangokat, embereket szeretettel, odafigyelessél, törődéssel kívánom gondozni. A bennünk lévő tehetség egy olyan ajándék, amire kötelességünk vigyázni. Nekünk, tapasztaltabbaknak ez is feladatunk, hogy felhívjuk erre a kötelességre a fiatal kezdők figyelmét. Nincs sok énekes növendékem, de én a minőséget a mennyiségnél mindig is fontosabbnak tartottam. A színpadi felkérések és az anyai hivatás gyakorlása mellett az év többi részében nem sok időm marad a tanításra. Mégis megható az a figyelmesség, amivel egyes volt növendékeim érdeklődnek irántam és mesélnek nekem az életük további alakulásáról.

 

 

kozosseg2

Birtwistle Punch and Judy, Graz, 1999

(fotó: www.sopran.co.at)

 

Hazánkban sajnálatos az a tendencia, hogy számos külföldön élő magyar művészünk pályafutásáról szinte semmit sem tudunk; észre sem vesszük, hogy ők is a mi kultúránkat gazdagítják. Melyek az Ön pályafutásának legfontosabb állomásai?

 

A diplomámat a Grazi Zeneművészeti Akadémián szereztem meg, de előtte már több nemzetközi énekversenyen kaptam valamilyen elismerést. Az I. Budapesti Nemzetközi Énekversenyen elért helyezésemnek köszönhetően az Éj királynőjeként mutatkozhattam be itthon, a budapesti Operaházban, Peter Maag vezényletével. A grazi Operaházban 1999-ben egy modern alkotásban, Birtwistle Punch and Judy c. operájában debütáltam. Az azóta énekelt szerepeim közül Lammermoori Lucia, Gilda, Konstanze, Olympia, Zerbinetta és a Rózsalovag Sophie-ja a legkedvesebb. Bregenzben, a Városi Színház Hamupipőkéjében Clorindát énekeltem. A sok tragikus és komoly szerep után nagy kihívás volt ennek a vidám és hebrencs lánynak az alakítása. Grazban lehetőségem nyílt Wagner világával is megismerkedni, így alakítottam Gerhildét a Walkürben. A neves Wagner-tenor, Manfred Jung tanácsára és felkészítésével megtanultam Richard Strauss Négy utolsó énekét, amit zongorakísérettel adtam elő Bayreuthban. A budapesti Operában pedig alkalmam nyílt Kováts Kolossal és Polgár Lászlóval is együtt énekelni, akik nemzetközi szinten is a legkiválóbb Sarastrók.

 

 

kozosseg3

(fotó: www.sopran.co.at)

 

 

A zenei hivatás mellett az Ön életét a gyereknevelés teszi teljessé. Kislánya, a 11 éves Larissa szintén részesült a zenei tehetség adományában: a Sárospataki Református Kollégium nagytermében az ifjúsági kamarazene szekció koncertjén hallhattuk is Vivaldi egyik csellóversenyének lírai tételében.

 

A Crescendo Nyári Akadémia egy igazi "családbarát" intézmény, s emiatt példamutató is lehet: a tanárok (akik civilben ugyebár édesanyák és édesapák is) vihetik magukkal a gyerekeiket, akik számára a zenei képzés mellett bőven jut idő a kikapcsolódásra, az egymás iránti odafigyelésre, barátságok kialakulására. A több év alatt itt valóban egy igazi közösség alakult ki. A kislányom fejlődését figyelve bekapcsolódtam a "kicsik" zenei nevelésébe is. Felajánlottam, hogy tanítom őket énekelni és alakítottunk egy gyermekkórust... Véleményem szerint a hangszeresek számára is fontos felfedezni és megismerni az énekhangjukat. A gyerekek reakcióiból arra következtettem, hogy tetszett nekik, és élvezték a kóruséneklést. Engem pedig örömmel és hálával töltött el, hogy foglalkozhatok velük.

 

Péterfi Nagy László