head main interju

25 évesen a világ operaszínpadain

25 évesen a világ operaszínpadain

Interjú Molnár Levente baritonnal.

"Szeretném a magyar közönséggel megosztani, amit külföldön tanultam"

 

A magyar operajátszás fiatal generációjának kiemelkedő egyénisége a mindössze 25 éves Molnár Levente, aki nemrég mutatkozott be a londoni Covent Garden színpadán, az idei évadtól pedig a müncheni Bayerische Staatsoperhez köti hároméves szerződés. Miután a fiatal baritonista 2007-ben igen előkelő helyezést ért el a világ egyik legrangosabb megmérettetéseként számon tartott Cardiffi Énekversenyen, a nemzetközi szaksajtó Bryn Terfel örököseként tartja számon és "Budapest Bryn"-nek keresztelte el. Ennek ellenére teljesen egyedi művész: nagy hangereje és színpadi kisugárzása (ha nem énekel, jelenléte akkor is meghatározó) minden regiszterben kiegyenlített lírai hanggal párosul.

 

 

A cardiffi sikeres szereplést követően hogyan indult el a nemzetközi pályafutásod?

 

A Covent Garden a Don Giovanni Masettójára szerződtetett le, de más nagy teátrumoktól is szép felkéréseket kaptam. José Carreras partnereként is énekelhettem volna a tenorista bukaresti gálakoncertjén, de sajnos ezt le kellett mondanom, mivel egybeesett a londoni előadásokkal. A Don Giovanni felújítása azonban mindenért kárpótolt: kiváló csapatban énekelhettem, a dirigens Antonio Pappano volt. Pappano igazi karizmatikus egyéniség, az egy hónapos kemény, feszített munkafolyamat alatt nagyon sokat tanultam tőle. Külön felhívták rá a figyelmemet, hogy Bryn Terfel is Masettoként debütált a Covent Gardenben, körülbelül annyi idősen, mint én. A szerep számomra is meghozta a továbblépés lehetőségét: 2011 januárjára a Sevillai borbély címszerepére hívtak vissza. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a partnereim Joyce di Donato, illetve Juan Diego Florez lesznek és ismét Pappano irányításával dolgozhatok.

 

 

molnarlev

Don Giovanni - Molnár Levente és Bretz Gábor (fotó: Éder Vera)

 

London mellett leginkább német nyelvterületen lépsz fel. Münchenben idén márciusban a Falstaff Fordjaként debütáltál, első szereposztásban, váltótársad a Bayreuthból ismert Michael Volle volt. Az idei évadban itt olyan szerepeket fogsz alakítani, mint a Cosi fan tutte Guglielmója, a Bohémélet Marcellója és a Pillangókisasszony Sharpless konzulja.

 

Azt gondolom, hogy az opera műfaját Európában művelik a legjobban és a legkiválóbb mesterek is itt élnek, akiktől tanulhatok. A Salzburgi Festspielhausban tavaly nyáron több gálakoncerten léptem fel, a fesztivál Young Artists programjának a keretében. "...az opera műfaját Európában művelik a legjobban." A zsűri különféle országokból, számos meghallgatást követően 11 fiatal énekest választott ki és a két hónapos tanulóidőszak alatt olyan meghatározó művészek adtak kurzusokat, mint Barbara Bonney, Christa Ludwig, Franz Grundheber és Thomas Quasthoff. Emlékezetes volt számomra a müncheni Falstaff-előadás, Soltész István dirigálásával. A női főszerepet a fiatal generáció egyik legkiválóbb szopránja, Anja Harteros alakította. Vele nagyon szeretek énekelni, az idei évadban a Bohéméletben lépünk fel együtt. A müncheni debütálásomat követően pedig igazi kihívást jelentett számomra Wagner Tannhäuserjének Wolframja Bordeaux-ban. Úgy érzem, ez a fellépésem jól sikerült, amit a közönségsiker és a szaksajtó is igazolt. Különben nagyon kellemesen éreztem magam Bordeaux-ban, csak Budapest és az erdélyi szülőföldem hiányoztak nagyon. Számomra minden, ami vagyok, Székelyföldre vetítődik vissza. Gyermekkoromban Csíksomlyón, a "Szűzanya lábánál" nőttem fel; itt olyan értékeket kaptam, amik az egész életemet végigkísérik. Nagyon megszerettem a budapesti operaházat is: szakmailag az Operaház nevelt fel és tett azzá, aki vagyok.

 

 

molnarlev2

Don Pasquale - Sólyom-Nagy Sándor, Molnár Levente és Mitilineou Cleo

(fotó: Éder Vera)

 

A budapesti Operaházban 2004-től számos főszerepet énekeltél, először operastúdiósként, majd a társulat tagjaként. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?

 

Úgy érzem, hogy a nemzetközi szintnek is megfelelő, alapos felkészítést kaptam. A pályámat a legszebb Mozart-szerepekkel kezdtem: Don Giovannival (amit a Művészetek Palotájában is elénekelhettem), Almaviva gróffal, Guglielmóval. De bemutatkoztam a Bánk bán Biberachjaként és Escamillóként is. Fontos állomás volt az Anyegin címszerepe is, a Csajkovszkij opera 2008-as felújításán. A Művészetek Palotájában 2007-ben Viktor Ullmann: Atlantisz császára című művének a főszerepét énekeltem a Budapesti Fesztiválzenekarral, Fischer Iván irányításával. Az opera műfajától egy kis kitérőt tettem a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Madách Színházban, Webber: Macskák című musicaljében, Old Csendbelenn szerepével. A Magyar Állami Operaházzal a kapcsolatom továbbra sem szakad meg, 2010 júniusában négy alkalommal alakítom a Don Giovanni címszerepét. Ha véget ér a három évad Németországban, rám itthon mindig számíthatnak. "Nem Paradicsomnak kell ezt elképzelni..." München elsősorban szakmai vizsga a számomra, aminek meg kell felelnem. Nem Paradicsomnak kell ezt elképzelni, hanem kemény munkának, ami által fejlődhetek, és ha visszatérek, meg szeretném a magyar közönséggel osztani mindazt, amit külföldön tanultam. A szülőföldemről sem feledkezhetek meg, az ottani kulturális életet is szívügyemnek tekintem. Jövőre meghívást kaptam a Csíkszeredai Városnapok nyitógálájára, de azt gondolom, ennek az eseménynek nem rólam kell szólnia. Egy komoly operaélményben szeretném részesíteni a földijeimet. Erkel születésének 200. évfordulója is apropóját adná egy ünnepi koncertnek, ahol a Bánk bán keresztmetszete szólalna meg. A címszerepre Kiss B. Atillát szeretném felkérni, aki szerintem jelenleg a szerep legavatottabb tolmácsolója.

 

Az eddig elmondottakból is kitűnik, mennyire tudatosan építed a repertoárod. Ha kell, még a legelőnyösebbnek látszó ajánlatokat is visszautasítod.

 

Hálás vagyok a menedzseremnek és az Opera 4U ügynökségnek, akikkel minden egyes felkérést alaposan átgondolunk. A sikereim mögött biztos háttérként áll a családom: a szüleimnek köszönhetek mindent, ők mindig mellettem voltak, vannak és lesznek. A tanáraim a kezdetektől a mai napig bátorítottak és segítettek. De mindenkitől, akivel szakmailag kapcsolatba kerültem, sokat tanultam és úgy érzem, hogy a jövőben is számíthatok rájuk. Jelenleg a komolyabb külföldi felkérések előtt Marton Éva veszi át velem a szerepeimet és segíti a felkészülésemet. Az utolsó simítások után így valóban gond nélkül állhatok színpadra...


Péterfi Nagy László

 

 

 

molnarlev3