head main interju

"A legbelső érzéseimet hozta ki..."

"A legbelső érzéseimet hozta ki..."

Interjú Kristin Sampsonnal, az idei Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval női győztesével.

Az interjú még az eredményhirdetés előtt készült.

 

 

A versenyen Tobias Picker: Emmeline című operájának címszerepét énekelte. A közönség vastapssal jutalmazta, Ön is elégedett volt a saját produkciójával?

 

Igen, bizonyos mértékig igen, hiszen mindig van lehetőség továbbfejlődni. A tegnapi előadás azonban minden szempontból nagyon jó volt, tele energiával, és nagyon muzikális előadókkal, akik között kitűnő volt az együttműködés.

 

Ön már több versenyen volt győztes vagy döntős és rendszeresen fellép operaszínpadon is, például a Santa Fe Operaházban vagy a Dicapo Operaházban. Miért érzi még szükségét annak, hogy versenyekre járjon?

 

Számomra a versenyek lehetőséget jelentenek. Lehetőséget megismerni embereket, rendezőket, rendezéseket, karmestereket, és kultúrákat. New Yorkban, Manhattanben élek és sokat utazom az Egyesült Államokban. "Alföldi Róbert nem akarta, hogy sok érzelmet mutassunk..." Az amerikai államok persze sokfélék, de azért az mégis egész más, ha eljövök például Magyarországra. Mások a zenei tapasztalatok is. Alföldi Róbert rendezési stílusa például merőben új volt számomra. [Alföldi Róbert rendezte az Emmeline-t. Cs.B.] Modern, sajátos, szigorúan megkoreografált rendezés jellemzi ezt a stílust. Egy tipikus amerikai operaházban kifejezetten azt kérik, hogy legyünk a színpadon minél érzelmesebbek. Alföldi Róbert ezzel szemben nem akarta, hogy sok érzelmet mutassunk, azt szerette volna, hogy a néző maga döntse el, mit érez. Ez nagy kihívás volt a számomra.

 

 

ks2uj

 

Az Ön repertoárján lírai és drámaibb szoprán szerepek egyaránt megtalálhatóak, Mimitől Violettán át Toscáig - most pedig már Emmeline is.

 

Az énektanárom szerint lírai és koloratúr szerepek is valók nekem, azonban kezdek belenőni a lirico-spinto szerepkörbe… "Emmeline szerepe egy önálló kategóriát jelent..." Ő maga szopránénekesként egyébként a verista szerepkörre specializálódott, és ez persze az én tanulmányaimat is meghatározta. Madama Butterfly, Tosca, Adriana Lecouvreur, a legfontosabb verista szerepek azok, amelyeket valószínűleg leginkább énekelni fogok a későbbiekben, de most még szívesen énekelek Mimit és Violettát is. Emmeline szerepe azonban számomra egy önálló kategóriát jelent, méghozzá elsősorban a nagy hangterjedelme miatt. A legmélyebb hang Emmeline szólamában az „a", ugyanakkor az opera végén magas „c" is van benne. Annak egyébként, hogy az utolsó jelenetet el tudja-e valaki énekelni, döntő szerepe volt a szerepek kiosztásakor is. Ha valaki ezt a részt külön nem tudta elénekelni, nyilvánvaló volt, hogy másfél óra éneklés után még kevésbé tudná.

 

Alföldi Róbert még tovább is nehezítette az Ön dolgát. Nem tiltakozott, amikor kiderült, hogy ezt a nehéz szólamot olykor hanyatt fekve kell énekelnie?

 

(Nevet.) Nem, egyáltalán nem. Ez technika kérdése. Megint a tanáromat kell említenem, aki sok hasonló helyzetre is felkészített, úgyhogy emiatt nem aggódtam. Alföldi Róbert egyébként minden alkalommal megkérdezte, hogy „ezt így megpróbálhatjuk"? Én pedig mindig azt válaszoltam, hogy persze! Ha a rendezés érdekében olyat kért volna, ami tényleg befolyásolta volna szerintem az éneklés minőségét, megmondtam volna, de ilyet nem kért.

 

 

dscn5477uj

 

A verseny során egyes énekesek nagy szerepeket kaptak, mint például Ön is, míg mások sokkal kisebbet. Igazságos ez?

 

Azt hiszem, hogy a versenyszerepek mindegyike olyan, ami egy önálló, egész karaktert kíván. Sokoldalú előadókat keresnek, nem csak szép hangokat. Ha valaki ezt a komplexitást meg tudja mutatni, nem számít, hogy milyen hosszú a szerepe. Jó példa volt erre itt, a versenyen a koreai Chul Jun Kim bariton. Neki körülbelül 10-12 perces volt a szerepe, de ezt gyönyörűen énekelve és csodálatosan játszva adta elő. Biztos vagyok benne, hogy az ő produkcióját senki sem fogja elfelejteni, aki látta. [A koreai bariton David Alagna: Egy halálraítélt utolsó napja című darabjában énekelte Le Friauche szerepét. Cs.B.]

 

Az előadáson úgy tűnt, nagyon mélyen át tudta élni Emmeline szerepét.

 

Olvastam a mű alapjául szolgáló könyvet, a történet megrázó volt számomra. Emmeline valóságos személy volt, aki végül magányosan halt meg egy télen. Családja és mások is kiközösítették. Ahogy az előbb már említettem, a próbák során Alföldi Róbert azt kérte tőlem, hogy kerüljem az érzelmek direkt kinyilvánítását. A széken például üljek olyan mozdulatlanul, ahogy csak tudok. Azt mondta: „Egyedül vagy, magányos vagy. A gyermekedet elvették, anyád meghalt, mindent, ami valaha fontos volt számodra, elvesztettél.  Ne tegyél semmi mást, csak próbáld ezt átérezni". Ezzel épp a legbelső érzéseimet hozta ki belőlem. Számomra is váratlan volt, amikor az előadás után azon vettem észre magam, hogy zokogok!

 

 

m09_2650_biguj

Emmeline (fotó: Dusa Gábor)

 

Az idei vagy a tavalyi verseny marad emlékezetesebb az Ön számára?

 

Tavaly is nagyon szerettem itt lenni, ha nem így lett volna, nem lennék most újra itt. Sőt, az elmúlt egy év során négyszer is jártam itt.  Persze, a tavalyi verseny bizonyos mértékig csalódás volt, mivel nem nyertem, de sok barátot és tapasztalatot szereztem. Idén, ha lehet, még jobban érzem itt magam, mert már sok embert ismerek. Étteremben, üzletekben pedig gyakran megismernek, és Adrianaként szólítanak! [Kristin Sampson Adriana Lecouvreur szerepét énekelte tavaly Cilea operájában. Cs.B.]

 

Most már Emmeline-nak fogják szólítani...

 

Valószínű, és ez nagyon jó dolog!

 

Úgy tűnik, kifejezetten jó ezen a versenyen a hangulat. A versenyzők azonban riválisai is egymásnak, nincs féltékenykedés?

 

Ellenkezőleg, segítünk egymásnak. Sokat vagyunk együtt, sokat beszélgetünk, kifejezetten családias a légkör. Jó együtt lenni olyan emberekkel, akik - lévén ők is énekesek - könnyebben megértik a másik problémáit és örömeit.

 

 

ks4uj

 

Mik a tervei, miután hazament?

 

Akkor rögtön kezdődik egy koncertsorozatom. Tavasszal pedig első alkalommal fogom énekelni Pillangókisasszony szerepét, a Di Capo Operaházban. Méghozzá az ún. brescia-i változatot, amit nagyon ritkán adnak elő. A rendező Michael Capasso lesz, akit kifejezetten Puccini-szakértőnek ismernek.

 

Mi kell ahhoz Ön szerint, hogy valaki ismert énekesből sztár legyen?

 

Lehetőség! Az kell, hogy valaki kockázatot akarjon vállalni velem, és megfelelő szerepet adjon, lehetőséget, hogy megmutathassam, mit tudok. Ilyen volt számomra az, amikor Michael Capasso annak idején kiemelt engem a kórusból, és szólószerepet adott, ami megváltoztatta az életemet. És ilyen kockázatot vállalt most Alföldi Róbert is, aki bízott bennem, hogy én az ő elképzeléseit meg tudom majd valósítani. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy engem választott a szerepre.

 

Csák Balázs

 

(Fotók: Operaportál)