ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

Salzburg és Amerika után újra itthon

Salzburg és Amerika után újra itthon

Interjú Vajda Gergely karmesterrel, zeneszerzővel.
A fiatal magyar karmester generáció egyik legtehetségesebb és legegyénibb képviselője a nemzetközi operaszínpadokon és koncerttermekben Gregory Vajda néven fellépő Vajda Gergely. A zeneszerzőként, és operakomponistaként is jeles művész sűrített hétnek nézett elébe: január 27-én Eötvös Péter: Radames című kamaraoperáját mutatta be az Operaház Jókai utcai próbatermében, másnap Perényi Miklós: Ritornello per 21 című alkotását dirigálta a szerző és az UMZE Kamaraegyüttes közreműködésével, január 29-én pedig Petrovics Emil és Dohnányi Ernő alkotásait vezényelte az Operaházban.
 
Miért jelent Önnek izgalmas kihívást az új bemutató: Eötvös Péter kamaraoperája, a Radames?

Sajnos úgy tűnik, hogy ez az 1975-ös, tragikomikus vígopera örök érvényű. A történet szerint csökkentik az operaház költségvetését és így a készülő Aida bemutatón egy énekes - egy kontratenor - formálja meg Aidát és Radamest is. A zongorán is közreműködő karmester mellett a zenekar három főre redukálódik, ugyanakkor négy rendező instruálja a szólistát. Tavaly nyáron már előadtuk a művet Almási-Tóth András humoros rendezésében a szombathelyi Bartók Fesztivál keretében. A budapesti premiert gyakorlatilag ugyanaz a szereposztás énekelte: Gavodi Zoltán, Szabóki Tünde, Pataki P. Dániel és Cser Péter, akikhez új beállóként Siménfalvy Ágota csatlakozott. Eötvös Péter igazi színházi zeneszerző és az operaipar szarkasztikus paródiáját mutatja be a Radamesben. Az Aidából teljes idézetek hangzanak el, de ezeket Eötvös Péter újra hangszerelte és új harmóniákkal látta el. Az opera hazai ősbemutatójára tíz éve került sor a Budapesti Kamaraopera produkciójában, a Várszínházban. A Halász Péter rendezte előadást akkor is én vezényeltem. Most egy teljesen más színrevitelt láthatott a közönség.
 
vajde_eotvos_2
Vajda Gergely és Eötvös Péter (fotó: www.vajdag.com)

Milyen kapcsolatra tekint vissza a nemzetközi szinten is a legjelentősebbek között jegyzett komponista-karmesterrel, Eötvös Péterrel?

Tizenöt éve ismerjük egymást: egyaránt tanultam tőle zeneszerzést és vezénylést. Azóta számos művét vezényeltem, ezek közül az egyik legemlékezetesebb a Három nővér operaházi premierje volt. Többször dirigáltam a zeneszerző As I Crossed a Bridge of Dreams (Az álmok hídján mentem át) című „beszélő operáját", ez tavaly CD-n is megjelent, a BMC Records gondozásában. Eredetileg Eötvös vezényelte volna 2008 nyarán a Salzburgi Festspielhausban azt a Bartók-estet, amelyen végül én helyettesítettem. A Bécsi Filharmonikusokkal játszottam a Négy zenekari darabot, félig szcenírozva a Cantata profanát Lance Ryan és Falk Struckmann szólójával, illetve teljesen szcenírozott előadásban a Kékszakállú herceg várát, Michelle DeYoung és Falk Struckmann főszereplésével. Struckmann a tradíciótól teljesen eltérő Kékszakállú volt: nagyon szép, fényes, drámai hősbaritonnal rendelkezik, ami elsősorban olyan szerepekre teszi alkalmassá, mint Wozzeck vagy a Wagner-hősök. Meglepően jó volt a szövegmondása is, ez Michelle DeYoungról ugyancsak elmondható. A Bécsi Filharmonikus zenekar pedig nyitottsággal közelítette meg Bartók zenéjét, sehol máshol nem tapasztalt hangzással szólt az együttes. Pedig ezek a művek nem tartoznak a repertoárjukba, még a Kékszakállút sem játsszák a bécsi Staatsoperben. És még egy óra extra próbát is kaptam az előadásra...

A Bartók-operát Észak-Amerika több városában is bemutatta.

Igen, Montreálban, a francia kanadai sztárrendező, Robert Lepage igen szép színpadraállításában, Schönberg Erwartungjával párosítva. A címszerepet itt is egy Wagner-hang, Greer Greemsley alakította. Texasban koncertszerűen vezényeltem két nemzetközileg jegyzett nagyszerű művész, Szabó Krisztina és a magyar Kovács István társaságában. Szabó Krisztina második generációs kanadai magyar és tökéletesen beszéli a nyelvünket.
 
vajda_gregory_vajda-4_2
Vajda Gergely (fotó: www.vajdag.com)
 
Amerikában több romantikus operát is vezényelt, világszerte elismert énekesekkel. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a velük való munka során?

Az elmúlt években Montreálban Verdi Álarcosbálját, Atlantában pedig Gounod Rómeó és Júliáját, illetve Rossini Hamupipőkéjét vezényeltem, idén ősszel pedig a Bohéméletet fogom dirigálni. Az Egyesült Államokban a Metropolitant leszámítva nincsenek repertoárszínházak, hanem ún. stagione-rendszerben kerülnek színre az előadások. "Nincsenek stílusbeli előítéleteim..." Kiváló szólistákat hívnak meg: az Álarcosbálban Richard Margison, a Hamupipőkében Jennifer Larmore énekelte a főszerepet. Mindig nagy élmény ilyen egyéniségekkel muzsikálni és egyeseknek meglepő lehet az is, mennyire szerény emberek a sikereik, sztárságuk ellenére. Nagyon kedvesek, közvetlenek tudnak lenni, könnyű velük jól működő munkakapcsolatot kialakítani. Ez a salzburgi előadás főszereplőire, DeYoungra és Struckmannra is vonatkozik. Ilyen kiváló művészektől mindig sokat tanulok. Amúgy nincsenek stílusbeli előítéleteim: a jazz és a világzene több meghatározó személyiségével is felléptem már. Nemrég például a világ első számú bendzsójátékosát, Béla Fleck-ket is kísértem a zenekarommal. Ő egyforma magas színvonalon játszik jayyüt, klasszikus és country zenét is. Az amerikai művészt egyébként édesapja Bartók iránti tiszteletből nevezte el Bélának. De említhetném a klasszikus zene területéről a zseniális fiatal zongoristát, Kirill Gerstein-t is, aki hasonló mély benyomást gyakorolt rám a közös fellépéseink során. Olyan kapcsolatra törekszem velük, amelyben alkotótársakként tudunk a műről beszélni és nem csak karmesteri utasításokat adok a pulpitusról.
 
flecktones_2
Béla Fleck és Vajda Gergely (fotó: www.vajdag.com)

Az opera műfaja zeneszerzőként is az érdeklődése homlokterében áll. Első dalműve, az Óriáscsecsemő Déry Tibor abszurd drámája nyomán írt „bábopera". Hogyan tekint vissza a bemutatóra?

Déry Tibor „parabolisztikus avantgárd" darabja magáról Az Élet Értelméről szól, vagyis arról, hogy végső soron nincs értelme, de ehhez mégis csak végig kell élni. Az eredeti darabnak három különböző rétege van: a prózai, a filmes és a bábrész, amelyek közül az utóbbit választottam ki az operám alapanyagául. Egy pasticcio jellegű, különféle stílusok között mozgó, jazz-elemekkel tarkított alkotás született. Az ősbemutatóra 2002-ben, a Budapesti Bábszínházban, az Őszi Fesztivál keretében került sor. Összesen hatszor játszották, ami egy kortárs opera esetében jónak számít. Az Óriáscsecsemő furcsa, köztes lényét hitelesen alakította Falusi Mariann, mellette operaénekesek - Rajk Judit, a kontratenor Bárány Péter és Lengyel Gábor -, illetve a prózai szerepeket előadó bábszínészek léptek fel. A későbbiekben szeretnék ezzel az operámmal újból foglalkozni. Reményeim szerint hamarosan egy alaposabb átdolgozást, új verziót készíthetek majd.

Második operáját tavaly októberben mutatták be a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, Barbie Blue címmel. Mit takar ez az érdekes elnevezés?

Bartók Béla születésének 125. évfordulójára merült fel az ötlet, hogy meg lehetne írni a Kékszakállú ellentettjét, vígoperai párdarabját. A „női verzió" ötletes címét az eredetileg tervezett szövegkönyvíró, Garaczi László adta, a librettót végül Almási-Tóth András írta Anatole France Kékszakállú hét felesége című hosszabb novellája alapján. A France-nál a Kékszakállút papucsférjnek, baleknek tekintő és kihasználó hét különböző nő személye egyetlen nőként, szinte abszolút főszereplőként jelenik meg az operában, amelynek zenei íve pontosan ellentétes Bartók alkotásával: egy bulival kezdődik, szomorkás-könnyedén végződik és középen, a dramaturgiai csúcsponton a kincseskamra fényességének ellentettjeként van a mélypont. A két művet akár egy estén is elő lehetne adni, ugyanazokkal az énekesekkel. A koncertszerű ősbemutatón Érsek Dóra és Rezsnyák Róbert énekelt. Érsek Dórát különösen megtalálta a szerep, a hét különféle karakter mindegyikére pontosan ráérzett. Jó lenne, ha színpadon is előadnák az operát.
 
petr_resize_of_dsc_03931_2
Petrovics Emil: C'est la guerre, Magyar Állami Operaház, 2010
(Frankó Tünde és Fekete Attila; fotó: Éder Vera)

Más témák is foglalkoztatják? Van konkrét operaterve a közeljövőre nézve?

Tavaly nyáron Thomas Mann: A Varázshegy című regényének helyszínén, a svájci Davosban vezényeltem az ottani fesztiválon, és eljutottam abba a jelenleg hotelként működő szanatóriumba, ahol a regény játszódik. "Kamaraoperát komponálnék a Varázshegyből..." Mindjárt fel is vetettem az ötletet, hogy kamaraoperát komponálnék a filozofikus műből és az eredeti helyszínen lenne a bemutató. Az igazgatóság elfogadta a javaslatot: a premier augusztusban lesz a szálloda szalonjában. Thomas Mann regénye főszereplőinek mindegyike igazi operai karakter, számomra a zene árad ezekből a figurákból. A szerelmi és a politikai szálra koncentrálva a mű minden aspektusát be szeretném mutatni, úgy, hogy eközben a minimális cselekmény is - a Walpurgis-éj szerű maszkabálból kibontakozva -, megelevenedik a színpadon. A szövegkönyvet a darmstadti opera rendezője, Bettina Geyer írja, akit a salzburgi Kékszakállú rendezőasszisztenseként ismertem meg. A német alapszöveg mellett francia nyelvű részletek is lesznek, többek között Castorp és Chauchat szerelmi kettőse.

Az Operaházban hosszabb szünet után Petrovics Emil: C'est la guerre című operájával mutatkozik be. Az est második részében pedig Seregi László Dohnányi Ernő zenéje ihlettje balettjét, a Változatok egy gyermekdalra címűt vezényli.

A salzburgi bemutatkozásom hírét a Bécsi Filharmonikusoktól hallva, Fischer Ádám felajánlotta, hogy vezényeljek az Operában. Végül kizárásos alapon, többszöri egyeztetés után döntöttünk a Petrovics-Dohnányi műsor mellett, ugyanis az idei évadban csak most értem rá. Mindkét művet örömmel vezénylem és az est azért is különleges a számomra, mert Petrovics Emil idén ünnepli, Seregi László pedig tavaly ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A C'est la guerre immár ötvenéves darab, de semmit sem vesztett az erejéből. A zene pontosan és jól érzékelteti a drámai folyamatokat. Azon ritka kortárs operák egyike, amely állandó repertoárdarabbá tudott válni...

 

Péterfi Nagy László

 

(Lead kép: Éder Vera)