head main interju

"Népszerűsítem a műfajt..."

"Népszerűsítem a műfajt..."

Interjú Baranyi Ferenccel.

"Opera és Irodalom." Baranyi Ferenc az Óbudai Társaskörben rendezett sorozatának címe akár a számos műfajban jelentőset alkotó költő egész életművének is ars poeticája lehetne. A zene és a költészet bűvölete, a szépség és a humánum tisztelete, a kultúra embernevelő és társadalomjobbító szándékába vetett hite valóban egy reneszánsz emberre vall, aki az opera világát is átfogó kultúrtörténeti kontextusban közelíti meg.

 

 

 

Több, Önnel készült interjúban említette, hogy gyermekkorában, ceglédi zeneiskolásként egy teljes operát komponált. Hogyan tekint vissza erre az ifjúkori szárnypróbálgatásra?

 
 
Az első írásművem nem vers volt, hanem tíz évesen ez az operalibrettó, melyhez a zenét is megkomponáltam. Bár akkor a nyáregyházi kacsaúsztatón kívül még nem láttam nagyobb vizet, fantáziámat ez nem gátolta és az 5 felvonásos terjengős, romantikus zenedráma A tenger címet kapta. A tanárom leszólt, hogy gyakoroljak többet, ahelyett, hogy összelopkodom a sláger-melódiákat. De a szöveg az egészen tűrhető, mondta, sőt, azt is megkockáztatta, hogy jó. Attól kezdve csak szövegeket írtam; librettistaként, fordítóként és dalszövegíróként a zene odaadó híve és szolgálója vagyok. Máig megmaradtam a zene segédmunkásának, s ez az irányvonal éppoly meghatározó és egyenértékű az életemben, mint a líra műfaja. Számos díjat kaptam, itthon és külföldön egyaránt, a Kossuth-díjat is beleértve, de a legbüszkébb a Nádasdy Kálmán-díjra vagyok, amit 2005-ben szövegkönyvírói tevékenységem elismeréseként ítéltek oda nekem. Írni sokan tudnak, de zenei díjat csak az kap, aki ért is valamihez.
 
baranyif3
(fotó: Operaportál)
 
Mit jelent a zene az Ön életében?
 
Lírai költőként elismerem és vallom Schopenhauer filozófiájának alaptételét, miszerint a zene egyáltalán nem alárendeltje a költészetnek, sőt, mint teljesen önálló művészeti ág, a legmagasabb helyen áll a művészetek között. "Számos versemet ihlette operai élmény..." A Trisztán-akkord ezerszer többet felvillant a szerelem sötét vermének mélységeiből, mint sok száz szerelmes költemény együttvéve. A zene azt is képes elmondani, ami szavakkal kifejezhetetlen. Számos versemet ihlette operai élmény (pl. a Kékszakállú inspirálta A nyolcadik ajtó, Carmen rebelle, Csocsoszán ezerkilencszázöt napja, a Turandot-témából kiinduló Negyedik enigma), ezekben az operák ürügyén vallottam a magam és a világ bajairól.
 
Az Óbudai Társaskörben február 22-én Beaumarchais és Mozart Figaro házassága című alkotásainak összefüggéseit világítja meg. Milyen múltra tekint vissza az „Opera és Irodalom"?
 
Az Óbudai Társaskörben 7-8 éve, eleinte keresztmetszetekkel indult el a sorozatom. Az ötletet az előző igazgatóasszony, Dr. Merényi Judit vetette fel, aki igazi népművelőként megteremtette a Társaskör arculatát és az ország egyik legjobban működő művelődési házává fejlesztette az intézményt. Az utódai, a jelenlegi igazgatóasszony, Harsányi Mária és a művészeti vezető, Tóth Péter zeneszerző vállalták, hogy továbbviszik a sorozatot. A Bartók-évben szélesítettük a perspektívát: a Kékszakállú kapcsán „kinyitottuk mind a hét ajtót". A havi rendszerességgel előadott hét egymást követő est tematikáját a hét különböző ajtó határozta meg kiindulópontként. A kincseskamránál például olyan operarészletek csendültek fel, ahol ékszerekről, gyűrűkről énekelnek; a kínzókamránál pedig az ármány, a gonoszság állt a fókuszban. A kéthavonta jelentkező „Opera és Irodalom" című sorozat három éve kezdődött el, itt olyan dalműveket mutatunk be, amelyek komoly irodalmi alapanyagokból születtek. Eredetileg a „Zene + Dráma = Zenedráma" cím is szóba került, de úgy gondolom, hogy az „Opera és Irodalom" cím sokkal világosabban visszaadja az eredeti elképzelést. Emlékezetes számomra az Anyegin-est, ahol Csajkovszkij operáját a Puskin-mű részleteivel parallel mutattuk be. De említhetném Verdi Rigolettóját is, amelynek keresztmetszetét Victor Hugo: A király mulat c. drámája részleteinek vonatkozásában ismerhette meg a közönség. Most, a Figaro esetében Szersén Gyula mond részleteket a Beaumarchais-műből, utána a Mozart-operából csendül fel a megfelelő, drámához kapcsolódó részlet. Az ismeretterjesztő előadásokban nyomon követjük, hogyan lesz egy irodalmi alkotásból zenemű. A történelmi vonatkozásokra is rávilágítok, ilyenkor számos esetben előkerül, hogy a zeneszerzők milyen kompromisszumokra kényszerültek a cenzúra miatt. A Rigoletto például eredetileg I. Ferenc gonoszságait mutatja be, de a Habsburg-fennhatóság alatt álló Észak-Itáliában nem lehetett egy uralkodót negatív színben feltüntetni, ezért mantuai herceggé fokozták le a francia királyt. A Figaro házassága esetében da Ponte nagyszerű librettója is tompítani kényszerült Beaumarchais darabjának forradalmi élét, amelyben végül a szolga - túljárva gazdája eszén - győzedelmeskedett. Napóleon az eredeti darabról azt nyilatkozta, hogy „a Figaro maga az akcióban lévő forradalom". Az osztrák császár nem engedte előadni a művet, ám da Ponte, mint udvari költő kompromisszumokkal elérte az opera bemutatóját. A Mozart-mű így nem olyan közéleti darab, mint az eredeti. Az Óbudai Társaskörben a jövőben is izgalmas alkotások következnek, legközelebb Puccini Bohéméletét mutatom be Murger regényének vonatkozásában, majd Puccini és Prévost abbé Manon Lescaut-ját, illetve Muszorgszkij és Puskin Borisz Godunovját tervezem elemezni.
 
baranyifoperamesek
Az Óbudai Társaskörben (fotó Óbudai Társaskör)
 
Előadásai, sorozatai révén több generáció kedvelte meg az opera műfaját. Népművelőként egész életében hivatásának tekintette az igényes ismeretterjesztést.
 
Az opera műfaja népszerűsíthető a szélesebb közönség körében is, ha nem nagyképűen beszélnek róla. "Az opera műfaja népszerűsíthető..." Régi szenvedélyem a népművelés: a Kossuth-díjam indoklásában is szerepelt, hogy humanista költészetem és sokoldalú műfordítói tevékenységem mellett a zenei és irodalmi ismeretterjesztésért ítélték oda nekem az elismerést. És az eredmények sem maradtak el. Az Európában egyedülálló Zenés TV Színház egyik szerkesztőjeként a hetvenes években készítettem egy Pillangókisasszony-keresztmetszetet a margitszigeti Japánkertben Kincses Veronika és B. Nagy János főszereplésével és felvetettem, mi lenne, ha szombat este vetítenék le. Eleinte furcsának tűnt az ötlet, hiszen ez a krimi időpontja volt, végül mégiscsak megvalósult a vetítés és óriási, 80% fölötti tetszési indexet ért el. Nemcsak a képernyőn, hanem mindenütt, szerte az országban népszerűsítettem és népszerűsítem a műfajt mind a mai napig. A Kőfaragó utcai Vasas Művelődési Házban 18 éve tartok minden hónap utolsó péntekén zenés-irodalmi estet, ami teljesen misszió a részemről. Ennek keretében március 23-án egy érdekes kísérletre kerül sor, Mozart Don Giovanniját a Budapesti Utcaszínház színészei adják elő.
 
zenes_tv_szinhaz
 
Ön egyike azon keveseknek, akiknek operafordításai irodalmilag is magas értéket képviselnek. Milyen helyet foglal el az Ön életművében ez a tevékenység?
 
Kosztolányi mondta, hogy verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni. Operaszövegkönyvet fordítani még nehezebb, olyan, mintha erre rátennénk még egy 50 kilós súlyt. Ezerféle más szempontokra is kell ügyelni, mint a versírásnál, a zenei dallamíveket a magyar nyelv hangsúlyozásával is össze kell egyeztetni. Számos librettót fordítottam le felkérésre, a Toscát az 1988-as operaházi bemutatóra; akkor még magyar nyelven mutatták be Puccini remekét. A Carment is lefordítottam az Operaház felkérésére, de ebből már csak felirat lett. A Carmen izgalmas feladatot jelentett: a köztudatban élő id. Ábrányi Kornél-fordítás nagyon szép, csak sokkal emelkedettebb, költőibb, mint a Merimée-novella alapján készült, Meilhac és Halévy által jegyzett librettó. Ez a sallangmentes szöveg teljesen közel áll a 19 századi köznapi beszédhez, nincs benne költői szépelgés, igazi realista-verista alkotás. Az opera hatása és a premier bukása éppen ebben a szokatlanságban rejlett, hogy a megszokott nemesi, arisztokrata, történelmi vagy mitológiai hősök helyett a köznapi élet figurái jelentek meg a színpadon. A „Virágária" szövege is egy egyszerű tényközlés, Don José arról énekel benne, hogy a virág, amit odaadott neki Carmen, vele volt a börtönben. Fordításomban, a mű eredeti szellemiségének megfelelően megpróbáltam közelíteni a magyar szöveget az eredetihez. A Virágáriában is csak azért hagytam meg az Ábrányi-féle első sort, mert így van „beleénekelve" a nemzet tudatába. Bizet másik dalművét, a Gyöngyhalászokat is lefordítottam, a Budai Parkszínpad 1993-as premierjére. Itt a librettó meglehetősen tucatalkotás, amelyet a zene megnemesített. A Zenés Tv Színház számára Gounod: A Galamb című, la Fontaine-mesén alapuló két felvonásos vígoperájának szövegét adaptáltam, a ritkaság két főszerepét Szűcs Márta és Gáti István alakították. Dallapiccolla: A fogoly című operáját is átültettem magyar nyelvre, de ennek filmváltozata nem készült el, mert a rendszerváltáskor megszüntették a Zenés TV Színházat. De vannak olyan operafordításaim is, amelyek nem felkérésre születtek, hanem egyszerűen csak azért, mert tetszett az eredeti. Ilyen Cilea: Az arles-i lány című operája, amelyből csak a tenorária, Federico románca örvend ismertségnek. Pedig igen értékes alkotás és az irodalmi alapanyaga, Alphonse Daudet drámája is jelentős, amelyet Bizet kísérőzenéjével mutattak be. Megszereztem a Cilea-feldolgozás zongorakivonatát, s miután elkészült a fordítás, tavaly az Óbudai Társaskörben bemutattuk a keresztmetszetet.
 
baranyif1
(fotó: Operaportál)
 
A kilencvenes évek közepén megjelent Operaszövegek - szavakkal a zene szolgálatában című könyvében az opera történetét a librettisták szemszögéből megközelítve vázolta fel. Milyen végkövetkeztetésre jutott a szövegkönyvek irodalmi jelentőségét illetően?
 
Az első operák szövegét alkotó, Perinek és Caccininek dolgozó Rinuccinitől kezdve a XX. század nevezetesebb szövegkönyvíróiig ível ez az áttekintő összefoglaló. A librettó műfaja elég tág kategória: nagy géniuszok egészen gyenge alapanyagokból is képesek voltak várat építeni, ilyen a Trubadúr és a Végzet hatalma, ugyanakkor a világirodalom jelentős alkotásaiból is hasonló csúcsokat ostromló dalművek születtek, mint például az Otello és a Falstaff. Egy sor egészen zagyva, ostoba és kacagnivaló szövegkönyvet megnemesített a zene. Ennek ellenpólusa az, amikor zseniális, önmagában véve is irodalmi alkotás a librettó, mint da Ponte, Boito és Balázs Béla esetében, akinek Kékszakállúja szimbolista költői műként is mérföldkövet jelent.
 
Kortárs zeneszerzők számára számos librettót alkotott - a különféle operettekhez, daljátékokhoz, zenés játékokhoz írt szövegek mellett az opera műfajában is.
 
Tamássy Zdenkónak két szövegkönyvet írtam: Sarkadi Imre novellája alapján a Vendégeket és Hunyadi Sándor novellája alapján az Olasz vendéglőt. Mindkettő bemutatójára a Zenés TV Színházban került sor. A kilencvenes évek elején a luganói TV felkérésére olasz nyelven írtam meg Dubrovay László rövid vígoperájának librettóját, Il ricatto (A váltságdíj) címen. Az 1999-es, Vigadóban rendezett hazai premierre saját olasz szövegemet fordítottam le magyarra. Izgalmas kihívást jelentett 5-6 éve a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett est is, amelyre magyar népdalokat kellett olaszra átültetnem. Az olasz irodalomtörténet kiváló professzorával, Madarász Imrével konzultáltam a munkám során, amely annyira jól sikerült, hogy az Olasz Intézet akkori igazgatója, a szintén költő Arnaldo Dante Marianacci elismerő szavakkal gratulált nekem.
 
baranyikonyv
 
Nemrégiben egy izgalmas gyermekoperához, Ambrus Ákos: Bogáncs című dalművéhez írt librettót. Hogyan keletkezett a kis pumi kutya történetét feldolgozó adaptáció?
 
A Rákoshegyi Bartók Zeneház igazgatóasszonya, a jeles operaénekesnő, Bokor Jutta vetette fel: mi lenne, ha Fekete István:  Bogáncs című regényéből opera születne. A zenét Ambrus Ákos szerezte, én pedig örömmel vállaltam el a szövegírói feladatot, hiszen ifjúkorom egyik legkedveltebb olvasmánya volt a mű. A bemutatóra tavaly augusztus 15-én került sor a Zeneházban: Bogáncs alexandrinusokban írt prózai szövegét Nádházy Péter tolmácsolta, az énekes főszereplők Marton Kovács Katalin, Bokor Jutta, Rozsos István és Jekl László voltak. Azóta több alkalommal is előadták az ifjúsági művet, amely hamarosan a szolnoki színházban is megszólal, nagyzenekarral.

 

Péterfi Nagy László