head main interju

„Nem a saját dicsőségem a fontos..."

„Nem a saját dicsőségem a fontos..."

Interjú Szabóki Tünde operaénekessel.

Sikeres koncert- és oratóriuménekesi pályafutása után Szabóki Tünde, a kiváló drámai szoprán immár az opera területén is maradandó alakításokkal gazdagítja a hazai operajátszást: ennek emlékezetes kezdetét jelentette a Magyar Állami Operaház 2008-as Fidelio-premierje. Szabóki Tünde különlegesen szép, egyedi hangja átütő erővel rendelkezik, átfogó zenei előképzettségének köszönhetően pedig igazi muzsikus, aki mindig a zenéből kiindulva formálja meg a szerepeit. A drámai hősnők megformálása után, Eötvös Péter Radames című operájában ellenállhatatlan humorérzékéről is tanúságot tett.

 

 

 

A Fidelio operaházi bemutatója nagy vihart kavart, de abban a szakma és a közönség is egyetértett, hogy az Ön alakítása a nemzetközi élvonalban is megállja a helyét. Hogyan emlékszik vissza erre a debütálására?

 

 

A Fidelio Leonórájára régóta készültem, az áriát tíz éve tartom a repertoáromon. Először egy neves osztrák fesztiválon, Klosterneuburgban kaptam meg a szerepet, egy sikeres előéneklést követően. A mű mondanivalóját hangsúlyozó, hagyományos rendezésben fiúruhában énekeltem. Itt is megkettőzték a szerepet, mint a budapesti előadáson: a prózai részeket - alteregómként - a Burgtheater egy kiváló színésznője mondta. Az Operaházban nagyon nagy szerencse ért, hogy a premieren beugrással debütálhattam Leonóraként. Miután Fischer Ádám meghallgatott, engem választott ki, és több előadást is kaptam, de a bemutatóra csak cover-szerződésem volt. Épp a legjobbkor jött ez a lehetőség, igazi fordulópontot jelentett az életemben.

 

 

szabokit_int_3

(fotó: Operaportál)

 

Énekművészi pályafutása előtt zongoratanárként diplomázott. Mennyiben segíti Önt, mint énekest a hangszeres múltja?

 

 

Egyházzenész családba születtem, az édesapám kántor volt, és az egész család a kórusában énekelt. Fiatal koromban én is tanultam orgonálni, mesterem a kiváló Gergely Ferenc volt. Később, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképzőjében szereztem zongoratanári diplomát. Énekelni a főiskolai évek alatt kezdtem el és szép sikereim voltak ezen a területen is. Zenekarral először Mozart Koronázási miséjét énekeltem, 18 évesen. Megfordult bennem, hogy minden erőmet az éneklésre összpontosítom, de nagymamám tanácsára végül befejeztem a zongora szakot. Ez később hasznosnak bizonyult, sokáig korrepetitorként működtem Ausztriában, a grazi zeneművészeti főiskolán, professzorasszisztensként. A hangszeres tapasztalat a tanulási folyamatot is megkönnyíti számomra, a partitúrából zongorázva tanulom meg a szerepeimet.

 

 

Az egyházzenei háttér pályafutásának alapját képezi: számtalan oratórium szopránszólóját énekelte, nemcsak itthon, hanem külföldön is, például a bécsi Stephansdomban.

 

 

Tíz éve folyamatosan éneklek a Stephansdomban, legutoljára Brahms Német Requiemjében működtem közre februárban, legközelebb pünkösdkor térek vissza. Megszámlálhatatlan egyházzenei alkotást énekeltem ott, reprezentatív események alkalmából is, köztük Thomas Klestil államelnök és Franz König bíboros gyászmiséjén. Felejthetetlen élmény volt XVI. Benedek látogatásán énekelni. Kevesen tudják, de a pápa kitűnő muzsikus is, remekül zongorázik, még Rómában is bevitette a lakosztályába a zongorát, amin gyakorol. Az egyházfő testvére egyébként a regensburgi "Domspatzen" karmestere volt és nyugdíjba vonulásáig az ottani egyházzenei tanszakon is tanított. Több ősbemutatón is közreműködtem a katedrálisban: ott megvan az a gyakorlat, hogy nagyszabású kortárs egyházzenei művek komponálására pályázatot írnak ki. Milyen jó lenne, ha hazánkban is lenne ilyen példa! Itthon gyakran énekelek az Egyetemi Templomban is, a Don Bosco Kórus köré csoportosuló művésztársaimmal, köztük Molnár Andrással és Szüle Tamással. Más templomokban, így a Deák téri evangélikus templomban is rendszeresen vállalok szolgálatot.

 

 

szabokit_int_fidelio_moser_2008_v

Fidelio, Magyar Állami Operaház, 2008; partnere: Thomas Moser (fotó: Éder Vera)

 

Az operai előadásmódját is befolyásolja az, hogy sokat énekel templomban?

 

 

Operaénekesként is vallom, hogy ha felmegyek a színpadra, az éneklésemnek mindig Istendicsőítésnek kell lennie. "Az éneklésemnek Istendicsőítésnek kell lennie..." Nem a saját dicsőségem, nem a szereplési vágyam a fontos, hiszen előbb-utóbb úgyis „por és hamu" leszek. Hiszek benne, hogy azért kaptam a tehetségemet, hogy az embereket Istenhez vigyem közelebb. Másként nem is érdemes ezt a hivatást csinálni. Ha a saját dicsőségemet kerestem volna, rég abbahagytam volna a pályámat. A zene léleknemesítő szerepe a barokk korban nyilvánult meg a legtökéletesebben, a zene akkor még szorosan összekapcsolódott a szolgálattal. Legtökéletesebbnek Bach alkotásait tartom, mint Isten ujja által vezetett, leírt zenét.

 

 

Az aktív énekesi pálya mellett szívügyének tekinti a fiatal generáció nevelését is. A sárospataki Crescendo Nyári Akadémián több éve tanulhatnak Öntől a fiatalok. Mit jelent Önnek a tanítás?

 

 

Korábban a Nemzeti Énekkarban tanítottam, ami nagyon szép munka volt és igazán szerettem csinálni. Számos operai felkérésem miatt 18 növendékemből mára csak kettőt tartottam meg, és a Rádiókórusban is segítek egy fiatalembernek az énektechnika alapjainak az elsajátításában. A tanítás során megpróbálom továbbadni mindazt, amit tudok. Ez egy kicsit az anyai ösztönhöz is hasonlít, saját magamat, az útkeresésemet látom vissza a diákjaimban. Sok energiát kell rá fordítani, rendkívül időigényes és csak teljes szívvel-lélekkel lehet csinálni. A tanítást nem lehet "markírozni", úgy, ahogy azt egy operapróba során megengedheti magának az ember. A szakmai tudás mellett pszichológiára is szükség van. Úgy érzem, hogy fel tudom ismerni, mikor van arra szükség, hogy egy órából 42 percet beszélgessünk és mikor kell 58 percet énekléssel foglalkozni. A szorongásokat sokszor egy beszélgetés tudja feloldani: a hang a lélek tükre és a problémákat a hangból rögtön meg lehet állapítani.

 

 

Ön a grazi zeneakadémián fejezte be énekesi tanulmányait. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

 

 

Grazban nagyon alapos képzést kaptunk, csak teljes operákat adtunk elő színpadon. Ennek köszönhetően első szerepemet, a Bűvös vadász Agatháját mintegy 30 alkalommal énekeltem el. Férjem, Cser Péter is itt tanult, ő utána öt évig a grazi operaházban énekelt kis- és középszerepeket. Később Debrecenben is sok felkérést kapott, Miskolcon pedig közösen léptünk fel egy emlékezetes Figaro házassága előadásban. A diploma megszerzése után számos koncertre kértek fel és sok versenyen is elindultam. Egy ausztriai megmérettetésen, ahol Joan Sutherland volt a zsűri elnöke, IV. helyezést és közönségdíjat kaptam. "Astrid Varnay zseniális tanár volt..." Életem legszebb pillanata volt, amikor a fogadáson Joan Sutherland - aki a civilben egy nagyon kedves, közvetlen ember - személyesen jött oda hozzám. Sikeres pályafutást kívánt és azzal bátorított, hogy "maga nagy karriert fog befutni". A fejlődésemre a legnagyobb hatást Astrid Varnay tette, akitől két évben is a müncheni opera nyári akadémiáján tanultam. Ez egy ingyenes kurzus, ahová több mint ezren jelentkeztek, közülük negyven énekest választottak be. Varnay csodálatos művész és zseniális tanár volt, nagyon jól megértettük egymást. Többek között a Lohengrin Elzáját tanultam meg az ő irányításával. Szülőföldjét, hazánkat sohasem felejtette el, és sajnálta, hogy nem tudott magyarul. Mikor egy társaságban a világhírű szoprán, Várady Júlia magyarul beszélt, Varnay azt mondta, hogy  ezt hallva úgy érzi, mintha egy régi álom derengne fel benne.

 

 

szabokit_int_figaro_busa_2005miskolc3

Figaro házassága, Miskolc, 2005; partnere: Busa Tamás

(fotó: www.szinhaz.hu)

 

Pár éve egy rendhagyó kitérőt tett: az operett világában egy teljesen más oldaláról is megismerhette Önt a közönség.

 

 

A soproni színházban egyik kedves rendezőm, Almási-Tóth András Huszka Jenő Lili bárónőjét állította színpadra, és ebben a szubrett, Clariss szerepére kért fel. Rengeteget tanultam az előadásból és a későbbiekben is szívesen énekelnék operetteket. Korábban a Denevér Rosalindáját is énekeltem, az életem álma pedig a Víg özvegy lenne: úgy érzem, pontosan olyan hangra íródott, mint az enyém. Az operett mellett a prózai színház világa is közel áll hozzám, izgalmas kihívást jelentene, ha prózai szerepeket is játszhatnék. Az opera műfaját nemcsak zeneileg közelítem meg, hanem színészi szemmel is. A rendezőknél a színészvezetésnek kell a legfontosabbnak lennie: ha valaki ezt jól csinálja, akkor üres színpadon, kellékek nélkül is igazi művészi élményt hozhat létre.

 

 

Emlékezetes fellépései közül ki kell emelni a Művészetek Palotája tavalyi Ring-ciklusát Fischer Ádám vezényletével, amelyben több szerepet is alakított. Wagner tetralógiájának idei sorozatára is kapott felkérést.

 

 

Hihetetlen nagy élmény volt számomra a Ring, amelyben a Walkür Gerhildéjét és az Istenek alkonya III. Nornáját alakítottam. Valódi fesztiválhangulat és igazán jó légkör valósult meg. Olyan inspiráló kollégákkal léptem fel többek között, mint Linda Watson vagy Erik Halfvarson. Ideális művészi kapcsolat és együttmuzsikálás alakult ki közöttünk. Minden tiszteletem Fischer Ádámé: senki nem vezényli négy egymást követő napon ezt a ciklust. A Nibelung gyűrűjében korábban Sieglindét is énekeltem, a Walkür I. felvonásának koncertszerű előadásain Miskolcon, Kesselyák Gergely és Kovács László vezényletével.

 

 

Tavaly ősszel Britten Halál Velencében című operájában mutatkozott be a Theater an der Wien színpadán, Donald C. Runnicles vezényletével.

 

 

Szívesen emlékszem vissza az előadásokra. Mivel női főszerep nincs a műben, több kisebb szerepet énekeltem, köztük az Orosz mamát és az egyik Szállodavendéget. Az angol Ramin Gray izgalmas rendezése egészen máshogy közelítette meg a darabot, mint ahogy azt egy német színpadraállítás tette volna. Runnicles nagyszerű karmester, igazi mestere a szakmájának, remélem később más előadásokban is találkozom vele.

 

 

Április végén egy igazi bravúrszereppel gazdagodik a repertoárja, Mozart: Titus kegyelme című operájának hősnőjét alakítja az Operaházban, Fischer Ádám zenei irányításával.

 

 

Érdekes és szép szerep Vitellia, de hangilag hihetetlenül nehéz, hiszen óriási hangterjedelmet igényel. Boldog várakozással tekintek az előadás elé: biztos vagyok benne, hogy Fischer Ádám nagyszerű inspirációt fog adni számunkra, hiszen már számtalanszor vezényelte a darabot, a legnagyobb operaházakban.

 

 

szabokit_int_1

(fotó: Wágner Csapó József)

 

Eddig énekelt szerepei a német operairodalomhoz köthetőek. Olasz szerepekkel találkozott-e már?

 

 

Aidát, Desdemonát és Mimit énekeltem koncertszerű előadásban, Debrecenben. Az akkori főzeneigazgató, Kollár Imre október 1-én, a zene világnapján minden évben bemutatott egy teljes operát, koncertszerű keretek között, ami mindig nagy örömet jelentett nekem. Közel állnak hozzám ezek az olasz hősnők és várom, hogy színpadon is elénekelhessem őket. "Ötször meggondolom, mielőtt elvállalok valamit..." Egyébként nekem a német operák elsajátítása könnyebb, mivel anyanyelvi szinten beszélek németül. Az olasz szerepeknél a tanulás előtt mindig szótárazok és nyelvi szakértővel konzultálok, különben úgy érzem, hogy nem tudnám hitelesen visszaadni a mű mondanivalóját. A későbbiekben lirico-spinto hősnőket is szívesen énekelnék, olyanokat, amelyek megfelelnek a hangomnak. Mindenképpen szeretném a Don Carlos Erzsébetjét elénekelni, de mellette olyan hősnőket is, mint a Tannhäuser Erzsébetje, Elza, Salome vagy az Árnyék nélküli asszony Császárnéja. Nem vagyok az az igazi, „súlyos" drámai szoprán, mint a mesterem, Astrid Varnay, ezért az olyan feladatoktól, mint Brünnhilde, Izolda vagy Turandot távol tartom magam. Ezekről a szerepekről tudom, hogy abszolút nem nekem valóak. Izolda szerelmi halálát ugyan több koncerten is énekeltem, de az egész szerepet nem vállalnám el. Ezen a pályán fel kell ismerni, hogy mire teremtetett a hangunk. Ha ennek tudatában válogatja meg valaki a felkéréseit, akár 60 éves koráig is aktív maradhat. Én ötször meggondolom, mielőtt elvállalok valamit...

 

 

Péterfi Nagy László