head main interju

"Van egy ilyen adottságom..."

"Van egy ilyen adottságom..."

Interjú Rácz István basszistával.

Rácz István lassan két évtizede tartozik vezető basszistáink közé. Az alábbi interjúban a szókimondó, ugyanakkor finom iróniával rendelkező énekes pályájáról, szerepeiről és némiképp szokatlan hobbijáról is mesél.

 

 

Mikor döntötte el, hogy operaénekes lesz?

 

 

 

Eredetileg orvosnak készültem. Annak idején ugyan zenei óvodába jártam, mert a családban voltak zenészek, de engem mindig a medicina érdekelt. Otthon is hamar kiderült, hogy az érdeklődésem inkább a lepkegyűjtés, a békaboncolás, és a gilisztanyúzás felé irányul. Középiskolában biológia-kémia szakos voltam, majd Debrecenben el is kezdtem az orvosi egyetemet. "Engem mindig a medicina érdekelt..."
Volt azonban a gimnáziumban egy nagyszerű énektanárom, Potyók Balázs, aki egyébként a fiatal magyar tenorista, Pataki Potyók Dániel édesapja. Énekeltem a kórusában, a Debreceni Monteverdi Kórusban, és Balázs bácsi oltotta belém az éneklés szeretetét, ezt a „lassan ölő mérget". Egy osztálykiránduláson hallotta meg a hangomat, és megkért, hogy énekeljek néhány dolgot, sőt, skálázzak is. Én persze „égtem" a többiek előtt, de ő azt mondta: olyan hangom van, amit képezni kell. Az egyetemi évek alatt is visszajártam a kórusába, és végül rábeszélt, hogy felvételizzek a debreceni konzervatóriumba, magánének szakra. Meg is próbáltam, de nem vettek fel, mivel semmiféle zenei előképzettségem nem volt. Balázs bácsi ekkor azt javasolta, hogy menjek el a zenei általános iskolába. Ott megkérdezték: hány éves a gyerek, aki jönne? „Én volnék az" - mondtam, hiszen valahol el kell kezdeni a zenetanulást! Később az újságban olvastam, hogy felvételt hirdetnek a budapesti konziba, magánének szakra. Balázs bácsi ezt megelőzően foglalkozott velem egy kicsit, én pedig úgy gondoltam: nyugodtan eljöhetek, úgysem vesznek fel. Csakhogy volt egy tanárnő - Fábry Edit -, aki a felvételin kiszúrt engem, és közölte, hogy felvett az osztályába... Azt mondta: a hangom miatt mindenképp fel akar venni, de megígérte a tanári karnak, hogy minden hiányosságomat be fogom majd pótolni...

 

 

raczint1

fotó: Operaportál

 

De ekkor már a debreceni orvosi egyetemre járt.

 

 

 

Igen, és a kettő nem ment együtt. Előbb évet halasztottam az egyetemen, majd végérvényesen az éneklés mellett döntöttem. A Bartók Béla Szakközépiskolát három év alatt elvégeztem, majd felvételiztem a Zeneakadémiára. A mai napig bánom egy kicsit, mert az orvoslás - most már persze csak távolról - örök szerelem marad. A Zeneakadémián három évet jártam a tanárképző szakra, és két évet az opera szakra, Mikó tanár úr osztályába.

 

 

 

Fábry Edit mellett a mesterei között találjuk Bende Zsoltot, Réthy Esztert, Hannelore Khuse-t, Mircea Briazu-t, és Jevgenyij Nyesztyerenkót is.

 

 

 

Fábry Edit a diplomám előtti évben meghalt, akkor kerültem Bende Zsolt tanár úrhoz. A többieknél mesterkurzusokon vettem részt. Hannelore Khuse-nál Németországban, Réthy Eszternél Franciaországban, Nyesztyerenkónál pedig Bécsben tanultam. Szeretném azonban még megemlíteni Ligeti Dezsőt is, akinél két hetet tanulhattam, amikor itt volt a Zeneakadémián. Ligeti Dezső basszista volt, ő mutatta be a Kékszakállút Amerikában. Szerette volna, ha nála tanulok, de a rákövetkező nyáron sajnos meghalt, így ebből semmi sem lett. Nyesztyerenkóhoz nem volt könnyű bejutnom, de egy rövid időre ő is elvállalt engem. Mindig úgy éreztem, hogy jó lenne egy szláv mesterrel is dolgozni, egyrészt mert jót tesz a hangképzésemnek, másrészt mert amúgy is fontos lenne azzal megismerkedni. Nyesztyerenkót korábban többször is hallottam a Zeneakadémián előadni, de konzisként ezeken a kurzusokon én még nem vehettem részt.

 

 

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1991-ben diplomázott, majd rögtön a Magyar Állami Operaház magánénekese lett.

 

 

 

Igen, már a diploma előtti évben az Operaház ösztöndíjasa voltam. Akkor lett ott igazgató Ütő Endre, aki jelezte nekem, hogy a diplomám megszerzése után szerződtetni fognak az Operaházba.

 

 

 

Melyik szerepben debütált?

 

 

 

A Trubadúrban, az Öreg cigány szerepében, az Erkel Színházban. Ez egy 2-3 mondatos szerep, de számomra nagy dolog volt, hogy olyan, általam csodált énekesek mellett, mint például Mészöly Katalin, egyáltalán a színpadon állhatok. Ezután is jött még néhány kisebb szerep, amit nem is bántam, mert szerintem kell egy fokozatosság, mielőtt egy énekes eljut a közepes vagy nagyobb szerepekig.

 

 

racz_don_carlos_mezey_b_2001_2_fel

Fülöp szerepében (Verdi: Don Carlos) (fotó: Mezey Béla)

 

Énekelt a Tomkins együttesben is.

 

 

 

Igen, ez még a zeneakadémiai évek alatt volt. Domahidy Lászlóval ketten nyomtuk ott a basszust, Rahmanyinov Vesperásában és Liturgiájában, mindkettőben nagyon mély basszus szólamok vannak. Dobra Jánost, az együttes vezetőjét jól ismertem, ő szólt nekem, hogy segítsek be ezeken a koncerteken.

 

 

 

Az 1992-93-as évadot Németországban, a kölni Operaházban töltötte, ahol többek között a Varázsfuvola Sarastróját és Mr. Bosun szerepét is énekelte Britten: Billy Budd című művében.

 

 

 

A Pentaton iroda kezdett el akkoriban menedzselni, és jött egy lehetőség: Kölnben kerestek énekeseket. Kiutaztam, énekeltem, föl is vettek. Egy év után azonban haza kellett jönnöm, mert megkaptam a katonai behívómat. Akkor még 30 éves korig volt kötelező ez a bohóckodás, emiatt úszott el a kölni szerződésem. Pedig további két évre szerződtettek volna. Augusztusban kellett bevonulnom, egy hónapra. Szeptemberben azonban már lett volna egy operaházi bemutató, és a kölni intendáns azt mondta, hogy nem tudnak várni rám. Ezt követően évekig nem hívtak külföldre. Később megtudtam, hogy voltak külföldi operaházak, ahol szívesen láttak volna, de itthonról valaki azt terjesztette rólam, hogy én nem érek rá, mert az Operaház nem enged el stb., ami nem volt igaz. Homályos történet... Ezt követően a Pentatonnal való szerződésemet sem hosszabbítottam már meg.

 

 

 

1994-ben 2. helyezést ért el a nemzetközi Pavarotti Énekversenyen. Gyakran járt énekversenyekre?

 

 

 

Nem, ez volt az egyetlen. Előtte úgy gondoltam, hogy még nem érdemes, utána pedig, hogy már nem érdemes. Ez a Pavarotti Énekverseny ráadásul akkor, 1994-ben, több mint 200 ezer forintomba került. Úgy gondoltam, jobb lesz, ha inkább arra fordítom az energiáimat, hogy itthon, a színházban fejlődjek.

 

 

 

Később azért rendszeresen vendégszerepelt Hollandiában, Németországban, Svédországban, és turnézott Franciaországban is. Malajziában pedig Kékszakállút énekelt!

 

 

 

Azt megelőzően 1-2 évvel énekeltem először a Kékszakállú szerepét. A malajziai előadást Peskó karnagy úr dirigálta, Meláth Andrea volt a partnerem. Sok magyar zenél egyébként ott, úgyhogy Kuala Lumpurban egy magyar kolónia fogadott minket. Nem tudom, miért engem hívtak. Valaki, valamiért úgy gondolhatta, hogy én énekeljek, hiszen ott, Kuala Lumpurban abból nagy baj úgysem lehet. (Nevet.)

 

 

 

raczint2

fotó: Operaportál

 

A Magyar Állami Operaházban nemcsak énekel, de más funkciót is betölt: Ön a Közalkalmazotti Tanács elnöke.

 

 

 

Hatodik éve csinálom, a kollégáim beszéltek erre rá, mivel eléggé „nyüzsgős" vagyok, és kinyitom a számat, ha visszatetsző dolgokat tapasztalok. Előbb a magánénekesek főbizalmija voltam a szakszervezetben, majd megválasztottak a Közalkalmazotti Tanács elnökének, ahol az egész társulatot képviselem. Szívesen csinálom.

 

 

 

Térjünk át a szerepeire. Számos nagy olasz basszus szerepet énekelt már: Fülöpöt, Zakariást, Gvardiánt, Ramfist. E mellett a nagy Mozart basszus szerepeket - Ozmint és Sarastrót -, valamit Wagner szerepeket: Fafnert, Hundingot, Dalandot, Markét is énekelte. Modern operákban is fellép: ezekre példa az Albert Herring, a Billy Budd, a Wozzeck, illetve a Kékszakállú herceg vára, és Pomádé király szerepe. Melyik áll Önhöz a legközelebb?

 

 

 

Egyre inkább azt gondolom, hogy az olasz romantikus zene, ezen belül is Verdi. A jövő évadban - életemben először - Bellinit is fogok énekelni: Orovesót a Normában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Mozart szerepeimet ne szeretném, bár túl sokat azért nem énekeltem: csak a Varázsfuvolában, a Szöktetésben, és a Don Giovanniban. Utóbbiban a Komtúr szerepét - hál' istennek, mert Leporello szerepe valamiért soha nem izgatott, számomra nem kényelmes a lágéja. Mozartnál másképp kell gazdálkodni a dinamikai eszköztárral, mint például egy romantikus műben. Wagner-szerephez ritkábban jutottam hozzá. Az első nagy feladatom a Bolygó hollandiban volt, Daland szerepében. A Nürnbergi mesterdalnokokban sajnos nem tudtam fellépni, ennek „házon belüli konfliktus" volt az oka. A darab rendezője ugyanis lélekszakadva kérte, hogy engem vegyenek ki a csapatból... Pogner szerepét ezért megtanultam, de színpadon még soha nem énekeltem. Bízom abban, hogy az orosz repertoárból is fogok még énekelni. Kovács János karnagy úr például tíz éve szeretné, hogy az Operaházban színpadra kerüljön a Hovanscsina. Én is úgy érzem, hogy az orosz opera hiányzik az Operaház repertoárjából.

 

 

 

racz_kekszak_melath_ev_2_fel

A Kékszakállú szerepében (partnere: Meláth Andrea) (fotó: Éder Vera)

 

Hogyan viszonyul a modern operákhoz?

 

 

 

Az első modern darab, amit énekeltem, az Albert Herring volt, amit nagyon szerettem. Van azért egy határ, ameddig én a modern zenében elmegyek. Ebbe beletartozik még Britten, és Berg is. Utóbbi Wozzeck-je hirtelen jött számomra. Az Orvos szerepére csak egy szereposztás volt - Berczelly István kollegám -, de Kovács karnagy úr lerohant engem, és közölte, hogy két szereposztás kell. Három hetem volt, hogy a szerepet megtanuljam, de végül ezt sem énekeltem színpadon. A főpróbán ugyanis a vendégkarmester, ifj. Palló Imre - aki szerintem nem állt a helyzete magaslatán - közölte, hogy én ne énekeljem ezt.

 

 

 

A szerepei között van basszbariton szerep is: Mefisztó, Gounod Faustjában.

 

 

 

Énekeltem én már bariton szerepet is: Petur bánt, Győrben. Az említett Faust előadás egy nagyon jó rendezés volt, Pécsett. Mefisztó esetében a figura izgatott mindig. A karakterhez szerintem jobban illik egy mélyebb basszus hang. Egyébként nem magasabb a fekvése, mint például Zakariásé a Nabuccóban. Verdi basszus szerepei igencsak közép lágéra vannak írva, „hegyes" szerepek. Procida is ilyen szerep a Szicíliai vecsenyében. De szokták is mondani, hogy a basszistát nem annyira a „mélységéért" fizetik, mint inkább a „magasságáért".

 

Van-e kedvenc szerepe, illetve szerepálma?

 

Kedvenc szerepem nincs. Ugyanolyan kedvvel tudom énekelni Sparafucilét, mint mondjuk Procidát. "Soha nem kértem szerepet..." Szerepálmom sem igazán van. Soha nem is kértem szerepet, legfeljebb visszaadtam, ha úgy éreztem, hogy az nem nekem való. Ochs báró szerepét a Rózsalovagban például nem vállaltam. Úgy ítéltem meg, hogy 4-5 hónap alatt erre nem lehet felelősséggel felkészülni. Ez a szerep tényleg egy basszista pályájának egyik koronája.

 

Szokott zenét hallgatni?

 

Igen, amikor eljövök egy-egy előadásra. Felvételről ritkán. Ha kikapcsolódásképpen zenét hallgatok, az inkább jazz vagy az ún. könnyűzene, Louis Armstrongtól a Queen-en át a Supertrampig. Amikor szerepet tanulok, és azt már jól tudom, előfordul, hogy meghallgatok egy-egy felvételt, hogy halljam, van-e benne esetleg olyan megoldás, amin elgondolkodhatok, de semmiképpen sem másolásról van szó. Azért elég nagy operalemez gyűjteményem van, a basszisták közül nagyon szeretem például Gyaurovot, Christoffot, Siepit, Ognyivcevet, Nyesztyerenkót.

 

Az Ön hangfaja meglehetősen ritka, ún. basso profondo, azaz mélybasszus. Mi a legmélyebb hang, amit operaszínpadon énekelt?

 

A nagy Desz, a Pomádé király új ruhájában.

 

Még mélyebb hangot is tud énekelni?

 

Amikor zeneakadémista voltam, az a hír járta rólam: Rácz az, aki Sarastro F-dúr áriáját egy oktávval mélyebben is el tudja énekelni. Bulikon azóta is előfordult, hogy ezt bemutattam, de ez persze csak cirkuszi látványosság. Van egy ilyen adottságom, de ennek sok haszna nincs. Bár egy mély hang biztos megszólaltatásához kell, hogy a basszistának az alatt is legyenek hangjai. Színpadon azért már egy nagy F-et is nehéz szépen kiénekelni.

 

raczint3

fotó: Operaportál

 

Ön meglehetősen népszerű a hazai operakedvelők körében. Minek tulajdonítja ezt elsősorban? A hangjának? A személyiségének?

 

Ha így van, remélem, hogy a hangom miatt is van, és mert talán nem tartozom a legrosszabb színészi képességekkel rendelkező operaénekesek közé. "Sokat tanulok a színészektől..." Egyébként rengeteg filmet nézek, régieket és újakat is, sokat tanulok a színészektől. Aki pedig közelebbről ismer, szerintem úgy gondolja, hogy nem vagyok egy humortalan ember. Szeretek viccelődni és bolondozni, bár tudok igen morózus is lenni. Persze minden színésznek, énekesnek vannak rajongói és olyanok is, akik nem szeretik.

 

A kritikákat elolvassa?

 

Többnyire igen. Mostanra azonban már eljutottam oda, hogy nem akarom a kritikust azonnal megverni, és végiggondolom azt is, hogy mi az, ami esetleg megszívlelendő egy negatív kritika esetében is.

 

Van-e hobbija?

 

Volt egy hobbim gyerekkoromban, amit szeretnék most újra elkezdeni: ez a lepkegyűjtés. Komolyan mondom! És hét éves korom óta teniszezem. Egyébként annak idején versenyszerűen űztem a súlyemelést és az ökölvívást is. De most már hobbim a családom is, két éve nősültem meg.

 

Csák Balázs