head main interju

"Csak lassan nyílok meg..."

"Csak lassan nyílok meg..."

Interjú Horváth István tenoristával.

Bevallom, Horváth István tenoristáról keveset tudtam. Beszámolót írtam egy ritkán játszott, ámde remek Rossini opera, az Ory grófja előadásáról a Thália Színházban, akkor hallottam őt először. A hangja és a produkciója lenyűgözött. Horváth István világszínvonalú tenorhang birtokosa, ugyanakkor kedves, szerény, de nyitott személyiség.

 

 

Mikor döntötte el, hogy operaénekes lesz?

 

Gyerekkorom óta zenéltem, először harmonikán tanultam tizenkét évig, utána gitároztam, majd zongorázni tanultam. Pécsen a Kodály Zoltán Ének-zenei Gimnáziumba jártam. Első találkozásom az operával tizennégy éves koromban volt, amikor megnéztem a Toscát, ami nagyon megtetszett. A mai napig nem tudom pontosan, hogy miért, valószínűleg jó előadást láttam. Utána még hatszor megnéztem. Azt megelőzően egyébként színházban sem voltam még. Falusi iskolába jártam, a szüleim ma is falun élnek.  Nagypapám kántor volt, tizenhét éves koromban én is jelentkeztem a kántorképzőbe. Ott Kuti Ágnes tanította a hangképzést - egyébként most is ott tanít -, és ő hívta fel a figyelmemet, hogy érdemes lenne a hangommal komolyan foglalkozni. Így Ő lett az első énektanárom, később Pilláry Endréné - Eszti néni - tanított.

 

 

2000 és 2006 között viszont már a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanult.

 

Igen, először ének-zene, karvezetés szakra jártam egy évet, utána jelentkeztem a pécsi főiskolára, ahová fel is vettek. 2004-ben végeztem, mint „magánének-tanár, kamaraművész", 2006-ban pedig „énekművész" diplomát szereztem. Bukszár Márta személyében - aki opera- és operetténekes, de prózai darabokban és musicalekben is remekül játszik - egy nagyszerű tanárra leltem, nagyon sokat tanultam tőle.

 

 

horvathiint

fotó: Operaportál

 

2000-től már a Sásdi Zeneiskolában is dolgozott harmonika és magánének tanárként.

 

Harmonikát még most is tanítok ott pár órában, van egy növendékem a Bartók Konzervatóriumban, akire nagyon büszke vagyok. De magánének diplomám van, így elsősorban ezt tanítom középiskolában Sásdon és Pécsen, és adok órákat az egyetemen is, ahol hangképzést tanítok az ének-zene-karvezetés szakosoknak. Véménden pedig, ahol a szüleim most is élnek, a mai napig vezetem a német nemzetiségi kórust. Kétszer meg is nyertük az országos nemzetiségi kórusversenyt.

 

 

Énekesként segíti az, hogy tanítja is az éneklést?

 

Persze, segít. Ráadásul - mivel elég jól zongorázok is - nagyon ritkán kell korrepetítor. Másrészről viszont a tanítás sok időmet elveszi attól, hogy magammal foglalkozhassak.

 

Melyik szerepben debütált?

 

A Varázsfuvolában, 2005-ben. Az Őrtálló, illetve a Pap szerepében.

 

 

Mikor kapta az első nagyobb szerepet?

 

Ez Almaviva szerepe volt a Sevillai borbélyban, amit Halasi Imre, a Miskolci Színház igazgatója rendezett. Gábor Géza basszista szólt nekem, aki azt mondta: „Pista, neked olyan a hangod, mint Réti Józsefé. A Miskolci Színháznak nincs még Almavivája, menj el, elintézek egy meghallgatást Váradi Katinál!" [Váradi Katalin a színház zenei igazgatója. - szerk. -] El is mentem és megkaptam a szerepet, ez 2008-ban volt.
Pécsett a Windsori víg nőkben ebben az évadban Fentont énekeltem. Ez inkább középszerep, amit azonban a fejlődésem jó fázisában kaptam. Kell is egy fokozatosság, nem jó, ha egy énekes rögtön csak nagyobb szerepeket kap.

 

Úgy tudom, énekesként akkoriban sokat „haknizott" is...

 

Ez egy kicsit korábban volt. 2003-ig zenekarban is játszottam, bálokon, lakodalmakon, ahol gitároztam és énekeltem. "Lakodalmakon gitároztam és énekeltem..." Tíz évig csináltam, abból éltem, hogy hétvégenként ilyen helyeken zenéltem. A főiskolán persze már tudtam, hogy ez így nem mehet sokáig. Egy-egy lakodalom 24 órán át tartott. Sokat edződött ott a hangom, de ez azért hátrány is volt. A hétfői énekórákra már alig maradt hangom, inkább csütörtökre jött csak meg... A tanárom ezt persze nem értette, én meg nem mertem neki elmondani, hogy hétvégenként a „Hogyha nékem sok pénzem lesz..." című nótát, meg Zámbó Jimmy és Varga Miki számait énekelem.

 

Nem egy tipikus operaénekesi karrier... Bár Giuseppe Di Stefano is bárokban kezdte a karrierjét...

 

Tényleg nem tipikus. De anyagilag nagyon „jól jött". Édesapám népművelő, édesanyám akkoriban ápolónőként dolgozott.

 

horvathiory1

Az Ory grófjában Miklósa Erikával (fotó: Felvégi Andrea)

 

Éveken át fellépett énekesként nemzetközi hajókon is, elsősorban operett műsorral.

 

Egy pesti ismerősöm szólt, hogy egy programszervező énekest keres nemzetközi hajókra a Dunán. És fizetnek is! Négy évig hetente feljöttem Pestre hajókon énekelni, főleg operetteket adtunk elő, és néha musicaleket.

 

 

Ön a pécsi „Három tenor" vezetője is, valamint a Bordalnokok énekegyüttes tagja.

 

Dr. Lakner Tamás - a Pannon Volán Zrt. Bartók Béla férfikarának karnagya - kérdezett meg főiskolás koromban, hogy volna-e kedvem a kórusában énekelni. Ott, a kórusban alakult meg a „Három tenor": Csajághy Szabolcs operaénekes barátom, Kardos István barátom és jómagam. Mondják, hogy tényleg viccesek vagyunk, mert alkatilag a „Három tenor"-ra - Csajághy Szabolcs Domingóra, én a vaskos termetemmel Pavarottira, Kardos István apró-pici termetével pedig Carrerasra - emlékeztetünk.
A Bordalnokok neve most már Borcanto. Ezt Lakner Tamás hozta létre, tagja még Csajághy Szabolcs és én. Operettet, operát, musicalt, népdalokat énekelünk, persze ezen dallamok nagy része a borról szól. Ami még talán érdekes, hogy mi mindent akusztikus hangszerek segítségével szólaltatunk meg, élőben. Sok helyen jártunk már az országban, és több ízben külföldi borfesztiválon is.

 

 

Indult-e énekversenyeken?

 

Főiskolás koromban, a Simándy Énekversenyen, de kár volt... Túl korán jelentkeztem.

 

horvathiint2

fotó: Operaportál

 

A Rossini: Ory grófja előadásán nemrégiben hatalmas sikert aratott Budapesten, a Thália Színházban, Miklósa Erika partnereként. Mi az oka, hogy eddig olyan keveset hallhattunk Önről?

 

"Nem vagyok egy versenyző típus." Nem vagyok egy versenyző típus. Ha most azt mondanák: álljak fel és adjak elő valamit, nem biztos, hogy úgy sikerülne, ahogy én azt szeretném. Lehet, hogy csak a tudásom 70 %-át tudnám nyújtani.

 

A színpadon, az Ory grófjában nem így tűnt...

 

Az más. Ott már kialakítottam, kialakítottunk egy légkört, amiben már nagyon jól éreztem magam.

 

 

Lámpalázas?

 

Nem, csak lassan nyílok meg. Gyerekkoromban is visszafogott voltam, úgy is neveltek. Egyébként vidám, nyitott természet vagyok, de ha ki kell állnom egy meghallgatásra, könnyen „bezárulok". Ez persze idővel talán változni fog, ahogy egyre többet énekelek.

 

Térjünk át a szerepeire! A tanítás mellett rendszeresen fellép a Pécsi és a Miskolci Nemzeti Színház operaelőadásain is. A Magyar Állami Operaházban a Trisztán és Izoldában a Fiatal hajós hangját énekli. Ez az első szerepe az Operaházban, hogyan kapta meg a szerepet?

 

Azt hiszem, ez elsősorban Bátor Tamásnak köszönhető, ő ajánlott be. [Bátor Tamás az Operaház művészeti tanácsadója, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál igazgatója. - szerk. -]

 

 

horvathiory2

Az Ory grófjában Miklósa Erikával és Érsek Dórával

(fotó: Felvégi Andrea)

 

Hogyan kapta meg az Ory grófja főszerepét?

 

Amikor Miskolcon énekeltem Almavivát, megnézett Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, és meghívott egy meghallgatásra Szegedre. Pál Tamás karmester és Gyüdi Sándor hallgatott meg. Közölték, hogy az Ory grófjába keresnek tenort, de nem nagyon találnak. A második meghallgatás után odaadták az áriát, hogy tanuljam meg. Megtanultam, elénekeltem, és azt mondták, nekem adják a szerepet. Boldog voltam, de nem igazán voltam vele tisztában, hogy ez mekkora szerep. Mikor megkaptam a kottát, és elkezdtem lapozgatni, lefagyott a mosoly az ajkamról. Atyaúristen! A 240 oldalból legalább 180-ban énekelnem kell, és a szerep hangfekvése iszonyúan magas! Ráadásul az operához egy új fordítást készíttettek, amit nyár helyett végül csak október 27-én kaptam meg, amikor már Miskolcon próbáltam a Cosí fan tuttét. Öt hetem volt, hogy a szerepet megtanuljam... A délelőtti és délutáni próbák között zongorával gyakoroltam a következő jelenetet, így sikerült végül időben megtanulnom.

 

 

Az ilyen típusú „Rossini/Bellini/Donizetti-tenor" egy sajátos kategória. 150-200 évvel ezelőtt sokan énekelték, ma már kevesen képesek rá. Hogyan definiálná a hangfajt, amibe tartozik?

 

Szerintem lírai tenor vagyok, aki koloratúr készséggel is rendelkezik.

 

Később a spinto szerepek is a repertoárja részévé válhatnak?

 

Remélem, mert Puccini a kedvencem. A hangom megerősödhet ehhez, de az elkövetkező tíz évben még biztos nem fogok súlyosabb szerepeket énekelni. Most még mozgékonyabb a hangom, és ennek megfelelő szerepeket kell énekelnem. Egy Donizetti Ezred lányához is edződnöm kellene még. Arturót a Puritánokban vagy Nemorinót a Szerelmi bájitalban viszont szívesen elénekelném. Vannak is tervek egy félig szcenírozott Puritánok előadásra vonatkozóan, de erről még korai beszélni. A Miskolci Operafesztiválon a Strauss: Daphné-ban lépek fel, Leukippos szerepében, ami egy nagyon nehéz, de szép feladat. Én egyébként nem vagyok egy „vágós" tenor, aki félelmetes hangerővel vágja ki a magasságot.

 

 

Pedig az Ory grófja előadásán sokszor „kivágta"...

 

Talán azért tűnt így, mert én próbálok mindig úgy énekelni, mint a nők. „Gömbölyűen", nekem az tetszik.

 

Könnyedén énekelt a legmagasabb lágéban is, ráadásul soha nem falzettban.

 

Ehhez a szerephez E-ig, sőt F-ig skáláztam. Egy Almavivára például nem kell ennyire. "A zene a hobbim..." De ahhoz, hogy biztos D-m legyen, F-ig kell skáláznom. Ez persze adottság is, a magasságokkal sohasem kellett kínlódnom. Azért elárulom: néha falzettben is énekeltem, csak van a hangomnak egy olyan adottsága, hogy a falzettem színben nagyon hasonlít a „rendes" hangomhoz. Az Ory grófjában így énekeltem a diminuendót; úgy, hogy ne lehessen hallani, hogy az falzett és hogy ott törik a hang. Persze ez azért technikai kérdés is. Franco Corelli volt ennek a nagymestere.

 

 

horvathiint3

fotó: Operaportál

 

Mely stílus vagy korszak áll Önhöz a legközelebb?

 

Az olasz romantika.

 

Van a tenoristák között példaképe?

 

Nagyon szeretem Pavarotti hangszínét, de az ideális tenornak egyre inkább Corellit tartom. Amit ő a hangjával csinálni tudott, az fantasztikus.

 

Van-e hobbija?

 

A zene a hobbim, minden szabadidőmet a zenével töltöm.

 

Nemzetközi karrier is várhat Önre...

 

Én már annak is nagyon örülnék, ha az éneklésből meg tudnék élni. És nem kellene ehhez heti 22 órában tanítanom, amit egyébként szeretek. Vidékről felkerülni és ismertté válni nagyon nehéz.

 

 

Csák Balázs