head main interju

Hangfenomén a Wagner-napokon

Hangfenomén a Wagner-napokon

Interjú Jan-Hendrik Rootering basszistával.

Napjaink egyik legkiválóbb basszistáját, Jan-Hendrik Rooteringet a Trisztán és Izolda Marke királyaként üdvözölhettük a Művészetek Palotájában. Nagy terjedelmű és vivőerejű, impozáns hangja igazi revelációként hatott, egyéniségének atmoszférateremtő ereje is maradéktalanul érvényesült a rezignált, öreg király szerepében. A világhírű művész június 10-én a Rajna kincse Fasoltjaként is látható a Ring-ciklusban, Fischer Ádám vezényletével.

 

 

 

Hosszú pályafutása alatt csak két éve, 2008-ban jutott el először hazánkban. Akkor is a Rajna kincsében mutatkozott be, osztatlan szakmai- és közönségsikert aratva. Mit jelent az Ön számára Magyarország?

 

 

Korábban is szerettem volna a magyar fővárosban fellépni, nemcsak a magyar zene és Bartók iránti tiszteletem miatt, hanem azért is, mert fiatal koromban egy magyar lánynak udvaroltam. Ekkoriban kirándultam is Magyarországon: megfordultam a nagyobb városokban, Egerben, Miskolcon, Pécsett, még a tokaji borvidékre is eljutottam. Kedvelem a magyar ételeket, a „gulascht" és a „töltött káposztát". Van is egy magyar becenevem: Csöpi. Pályám során számos magyar hangszeres és énekes művésszel találkoztam: Marton Évával és Polgár Lászlóval sok közös emlékezetes előadásunk volt. Tanulmányaim során hallgattam Ligeti György zeneszerzés-óráit, az ott hallottak is szervesen beépültek a művészetembe. Fischer Ádámmal Münchenben énekeltem először, és mindig szívesen lépek fel az ő vezényletével. Igazi muzsikus, öncélú exhibicionizmus és sztárallűrök nélkül. Budapesti bemutatkozásom is emlékezetes marad: a Művészetek Palotája Ring-produkciójában Hartmut Schörghofer szcenírozott színpadraállítása a társművészetek bevonásával igazi színházat eredményezett.

 

 

rooteringmeisters

A Nürnbergi mesterdalnokokban (partnere: Kevin Conners)

(fotó: http://www.bayerische.staatsoper.de)

 

A világ vezető dalszínházaiban gyakran alakítja a Trisztán és Izolda Marke királyát. Miért fontos az Ön számára ez a szerep?

 

 

Annak ellenére, hogy terjedelmileg viszonylag rövid a szólam, minden érzelmet és hangi jelenlétet ebbe a rövid időbe kell sűríteni. Marke lelki fájdmalmát izgalmas művészi kihívás megjeleníteni: egy olyan ember árulja el őt, akit nemcsak a barátjának, hanem a legjobb barátjának tekint. A felesége, Izolda elvesztésén túl sokkal mélyebben érinti, hogy nem tud többé Trisztánban megbízni. Az érzelmi kitörések és a teljes kitárulkozás széles skáláját járja végig, akár egy sebzett állat, amelyik hol üvölt, hol suttog fájdalmában. A szerepet Gelsenkirchenben tanultam meg Christian Thielemannal, akkoriban még mindketten pályakezdők voltunk. Első alkalommal 1982-ben, koncertszerűen énekeltem a Bochumi Szimfonikus Zenekarral, Kurt Eichhorn vezényletével, majd többek között Berlinben, Münchenben (Zubin Metha vezényletével, Peter Konwitschny rendezésében), Amszterdamban (Hartmut Haenchen vezényletével, Jürgen Gosch rendezésében), Drezdában (Donald Runnicles vezényletével, Marco Arturo Marelli rendezésében), Hamburgban és Nápolyban (Gary Bertini vezényletével, Lluis Pasqual rendezésében).

 

 

Az operairodalom szinte valamennyi nagy basszusfőszerepét megformálta. Az egyéniségéhez melyik figura áll a legközelebb?

 

 

Édesapám is operaénekes volt, talán ez az oka, hogy minden operát egyformán szeretek. Viszont van három szerep, amit a feladat nagysága és az összetett jellemábrázolás rendkívülivé tesz a számomra: Gurnemanz, Hans Sachs és II: Fülöp. Wotant is sokszor énekeltem, hangilag és színészileg ez is összetett drámai megformálást igényel. Szerepálmom, Bartók Kékszakállúja esetében is ilyen magas szintű követelményeknek kell eleget tennie az előadóművésznek. Ehhez jönne még a nyelvismeret, de mivel nem tudok magyarul, ezért nem vállalkozom rá. A számtalan előadás közül a legmegrázóbb élmény egy történelmi fordulóponton, a berlini fal leomlásakor Beethoven IX. szimfóniája volt, Leonard Bernstein vezényletével. Beethoven alkotásának örökérvényű üzenete, a szeretet és a megismételhetetlen esemény jelentősége a német, orosz és amerikai előadókat és a közönséget egy leírhatatlan egységbe kovácsolta.

 

 

rootering13_high

(fotó: Marcard Fotodesign)

 

Említette, hogy családjában nagy hagyománya van a művészetek szeretetének, és úgy tudom, nem csak az édesapja esetében.

 

 

A nagyapám is énekművész, az édesanyám fotóművész, a nagybátyám koncertzongorista, a testvérem pedig színházi rendező és színházigazgató. A művészi hivatás egyértelmű volt a számomra. Édesapám lírai-spinto szerepeket énekelt és ő volt az első tanárom is, akitől a helyes énektechnika alapját, a legato formálását megtanultam. A feleségem pedig irodalomtörténész és van egy kisfiunk, akinek mi is igyekszünk átadni a kultúra szeretetét és a nyitottságot. Egyébként a komolyzene mellett más műfajokat is kedvelek, szívesen hallgatok igényes bluest, cigányzenét vagy klezmert. Ezek a stílusok is igazi emberi érzéseket közvetítenek, valós élethelyzeteket fejeznek ki.

 

 

Az aktív pályafutás mellett különleges helyet foglal el az Ön életében a tanítás.

 

 

Szeretném a tapasztalataimat átadni a fiatal generációnak. Sok ifjú tehetséget látok, csak az a fő probléma, hogy túl korán vállalnak el nehezebb feladatokat, és ez rossz hatással van a hangra. Sajnos, a nevelés zenei téren sem elégséges, egy nyitott légkörű társadalomra lenne szükség, amely a gyermekek érdeklődését az értékek szélesebb skálája iránt felkelti...

 

Péterfi Nagy László