head main interju

Lucretia meggyalázása

Lucretia meggyalázása

Beszámoló Benjamin Britten: Lucretia meggyalázása című operájának előadásáról a Miskolci Operafesztiválon.

A tavalyi évben, a 2009-es „Bartók + Bécs" Miskolci Operafesztiválon váratlanul nagy sikert aratott a Gerai Állami Színház Wozzeck előadása. Pedig nem egy könnyen befogadható műről volt szó, mégis, a gerai társulat előadása és Mattias Oldag rendezése sokáig emlékezetes marad.

 

Idén ismét láthattuk őket, Benjamin Britten: Lucretia meggyalázása című operáját adták elő, ezúttal is Mattias Oldag rendezésében. Most is kivételes produkcióban volt részünk, még ha az nem is érte talán el az említett Wozzeck színvonalát.

 

lucret1

A Férfi és a Női kórus

 

 

lucret2

Junius, Collantinus és Tarquinius

 

A Lucretia meggyalázása egy remek opera, amit azonban valamilyen okból nagyon ritkán játszanak. (Magyarországon tudomásom szerint csak 2008-ban mutatták be először a Mezzo Operaverseny döntőjében, Szegeden.)

 

Britten 1946-ban (fontos az évszám) írta kamaraoperáját, az ősbemutatón a legendás Kathleen Ferrier énekelte a főszerepet.

 

A cselekményt elolvasva a művet egyébként nem ismerő néző leginkább egy vérgőzös operát várna, drámai hatású nagyjelenetekkel. Britten azonban egészen másképp zenésítette meg a történetet. A mű igazi ereje éppen egyszerűségében és visszafogottságában rejlik. A zenekar mindössze 12 fős, kórus nincs, a szólisták érzelmei, belső drámája hozzák létre a mű feszültségét. A cselekményt a görög tragédiák mintájára létrehozott női és a férfi „kórus" viszi tovább, amelyet 1-1 női és férfi szólista személyesít meg. Ők egyébként nem csak mesélnek, de reflektálnak is a történtekre.

 

lucret3

Britten fotója és a Női kórus

 

 

lucret4

Lucretia és a Női kórus

 

Ahogy fentebb már utaltam rá, fontos a darab megírásának ideje is. Erre a mostani előadáson a színpad bal oldalán kifüggesztett Britten-fotó is folyamatosan emlékeztetett minket, alatta az évszámmal: 1946. Nem nehéz felismerni, hogy Lucretia megerőszakolása a háború kegyetlenségének szimbóluma.

 

Az előadáson az egyszerű színpadkép hátterében a pusztulást jelképező kusza alakzatok voltak láthatók (leginkább talán egy romos, lepusztult épület megmaradt vasszerkezetére emlékeztettek). A szereplők nem ókori jelmezekben voltak, de nem is egyértelműen második világháborús öltözetben. A férfiak ugyan valamilyen fajta katona ruhát hordtak, de a nők egyszerű fehérben voltak, a két narrátor pedig sötét öltönyben.

 

Matthias Oldag kifinomult rendezésének nyilvánvalóan egy - a zenéhez idomulóan - visszafogott előadás létrehozása volt a célja. Éppen ezért azonban hiányzott belőle az az ötlet- és látványgazdagság, ami a tavalyi Wozzeck előadást jellemezte. (Nem tudom, hogy mindez csakugyan teljes egészében szándékolt volt-e, vagy azért részben az az ihlet is hiányzott, ami a Wozzeck-rendezésnél megvolt; jó lenne a darabot még egyszer megnézni. A rendező ezúttal nem tudott eljönni Miskolcra, így őt most nem tudtuk megkérdezni.)

 

lucret5

A Dajka, a Szobalány és Lucretia

 

 

lucret6

Tarquinius és Lucretia

 

Mindent egybevéve: ha a katarzis talán el is maradt, egy nagy hatású, kiválóan megrendezett, remek szereplőgárdával színre vitt előadást láthattunk.

 

A Lucretiát megszemélyesítő Solgerd Isalv nagyszerűen játszott és énekelt, bár az általam elképzelt Lucretiához képest nyersebb és vadabb volt. A női és a férfi „kórust" (Bianca Koch és Christoph Genz) is dicséret illeti, utóbbi kifejezetten szép tenorhang birtokosa (az ősbemutatón egyébként a legendás Peter Pears énekelte ezt a szerepet). Meggyőző volt az agresszívan féltékeny, ugyanakkor kétségbeesett Tarquiniust alakító Birger Radde, és a férj (Collatinus) szerepét játszó Martin Hässler is. Egyenletesen jó teljesítményt nyújtott a többi szereplő is: a Juniust alakító Sindre Ogaard, valamint a dajkát és a szobalányt megszemélyesítő Christina Bock és Alexandra Büchel.

 

Az Eric Solén irányította zenekar nagyon felkészültnek tűnt, színesen és kifinomultan játszott.

 

lucret7

Tarquinius és Lucretia

 

 

lucret8

Lucretia és Tarquinius

 

*

 

A Lucretiát éneklő svéd Solgerd Isalv-val az előadás után készítettünk villáminterjút.

 


A gerai társulat tavaly is, most is nagy sikerrel mutatkozott be Miskolcon. Ön nem állandó tagja a társulatnak, mégis mit gondol, minek köszönhető a siker?

 


Mattias Oldag nagyon tehetséges, kiváló rendező. Nagyszerűen szót tud érteni mindenkivel. A „természetes" színházat kedveli, amivel közvetlenebb kapcsolatot tud teremteni a nézővel.

 

 

Lukrécia nem egy könnyű szerep...

 

 

Már önmagában, vokális szempontból is nagy kihívás. A színpadon pedig még nehezebbé elénekelni.

 

 

lucrint

Solgerd Isalv (fotó: Operaportál)

 

Nem bántja, hogy csak félig telt meg a nézőtér?

 

 

Ez már a tizenkettedik előadásunk ezzel a darabbal. Én magam nagyon szeretem Brittent, mi svédek talán eleve közelebb is állunk a brit kultúrához. Éppen ezért az első előadásokon még meglepődtem, hogy az emberek ezt ilyen nehezen tudják befogadni. Mára már elfogadtam. Azt hiszem, ez olyan típusú zene, amit sokkal jobban megszeret az ember, amikor már ötödszörre hallja. Nem is számítottam ezért telt házra.

 

 

Csák Balázs

 

 

Fotók: Vajda János

 

 

lucret9

Lucretia

 

lucret10

Collantinus és Lucretia

 

 

Cselekmény

 

 

Játszódik Rómában, i.e. 510 körül.

Az operában fontos szerepe van a görög tragédiák mintájára alkalmazott kórusnak, amelyet egy énekesnő és egy énekes személyesít meg. Ezek narrátorai, és egyben kommentátorai is a darab cselekményének.
Három római tábornok, Sextus Tarquinius, Brutus ás Collatinus arról vitatkozik, vajon asszonyaik erkölcsös életet élnek-e Rómában, amíg a férfiak háborúznak? Az asszonyokról ugyanis nem jó hírek járnak, egyedül Lucretiáról, Collatinus feleségéről nem tud senki rosszat mondani.
A kegyetlen Tarquinius, a király fia elhatározza, hogy akár erőszakkal is, de el fogja csábítani az asszonyt. Titokban Rómába lovagol, és bebocsáttatást kér Collatinus házába. A gyanútlan Lucretia udvariasan fogadja a király fiát, ám az éjjel belopódzik az asszony szobájába, halállal fenyegeti, majd megerőszakolja Lucretiát.
Másnap hazatér Collatinus is. Felesége gyászruhában fogadja és elmondja neki, mi történt az éjjel. Férje vigasztalni próbálja és megnyugtatja: nem tartja őt bűnösnek, ezért nincs is mit megbocsátania. Lucretia azonban másképpen vélekedik, és tőrével szíven szúrja magát.

 

Ez az eset volt az utolsó csepp a pohárban: a felháborodott rómaiak megdöntik a Tarquiniusok hatalmát és vele a királyságot is.

 

 

 

2010. június 13., 18 óra, Kamaraszínház, Miskolc

 

Benjamin Britten:

 

Lucretia meggyalázása
A Gerai Állami Színház vendégjátéka
Opera két felvonásban, angol nyelven, magyar felirattal

Librettó: André Obey Le Viol de Lucrèce című színműve nyomán Ronald Duncan
Fordítás, magyar nyelvű felirat: Lengyel Jenő

 

Szereplők:
Collantinus, római generális - Martin Häßler
Junius, római generális - Sindre Ogaard
Tarquinius herceg - Birger Radde
Lukrécia - Solgerd Isalv
Lukrécia dajkája - Christina Bock
Lukrécia szobalánya - Alexandra Büchel
Férfikórus - Christoph Genz
Nőikórus - Bianca Koch

Díszlet- és jelmeztervező: Thomas Gruber
Rendező: Matthias Oldag
Vezényel: Eric Solen