head main interju

Daphne metamorfózisa

Daphne metamorfózisa

Richard Strauss: "Daphne" című operája a Miskolci Operafesztiválon. Rövid beszámoló, és interjú Rost Andreával, valamint Janez Lotrič tenoristával.
A 2010. évi Miskolci Nemzetközi Operafesztivál talán leginkább várt előadására került sor június 18-án este a Nagyszínházban.
 
Richard Strauss Daphnéját 1942 óta nem játszottak Magyarországon, és azt megelőzően is csak négy alkalommal.
A várakozás szólt ezért egyrészt Richard Strauss nagyon ritkán játszott remekművének, de legalább annyira a kiváló előadógárdának is. Kocsis Zoltán fellépése mindig ünnepszámba megy (ezúttal természetesen karmesterként lépett a pódiumra). Halhatatlan érdemei vannak abban, hogy nagy zeneszerzők egyre több ritkán hallott művét ismerheti meg a közönség.
 
Irányításával a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar ezúttal is koncentráltan, kifejezően, és egyenletes színvonalon játszott, a produkció után csak a csodálkozás marad: tényleg, miért ilyen ritkán hallható ez a mű?
 
A Daphne egyetlen felvonásból áll, amely azonban közel két óra hosszúságú. Ebbe az egyetlen, igen bonyolult zenekari matériára és nehéz énekszólamokra épülő, végig magas hőfokon égő felvonásba van belesűrítve minden érzelem és szenvedély. A mostani, koncertszerű előadáson mindezt gyönyörű színekkel jelenítette meg a zenekar és kiváló produkciót nyújtottak a szólisták is.
 
A címszerepet egy igazi magyar világsztár, Rost Andrea énekelte - kiválóan. Koncentráltan énekelt, mélyen átélve a szerepét, és olyan hangi szépséggel, amilyet ritkán van módunk hallani. Előadásával szép ívben rajzolta meg Daphne lelkiállapotának változásait.
Apolló szerepében a szintén világhírű tenoristát, Janez Lotrič-ot hallhattuk. Lotrič nagy hang birtokosa, aki végig bírta a szólam minden nehézséget, hangja vivőreje pedig lenyűgöző.
 
daphne10
Taps
 
Az operakedvelők számára ismerősen csenghet a Gaia szerepében színpadra lépő Iulia Merca neve is, aki a múlt évi Mezzo Operaverseny egyik döntőse volt Szegeden, és bár nem nyert, nagy közönségsikert aratott. (Gaia-ként az egész operairodalom egyik legmélyebbre írt altszólamát kellett elénekelnie, de ez sem okozott neki gondot.)
Leukipposz szerepét a fiatal énekes generáció egyik legkiválóbb tenoristája, Horváth István énekelte, aki szenvedélyes előadásával méltó „ellenpárja" lett az Apollót megszemélyesítő Lotrič-nak. (Pedig a helyszűke miatt neki kellett hátul, azaz a félkör közepén állnia, ami megnehezítette a dolgát a hatalmas hangerejű szlovén tenoristával szemben. Egyébként a szólisták alig fértek el, mivel a nagylétszámú zenekar is a színpadon volt, ahol még egy havasi kürt számára is helyet kellett szorítani...)
Peneiosz - a fentiekhez képest kisebb - szerepét a kiváló fiatal basszista, Palerdi András énekelte, pontosan és méltóságteljesen.
Rendkívül kellemes meglepetés volt számomra az Első és Második szolga szerepét éneklő két fiatal énekesnő, Szalai Ágnes és Kristófi Ágnes. Alig ismertek még, ehhez képest nagyon magabiztosan énekeltek, azt hiszem, mindkettőjükről hallani fogunk még.
Jó teljesítményt nyújtott a Négy juhász szerepében Horváth Ádám, Boros Sándor, Mókán László és Silló György is.
 
 
***
 
 
Az előadás után a címszereplő Rost Andreát és az Apollót éneklő Janez Lotrič-ot kérdeztük.

 

 

 

Interjú Rost Andreával

 

Önt általában olyan szerepekkel azonosítjuk, mint Mimi, Gilda, vagy Violetta. Pedig a repertoárján szerepelnek ritkábban játszott 20. századi művek is, mint a Poulenc: A karmeliták párbeszédei, illetve most már a Daphne is.

 

Ezek mind gyönyörű zenék. Szívesen énekelek szép zenét, és olyan operákat, amelyekben a történet megfog. A Daphne egy nagyon érdekes görög mitológiai történeten alapul, és ehhez párosul Richard Strauss gyönyőrű zenéje. Drezdában játszották egyébként először ezt az operát, Karl Böhm vezényletével, Strauss neki ajánlotta a művet. A mű cselekménye, a történet nagyon megfogott engem. Megfogott Daphne alakja, az ő tisztasága, a visszavonultsága. Ő nagyon törékeny, érinthetetlen; a „természet lánya". A „fává válása" a mű végén pedig egy olyan megfoghatatlan dolog, amihez hasonlóval nem nagyon találkozhatunk az operaiodalomban.
A Karmeliták dialógusa is egy nagyon érdekes történet. Ez is huszadik századi zene, még későbbi, mint Richard Strauss zenéje. A darabban nincsenek igazi áriák, tényleg csak beszélgetnek... A művet Robert Carsen rendezésében énekeltem, és nagyon szerettem ezt a rendezést, ami annyira gyönyörű volt, hogy a szereplők zokogtak a végén.

 

Mikor kérték fel a Daphne-ra?

 

Tulajdonképpen nem kértek fel, én kértem Bátor Tamás fesztiváligazgatót! Emlékszem, akkoriban Liút énekeltem a Turandotban a Művészetek Palotájában, amikor a karmester megkérdezte tőlem: „Miért nem énekelsz Daphnét is? Neked van írva!" Ezen elgondolkodtam. Később Bátor Tamás kérdezte a véleményem, merthogy Kocsis Zoltán szerette volna valamelyik Richard Strauss operát az idei Miskolci Fesztiválon bemutatni. Ekkor mondtam neki, hogy én a Daphnét szeretném!

 

daphnerost

Rost Andrea (fotó: Operaportál)

 

Nehéz szerep?

 

Elég nehéz. Bár csak egy felvonás, de az nagyon tömény, és én elejétől a végig énekelek. Az Apollóval való duett a legnehezebb. Mire az opera végére érek, a metamorfózishoz, már könnyebb lesz, az már „benne kell, hogy legyen az ember a torkában".

 

Janez Lotrič mellett énekelt-e már színpadon?

 

Igen, egyszer, egy koncerten. Remek énekes.

 

Jövőre „Bartók + Verdi" év lesz itt Miskolcon, láthatjuk-e majd Önt, például Violettaként?

 

Meglátjuk. Violetta még rajta van a repertoáromon, de szívesen énekelnék például a Simon Boccanegrában is. Meglátjuk, milyen új szerepet tudok majd esetleg bemutatni az itteni közönségnek.

 

 

 

***

 

Interjú Janez Lotrič tenoristával

 

Ha jól tudom, nem először jár Magyarországon.

 

Így igaz, körülbelül 15 évvel ezelőtt énekeltem itt egy templomi koncerten, egy másik alkalommal pedig a zágrábi horvát opera vendégjátékában. Egy horvát operát, Ivan Zajc: Nikola Šubić Zrinski (Zrínyi Miklós - szerk.) című operáját adtuk elő.

 

Éneklelt már együtt Rost Andrával?

 

Igen, egy koncerten, a ljubljanai fesztiválon.

 

Önnek rendkívül széles a repertoárja, amely főleg drámai szerepekből áll. Annak idején azonban a Szerelmi bájitalban debütált, ami egy lírai szerep.

 

Igen, de már akkor sem lírai tenor voltam, csak ebben a szerepben volt lehetőségem bemutatkozni. Nem is volt könnyű elénekelnem. Érdekes, de ma már szerintem azt is jobban el tudnám énekelni, mivel a technikám azóta sokat fejlődött. Most azonban már egyre inkább a Wagner-operák irányába szeretnék menni.

 

Apolló szerepét a Daphneban már 2005-ben is énekelte Berlinben, majd 2009-ben Stuttgartban...

 

...igen, Az első alkalom Berlinben volt, a híres német karmester, Christian Thielemann vezényelt.

 

daphnelotric

Janez Lotrič (fotó: Operaportál)

 

Ön az operairodalom legnehezebb tenorszerepeit is elénekelte már, beleértve Otellót és Arnoldot Rossini Tell Vilmosában. Nehézségét tekintve az Apollót is ezekhez sorolhatjuk?

 

Az Apolló egyike az operairodalom legnehezebb tenor szerepeinek, legalábbis azok közül, mit ismerek. Talán Paul szerepe mérhető csak hozzá Korngold: Die tote Stadt című operájában. Hosszabb szerepek persze vannak, de Apolló szerepének intenzivitása semmilyen más szerephez nem hasonlítható. Nagyon magasra, ugyanakkor mélyre is van írva, és nagyon kell figyelni az intonációra, a ritmusra is. Mindez így, együtt nagyon nehézzé teszi. Az utolsó, mintegy 8-9 perces ária különösen nagy összpontosítást igényel, ráadásul már előtte is sokat kell énekelnem.

 

Bátor Tamás fesztiváligazgató kérte fel a szerepre?

 

Igen, ő. Nem tudom, hogyan talált rám, de felhívott telefonon, én pedig igent mondtam. (Nevet.)

 

Ön már szinte mindent elért, amit egy tenor elérhet: többek között Manricót és Calafot is énekelte a milánói Scalában. Merre tovább? Említette, hogy Wagnert szeretne énekelni.

 

Így van, de szívesen énekelek Richard Strauss-ot is, és persze az olasz és az orosz drámai szerepek is a repertoáromon vannak. Verdi Otellóját már harminc alkalommal énekeltem, az utolsó szerep pedig, amit megtanultam, Hermann szerepe volt Csajkovszkij Pikk dámájában. Lehetőségeim szerint igyekszem magam is hozzájárulni ahhoz, hogy jobbá váljon az operaélet, a gazdasági világválság az operajátszást is nagyon nehéz helyzetbe hozta.

 

 

Csák Balázs

 

 

Képek az előadásról

 

(fotók: Bócsi Krisztián)

 

 

daphne1

Kocsis Zoltán

 

 

daphne2

Rost Andrea

 

 

daphne3

Rost Andrea és Horváth István

 

 

daphne4

Szalai Ágnes és Kristófi Ágnes

 

 

daphne5

Palerdi András

 

 

daphne6

Iulia Merca

 

 

daphne7

Janez Lotrič

 

 

daphne8

Janez Lotrič és Rost Andrea

 

 

daphne9

 

 

 

 

Cselekmény

 

 

Játszódik Görögországban, a mondai időkben.

 

A görög pásztorok Dionüszosz ünnepére készülődnek. Közülük az egyik, Leukipposz szerelmes szavakkal hívja Daphnét az esti ünnepségre. A lány Gaiának, a Föld istennőjének a gyermeke, akit a természethez szorosabb szálak fűznek, mint az emberekhez, ezért visszautasítja Leukipposz közeledését. A pásztor úgy határoz, hogy lányruhát ölt, és úgy próbálkozik majd este Daphné bizalmába férkőzni.
A lány apja, Peneiosz az isteneket is meginvitálja a lakomára. És valóban: meg is jelenik pásztornak öltözve Apollón, a Napisten. Amikor arany kocsijával körüljárta a Földet, megpillantotta Daphnét, és beleszeretett. Most udvarolni kezd neki, de a lány tartózkodó marad. Az ünnepségen feltűnik az álruhás Leukipposz, és borral kínálja Daphnét, amit a lány el is fogad. Apollón azonban észreveszi, hogy a lányruha alatt egy férfi rejtőzik, és féltékenységében félbeszakítja a mulatságot.
Leukipposz bátran szembeszáll az idegennel, de az halálra nyilazza. Daphné elsiratja a pásztort. Zeusz pedig - Apollón kérésére - babérfává változtatja a lányt.

 

 

 
 
2010. június 18., 18 óra, Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház
 
Richard Strauss:
Daphne

Opera egy felvonásban, német nyelven, magyar felirattal - koncertszerű előadás
 
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. közös produkciója
 
Librettó: Joseph Gregor
Fordítás, magyar nyelvű felirat: Lengyel Jenő
 
Szereplők:
Daphne - Rost Andrea
Apollo - Janez Lotrič
Gaia - Iulia Merca
Peneiosz - Palerdi András
Leukipposz - Horváth István
Első juhász - Horváth Ádám
Második juhász - Boros Sándor
Harmadik juhász - Mókán László
Negyedik juhász - Silló György
Első szolga - Szalai Ágnes
Második szolga - Kristófi Ágnes
 
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar
Karigazgató: Antal Mátyás
 
Zenei munkatárs: Bizják Dóra
 
Vezényel: Kocsis Zoltán