head main interju

Zárónap

Zárónap

A Scala kórusa és Zárógála az Operafesztivál utolsó napján. Interjú a világhírű Giuseppe Giacomini tenoristával.
Méltó befejezését jelentette az idei évi „Bartók +..." Miskolci Nemzetközi Operafesztiválnak a zárónap, amely két operai vonatkozású koncertet is tartalmazott.
 
A délutáni program első részében elhangzott darab - Orff: Carmina burana című, népszerű műve - persze nem opera. A kórus azonban nem más volt, mint a milánói Scala kórusa, a szólisták között pedig ott volt két kiváló fiatal magyar operaénekes Rácz Rita és Horváth István személyében. A második részben pedig népszerű operakórusok csendültek fel.
 
A Zárógálán - a hagyományokhoz híven - természetesen operákból hallhattunk áriákat, együtteseket és zenekari részleteket.
 
***
 
Ami a Carmina buranát illeti: Orff művének általam eddig hallott előadásai közül ez volt az egyik legkiválóbb.
A Scala kórusa fantasztikusan szól. Nemcsak a nagy hangokra gondolok (persze nagy hangok vannak a Scala kórusában), hanem a pontos, kifinomult előadásmódra is. A világ egyik legjelentősebb operaházának kórusa megtehette volna, hogy ezt a miskolci (azon belül is a Miskolc külvárosában, az egyetem épületében) megrendezett előadást félvállról veszi, akkor is sikerük lett volna. De nem így történt, nagyon is komolyan vették, csakúgy, mint Bruno Casoni karmester.
 
Rácz Rita kiválóan és átszellemülten, néhol szinte éteri hangon énekelt (a háromvonalas D-t pedig olyan könnyedséggel énekli, mintha azt egy oktávval lejjebb tenné.)
 
Horváth István is kiváló teljesítményt nyújtott (ráadásul tenor szólóját nem falzettban énekelte, azt hiszem, ezt kevesen mondhatják el magukról).
 
Nekem a legkevésbé Filip Bandžak cseh bariton tetszett. Bár tudom, hogy ő igen népszerű, engem kevésbé győzött meg. A hangja szerintem nem igazán operai hang, és a mostani fellépésében a magasságokkal is voltak gondjai. Mindenesetre erős színpadi jelenléte van, fellépése és színészi játéka - még egy koncerten is - igen hatásos.
 
A zsúfolásig megtelt teremben a koncert méltán aratott hatalmas sikert, a második rész népszerű kórus-részletei pedig - ezúttal már a Kassai Állami Színház Kórusával - csak fokozták a közönségsikert.
 
A Scala kórusa az est vége előtt újra visszajött, és Wagner Tannhäuserének fináléját adta elő. Zárásként pedig természetesen következett a „Rabszolga kórus" Verdi Nabuccójából, vastapssal és ismétléssel...
 
 
Képek a koncertről
 
(fotó: Vajda János)
 
scala1
A Scala kórusa
 
 
scala2
Bruno Casoni
 
 
scala3
A zenekar és a kórus
 
 
scala4
Filip Bandžak
 
 
scala5
Horváth István
 
 
scala6
Rácz Rita
 
 
scala7
 

 

 

 

 

 

2010. június 20., 14:30 óra, Miskolci Egyetem, Díszaula

 

 

A Coro Filarmonico della Scala - a milánói Scala kórusának hangversenye

 

Közreműködik:

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Coro Filarmonico della Scala

Kassai Állami Színház Kórusa
Karvezető (Kassa): Simon Marinčak

 

Vezényel: Bruno Casoni

 

Rendező: Halasi Imre

 

Műsorvezető: Bősze Ádám

 

A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál Nonprofit Kft. és a Slavonic Dance Theatre Nonprfit Kft. együttműködésében

 

Műsor:

 

 

I. rész


Carl Orff:

Carmina Burana

 

Szólisták: Rácz Rita, Horváth István, Filip Bandžak

 

 

II. rész

 

Népszerű operarészletek
Csajkovszkij: Anyegin - Paraszt-kórus (I. felv.)
Verdi: A trubadúr - Cigánykórus  (II. felv.)
Wagner: Tannhäuser - Finálé ( „Der Seele Heil, die nun entflohn dem Leib der frommen Dulderin!")
Verdi: Nabucco - Sinfonia
Verdi: Nabucco - Rabszolgák kórusa (III. felv.)

 

 

***

 

 

A 2010. évi Miskolci Operafesztivál Záróestje igazi gála volt. Ezért valamennyi előadó sokat tett, de igazi ünneppé a legendás Giuseppe Giacomini fellépése tette az estét.

 

Az immár 69 (!) éves olasz tenoristáról - az operában kevésbé járatos olvasóinknak - röviden néhány szót: a 20. század utolsó három évtizedének egyik legnagyobb drámai tenorjáról van szó, aki sokak szerint fénykorában jobb volt a „Három tenor" (Pavarotti, Doming, Carreras) bármelyikénél. Szerénysége - és talán az üzleti érzék hiánya - miatt azonban sohasem vált a széles közönség számára olyan népszerűvé, mint említett riválisai. Nem rendezett például stadion-koncerteket sem és viszonylag kevés lemezfelvétele van forgalomban.

 

De előbb röviden a többi fellépőről.

 

Barbara Dobrzanska szoprán engem mind hangjának szépségével, mind pedig előadásmódjával egyaránt lenyűgözött. Már Halka áriájával (Moniuszko: Halka című operájából) is nagy sikert aratott, Erzsébet áriája (Verdi: Don Carlos) pedig egyenesen világszínvonalú volt. A Manon Lescaut-részletekben is méltó partnere volt Giacomini-nek.
Felemás érzésem volt Tuija Knihtilä mezzoszopránnal kapcsolatban, aki első két áriájában (Mozart: Cosí fan tutte és Cilea: Adriana Lecouvreur) még igen meggyőző volt, de Eboli áriája (Verdi: Don Carlos) már nem igazán sikerült jól.
A negyedik fellépő, Marco Stella bariton közepes teljesítményt nyújtott.

 

Giacomini az első felvonásban csak egyszer lépett színpadra: a „Vesti la giubba" című áriát énekelte a Bajazzókból. A magasságai még mindig gyönyörűek, a szenvedély, amivel énekel, pedig egyenesen lenyűgöző. A közönség az ária után vastapsban tört ki, amit Giacomini féltérdre ereszkedve, boldog mosollyal köszönt meg. A hang persze már nem teljesen ugyanaz, mint volt 20-30 évvel ezelőtt, néhol remeg egy kicsit, de még így is megállná a helyét a világ bármely vezető operaházának színpadán. Már akkor is csodáltuk volna, ha 1-2 áriát ad csak elő, de Giacomini nem így gondolta.
A második részben egy lendületes, majd egy megrázó interpretációt hallhattunk a Toscából (a "Képáriát" és a "Levéláriát"), illetve két részletet a Manon Lescautból: egy áriát („Ah! Manon mi tradisce"), valamint Manon és Des Grieux igencsak hangpróbáló duettjét („Tu, tu, amore? Tu?").
A ráadás aztán feltette a koronát. A Nessun dorma következett, amit Giacomini olyan tűzzel (és egy gyönyörű H-val a végén) énekelt, hogy aki ott volt, nem fogja elfelejteni.

 

 

Giuseppe Giacominivel az előadás után készítettünk interjút.

 

 

 
 

Ön több alkalommal járt már a Miskolci Operafesztiválon, fellépett korábban a Normában és a Fedorában is. Miért szeret Miskolcra járni?

 

 

Mert úgy érzem, hogy itt egy olyan spirituális együttlét alakult ki az emberek között, amihez még szavakra sincs szükség. Az emberek szeretnek itt lenni, és szeretnek itt együtt lenni. Egy nehéz időszakon vagyok túl - a szívem rendetlenkedett -, és tartottam attól, hogy nem is tudok majd eljönni. Nagyon örülök, hogy ez végül mégis sikerült, a ma este is azt igazolta, hogy érdemes volt eljönnöm.

 

 

Hatvan év felett már nagyon kevesen énekelnek tovább. Mi a titka annak, hogy Ön még mindig így tud énekelni? A jó énektechnika, vagy a helyes repertoár megválasztása?

 

 

Ez számomra is egy rejtély! (Nevet.) Fogalmam sincs, hogy bírom. Ehhez a típusú tenorhanghoz, ami nekem van, tényleg nagy erőre és komoly fizikai helytállásra van szükség. Megpróbálok okosan gazdálkodni vele, hogy ez minél tovább így maradjon. Amíg ez a csoda számomra megadatik, addig én biztos nem jövök le a színpadról.

 

 

giacomini2

(fotó: Operaportál)

 

Egyes források szerint pályája elején Mario Del Monaco is tanította Önt...

 

 

Nem, ő nem tanított. De érdekes, hogy megkérdezi, mert bár csak egyszer találkoztam vele - 3-4 évvel a halála előtt -, mégiscsak tanultam tőle, de anélkül, hogy egyáltalán beszélgettünk volna az éneklésről. Del Monaco feltett egy lemezt, amin ő énekelt, és hang nélkül imitálta az éneklést. (Mutatja.) Akkor tanultam meg igazán a levegővételt. Az énekléshez - különösen egy drámai hang számára - nagyon fontos a fizikum, de az egésznek az alapja a levegővétel.

 

 

Ön nem csinált olyan show-műsorokat, mint a „Három tenor" és viszonylag kevés lemezfelvételt készített. Ez tudatos volt? Inkább a színpadra akart koncentrálni?

 

 

Annak, ami a „Három tenor"-t ebbe a helyzetbe hozta, politikai és üzleti okai voltak, és bár nincs bennem irigység, azért én is szerettem volna többet hátrahagyni az utókornak. De az is igaz, amit Ön említett: hívő, katolikus keresztény ember vagyok, akinek a számára azonban a színház is egy szentély, egy templom.

 

 

Show-műsor és lemezfelvételek ide vagy oda: nagyon sok operarajongó számára mégiscsak Ön a legnagyobb tenorok egyike...

 

Nagyon jól esik, amit mond. Én nagyon nehéz sorból küzdöttem fel magam. Úgy érzem, hogy ugyanolyan vagyok, mint bárki más, és mindig csodaszámba megy számomra az a szeretet, olykor rajongás, amivel körülvesznek engem.

 

***
 
A 2010. évi „Bartók + Európa" Miskolci Nemzetközi Operafesztiválnak ezzel vége. Jövőre - csakúgy, mint a Fesztivál első évében - ismét „Bartók + Verdi" következik.

 

Csák Balázs

 

 

Képek a koncertről

 

(fotó: Vajda János)

 

 

zaro8

Giuseppe Giacomini

 

 

zaro5

Barbara Dobrzanska

 

 

zaro2

Tuija Knihtilä

 

 

zaro1

Marco Stella

 

 

zaro3

Marco Stella, Tuija Knihtilä és Barbara Dobrzanska

 

 

zaro4

A zenekar

 

 

zaro6

Giuseppe Giacomini és Carlo Montanaro

 

 

zaro7

Carlo Montanaro

 

 

zaro9

Giuseppe Giacomini és Barbara Dobrzanska

 

 

zaro10

Giuseppe Giacomini és Barbara Dobrzanska

 

 

 

2010. június 20., 19 óra, Nagyszínház, Miskolc

 

 

Európa Gála
A "Bartók + Európa 2010" záróhangversenye

 

Fellépők:
Tuija Knihtilä, Barbara Dobrzanska, Marco Stella, Giuseppe Giacomini

 

Közreműködik: Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Carlo Montanaro
Műsorvezető: Farkas Erika
Rendező: Anger Ferenc

 

Műsor:

 

I. rész
Mozart: A színigazgató - Nyitány
Mozart: Figaro házassága - Figaro F-dúr áriája („Se vuol ballare), I. felv. (Marco Stella)
Mozart: Cosí fan tutte - Dorabella áriája („Smanie implacabili"), I. felv. (Tuija Knihtilä)
Mozart: Cosí fan tutte - Hármas („Soave sia"), I. felv. (Barbara Dobrzanska, Tuija Knihtilä, Marco Stella)
Weber: A bűvös vadász - Nyitány
Moniuszko: Halka - Halka áriája („Gdyby rannym slonkiem"), II. felv. (Barbara Dobrzanska)
Leoncavallo: Bajazzók - Canio áriája („Vesti la giubba"), I. felv. (Giuseppe Giacomini)
Cilea: Adriana Lecouvreur - A Hercegné áriája, II. felv. (Tuija Knihtilä)
Giordano: Andrea Chénier - Gérard monológja („Nemico della patria"), III. felv. (Marco Stella)

 

 

II. rész
Verdi: A végzet hatalma - Nyitány
Verdi: Don Carlos - Erzsébet áriája („Tu che le vanita conoscesti"), IV. felv. (Barbara Dobrzanska)
Verdi: Don Carlos - Eboli áriája („O don fatale"), III. felv. (Tuija Knihtilä)
Puccini: Tosca - Cavaradossi áriája („Recondita armonia"), I. felv. (Giuseppe Giacomini)
Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo
Puccini: Manon Lescaut - Des Grieux áriája („Ah! Manon mi tradisce"), II. felv. (Giuseppe Giacomini)
Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája („In quelle trine morbide"), II. felv. (Barbara Dobrzanska)
Puccini: Manon Lescaut - Duett („Tu, tu, amore? Tu?"), II. felv. (Barbara Dobrzanska, Giuseppe Giacomini)
Bizet: Carmen - Escamillo áriája („Votre toast..."), II. felv. (Marco Stella)
Puccini: Tosca - Cavaradossi áriája („E lucevan le stelle"), III. felv. (Giuseppe Giacomini)

 

Ráadás:
Puccini: Tosca - Calaf áriája („Nessun dorma"), III. felv. (Giuseppe Giacomini)