head main interju

"A magyar közönség majdnem mindig hálás..."

"A magyar közönség majdnem mindig hálás..."

Interjú Sebestyén Miklós basszistával.

Kiváló fiatal basszistánk hosszú évek óta külföldön él. Itthon ezért még kevésbé ismerik a nevét, külföldön azonban egyre inkább. Még az idén lehetőséget kaphat, hogy bemutatkozzon a New York-i Metropolitanben és szerencsére több szerep vár rá a Magyar Állami Operaházban is.

 

 

 

Zenei általános iskolába járt, gyermekkorában fuvolázott és gitározott. Mikor kezdett el énekelni?

 

A fuvola családi tradíció, nagyapám fuvolaművész és fuvolatanár volt. Tizenhárom éves voltam, amikor a gitárhoz kaptam kedvet, amivel viszonylag hamar elég messzire jutottam. A mai napig imádok gitározni, de legfeljebb egy középszerű gitáros lehettem volna vagy gitártanár és egyik sem vonzott igazán. A zenei általános iskola kórusában már tizenkét éves koromtól basszust énekeltem...Később, az Eötvös József Gimnáziumban pedig Lánczky Edit volt a kórusvezetőnk, aki ebben a "normál" gimnáziumban is nagyon sok jó énekest tudott összeszedni. Nemzetközi versenyekre is jártunk, egy szuper kórus volt. Tizennégy évesen kezdtem el járni Ugrin Gáborhoz az Ifjú Zenebarátok Kórusába, ami szintén családi tradíció. Voltak olyan koncertek, ahol apám, anyám és én is a kórusban énekeltünk. Ugrin Gábor javasolta, hogy kezdjek el énekelni tanulni, akkor mentem el Pallagi Judithoz a hatodik kerületi zeneiskolába, ahol négy évig tanultam.

 

A Zeneakadémiára nem jelentkezett?

 

De igen, a felvételin azonban nagyon lepontoztak. Állítólag azért, mert tudták, hogy én mindenképpen Hormai Józsefnél fogok énekelni tanulni a konzervatóriumban. Az ember szerintem normális esetben tanárt választ, nem pedig intézményt.

 

celionarancslipcsefotoandreasbirkigtfel

Prokofjev: A három narancs szerelme; Celio szerepében; Lipcse (fotó: Andreas Birkigt)

 

Az ELTÉ-re is járt, angol szakra.

 

Igen, ott három év után diplomáztam nyelvtanári szakon. Mellette tudtam énekelni Hormai Józsefnél, akihez csak egy évet jártam, de nagyon sokat tanultam. Nem csak tőle, de Szőke Katalin zongorakísérőtől is, aki a mai napig zenei támaszt jelent nekem. És volt időm eljárni a Tóth Aladár Operastúdióba is, ami akkor már legendás volt. Remek előadásokban vehettem részt, előfordult, hogy a Figaro házasságában egyszerre énekeltem Bartolót és Antoniót... Kezdetben elég görcsös voltam a színpadon. Elsősorban Fehér András rendezőnek köszönhetem, hogy végül is "föllazultam". Azt követően már jól éreztem magam a színpadon, és természetesen tudtam mozogni.

 

A következő tanára Polgár László lett.

 

Hormai József vitt el Polgár Lászlóhoz, aki Svájcban élt, ott énekelt és tanított, de akkor éppen itthon volt. "Elmentünk Polgár László lakására..." Elmentünk a lakására, hogy meghallgasson. Nekem ő mindig példakép volt és annyira zavarban voltam, hogy azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, folyt rólam a víz. Meghallgatott és azt mondta: nagyon jó, fölvesz, csak gyorsan küldjem el a jelentkezésemet a Zürichi Zeneművészeti Főiskolára, ahová egy meghallgatást követően föl is vettek.

 

Ösztöndíjat kapott?

 

Nem, de adtak némi támogatást, és egy jószívű támogatótól is kaptam két évre ötezer frankot, amiből a lakbért tudtam fizetni. A szüleim is igyekeztek támogatni. Eleinte borzalmasan egyedül éreztem magamat, de az a melegség, szeretet és segítség, amit Polgár Lászlótól és családjától kaptam, sok mindenen átsegített.

 

Milyen volt Polgár László, mint tanár?

 

Nagyon sokat tanultam tőle. Három évig voltam nála és elsősorban talán az éneklésnek azt a módját tanultam meg tőle, hogy törekedjek minél lazábban, minél kevesebb erőlködéssel, minél természetesebben énekelni. Az éneklés a zenélés legtermészetesebb formája.

 

Mindehhez persze hang is kell.

 

Így van, és azt viszont nem lehet tanulni. Nem is vagyok rá büszke, hogy van hangom, mert erről egyáltalán nem tehetek.

 

fafnerringaneinemabendbayreuthofffestivalfel

Ring an einem Abend; Fafner szerepében, Bayreuth Off Festival

 

Mikor kezdett el kifejezetten az opera iránt érdeklődni?

 

Már kiskoromban is volt operaházi bérletünk. Az igazán meghatározó élmény azonban körülbelül tizenöt éves koromban ért, amikor Polgár Lászlóval és Lukin Mártával hallottam a Kékszakállút a Zeneakadémián. Az az előadás hihetetlen hatással volt rám.

 

Gondolt valaha arra, hogy nem operát énekel majd, hanem mondjuk operettet vagy musicalt?

 

Csak a klasszikus éneklés jött szóba. Nem azért, mert csak a komolyzene érdekel. Itthon több együttesben is játszottam, gitároztam, énekeltem, még metálzenekarban is. A Holdudvar együttessel világzenét játszottunk, koncerteztünk a Petőfi Csarnokban, lemezt is adtunk ki. Úgyhogy nem vagyok szakbarbár, nem csak operát hallgatok, de énekesként a klasszikus zenét választottam.

 

2005-től 2009-ig Josef Loibl professzor tanítványa volt a Müncheni Zeneművészeti Főiskolán, ahol mesterfokú diplomát szerzett.

 

Miután Zürichben megszereztem az énektanári diplomát, úgy éreztem, hogy "klímaváltozásra", egy új kurzusra van szükségem. Polgár Kati - Polgár László legidősebb lánya, aki szintén énekelt - vitt el Josef Loibl-hoz. A vele való találkozás amolyan igazi "Aha!" élményt jelentett számomra. Volt akkoriban egy hangképzési problémám, ami idegesített. Kicsit "mekegtem", túl gyors volt a vibratóm. Loibl professzor részeire bontva, anatómiai pontossággal magyarázta el, hogy mit csinálok rosszul, mire kellene figyelnem. Akkor nagy szükségem volt erre. A müncheni főiskolára négy évig jártam, szereztem egy Master fokú diplomát és egy másikat a posztgraduális képzésen. Itt sem volt ösztöndíjam, de akkoriban már rendszeresen énekeltem a Schweizer Kammerchorban, ami Svájc egyetlen profi koncertkórusa. Ezt is Polgár László ajánlotta és abban az időben ezzel kerestem pénzt. Ráadásul kórustagként olyan karmesterekkel dolgozhattam, mint Simon Rattle, Claudio Abbado, Ton Koopman. Rendszeresen koncerteztünk a Berlini Filharmonikusokkal, a Luzerni Fesztiválzenekarral... Ezek hihetetlenül nagy élmények voltak.

 

hundingringaneinemabendbayreuthofffestivalfel

Ring an einem Abend; Hunding szerepében, Bayreuth Off Festival

 

Már az iskolai évek alatt többször fellépett szóló szerepekben is, színpadon.

 

Az első komplett opera a már említett Figaro házassága volt az Operastúdióban, körülbelül tizenkilenc éves koromban. Zürichben is felléptem egy-két produkcióban, például a Varázsfuvolában, és Rossini Házassági szerződésében. Münchenben, a Prinzregententheaterben pedig Gremint énekeltem az Anyeginben, és Don Alfonsót a Cosí fan tuttéban. A Gremin-áriám hatalmas siker volt, utána másfél percig tapsoltak. Igaz, ezt azért "felesben" Csajkovszkijnak tudtam be. Kis túlzással: majdnem mindegy, hogyan énekli ezt az áriát valaki, úgyis "elviszi a produkciót a zene". Münchenben felléptem a Staatstheater am Gärtnerplatzban is, Philip Glass A szépség és a szörnyeteg című operájában, egy kis szerepben.

 

Volt egy bayreuth-i fellépése is, igaz, nem az Ünnepi Játékokon, hanem egy úgynevezett "off-fesztivál" keretében.

 

Az előadást Philippe Arlaud rendezte, aki egy szenzációs francia rendező. Korábban a Festspiele keretében is rendezett egy Tannhäusert. David Seaman zeneszerző készített az előadáshoz egy lerövidített Ringet, négy órába zanzásítva a lényeget. A zeneértőknek persze ettől ketté állt a füle, de dramaturgiailag szerintem elég jól sikerült a darab, a cselekmény nyolcvan százaléka benne van. Ez egy amolyan low-budget produkció volt, de Bayreuthban, ahol nagy nyilvánosságot kapott és sikere volt. Én pedig belekóstolhattam Hunding, Fafner és Hagen karakterébe.

 

Hogyan lett a lipcsei operaház tagja?

 

Kerestek valakit egy kis szerepre a Manon Lescaut-ba. Nem nagyon értettem, hogy miért, hiszen ezt a kórusból is elénekelheti bárki. Talán a sztár szereposztás miatt. Riccardo Chailly vezényelt, Giancarlo Del Monaco rendezte az előadást, Aleksandrs Antonenko volt Des Grieux, Sondra Radvanovsky énekelte Manont, Teddy Rhodes pedig Lescaut-t. Csupa világsztár... Biztos volt még rá elég pénz is, Chailly produkcióira mindig több pénz volt, mint az összes többire. Boldogan mentem, a város nagyon szép, a színházban szuper az akusztika, a kollégák szimpatikusak. A "hatalmas" szerep, amit énekeltem - Sergente - nem okozott gondot, viszont leesett állal hallgattam végig az összes előadást. Ahogyan Chailly vezényel, az egyszerűen félelmetes. Egyébként egy nagyon kedves ember... Akkor még Christoph Meyer volt az operaigazgató, aki megkérdezte, nem akarok-e az Ariadne Naxosban című operában is Lakájt énekelni. Persze igent mondtam, a következő operaigazgató pedig egyéves szerződést ajánlott fel, majd egy kétévest, ami a mostani szezon végén jár le és amit már nem hosszabbítok meg. Lipcsében nagyon szép élményeim is voltak, például amikor Prokofjev A három narancs szerelmében Celiót, a varázslót énekeltem. Nagy siker volt, imádtam azt a szerepet.

 

fidelluiginonolipcsefel

Luigi Nono: Al gran sole, carico d'amore; Fidel szerepében; Lipcse

 

Itthon csak 2009-ben hallhattuk először, a Miskolci Operafesztiválon. Schönberg Mózes és Áronjában énekelte a Priester szerepét, és fellépett a Gálakoncerten is.

 

Polgár László hívta fel rám az Operafesztivál igazgatójának, Bátor Tamásnak a figyelmét, aki meg is hallgatott. Nagyon megtisztelő dolog volt a Gálán Komlósi Ildikóval együtt énekeli, és egy ilyen közegben fellépni. Énekelhettem volna a Magyar Állami Operaházban Figarót is, csak akkor éppen egy Luigi Nono operában kellett énekelnem Lipcsében. Amihez túl sok kedvem nem volt, de hát tag voltam.

 

Az azt megelőző években eszébe sem jutott Magyarországra végleg visszajönni? Vagy legalább itthon is fellépni?

 

Eszembe jutott, de mással voltam elfoglalva. Kiköltöztem külföldre, ráadásul a feleségemmel is ott ismerkedtünk össze. Ő Kijevből jött, de német állampolgár, magyarul még nem beszél eléggé. Egyébként zeneszerző, az utóbbi időben sok filmzenét írt a Bajor Televíziónak, és dokumentumfilmekhez. Nagyon szép életünk van kint.

 

Említette, hogy a lipcsei szerződését nem hosszabbítja meg. Miért nem?

 

Szabadúszásba kezdek. Visszaköltözünk Münchenbe, ahol a feleségemmel több lehetőségünk van. Egyelőre jövő februárig be vagyok táblázva. Augusztusban például a New York-i Metropolitanbe megyek. A Boleyn Annában fogom Henrik szerepét "coverolni".

 

Vagyis adott esetben be kell majd ugrania valaki helyett Henrik szerepében. Ki helyett?

 

Ildar Abdrazakovot helyettesítem. Ő is relatíve fiatal még, de már igen nagy karriert futott be, egy nagyszerű énekes. A címszerepet Anna Netrebko énekli, Jane Seymourt pedig Elina Garanca játsza. Kíváncsian várom, mi mindent lehet ekkora sztároktól tanulni.

 

smgala

Miskolci Operafesztivál 2009, Gála (fotó: Vajda János)

 

További fellépései külföldön?

 

Az idei évadban még fellépek Lipcsében a Mesterdalnokokban, a Varázsfuvolában, és egy koncertszerű Freischützben. "Valószínűleg fellépek a Bolsojban is..." Július 23-án Martonvásáron lesz egy Beethoven IX. szimfónia Kocsis Zoltánnal. Düsseldorfban a Saloméban énekelek majd Nazarénust. December végén visszamegyek még Lipcsébe a Mesterdalnokokra, januárban pedig megint New York következik. Valószínűleg fellépek a moszkvai Bolsojban is, de még nem tudom, hogy miben, talán egy Mozart operában. Jövő áprilisban pedig Izraelbe megyek egy koncertturnéra.

 

Komoly nemzetközi pályafutás állhat Ön előtt.

 

Lassan, de épülget a karrierem... Nagyon sokat köszönhetek a tavalyi, bécsi Belvedere énekversenynek, ahol harmadik díjat kaptam. Ott sokan hallhattak, a nemzetközi közönség mellett jelentős szakemberek is. Ezt követően hívtak ugyanis meg a Metbe, és előénekelni a müncheni Staatsoperbe.

 

Az egyik legjelentősebb nemzetközi énekversenyről van szó.

 

Igen, állítólag négy-ötezren jelentkeznek a világ minden részéről. Közülük választanak ki százvalahány embert, akiket a bécsi versenyre elhívnak. Ott két forduló van, aztán következik a döntő. Én az első fordulóban Gremin áriáját énekeltem, a másodikban pedig Procidát a Szicíliai vecsernyéből, ez utóbbit kérték a döntőben is.

 

További versenyeket is tervez?

 

Nem nagyon. Nem igazán szeretem a versenyeket.

 

Melyik szerepkörben érzi a leginkább otthon magát?

 

Az utóbbi időben nagyon szeretek koncerteken Verdit énekelni, de még nem tartok ott, hogy a nagy Verdi vagy Wagner basszus szerepeket színpadon elénekeljem. Amiket minden további nélkül be tudok már most is vállalni, az Mozart: Figaro, Leporello, Don Alfonso, Sarastro, a Kormányzó, vagy Rossini, Donizetti szerepek.

 

Fellépett néhány kuriózumnak számító előadáson is. Így például Matthias Heep La machine réve - Die Tinguely Oper című művének ősbemutatóján, Baselben.

 

Érdekes, vicces dolog volt. Nem mondom, hogy könnyen befogadható zene, de én szerettem. Egy svájci képzőművész életrajzából készült a librettó, ahhoz pedig a zene, négy ütőhangszerre, egy csellóra és hat énekesre. Az előadás a Tinguely múzeumban volt Baselben.

Luigi Nono Al gran sole, carico d'amore című operájában is énekelt Lipcsében.

 

A zenéje engem nem fogott meg, számomra túlzottan konstruktivista felépítésű. Tartalmilag sem tudok a művel teljesen egyetérteni, mert eléggé kommunista propaganda jellegű. Olaszországból nézve persze más értelme volt ennek az egésznek, ott nem volt kötelező kommunistának lenni. A produkciót magát viszont nagyon értékesnek gondolom, ritka eset, hogy egy rendező egy ilyen darabból is ennyire sokat tudjon kihozni... Peter Konwitschny rendezte a produkciót, akinek szerintem ez volt az egyik leghatásosabb és legjobb rendezése.

 

smportre

 

Basszusnak vagy basszbaritonnak tartja inkább magát?

 

Valahol a kettő között... Basszbariton vagyok, de énekeltem már Sarastrót, koncerten pedig Ozmint is... A hangterjedelmem megvan a mélybasszus szerepekhez is, de nem vagyok az a profondo basszus, mint amilyen például Polgár László volt.

 

Itthon, a már említett Miskolci Operafesztivál mellett a közelmúltban fellépett a Művészetek Palotájában is, Sztravinszkij Menyegzőjében.

 

Nagy élményt jelentett. De volt más fellépésem is itthon: tavaly Kocsis Zoltán vezényletével énekeltem Muszorgszkij A halál dalai és táncai című művét Szombathelyen és Veszprémben.

 

 

Mikor, milyen szerepben láthatjuk újra itthon?

 

 

Nemrégiben énekeltem elő a Kékszakállúból az Operaházban. Érdekes pillanat volt, először álltam ott, a Magyar Állami Operaház színpadán... A Kékszakállú egyébként a szívem csücske. Még nem énekeltem, de nagyon szeretném. A meghallgatást követően több szerepet is kaptam: a következő évadban, novemberben és decemberben a Rigolettóban Sparafucilét, a Don Giovanniban a Kormányzót, a Bohéméletben pedig Colline-t fogom énekelni, valamennyit a Magyar Állami Operaházban. Ha jól tudom, akkor a Rigolettóban Leo Nucci énekli majd a címszerepet. Vele egy színpadon állni nagy dolog lenne.
Fontos számomra, hogy itthon is ismerjenek. A magyar közönség majdnem mindig hálás. A budapesti pedig a legszebb operaház, amit láttam, tényleg várom már, hogy végre ott is énekeljek.

 

Csák Balázs