head main interju

Húsz éve színpadon

Húsz éve színpadon

Interjú Bátki Fazekas Zoltán operaénekessel.

Kiváló baritonistánk pályájáról mesél és arról, hogyan látja jelenleg az itthoni operajátszás helyzetét. (Bátki Fazekas Zoltánnal készült korábbi interjúnkat lásd itt: „Milyen is lehetett volna az élet...".)

 

 

 

Operaénekesi pályája 1991-ben, a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Operabarátok Egyesületének kezdeményezésére, Mozart A varázsfuvola című operájának szerepeire kiírt énekversennyel kezdődött. Papagenóként első díjat kapott, és elnyerte a közönségdíjat is. Hogyan folytatódott a pályafutása?

 

A Mozart Énekverseny és Papageno szerepe valóban meghatározó volt. Ezt a szerepet azóta összesen hat különböző rendezésben énekeltem, többek között két hollandiai turnén. Gregor József biztatására 1991-től a Szegedi Színház kórusába kerültem, és néha kisebb szerepeket is kaptam. 1993-tól 1995-ig Szegeden elvégeztem a Zeneművészeti Főiskola énekművész-tanári szakát. Az akkor ott működő Vaszy Opera Stúdióban, melyet Sinkó György vezetett, már nagyobb szerepeket is alakíthattam. 1995-ben felvettek a Zeneakadémia opera szakára. 1997-ben Ónody Márta növendékeként, Békés András utolsó osztályában végeztem.

 

Hogyan emlékszik vissza a budapesti évekre?

 

A budapesti évek alatt sok lehetőség nyílt meg előttem. Az opera szakos vizsgák, a nyári munkák, a koncertek során több, akkoriban induló, tehetséges karmesterrel ismerkedtem meg, akikkel azóta is gyakran dolgozom együtt. A későbbi operaházi felkéréseimet is a zeneakadémiai éveim sikereinek köszönhetem.

 

batkielisirintuj

Donizetti: Szerelmi bájital, Szeged; Belcore szerepében; partnere: Gregor József

(fotó: Veréb Simon)

 

Milyen szerepeket énekelt eddig az Állami Operaház vendégeként?

 

Mozart Varázsfuvolájából Papagenót, a Cosí fan tuttéból Guglielmót, a Figaro házasságából Figarót. Donizetti Szerelmi bájitalából Belcorét, a Lammermoori Luciából Astont, a Csengőből Enricot. Erkel Bánk bánjából Petúr szerepét, Rossini Hamupipőkéjéből Dandinit, Puccini Bohéméletéből Schaunard-t, Zemlinsky Törpéjéből Don Estobánt.

Az eltelt húsz év alatt milyen vidéki színházakban játszott?

A nagyobb vidéki játszóhelyek közül az eddigi leghosszabb kapcsolat a Szegedi Nemzeti Színházhoz fűzött. Szegeden 1999-től magánénekesként, de ilyen-olyan felkérésekkel 1991-től 2008-ig szinte folyamatosan dolgoztam. Első debreceni időszakomat 1998 és 2002 között töltöttem a Csokonai Színháznál. Tíz évvel később, 2008-tól ismét rendszeresen játszom Debrecenben. 2010 óta a második szerepemet énekelem Győrben. Két szerepet alakítottam a Pécsi Nemzeti Színháznál, és egyet a miskolcinál.

Milyen külföldi szereplésekre emlékszik vissza a legszívesebben?

 

A szegediekkel két alkalommal is kivittük Hollandiába a Kovalik Balázs által rendezett Varázsfuvolát. Papageno szerepét mintegy húsz holland nagyvárosban énekeltem. Emlékezetes marad az a négy hónap, amelyet gálakoncertek szólistájaként Németországban tölthettem. A Sarasotai Operaház ünnepi műsorának résztvevőjeként Floridába is eljuthattam. Az utóbbi években öt alkalommal léptem fel Ausztriában. A Debreceni Csokonai Színházzal az idén másodszor szerepelek egy lengyelországi operafesztiválon.

 

batkivarazsfuvolaintuj

Mozart: A varázsfuvola, Pécs, 2005;

Papageno szerepében

(fotó: Bátki Fazekas Zoltán magángyűjteménye)

 

Bátki Fazekas Zoltán neve az elmúlt két évtizedben méltán vált elismertté a hazai opera szakmában. Milyennek látja a magyar operajátszás helyzetét az elmúlt húsz év tükrében?

Az utóbbi húsz évet a hazai operajátszás és operaélet nagyarányú visszafejlődése jellemzi, amely kiterjed a szakma minden területére. A bemutatók, és az előadások száma jelentősen lecsökkent. Nagy múltú operajátszó helyek, mint Pécs, Miskolc, mára évente csak egy operát mutatnak be. Győr szintén egy operát játszik egy évadban. Szegeden és Debrecenben évi három-négy az operapremierek száma. "...megindult a műfaj hanyatlása..." Vidéken megszűnt a repertoárjáték. Ez azt jelenti, hogy a bemutatott darabok nem kerülnek fel a színház repertoárjára, nem játsszák tovább őket, legfeljebb a következő évadra jut néhány előadás. Nem beszélhetünk operajátszásról akkor, ha egy országban a műfaj klasszikusai, Verdi, Mozart, Rossini, Puccini remekei és a legnagyobb hazai szerzők művei elérhetetlenek. Egy-egy klasszikus opera bemutatására ma már éveket is várhat a magyar közönség, és ezáltal Magyarországon megindult a műfaj rohamos hanyatlása. Ez a folyamat sajnálatos módon úgy megy végbe, hogy a sajtóban, a médiumokban még csak aggódó hangokat sem hallani. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt egy-egy bemutató alkalmából az első sorok telve voltak a fővárosi és a vidéki sajtó zenekritikusaival. Mára a lapok nagy része elbulvárosodott, idegen tulajdonoshoz került, és csak rendkívül szűkre szabott terjedelemben adnak helyet a kulturális rovatoknak. Régebben a sikeres rendezéseket addig játszották, amíg a ruha el nem kopott, gyakran hatvan, nyolcvan, vagy annál több alkalommal is. A Kolozsvári Magyar Opera ma már több operát játszik, mint bármelyik vidéki magyarországi színház. Vidéken megszűntek a társulatok, a közalkalmazottakat elküldik és vendégeket hívnak.

 

batkicirkuszhercintuj

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő; Sergius Vladimir szerepében Szegeden;

partnere: Rálik Szilvia (fotó: Veréb Simon)

 

Nagyon pesszimista képet fest. Hogyan érinti mindez, amit elmondott, az énekeseket, és a műfajt?

 

Sokan kerülnek ki a szakmából. Aki teheti, külföldön próbálkozik, mások pedig állandó utazással ingáznak a vidéki városok között. A társulatok leépülésével ellehetetlenült a műhelymunka, ami a szakmai színvonal gyors eséséhez vezetett. A produkciókat egyre gyakrabban szinte csak felhajigálják a színpadra. A fizetések régebben sem közelítették meg a nyugat-európai fizetéseket, ugyanakkor biztos megélhetést jelentettek. Ma a közalkalmazott operaénekesek fizetésére ez nem mondható el. Vidéken már csak egy-két tucat embert érint a közalkalmazotti státusz. Ők az anyaszínházon kívüli munkát csak nagyon ritkán tudnak bevállalni. A szabadúszók számára elérhető gázsik jóval alacsonyabbak a sok-sok évvel ezelőtti gázsik összegénél. Összevonásokkal, leépítésekkel felszámoltak zenekarokat, kórusokat, tánckarokat. A fenntartó önkormányzatok részéről, a művészeti vezetők kinevezésénél elsősorban nem a szakmai színvonal, hanem a politikai hovatartozás, a leépítési készség az elsődleges szempont. Sajnos látható ez az Operaházban is. A politika nímandjai gyakran a középszer alá szorítják a szakmaiságot. Vidéken szinte teljesen megszűntek a külföldi turnék, melyek a szakmai sikerek mellett anyagi biztonságot jelentettek a zenészeknek is.

 

Milyen konkrét eseteket emelne ki?

 

Nagy veszteség az Erkel Színház bezárása, mely az ország legnagyobb fedett operajátszó helye volt. Ez a színház egyfajta népszínházként ontotta az operákat. Bezárásának következményei mind a közönségre, mind a szakmára nézve felbecsülhetetlenek. Szegeden megszűnt a Vaszy Viktor által alapított színházi zenekar. Ez a durva lépés Gregor József életében nem következhetett volna be. Debrecenben, ahol az idén először nem játszottak operettet, évek óta nincs tánckar. Az is egyre gyakrabban előfordul, mint például Pécsett történt, hogy az agonizáló zenés tagozat zeneigazgató nélkül marad. A prózai indíttatású igazgatók sokszor nehezen tudnak mit kezdeni a zenés műfajjal. Érezhetően terhükre van, és a szorítások között abból faragnak le először.

batkiejvelencebenintuj

J. Strauss: Egy éj Velencében, Debrecen, 2008;

Delaqua szerepében

(fotó: Bátki Fazekas Zoltán magángyűjteménye)

 

Milyen egyéb kísérő jelenségeket említene? Ön tizennyolc éve tanít. Hogyan jelentkezik ez a jelenség az oktatásban?

Romlik a színházi szakmák helyzete. Kevés a tapasztalt ügyelő, a korrepetitor, a segédrendező, a zenei súgó. A modern rendezési stílus gyakran öncélúan, az operák és az operajátszás rovására tör előre. Időnként rá sem lehet ismerni a szerzők alkotásaira. A rendezők a szemétté szabdalt művek roncsain, a menekülő közönséggel szemben menetelnek a "dicsőséges világkarrier felé". Alapjában véve nem a modern rendezéssel van baj, hanem az aránytalansággal. Aktív repertoárjáték és új bemutatók között elmegy a kísérletezés, de ha összesen egy-két operát játszanak, és az is modern, a közönség elfordul a műfajtól. Egyre gyakoribbak például a parodisztikus rendezések. A közönség bemegy meghallgatni a világ zeneirodalmának legnagyobb alkotásait, és gyenge, olcsó poénokat kap az egyre drágább belépőért. Az igényes színvonalú operaparódia izgalmas műfaj, de meg kell találni annak a helyét, és a közönséget tájékoztatni kellene róla!
Amikor Szegeden kezdtem a főiskolát, Berdál Valéria művésztanárom avval biztatott, hogy szükség lesz majd rám a helyi társulatnál. Ma ilyet egy tanár sem mondhat a növendékének. A vidéki operatársulatok megszűnésével a tehetséges növendékeket elsősorban budapesti továbbtanulásra, vagy külföldi próbaéneklésekre kell ösztönözni. A zeneakadémiai opera szakon, ahol tizenhat évvel ezelőtt köztársasági ösztöndíjjal még lakásra is tudtam félretenni, most kilencszázhatvanezer forintba kerül egy félév. Ezért a pénzért ma érdemesebb külföldön tanulni.

 

A negatív folyamatok mellett lát-e valahol előrelépést is?

 

Ilyen mértékű hanyatlás mellett szinte elenyésző a fejlődés. Sőt, joggal tehető fel a kérdés - például a Művészetek Palotájának esetében -, nem aránytalan-e az építkezésbe fektetett összeg nagysága a zenekarok országszerte tapasztalható leépülésével, vagy az opera műfaj ilyen fokú hanyatlásával szemben. "...szinte elenyésző a fejlődés..." Hatalmas előrelépés Szombathelyen a Weöres Sándor Színház megalakulása, de ott nincs zenés társulat. Debrecenben nagy várakozás előzi meg a Latinovits Színház megnyitását. Sajnos, ez az új komplexum zenekari árok hiányában operaelőadásokra aligha lesz alkalmas. Ugyanakkor a Csokonai Színház belső lepusztultsága miatt elkerülhetetlen felújításra vár. Részemről például örülök a musical műfaj előretörésének. Szerintem tartalmilag és formailag egyaránt inkább folytatása az operának, mint a legtöbb úgynevezett kortárs opera. Jelenleg azonban, a sanyarú körülmények között, mint zenés műfaj ez is csak kiszorítja az operát. Sokan bíztunk benne, hogy a kormányváltást követően javul a helyzet. Nem így történt. A helyzet országosan jelentősen romlott. Most már ott tartunk, hogy a műfaj megmentésének érdekében egyértelmű kultúrpolitikai, kormányzati döntéseket kellene hozni. Nagyon régi hiányt pótol a most induló Magyar Operaénekesek Egyesülete. Az Egyesület céljai között szerepel az operakultúra megőrzése, az énekesek érdekvédelme is.

 

porteujfel2int

 

Milyen megoldást tartana szükségesnek a színvonal megőrzésének érdekében?

 

 

A magyar nemzeti operakultúra és operajátszás az Európai Uniónak és Magyarországnak egyaránt közös kultúrkincse. Ezt a kultúrkincset védi a magyar és az uniós alkotmány és a színházak alapító okiratai. Ezek alapján a magyar operajátszás védelmének érdekében a műfajhoz hozzá kell rendelni a szükséges szakmai és anyagi feltételeket, és szolgáltatni kell azt! A zenés hagyományokkal rendelkező vidéki székhelyeken vissza kell állítani a repertoárjátékot, Pesten pedig folytatni kell az Erkel Színház által nyújtott egykori színvonalat. Ez a minimum. Véleményem szerint az operajáték ilyen mértékű hanyatlásának ugyanúgy megvannak a felelősei, mint a nagyjából evvel egy időben elkezdődött úgynevezett rendszerváltásnak, ami nem volt más, mint az ország gazdasági és kulturális kifosztása.
Az operajáték leépülését végigkísérte a színházak felelőtlen, pazarló gazdálkodása. A kifizetési problémáknál, csődhelyzeteknél néha felszínre kerültek a jéghegy csúcsai. Vétek, hogy a magyar iskolarendszer és operajátszás által kinevelt énekesek külföldre kényszerülnek, és helyettük egyre több helyen alkalmaznak külföldieket. Van rá példa, hogy egy külföldi vendégnek egy-két nap alatt kifizetik egy kisebb zenekar éves munkabérét. Egy darabot ki lehet állítani tízmillióból, és száztízből is. Pazarlás a rengeteg újrahasznosíthatatlan díszlet, jelmez. Az Operánál napvilágra került ügyek jól példázzák ezt. A kiszervezett munkák, a külsős szerződések szabálytalanságai, az igazgatói, vezetői beosztások dömpingje. Egy vidéki színház legnagyobb kincse a felhalmozott tudás, a kiállítható darabok repertoárja, a meglévő díszletek, jelmezek állománya. A nehéz időkben is tudomásul kell venni, hogy a kultúrát szolgáltatni kell, arra áldozni kell, mert az létünk hordozója. Az itthon működő nemzeti színházaknak ez kiemelt feladata, hisz ők a letéteményesei a magyar nemzeti operajátszás, és operakultúra fennmaradásának.

 

 

Csák Balázs