head main interju

"Többnyire meg is halok a színpadon..."

"Többnyire meg is halok a színpadon..."

Interjú Létay Kiss Gabriella szopránnal.
A Magyar Állami Operaházban az idei évadban a Turandotban Liúként, a Bohéméletben Mimi szerepében, a Mefistofelében, mint Margherita és Elena, illetve a Carmenben lép fel, amelyben Micaëlát énekli. Ha jól tudom, ez utóbbi szerep régi vágya volt, de idén erre is sor kerül az Operaházban.
 

Igen, bár tavaly már énekeltem a szerepet Debrecenben. Tényleg régóta szerettem volna már elénekelni, de elég sokan vagyunk erre a szerepkörre.

 

Mikor láthatjuk Pillangókisasszonyként az Operaházban? A szerepet óriási sikerrel énekelte a Miskolci Nemzeti Színházban, 2008-ban.

 

Sajnos, egyelőre nem. Nagyon szeretem ezt a szerepet, nagyon sokat tanultam belőle, szopránként ez volt az első nagy premierem. A Puccini-szerepek közül énekeltem már korábban Mimit és Liút is, de beállóként, nem pedig a premieren. Egészen más egy szerepet úgy megoldani, hogy a premier előtt van egy 6-8 hetes próbaidőszak. Más szerepekre is rákészül persze az ember, de ahhoz, hogy igazán jól, mély érzelmekkel tudjak megvalósítani egy karaktert, hogy igazán beérjen egy szerep, ahhoz idő kell.

 

2001 óta énekel a Magyar Állami Operaházban. Azt megelőzően mikor, hogyan került először kapcsolatba a zenével?

 

Még gyerekkoromban. Hívő ember vagyok, és sokat énekeltem egyházi kórusban, de zongorázni is tanultam. Tizenéves koromban még könnyűzenét is énekeltem, a mai napig nyitott vagyok mindenféle zenére, ami színvonalas! Édesapám harmóniumon tanult, később zongorázott. Kitűnő hallása van, még komponálgat is otthon. Édesanyám is énekelt amatőr kórusban, a hangomat, a hangszínemet tőle örököltem. A nővérem a Magyar Rádió Énekkarában énekel, és oratóriumokban szólistaként is közreműködik. Én a komolyabb hangképzést 18 éves koromban kezdtem el.

 

 

lkgint3

Pillangókisasszony (fotó: Bócsi Krisztián)

 

Mikor döntött úgy, hogy operaénekes lesz?

 

Elég későn, valamikor a zeneakadémiai évek vége felé. Oda egyébként elsőre felvettek, ami nagy dolog volt számomra.

 

Kiket tart a mestereinek?

 

Az első énektanárom Rőth Márta volt. Ő inkább külföldön vált ismertté. Németországban jelentős karriert futott be. Később, a Zeneakadémián Keönch Boldizsár tanított. Közel nyolc éve Németh Judit segít a technikai felkészülésben. Takács Klárával is dolgoztam pár évet, ő elsősorban nem az énektechnikában, hanem a szerepek művészi megformálásában segített. Mindehhez hozzá kell még tennem, hogy az Operaházban kitűnő korrepetitorok vannak, nekik is sokat köszönhetek.

 

1999-ben diplomázott a Zeneakadémián, a következő évben pedig a Magyar Rádió énekversenyén I. díjat, valamint Különdíjat kapott.

 

Igen, és természetesen nagyon örültem neki. Ezt követően jöttem el az Operaházba meghallgatásra. Felvettek, és rögtön kaptam szerepeket is. A Zeneakadémián egyébként nem voltam opera tanszakos, operával csak akkor foglalkoztam, amikor áriákat tanultam a vizsgákra. A harmadik év után egyszer jelentkeztem az opera tanszakra is, de betegen énekeltem és nem vettek fel. Többet nem is jelentkeztem.

 

Mekkora hátrányt jelentett ez, amikor először kellett színpadra állnia? Hiszen 2001-ben már debütált az Operaházban, Gounod Rómeó és Júliában, Stephano szerepében.

 

Természetesen hátrányt jelentett, a színpadi tapasztalatot a próbákon és az Opera Stúdióban szereztem meg, aminek 2001-től 2003-ig voltam a hallgatója. Az a néhány hónapom nagyon kemény volt, gyakran előfordult, hogy reggel kilenctől este tízig bent voltam. Az operastúdiósok között sokan voltak, akik azt megelőzően már rendszeresen felléptek színpadon is. A Rómeó és Júlia előadása miatt akkoriban vívásra is jártam napi egy-két órát, és minden nap bent voltam az Opera Stúdióban. Nagyon sok segítséget kaptam a darab rendezőjétől, Gulyás Dénestől is. Közben azonban a Hamupipőkére is készültem, amiben pedig coverolnom is kellett [azaz "tartalékos" szereplőként felkészülni - szerk.] Ulbrich Andrea mellett, a saját előadásaim időpontja előtt.

 

lkgintturan_giordani_szvetek

Turandot; partnerei: Marcello Giordani és Szvétek László (fotó: Éder Vera)

 

Azokban az években több mesterkurzuson is részt vett, olyan nagyságoknál, mint Brigitte Fassbaender, Hamari Júlia, Anna Reynolds és Renata Scotto.

 

Mindegyik fontos volt számomra, de Brigitte Fassbaendert külön is szeretném kiemelni. Kint voltam nála Németországban, és ő mondta, hogy én nem mezzoszoprán vagyok, hanem szoprán.

 

Erre már rá akartam kérdezni, de megelőzött. Aki ma hallja Önt először énekelni, valószínűleg igencsak meglepődne, hogy pályafutása első éveiben mezzoszoprán szerepeket énekelt. A már említett Stephano mellett ott volt a repertoárján Rossini Hamupipőkéjének címszerepe, a Sevillai borbély Rosinája, és a Figaro házasságában Cherubino.

 

Tulajdonképpen mindig voltak kétségek azzal kapcsolatban, hogy mezzo vagyok-e vagy szoprán. "Itt lettem igazán operaénekes..." Már a Zeneakadémián is, ahol éppen ezért szoprán szerepeket is tanultam. A szoprán lágé azonban akkoriban valamiért kényelmetlen volt még, pedig megvolt hozzá a hangmagasságom. Nyilvánvaló, hogy technikailag kellett még fejlődnöm. Miután bekerültem az Operaházba, egyre inkább fölfelé nyílt a hangom, és kezdtem úgy érezni, hogy szopránként több lenne bennem, tovább tudnék fejlődni, többet tudnék kihozni magamból. Ráadásul itt, az Operaházban találkoztam először azzal, hogy egy nagy zenekart át kell énekelni. Itt lettem igazán operaénekes.

 

2005-ben történt ez a váltás. Egyszer csak bejelentette, hogy mától szoprán szerepeket szeretne énekelni?

 

[Nevet.] Igen, kértem egy meghallgatást, ahol Liú áriáját énekeltem el. Szinetár Miklós támogatott, de mások nem nagyon bátorítottak. Egy ilyen váltás ugyanis nem könnyű, a lírai szoprán szerepkörbe bekerülni pedig kifejezetten nehéz. Sokan vannak rá, Puccini szoprán szerepei pedig különösen "féltett" szerepek.

 

Ön azonban megkapta Liú szerepét a Turandotban.

 

Igen, de mellette még énekeltem abban az évadban Rosinát is, úgyhogy volt egy kis átfedés.

 

lkgint1

Portré (fotó: Létay Kiss Gabriella tulajdona)

 

Rosinaként is sikert aratott. Ma már nem is jut eszébe, hogy mezzo szerepeket is énekeljen?

 

Nemrég megnéztem felvételen egy akkori Rosinámat, és nagyon jó élmény volt! [Nevet.] Váltogatni azonban nem nagyon szeretném, egyszerre nem lehet csinálni a kettőt. Kellene legalábbis pár hónap, hogy újra átálljak, márcsak a koloratúrák miatt is. Egyébként Rosinát is szoprán díszítésekkel csináltam, csak mélyebb hangfekvésben. Jó lenne megint elővenni, különösen a Szinetár Miklós-féle rendezést szerettem. Persze, más karakterről van szó, mostanában mindig olyan szerepeket énekelek, ahol áldozat vagyok, többnyire meg is halok a színpadon... Ezek a szerepek lelkileg különösen közel állnak hozzám, érzékeny ember vagyok, aki nagyon át tudja érezni mások fájdalmát, tragédiáját.

 

Elsősorban lírai szoprán szerepeket énekel, tavaly azonban fellépett az Operaházban a Trubadúr Leonórájaként is.

 

Igen, az a szerep már inkább a drámai szoprán határán van. Ez azonban a karmester elképzelésétől is függ, hogy miként válogatja össze a szólistákat. De egyébként sem egyértelmű, hogy Leonora drámai szerep-e, az első felvonásbeli áriájában például nagyon könnyednek kell lenni, rugalmas hang kell ahhoz az áriához. Ettől függetlenül igaz, hogy a tavalyi évadom egy kicsit más volt, mint a korábbiak. A Mefistofelében is vannak drámaibb részek, és énekeltem volna Verdi Requiemet is a Müpában, de az ütközött a Bohémélettel.

 

Említette Boito Mefistofele című operájának előadását, amiben szintén nagy sikert aratott és - szokatlan módon - két szerepet is énekelt: Margheritát és Elenát. Januárban sokak örömére ismét színre kerül az Operaházban ez a produkció, amelyet Kovalik Balázs rendezett. Ön hogy érezte magát a darabban?

 

Nagyon jól, persze nem volt könnyű. A Mefistofelének nagyon szép a zenéje, de egy jó rendezés nélkül azért nem adna ekkora élményt. A rendezés nemcsak látványos, de elgondolkodtató is. Tudom, hogy voltak olyanok, akik az összes előadást megnézték.

 

Kovalik Balázs ebben a rendezésében sem "kímélte" az énekeseket, akiknek nagyon sokat kellett mozogniuk, Önnek pedig még művérben csúszkálva is kellett énekelnie. Nem lázadtak föl? Mondván, hogy így nem lehet énekelni?

 

Azt hiszem, Kovalik Balázs arra is odafigyel, hogy csak olyanokat kérjen fel, akik erre hajlandóak. Egyébként ő soha semmit nem kér ok nélkül. Mindig nagyon felkészülten jön, pontosan tudja, hogy mit akar. A Börtön-jelenet persze tényleg nehéz volt, végig mozogni, csúszni-mászni kellett, de érdemes volt megszenvedni érte.

 

lkgint2

Mefistofele (fotó: Éder Vera)

 

2006-ban CD-t is kiadott, amin Cesar Franck összes dala szerepel. Ez egyfajta világpremier volt, ugye?

 

Igen, a CD a már említett tanárom, Takács Klára ötlete volt. A dalok többsége tényleg ritkaságnak számított, közel egy évig tartott, amíg az összes kottát beszereztem.

 

Kit tekint példaképének?

 

A saját fachomban Mirella Frenit. Nagyon szeretem azonban Leontyne Price-t és Maria Callast is. Gyerekkoromban a nővérem kapott egy Callas-lemezt, amin Puccini-áriák voltak. Akkor még szinte semmit nem tudtam az operáról. Nem is igazán tudtam, miről szólnak az áriák, de ültem a kanapén és sírtam, zokogtam. Ez meghatározó élmény volt számomra, nagyon mély nyomot hagyott bennem.

 

A zeneszerzők közül Puccini áll Önhöz a legközelebb?

 

Igen, egyértelműen. Az eddigi Puccini-szerepek - Liú, Mimi és Pillangókisasszony mellett - nagyon szeretném majd elénekelni Manon szerepét is. De meglátjuk, idővel hová érik majd a hangom.

 

Csák Balázs