ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

"Olaszországban a nevem már ismerősebben cseng..."

"Olaszországban a nevem már ismerősebben cseng..."

Interjú Bakos Kornélia mezzoszopránnal.
A színlapokon olykor altként van feltüntetve, máskor pedig mezzoszopránként. Mi az igazság?

 

Attól függ, mit énekelek. A barokk művekben általában csak altot és szopránt szoktak megkülönböztetni a női hangok között, így ilyenkor alt vagyok, olaszul contralto. A romantikus korszak műveiben viszont mezzoszoprán.

 

Bár többféle szerepkörben hallhattuk már, a leggyakrabban barokk zenét énekel. Ez áll Önhöz a legközelebb vagy csak valamilyen okból így alakult az eddigi pályája?

 

Tudatosan kezdtem el ebbe az irányba menni. Imádom a barokk zenét, úgy érzem, ezzel születtem. Éppen ezért nekem nem a barokk zenei stílust, a koloratúrákat kellett elsősorban megtanulnom, sokkal inkább a romantikus zene nagy legatóit. Hozzáteszem azonban, hogy szerintem nincs olyan, hogy "barokk hang". Ez a kategória egyes országokban - nálunk is - egy rossz beidegződés eredménye. Azt gondolják, hogy ha valakinek nem elég nagy a hangja, énekeljen barokkot! "Nincs olyan, hogy 'barokk hang'..." Olaszországban viszont egyáltalán nem "kis hangok" énekelnek barokkot. Aki ezt gondolja, azt szívesen elhívtam volna például Vivaldi Tito Manlio című négy és fél órás operájára, amiben Ravennában énekeltem: biztos megváltozott volna a véleménye. Vagy Vivaldi Griseldájára, amiben az alt szólam az alsó G-től a tartott felső B-ig terjed. Igaz, Franciaországban más a helyzet, ahogy az angoloknál is. A jelenlegi mesterem, tanárom, Németh Judit viszont ugyanolyan kiválóan énekel Wagnert, mint barokkot. Ez megfelelő technika kérdése.

 

Azért előadásmód tekintetében mégis van különbség...

 

Persze, a romantikus zenében mélyebb támasszal, sokkal nagyobb corpus-szal énekel az ember. Egy barokk koloratúrás ária kicsit "leggeróbb".

 

bakoskgolyakalifa

Gyöngyösi Levente: A gólyakalifa (fotó:Wagner-Csapó József)

 

Itthon azonban kevesebb lehetőség van barokk zenét, főleg barokk operát énekelni.

 

Sajnos így van, barokkot szinte csak külföldön énekelek. Itthon is énekeltem persze már a Händel Semelében, és részt vettem Monteverdi Poppea megkoronázása című operájának DVD felvételén is, de ezek ritka alkalmak. Az olasz barokk zenekarok, mint például az Academia Bizantina vagy a Virtuosi delle Muse - amelyekkel gyakran fellépek - csak historikus hangszereken játszanak, kizárólag ezzel foglakoznak. Nálunk alig akad ilyen zenész, itthon csak ebből nem nagyon lehetne megélni. Egyébként Olaszországban a koncert nem csak koncerttermi előadást jelent. Számos alkalommal lépünk fel például kastélyokban.

 

Maradva még a barokk zenénél: 2007-ban alapították meg Kerek István hegedűssel a Perle della Musica kamaraegyüttest, amelynek - saját meghatározásuk szerint - irányadó elve az úgynevezett "velencei stílus". Ez mit takar?

 

A velencei stílus a barokk egyik legszélsőségesebb játékmódja. Változatos dinamikával, tempókkal, díszítésekkel teszi izgalmasabbá a barokk zenei műveket.

 

Mikor volt az első találkozása a zenével?

 

Négy éves koromban behívatták a szüleimet az óvodába, hogy csináljanak velem valamit, mert állandóan énekelek, sőt, vezényelek a többieknek és tanítom őket énekelni... Később az egri zenei általános iskolába jártam, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. 18 éves koromig zongoráztam is.

 

1995-1999-ig a Zeneakadémia Budapesti Tanárképző Intézetébe járt, magánének szakra. A Zeneakadémiára is felvételizett?

 

Igen, kétszer is, de oda nem vettek fel. Először azt mondták, 18 évesen túl fiatal vagyok. A főiskola után újra megpróbáltam, de akkor sem sikerült. Hatalmas csalódás volt.

 

bakosksemele

Händel: Semele

 

Kik voltak az énektanárai?

 

Baghy Emíliánál kezdtem el énekelni tanulni, a konziban ő készített fel a zongora szak mellett az ének-szakra is. Nagyon kedves tanárnőm volt a konzervatóriumban Tóth Marianna is. A főiskolán Forrai Zsuzsához jártam, és Alter Katalin volt a korrepetitorom, akitől szintén nagyon sokat tanultam. Az igazi énektanulás viszont csak azt követően kezdődött el számomra. Hiszen 23 évesen diplomáztam, egy drámai mezzoszoprán hanggal, és ehhez a hangfajhoz akkor még túl fiatal voltam. A már említett tanárom, Németh Judit hasonló hangfaj, mint én. Egy drámai mezzoszoprán hang szerinte is legkorábban 35 éves korra érik be igazán.

 

Németh Juditnál most is hangképzést tanul? Vagy inkább szerepeket?

 

Hangképzést. Azt gondolom, hogy nekem még nagyon sok tanulnivalóm van ezen a téren is. Az embernek szerintem egész életén át képeznie kell magát.

 

2003-tól 2006-ig a Magyar Állami Operaház OperaStúdiójának tagja. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

 

Nagyon sokat tanultam. Olyan karmesterekkel dolgozhattam együtt, mint Lukács Ervin, Kovács János, Vashegyi György, Dénes István, Medveczky Ádám és persze Oberfrank Géza. Színpadi gyakorlatot szerezhettem, bár ehhez hozzá kell tennem: a főiskolán is magas szintű színpadi képzést kaptunk. Horváth Zoltán tartott nekünk színpadi gyakorlatot, ami akkoriban, színvonalát tekintve semmiben sem maradt el a zeneakadémiai képzéstől, sőt!

 

2003 nyarán, még meghívott művészként került sor első színpadi szerepére a Magyar Állami Operaház Stúdiójában. Händel Giulio Cesare című operájában énekelte Caesar szerepét. Hamarosan az Operaház színpadán is debütált.

 

Így van, az OperaStúdió második évétől kezdve egyre több kisebb szerepet bíztak rám. Petrovics Emil zenei igazgatónak köszönhetem, hogy debütálhattam az Operaházban. A Varázsfuvolában énekeltem a Harmadik Dáma szerepét. Ezt követően énekeltem a Trubadúrban Inest, a Rigolettóban Giovannát, az Aidában Főpapnőt. Később jött Sztravinszkij egyfelvonásos operája, a Mavra, aminek a premierjén is felléptem. Az első nagy kihívást Gyöngyösi Levente A gólyakalifa című operája jelentette 2005-ben. Ebben Sylviát énekeltem, ami már főszerep volt.

 

bakoskmavra

Sztravinszkij: Mavra

 

Hamarosan fellépett a Művészetek Palotájában is, a Händel: Semelében, 2006-tól pedig rendszeresen hallhatjuk a Müpában a Wagner-napokon is. Az Operaházban azonban az első egy-két év után mintha megtört volna a lendület, legalábbis nem kapott egyre nagyobb szerepeket. Igaz, ekkor már mind többször lépett fel máshol, főleg barokk koncerteken.

 

Nem is állt szándékomban csak színházban dolgozni, vonzott az oratórium világa is, ahol egyre több karmesterrel és zenekarral dolgozhattam együtt. Szerettem volna persze minél többet énekelni az Operaházban is, és sokáig úgy tűnt, hogy aki operastúdiós, az itt folytatja majd a pályafutását. De szinte évente jöttek a vezetőváltások, már-már követhetetlenül, így újra és újra meg kellett, hogy ismerjenek. Azért a tavalyi évadig folyamatosan énekeltem az Operaházban. Felléptem az Elektrában, mint Első Szolgáló, és Rossini Hamupipőkéjében, Tisbe szerepében. Ebben az évadban viszont egyáltalán nem kaptam szerepet. Remélem, hogy ez nem marad így.

 

Igen szép versenyeredményei vannak. 2007-ben megnyerte az I. Nemzetközi Händel énekversenyt és különdíjat is kapott. A következő évben pedig a Római Musica Sacra meghívásos verseny döntőse volt.

 

A Händel-énekverseny volt a legjelentősebb eredményem. Ott ismertem meg Stefano Molardi karmestert, orgonistát és csembalistát, aki ott zsűrielnök volt és akivel azóta is folyamatosan együtt dolgozunk Európa-szerte. A Római Musica Sacra versenyből is sokat profitáltam. Ennek volt köszönhető, hogy 2009 novemberében Ravennában, a Dante Alighieri színházban elénekelhettem az Accademia Bizantinával Vivaldi Tito Manlio című operájának női főszerepét, Vitelliát, Stefano Montanari vezényletével.

 

Szeret versenyezni?

 

Nem. Igaz, volt néhány verseny, amire kifejezetten el akartam menni, és azokon el is értem eredményeket. Ha azonban mások biztatására neveztem be valahová, akkor soha.

 

2008 decemberében együtt dolgozhatott Riccardo Muti karmesterrel. Meséljen erről!

 

Ez egy meghallgatáson történt Piacenzában, ahol összesen nyolcan voltunk. Riccardo Muti nem éppen egy mosolygós ember, sőt, igen mogorva természetű. Miután elénekeltem az áriámat, felrohant a színpadra, és elém tett egy vastag kottát. "Muti annyit mondott: 'Brava!'"Paisiello Requiemje volt az, amit addig egyáltalán nem ismertem. Felütötte az egyik oldalt és annyit mondott: "Legge!" - vagyis hogy első látásra énekeljem le. Járatos vagyok a barokk zenében, és mivel korábban zongoráztam, tudok blattolni is. Ez azonban egy hihetetlen tempójú, nyolc perces ária volt, tele koloratúrákkal. De sikerült és Riccardo Muti csak annyit mondott: "Brava!", és hogy meg fog majd keresni. Így is lett: amikor Ravennában voltam meghallgatáson Mozart La Betulia liberata című művére, újra találkoztunk. A szerepet végül nem én kaptam meg, de Riccardo Muti már megismert, és körülbelül fél órát ismét dolgozhattam vele. Bízom benne, hogy lesz még folytatás.

 

bakoskvarazsfuvola2

Mozart: A varázsfuvola

 

A barokk zene mellett azért más területen is otthonosan mozog. Nemrég fellépett például Verdi Requiemjében, a Bazilikában.

 

Egy mezzo számára az oratóriumok között Verdi Requiemje jelenti a csúcsot. Azt hiszem, a romantika zenéje is kezd egyre jobban "az enyém lenni", egyre inkább tudom ezeket a szólamokat is uralni.

 

Mik a szerepálmai?

 

Például az Aidában Amneris. Vagy Saint-Saëns: Sámson és Delilájában Delila szerepe. De nagyon szeretem az orosz romantikusokat is. Sajnos, ezek közül még egyik szerepet sem sikerült megkapnom, pedig ezek nagyon közel állnak a hangomhoz. Orosz áriákat persze már énekeltem, és felléptem két Sztravinszkij-műben is: a Menyegzőben és a már említett Mavrában.

 

És Rossini nagy koloratúrmezzo szerepei?

 

Szeretem őket, de ezek a szerepek általában egy kicsit túl magas fekvésűek az én hangomnak.

 

Többször fellépett már Wagner Walkürjében is, Grimgelde szerepében, a Művészetek Palotájában.

 

Wagner inkább egy izgalmas kitérőt jelent számomra. Az OperaStúdióban énekeltem más Wagner-szerepeket is: Első Nornát, Harmadik Sellőt, Erdát. Németh Judit tanárnőm szerint azonban én leginkább Verdi-hang vagyok. Egyébként a hangfajt nem elsősorban az dönti el, hogy milyen magasságai vagy mélységei vannak az énekesnek, hanem hogy milyen a hangszíne és hogy milyen hangfekvésben érzi jól magát, hol énekel kényelmesen.

 

Mintha külföldön jobban elismernék Önt.

 

Azt hiszem, Olaszországban a nevem már tényleg ismerősebben cseng... Talán könnyebben meg is értetem magam és nem csak azért, mert beszélek olaszul. Az egyik nagymamám olasz, és valahogy a véremben van, hogyan közeledjek feléjük, és ők is így érzik velem szemben. Pedig igencsak patrióták, és bőven van elég jó énekesük.

 

Tavaly novemberben Liszt Esztergomi miséjét énekelte a Vatikánban.

 

Az ún. vatikáni változatot adtuk elő, ami ott ősbemutatónak számított. Virágh András karmester kért fel rá, akivel másfél évvel ezelőtt már énekeltem ezt a változatot az itthoni ősbemutatón is, Esztergomban és a Belvárosi Templomban.

 

bakoskportre

 

Nemrég egy európai koncertkörúton is részt vett, a már említett Stefano Molardival.

 

Így van, a koncertkörút végállomása pedig a Brnoi Barokk Fesztivál nyitókoncertje volt. Kifejezetten basso continuós áriákat adtunk elő, Händel-kantátákat és Monteverdi-áriákat énekeltem. Ennek a koncertsorozatnak tavasszal három új helyszínen is lesz majd folytatása Olaszországban. A brnoi fellépés különösen nagy élmény volt, a közönség nagy része valószínűleg nem is értette, miről énekelek, de sokan megkönnyezték az előadást. Ez is meggyőzött arról, hogy ha az ember a szívét-lelkét adja - és persze megfelelő technikával énekel -, a zenében tényleg nincsenek nyelvi határok.

 

Számos koncerten hallhatjuk mostanában itthon is: a novemberi és decemberi programjában az alábbiak szerepelnek: Liszt: Koronázási mise, Mozart: Requiem, Händel: Messiás, Bach: Magnificat, Vivaldi: Gloria és Händel: La ressurrezione. Milyen fellépései lesznek még a közeljövőben?

 

Az említetteken kívül fellépek Pécsett Verdi Falstaffjában is, amiben Mrs. Quickly szerepét énekelem. Lesznek karácsonyi koncertjeim is, a tanítványaimmal. Merthogy tanítok is, a Nemzeti Énekkarnak vagyok a mestertanára.

 

Kik a saját hangfaján belül a példaképei?

 

Nagyon szeretem Olga Borogyinát. A magyar énekesek közül pedig Németh Juditot és Wiedemann Bernadettet.

 

Mennyire elégedett az eddigi pályafutásával?

 

Nem vagyok elégedetlen, de azért még elbírnék többet is...

 

Csák Balázs