head main interju

"Sokszínű marad a fesztivál..."

"Sokszínű marad a fesztivál..."

Interjú Kesselyák Gergely karmesterrel, a Miskolci Operafesztivál igazgatójával.

A Miskolci Operafesztivál új koncepciója szerint a jövőben népoperákat játszanak majd, amelyekkel közelebb szeretnék hozni a műfajt az emberekhez. Kortárs szerzők új operáit is be kívánják mutatni, erre a közeljövőben pályázatot írnak ki. De mit értünk pontosan népoperán?

 

Nehéz definiálni, de azt hiszem, mégis sokan értjük, mit jelent. Ahogy az opera, úgy a népopera is nagyon sokrétű, számos válfaja van. Ha azonban mindenképpen definíciót kell adnom: népoperán az operaműfajba sorolható művek azon csoportját értem, amelyek törekednek a népszerűségre, amelyekkel a szerzők széles rétegeket szeretnének megszólítani. Sok olyan kortárs zene van ugyanis, aminek ez nem is célja. A népopera fogalmát gyakran szűkebb értelemben használják és elsősorban a Carment, a Hoffmann meséit, a Varázsfuvolát sorolják ide, német nyelvterületen pedig - többek között - a Bűvös vadászt is. Én tágabb értelemben használom a kifejezést: idesorolom például - egy-egy ritkaságot leszámítva - a teljes Verdi-életművet és Puccini "sláger-operáit" is. Visszatérve a definícióra: vegyük például a Wiener Volksopert. "...sok embernek, érthetően játszani..." Mi az, hogy "Volksoper"? A berlini Komische Oper vagy a müncheni Stadttheater am Gärtnerplatz is népoperákat ad elő, de hogy pontosan mit értenek ezen, azt a műsortervük mutatja meg. A Wiener Volksoper például természetesen játssza a Bohéméletet, de ugyanott láttam néhány éve egy nagyszerű Sztravinszkij: Rake's progress-t is. A lényeg, hogy sok ember számára, érthetően próbálnak operát játszani. Ez jelentheti azt is, hogy egy rendezőnek vagy egy karmesternek van egy "látomása" - például a Rake's progress előadásáról -, amelyről azt gondolja, hogy azt sokan fogják nézni és szeretni. Úgy már a Rake's progress is beleférhet a Volksoper műsorába. Egy nagyon nyitott definícióról van tehát szó, amely nem csak darabokhoz kapcsolódik, de rendezőhöz, előadásmódhoz is. Azt hiszem, hosszú távon nekünk is inkább a műsortervünk fogja definiálni, hogy mit értek népoperán. Ezért is döntöttem úgy, hogy az idei Zárógálán - amely "Híd a jövőbe" címet kapta - olyan irányzatokból, művekből adunk ízelítőt, amelyeket a népoperák közé sorolok. A 20. század opera-repertoárjából villantottunk fel néhány részletet: például az amerikai Gershwintől és Bernsteintől, akik a jazzből merítettek, és akik mellé odasorolhatjuk Sondheimet is. Vagy Kurt Weilltől, akinek zenedrámája a színházból, a színészetből építkezett, és Korngoldtól, aki pedig Wagner, Puccini és Richard Strauss nagyoperai hagyományát folytatta...

 

kesselyakint2

Tosca - Miskolci Operafesztivál, 2012 (fotó: Bócsi Krisztián)

 

Tehát a jövőben is elsősorban 20. századi operákat szeretnének játszani.

 

Igen. A "Bartók +" elnevezés mostantól a Bartók utáni zenét jelenti, az operajátszás útkeresését Bartók után. Ez persze nem egy konkrét évszámtól kezdődik, annyira nem kell szigorúan venni...

 

De Verdi már nyilván nem férhet bele.

 

Verdi már nem. Ez egy 10 napos fesztivál. Nem hiszem, hogy ennyi idő alatt a barokktól Mozarton és Verdin át Pucciniig és a 20. századi operákig mindent elő lehetne adni. Azt látom, hogy a világban hosszú távon azok a fesztiválok maradtak fenn, amik szakosodni tudtak. Eszünkbe nem jut, hogy például a Bayreuthi Ünnepi Játékokon mást játsszanak, mint Wagnert. A Bregenzi Fesztivál meg a nagyon látványos produkciókra szakosodott stb., még lehetne sorolni a példákat.

 

Úgy gondolja, hogy a 20. századi operákat játszó fesztiválokat tekintve viszont hiány van?

 

Igen, itt látok egy piaci rést. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem vagyok a progresszív kortárs zene ellen. A Miskolci Operafesztivál azonban nem ezt szeretné játszani, népszerűsíteni. Az, hogy valaki sörfesztivált rendez, nem azt jelenti, hogy utálja a bort.

 

A korábbi évek miskolci operafesztiváljain a közönség hallhatott olyan műveket, mint például Schönberg Mózes és Áronja, de megnézhette a "Három tenor" koncertjét is. Ez csak egy példa arra, hogy nehezebben befogadható és a könnyedebb produkciók is jól megférnek egymás mellett, ezek nem feltétlenül zárják ki egymást.

 

Attól függ, hogy mi a cél. A jelenlegi koncepció más. Ha azt akarjuk, hogy megint fellendüljön a fesztivál, annak szakosodnia kell. "A fesztiválnak szakosodnia kell..." A fesztivál elindításakor az volt az elképzelésünk, hogy Nyugaton még kevésbé ismert kelet-európai társulatok jöjjenek el, akiket így egy helyen meg lehetett nézni. Ha azonban továbbra is specifikum akarunk lenni a világban, és nem csak magunkat akarjuk szórakoztatni, akkor most már váltanunk kell. Így is sokszínű marad a fesztivál, mert a Bartók utáni, populárisnak tekinthető vonulat mellett továbbra is játsszuk Bartók műveit és megrendezzük a zeneszerzők számára kiírt versenyt, ami egyfajta előre tekintést jelent majd. Ez már önmagában három különböző jellegű zene. Ehhez pedig hozzávehetem még Puccinit, mint "kiinduló alapot", mert Puccinit jövőre is tervezünk játszani. Ráadásul az a bizonyos "20. századi opera" is nagyon sokrétű.

 

kesselyakint3

Miskolci Operafesztivál - Gála, 2012 (fotó: Bócsi Krisztián)

 

Ön ott volt már az Operafesztivál megszületésénél is. Akkor azt találták ki, hogy Bartók mellé mindig kerüljön egy "társszerző" vagy egy irányzat, így lett "Bartók + Verdi", "Bartók + Szlávok" stb. Ezek szerint ez is meg fog változni.

 

A döntés, hogy a Fesztivál neve "Bartók" legyen, annak idején egy közvéleménykutatáson alapult. A "+" meg jól hangzott, és Müller Péter Sziámi megkért - akkor zeneigazgató voltam itt -, hogy találjam ki, mi legyen ez a "plusz". Azt javasoltam, hogy legyen mindig más, így lett az első év "Bartók + Verdi", a második "Bartók + Puccini", a harmadik "Bartók + Mozart". Az említettek mellett felsoroltam még tíz nevet, tehát összesen tizenhármat, és azzal vittem őket be a stábértekezletre, hogy szerintem ez a koncepció tíz évnél többet azért nem bír el, legkésőbb addigra el fog fáradni. De mindig büszke voltam arra, hogy én is "szakmai gyerekemnek" tekinthetem ezt a Fesztivált. Bátor Tamás korábbi fesztiváligazgató sokéves munkáját pedig nagyra becsülöm.

 

Az új igazgatót tavaly szeptemberben választották ki egy meghívásos pályázaton, amelyen Ön is részt vett.

 

Igen, több "fesztivál-közeli" ember is jelezte - köztük olyanok, akik annak idején még velem dolgoztak itt -, hogy szívesen látnák, ha ismét visszamennék a városba. Nem sokat gondolkoztam, beadtam a pályázatomat. Végül a művészeti igazgatói posztot vállaltam el. Sok minden egyéb elfoglaltságom is van, és a felkérés is úgy szólt, hogy egy koncepciót fogalmazzak meg és a művészeti teendőket lássam el.

 

Az idei fesztiválon Ön vezényelte a Toscát. A későbbieken is rendszeresen fellép majd?

 

Igen, amikor alapító és zeneigazgató voltam, akkor is minden évben vezényeltem a Fesztiválon. Mégiscsak ez az, amihez a legjobban értek.

 

A Fesztivál nevéből idén kikerült a "nemzetközi" szó, miért?

 

Az az igazság, hogy az ügyvezető igazgató döntött így, és én nem tudtam erről. A Fesztivál most is nemzetközi és az is marad, bár idén nagyon kevés pénzből kellett gazdálkodni. De azért itt volt Alekszej Ribnyikov orosz zeneszerző, a Toscában énekelt a prágai Martin Bárta, az előadás hangosítója az egyik legjobb európai szakember volt. Jövőre pedig egy világversenyt szeretnénk kiírni zeneszerzők számára. Én tehát nem vettem volna ki a "nemzetközi" szót, de ha már így alakult, maradhat így: az opera ugyanis eleve nemzetközi műfaj. Ráadásul szeretnénk majd a produkcióinkat eladni külföldön is. Ez nagyobb dicsőség, mint produkciókat venni. Idehozni egy külföldi társulatot elsősorban pénz kérdése. Ettől függetlenül természetesen én is szeretnék majd külföldi vendégtársulatokat is meghívni.

 

kesselyakint1

A Tosca próbáján - Miskolci Operafesztivál, 2012 (fotó: Vajda János)

 

Említette az anyagi gondokat. Mennyiből gazdálkodhattak idén, és mennyire lenne szükség a jövőben?

 

Idén körülbelül 100 millió forint állt rendelkezésre, ebből 55-60 millió forintot költhettünk magára a műsorra. Le kellett mondanunk a Turandot koncertszerű előadását és nagy fájdalmamra a kolozsvári társulat Triptichon-előadását is, amit leginkább éppen az én inspirációmra kezdtek el megtanulni. "300 millió forint alatt nem lehet megrendezni..." Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kevés pénzt jól költöttük el, hiszen született egy új produkció, a Tosca. De akárhogy számolom, egy színvonalas, színes operafesztivált jónevű külföldi vendégekkel, társulatokkal 300 millió forint alatt nem lehet megrendezni. Az Operafesztivál - a tavalyi évet leszámítva - korábban rendelkezett is ennyivel, sőt, többel. Most egy kicsit úgy érzem, Budapest kiszállt ebből, úgyhogy az egyik fő feladatomnak tekintem, hogy megértessem: ez nem miskolci ügy, hanem Magyarország operafesztiválja.

 

Elkedvetlenedett?

 

Igen, de érzem, hogy a zenészek bíznak bennem és cserbenhagyás lenne, ha feladnám. Ráadásul az semmit nem oldana meg, attól nem lenne több pénz. Az pedig, hogy a Toscára ennyien eljöttek, megerősít abban, hogy elfogadtak és érdemes ezt tovább csinálnom. A már említett Alekszej Ribnyikov zeneszerző pedig szintén biztatott, hogy a zeneszerzőknek kiírt verseny második évétől esetleg egy komolyabb mértékű orosz tőkére is számíthatunk.

 

Akkor térjünk át az említett pályázatra, amelyet új operák komponálására írnak ki. Mit kell erről a pályázatról tudni, és hogyan kapcsolódik majd ehhez a verseny?

 

Most dolgozzuk ki a stratégiát, hogy milyen módon, milyen intézményeken, fórumokon, sajtóorgánumokon keresztül tudjuk majd a verseny felhívását világszerte eljuttatni a zeneszerzőkhöz. Egy opera megírása nagy munka, ritkán fordul elő, hogy valaki külön felkérés nélkül csak úgy írjon egyet. "...a közönséget is bevonjuk majd..." Dalokat igen, esetleg még szimfóniát is, de operát inkább csak akkor, ha legalább valamennyi esély van arra, hogy az egyszer el is hangozhat. Persze előfordul, hogy valaki mégis a fiókjának ír egy operát, és a verseny első évben én inkább ilyenekre számítok, hiszen a márciusi határidőre - azaz fél év alatt - aligha készülhet el egy opera. A beérkezett művek közül egy zsűri fog három - rövidebb művek esetében maximum öt - operát kiválasztani. A 2013-as Fesztiválon egy háromestés döntő lesz, amelyeken a kiválasztott műveket zongorán, egyfajta felolvasó színház formájában, tehát megrendezve előadjuk. Lesz egy hangverseny is, amelyen a kiválasztott művekből részleteket adunk elő. Valamilyen formában a közönséget is bevonjuk majd, így fog végül eldőlni, hogy a döntős darabok közül melyik a legjobb. Ezt a művet 2014-ben teljes egészében bemutatjuk. Addigra persze meglesznek az új pályázat eredményei is, tehát a már említett háromestés döntőket is évről-évre megtartjuk.

 

kesselyakint5

Tosca - Miskolci Operafesztivál, 2012 (fotó: Bócsi Krisztián)

 

Lesznek pénzdíjak is?

 

Természetesen, de pontos összeget még nem tudok mondani.

 

Kikből áll majd a zsűri?

 

A zsűri összeállítását én október végére ígértem. Ez mindig igen kényes ügy. Fontosnak tartom, hogy legyenek majd a zsűriben zeneszerzők, de legalább annyira azt is, hogy a "felhasználói" oldal is képviseltetve legyen: színházigazgató, rendező, dramaturg, kritikus, újságíró...

 

Hogyan ismerik majd meg a beérkező műveket?

 

A partitúrából.

 

De azt csak a zenészek tudják olvasni.

 

Persze, de lesz egy korrepetitor is, aki zongorán az egész művet eljátssza. Most még csak az biztos, hogy Alekszej Ribnyikov benne lesz a zsűriben. Vele nagyon jól megtaláltam a hangot. Az ügy érdekében nem is szeretnénk, hogy nagyon más szempontok kerüljenek be, mint amit mi elképzeltünk, ezért az sincs kizárva, hogy végül egy orosz-magyar összetételű zsűri lesz.

 

Csák Balázs