head main interju

Bíráló szemmel

Bíráló szemmel

Interjú három zsűritaggal az Armel Operafesztiválon.

Az idei szegedi Armel Operafesztiválon a nemzetközi szakmai zsűri mellett két másikat is felállítottak: a Civil és az Egyetemi zsűrit. Mindháromból megszólítottunk egy-egy zsűritagot.

 

 

Elsőként Raymond Duffaut-t, a nemzetközi szakmai zsűri elnökét kérdeztük, aki – számos egyéb pozíciója mellett – a francia Chorégies d’Orange operafesztivál főigazgatója és az avignoni Opéra-Théâtre művészeti tanácsadója.

Ismer-e a világban az Armel Operaversenyhez hasonló struktúrájú versenyt, vagyis ahol a versenyzők énekversenyen is részt vesznek, és teljes operákban is felléphetnek?

Akad ilyen, többek között Franciaországban is. Az azonban az Armel Operaverseny különlegessége, hogy itt nem csak a versenyzőket értékeljük, hanem a produkciókat is.

Több éve jár vissza az Operaversenyre zsűrizni. Miért fontos Önnek ez a verseny?

Több oka is van, hogy mindig visszajövök. Egyrészt a saját munkám során – a Chorégies d’Orange operafesztiválon és az avignoni Operában - is törekszem arra, hogy a fiatal énekesek pályafutását elősegítsem. A CFPL [Centre Français de Promotion Lyrique – szerk.] - amelynek elnöke vagyok - is egy olyan szervezet, ami segíti a fiatalokat. Minden évben szervezünk meghallgatásokat Párizsban az Armel Operaversenyre is. Az idei fesztiválon több olyan énekes van, aki erről a meghallgatásról jutott be ide. A másik ok az, hogy Szegedre öt különböző ország operaháza hozza el a produkcióját. Új operákat, illetve olyan előadásokat, amelyekben újragondolnak már korábban is bemutatott vagy jól ismert operákat. A harmadik ok pedig az avignoni Operaházhoz kapcsolódik, amelynek egyre szorosabb szakmai kapcsolata van az Armel Operafesztivállal. Az itteni győztes produkciót már harmadik alkalommal fogjuk bemutatni Avignonban, december 4-én.

Hallani olyan tervekről is, hogy Avignonban esetleg az Armel Operafesztivál teljes programját is bemutatják majd.

Egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy a már említett bemutatók mellett 2016-ban az avignoni Operaház is részt vesz majd Szegeden egy versenyprodukcióval. Két egyfelvonásos operát mutatunk majd be, az egyik egy kortárs mű, a másik egy ősbemutató lesz.

Az Operafesztiválon gyakran szerepelnek kortárs szerzők operái. Ezeket azonban Magyarországon szinte lehetetlen repertoáron tartani. Franciaországban könnyebb?

Nem, ez Franciaországban is ugyanúgy probléma. Bár legjobban természetesen az ottani helyzetet ismerem, azt azért elmondhatom, hogy ez mindenhol gondot jelent. Ennek egyrészt az az oka, hogy a zeneszerzők az utóbbi évtizedekben olyan operákat kezdtek el írni, amelyekhez a közönség nem igazán tudott kötődni, ezért a legtöbben idegenkednek a modern művektől. A zeneszerzők arra sem mindig figyelnek eléggé, hogy milyen adottságai vannak egy színháznak. Egy nagyon speciális igényű zenekart alkalmazni például megterhelő a színházak számára is. A legújabb tendencia azonban azt mutatja, hogy egyre inkább születnek olyan operák, amelyek könnyebben emészthetőek a közönség számára. Persze, a növekvő érdeklődés ellenére ezeket még mindig nehéz repertoáron tartani. Érdekes, hogy még a fiatalok is vonakodnak a kortárs operáktól, inkább néznek meg egy Carment, egy Traviatát, egy Varázsfuvolát vagy egy Don Giovannit. És van ennek egy pénzügyi oldala is: az operaházak ma egész Európában nehéz helyzetben vannak, főleg Olaszországban. Franciaországban talán kevésbé súlyos a helyzet, a legjobb pedig Németországban, ahol sokkal több operát tűznek műsorra. A cél az, hogy valahogy megtaláljuk az egyensúlyt a pénzügyi hatékonyság és a művészi megfontolások között.

zsuri 2

Raymond Duffaut (fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

A 20. századi és kortárs operák mellett az idei Fesztiválon is láthattunk egy igazán klasszikus művet, a SimonBoccanegrát. Egy Verdi-opera és egy modern mű énekeseit elég nehéz lehet a zsűrinek összehasonlítani.

Ez így van. Ráadásul, amikor az előadást nézzük, akaratlanul hatással van ránk maga a mű is. Az énekesektől pedig egészen másfajta kvalitásokat kíván egy kortárs mű és egy klasszikus darab. Utóbbi komolyabban épít a hangi adottságokra, míg a kortárs operáknál sokszor máshol van a hangsúly. Nagyon nehéz összehasonlítani a Simon Bocccanegrát éneklő baritont, mondjuk a Nyár utolsó virága szopránjával. Nem könnyű, de meg kell hoznunk a döntést.

Ráadásul a zsűri tagjai nem is tudnak végig jelen lenni a Fesztiválon, ezért az előadások egy részét DVD-n nézik meg. Ez mennyiben befolyásolhatja az énekesek megítélését?

Az igazi nehézség nem is az énekesek megítélése, hanem a produkcióké. Az énekesi kvalitásokat egy DVD-felvétel alapján is elég jól lehet hallani: hogy milyen a hang, milyen annak a mélysége és a magassága, és mennyire muzikális az adott énekes. Magának az előadásnak a fényei viszont másként hatnak a képernyőn, és csak egy részét látjuk annak, ami a színpadon zajlik, amit az ott ülő néző viszont egészében lát. Úgyhogy gyakran csak megpróbáljuk elképzelni, mire gondolhatott a rendező.

Az idei versenyen nehéz lesz a döntés?

Ez mindig nehéz, azt azonban fontosnak tartom, hogy őszinték legyünk az énekesekkel, a saját érdekükben is. Nem szabad őket hiú reményekkel táplálni.

Az Armel Operafesztivál egyre nagyobb sikereket tudhat maga mögött. Tud-e azonban még tovább fejlődni, és ha igen, milyen irányban?

Ez a Fesztivál már így is nagyon sikeres. Öt operaházat felkérni arra, hogy állítsanak fel egy új produkciót, és hozzák is el ide, Szegedre, hatalmas munkát igényel, és óriási eredmény. Amin talán lehetne változtatni, az a Fesztivál időpontja. Október eleje a zsűri számára nagyon nehéz időszak, hiszen ekkor már benne vagyunk az évadban, és a zsűriben nem egy operaházi igazgató is ül. Ha az évad végén vagy legelején lenne a verseny, az megkönnyítené a dolgunkat, de ezt nem az én tisztem eldönteni. Ugyanakkor remek ötlet az, hogy immár a harmadik produkciót hozzák el Avignonba. Ez egy nagyon jó irány, érdemes lenne a műveket más operaházakban is bemutatni.

(Köszönet a francia tolmácsolásért Gyüdi Melittának.)

*

Dr. Párducz Árpád neurobiológus kutató, a Civil Zsűri tagja.

Hogyan lett a zsűri tagja?

A Civil Zsűrit Szeged város zeneszerető polgáraiból állították össze. Én a Szegedi Operabarátok Egyesületének alelnöke vagyok. Másrészt agykutató, aki hobbiból a zene és az agy összefüggését kutatja, és erről népszerűsítő előadásokat is tart. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy rám gondoltak.

Mondana még pár szót a zene és az agy összefüggésének kutatásáról?

Arról van szó, hogy a zenét hallgatva az agyunk mely területei aktivizálódnak, ezek hogyan kapcsolódnak össze. És hogy a zene, ami hang, rezgés, milyen módon tud érzelmeket is kiváltani az emberben. Miért tetszik egy zene és miért nem? A zene hatására olyan élettani változások jönnek létre a szervezetben, ami gyakran mérhető is. A saját szakmámban nem ezt kutatom, ennek csak próbálom a szakirodalmát követni. Éppen ezért csak ismeretterjesztő szinten merek arra vállalkozni, hogy erről beszéljek.

Mi a véleménye az idei Fesztivál zenei kínálatáról?

Nagyon szerencsés választások voltak, mind Verdi, mind Britten, mind Sztravinszkij operája. Egyrészt nagyon jól összeszokott, kiváló együtteseket hallottam, másrészt a szervezőket is dicsérnem kell, mert minden alkalommal telt ház volt. Külön fontosnak tartom, hogy az egyetemistákat is meg tudták mozgatni.

 

 

zsuri 1

 Dr. Párducz Árpád (fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

*

Gáncsos Kármen hallgató, az Egyetemi Zsűri tagja.

Az Egyetemi Zsűriben a hallgatókat képviseli. Hol tanul?

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Vizuális Kultúratudomány Mester képzésén, ezen belül pedig a Filmkultúra szakirányon.

Ki kérte fel arra, hogy zsűritag legyen?

A tanszékvezetőnk, Füzi Izabella. Őt pedig a dékán, Dr. Csernus Sándor kérte meg, hogy javasoljon valakit a hallgatók közül. Én pedig örömmel vállaltam.

Zenél is?

Nem. Egy színészképző iskolában tanultam, ahol volt zenészmesterség óránk is, de komolyabban nem foglalkoztam zenével. Szeretem a zenét és ezen belül az operákat is.

 

zsuri 3

Gáncsos Kármen

 

Ezek szerint zsürizéskor elsősorban nem zenei szempontokat vesz figyelembe.

A Fesztivál és az egyetem közötti szorosabb együttműködésnek az a célja, hogy a fiatalok érdeklődését minél nagyobb számban felkeltse az opera iránt. Én is elsősorban azt figyelem, hogy melyek azok a kortárs vizuális kultúra gyakorlatából az operába adaptált elemek, amelyek leginkább tarthatnak számot a fiatalok érdeklődésére.

Ha jól tudom, kritikákat is szokott írni.

Igen, a tanszékünknek van egy folyóirata, az Apertúra, ott dolgozom szerkesztő gyakornokként. Az Apertúra magazinba pedig az Operaverseny előadásairól is írok majd.

Csák Balázs