head main interju

"Olyan ez, mint régen az inaskodás..."

"Olyan ez, mint régen az inaskodás..."

Interjú Miksch Adrienn szopránnal.

2011-ben a zsűri különdíját kapta a szegedi Armel Operafesztiválon, pedig csak versenyen kívül szerepelt. Tavaly ősszel ismét láthattuk ott, pedig ezúttal sem versenyzőként indult.

Igen, William Mayer Haláleset a családban című operájában léptem fel, az amerikai Center for Contemporary Opera produkciójában. Ez számomra is egy váratlanul nyert szerep volt, ugyanis a versenyen döntőbe jutott énekesnő az utolsó pillanatban visszamondta a szerepet és engem kértek fel helyette. Nagyon rövid időm volt a szerep megtanulására, ám meglepetésemre ezúttal is kaptam egy különdíjat, a Fesztivál Legjobb Magyar Előadójának Különdíját, maga a produkció pedig elnyerte a Legjobb Produkció díját.

Ebben az operában Mary szerepét énekelte. Nehéz feladat volt?

Nagyon nehéz. Mary szerepe érzelmileg is megviselt - már csak azért is, mert autóbalesetben meghal a férje, nekünk pedig pár nappal a próbák kezdete előtt volt egy balesetünk. Szerencsésen megúsztuk, de az élmény a próbák során többször is belém nyilallott. A szólama szinte végig direkt „ellene megy” a többi szólamnak, úgyhogy volt is egy kis „halálfélelmem”. De utólag azt mondom: megérte, hogy elvállaltam, mert egy nagyon jó produkcióban vehettem részt.

Ezzel az operával később felléptek az Avignoni Operaházban is. Mennyiben volt más a szegedi és az avignoni produkció?

Az avignoni előadásra nagyon kevés időnk volt próbálni és a rendező sem volt végig velünk. Alföldi Róbert ugyanis csak az utolsó pillanatban tudott hozzánk csatlakozni. Ugyanakkor addigra volt már egyfajta előadói rutin a hátunk mögött, így sokkal inkább támaszkodhattunk a saját szerep-látásunkra. A szegedi előadás ehhez képest sokkal kimunkáltabb volt technikailag, viszont mindannyian nagyon izgultunk, és elsősorban a zenére figyeltünk, mert az volt az első előadás. De mind a szegedi, mind pedig az avignoni előadással sikert arattunk.

ma int francesca

A Francesca da Rimini című operában az Armel Operafesztiválon 2011-ben;

partnere: Enrique Pína Serra (fotó: Kelemen József)

 

Az avignoni fellépés előtt énekelt Szegeden az André Chénier előadásain is, Maddalena szerepében.

Igen, miután hazajöttem a Haláleset a családban New York-i próbáiról, rögtön belecsöppentem az André Chénier próbáiba. Egyébként ez a darab is részt vett az Armel Operafesztiválon, ezúttal azonban én nem abban énekeltem, hanem a produkció azt követő szegedi bemutatóján és több előadásán. [Az Armel Operaversenyen minden évben szerepel a Szegedi Nemzeti Színház egy-egy produkciója is, amit a színház a versenyt követően is repertoáron tart. – szerk. -] Nagyon örültem neki, mert Maddalena álmaim szerepe volt.

Ezt követően, a Magyar Állami Operaházban a Rigoletto Ceprano grófnőjének néhány mondatos szólamát énekelte, ami viszont aligha egy álomszerep.

Pedig én nagyon szerettem. Egyrészt már a mű elején túlesik rajta az ember. [nevet] Másrészt nagyon jó énekesekkel lehetek egy színpadon, és tét nélkül élvezhetem belülről az előadást. Nagyon jó volt a rendezés is. Utána viszont a Bohémélet következett az Operaházban, amiben Musettát énekeltem. Ezt is nagyon lehet szeretni, mert egy temperamentumos, karakán nőnél nincs is jobb szerep! De énekeltem még Szegeden egy Brahms Német requiemet is. Nagyon közel áll hozzám ez a mű.

ma int armelavignon

Miksch Adrienn és Nicolas Rigas a Titkosügynökben;

Armel Operafesztivál,  2012

(fotó: Armel Operafesztivál) 

 

Az Erkel Színházban Donna Annanként is láthattuk a Don Giovanniban. Korábban is fellépett már ebben a műben, de akkor Donna Elviraként. Melyik szerepet énekelte szívesebben?

Donna Elvirát érdekes módon jobban szeretem, mint Donna Annát. Valószínűleg ebben az esetben is azért, mert a lelkemhez is közelebb áll, Donna Elvira cselekszik. Ugyanakkor nem irányít, hanem az érzései irányítják. Tiszta szívű, megbocsájtó, mindig kész feláldozni magát egy nemesebb cél elérése érdekében. Donna Annát viszont inkább egy manipulátornak látom. Nagyon igyekeztem a színpadon magamtól elvonatkoztatni és a nobilitás béklyóiban vergődő Nőt megformálni, ahogyan a rendező, De Bosio Mester kérte. Ha már Mozartnál vagyunk: egy alkalommal énekeltem a Grófné szerepét is a Figaro házasságában, Gödöllőn, egy koncertszerű előadáson. Az idei évadban az Operaházban fogom énekelni a szerepet.

Ha jól tudom, a már említett avignoni előadás mellett voltak tavaly más külföldi fellépései is.

Igen, Olaszországban Verdinek Schiller művei alapján írt négy operájából énekeltem áriákat a modenai Akadémián. [A négy mű: a Szent Johanna, a Haramiák, a Luisa Miller és a Don Carlos. – szerk. -] Grazban pedig nyáron egy Verdi Requiemben léptem fel, Hollerung Gábor vezényletével. Volt egy nagyon érdekes dalkoncertünk Bretz Gábor basszistával Aradon, Tóth Árpád szülővárosában. A költő verseire írt kortárs dalokat énekeltünk az ott lévő magyar és a román irodalomkedvelő közönségnek. Jelen volt a koncerten Hollós Máté zeneszerző, a költő unokája is, többek között az ő dalai is szerepeltek a műsoron, zongorán pedig Virág Emese kísért. Nagyon szép koncert volt, nem is számítottam rá, hogy ekkora siker lesz. Bizonyosan látszott, hogy a helyi szellemei elit nagyra értékeli Tóth Árpád törékeny-tiszta költészetét.

ma int boccanegra

A Simon Boccanegrában az Armel Operafesztiválon 2013-ban (fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

Az idei évadra rátérve megint az Armel Operafesztiválról kell először szólnunk. Úgy tűnik, Ön itt tényleg visszatérő vendég.

Tényleg így van. Ősszel Szegeden, bár ezúttal is versenyen kívül, kaptam egy szerepet: Verdi Simon Boccanegrájában énekeltem Mariát, korhű rendezésben, korhű díszletekkel és jelmezekkel. Novemberben pedig, szintén az Armel Fesztiváliroda rendezésében került sor a Kékszakállú herceg vára két előadására a franciaországi Rouen-ban. Judit szerepe régi vágyam volt, nagyon szerettem volna már elénekelni. Magyar előadói gárdával ez az évadom egyik ékköve. Cser Krisztián avatott Herceg, mellettünk a Pannon Filharmonikusok értő zenészei tették feledhetetlenné az estét.

Még a Kékszakállút megelőzően került sor egy számomra nagyon fontos koncertre november 18-án. A csodásan megújult Zeneakadémia Nagytermében énekelhettem Vásáry Tamás karnagy úr Csajkovszkij-koncertjén a fantasztikus MR Szimfonikusok kíséretével. A műsor nagyon hosszúra sikeredett és végül csak egy áriára maradt idő, de számomra leírhatatlan zenei élményt jelentett a velük való közös munka.  

Szegeden pedig a Luisa Miller címszerepét énekelte december 6-án.

Ez egy koncertszerű előadás volt a Verdi Fesztiválon. Időben nagyon hamar követte a Bartók koncertet, ráadásul Luisa Miller minden tekintetben szöges ellentéte Juditnak, egy drámai koloratúrszoprán szerep. De nagyon megtisztelő volt a felkérés, amit egyszerűen nem lehetett visszautasítani. Örülök, hogy kipróbálhattam magam ebben a szerepben is. Szívesen énekelném szcenírozott formában is.

Milyen szerepek várják a következő hónapokban?

Az Operaházban több fellépésem is lesz. Decemberben Annát énekelem a Nabuccóban, az Erkel Színházban. Áprilisban Grófné leszek a Figaro házasságában, ezúttal az Operaházban. Júniusban pedig Chrysothemis szerepében lépek fel az Elektrában, megint csak az Operaházban.

Richard Strauss operáiban énekelt már korábban is?

A magam örömére. Ahogy Wagnert is. Pedig könnyebb Wagner-szerepeket nagyon szeretnék énekelni. Álmaim szerepe azonban Elsa lenne.

ma int portre

Portré (fotó: Lukács Gabriella/Polcz Péter)

 

Az eddig elmondottakból is kiderült, hogy a szerepei igen széles skálán mozognak. Tudatosan bővíti a repertoárját?

Tudatosan, ez számomra egy sarkalatos pont. Szerencsés vagyok, mert egy olyan köztes hangfajban énekelek – ún. junge-dramatische szoprán vagyok, azaz könnyű drámai szoprán – ami eleve széleskörű szereplehetőségeket biztosít. Ráadásul könnyen "szalad" a hangom, ami a koloratúrák éneklésére is alkalmassá tesz. Ez természetesen nem kritérium ennél a hangfajnál, de számomra további lehetséges szerepeket jelent.

Nekem az élet úgy hozta, hogy már eddig is sokfajta lehetőséget kaptam. Énekelhettem a Carnegie Hallban New Yorkban, csakúgy, mint mondjuk Ghánában, az Afrika Konferencián. Ennek már csak azért is örülök, mert szeretek utazni. És adódnak sorra az újabb és újabb fellépési lehetőségek is.

Úgy gondolom, az énekeseknek meg kell küzdeniük a szerepeikért, önmagukkal és társaikkal egyaránt. Minden szerep szinte egy drámaterápiás játék bennünk, amihez szorosan kapcsolódik a zenei megformálás. Ahhoz persze, hogy ez „gondolkodás nélkül” működhessen, sokat és jól kell dolgozni. Szokták ezt rosszmájúan "megélhetési éneklésnek" is nevezni, de szerintem ez olyan, mint régen az inaskodás. A Mesterhez el lehet és el kell menni, szolgálni kell, nincs mese. Ez egyszerre kiváltságunk és kötelességünk. Van olyan tapasztalat, amit még a Zeneakadémián sem tudnak megtanítani. Ez a sokféleség bennem egyfajta nyugalmat, nyitottságot és rutint eredményezett, amire az élet bármely területén, bármikor támaszkodhatom.

Csák Balázs