head main interju

„Egyetlen programot sem kellett lemondanunk…”

„Egyetlen programot sem kellett lemondanunk…”

Interjú Kesselyák Gergely karmesterrel, a Miskolci Operafesztivál igazgatójával.

Júniusban lezajlott a 2014. évi „Bartók+ Operafesztivál”. Valamennyi tervezett előadást sikerült bemutatni?

 

Természetesen mindig vannak álmaink, és soha nem tud mind megvalósulni. De a tervezés során eljön egy pillanat, amikor az álmaink egy részével le kell számolnunk, és azt kell mondanunk, hogy a fesztivált ilyen és ilyen keretek között tudjuk megrendezni. Az idei fesztivált illetően ezt elég korán sikerült kimondanunk, valamikor tavaly ősz végén. Az a program, amit akkor célul tűztünk ki, teljes mértékben megvalósult, és szerintem nagyon magas színvonalon. Hosszú évek óta először történt meg, hogy egyetlen tervezett programot sem kellett utólag lemondanunk.

Melyik előadásra a legbüszkébb?

Nem szeretnék és nem is tudnék egyetlen előadást kiemelni. Nagyon fontos volt a két vendégjáték, Korngold A halott város című operája a debreceni Csokonai Színház előadásában, Robert Dean Smithfőszereplésével, a Miskolci Szimfonikusok közreműködésével, és Nino Rota Milliomos Nápoly című műve a luccai Teatro del Giglio produkciójában. Azt hiszem, mindkettő telitalálat volt, és ezzel a két előadással most sikerült először igazán megmutatnom, hogy mire gondolok, amikor arról beszélek, hogy vannak dallamos, befogadható operák a Bartók utáni repertoárban is. Persze, idén volt először pénze is a fesztiválnak arra, hogy két ilyen komoly produkciót, ilyen remek szereposztásban el tudjunk hozni. Nagyon örültem annak is, hogy az „Ezrek operája” sorozatunk idén egy igazán nagyszabású előadásban, az Aidában tudott testet ölteni. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy ebben az évben megszületett a Fesztivál felkérésére írott első opera, Selmeczi György Bizánc című műve.

kess int 14 1
A Fesztivál nyitónapján (fotó: Gálos Mihály Samu)

Mintha idén a kortárs operákra is többen eljöttek volna, szinte mindig telt ház volt. Nagyobb hangsúlyt fektettek a „PR”-ra?

Kellett ahhoz három év, hogy az új koncepcióm tényleg átmenjen a köztudatba. Az elmúlt három évben is sokat beszéltünk róla, sokan írtak is róla, de idő kellett hozzá, hogy az elgondolást az emberek megismerjék. Persze, még van dolgunk ezen a téren, de nagyon örülök, hogy a miskolci közönség immár sokadszor bizonyította a nyitottságát. Annak idején, az 1990-es években értetlenség fogadta a tervünket, hogy Miskolcon operatagozatot szeretnénk létrehozni, a közönség azonban vevő lett rá. Pár évvel később ugyanilyen értetlenség fogadta azt a tervünket, hogy Miskolcon, a „bányászvárosban” operafesztivált akarunk, de kiderült, hogy a közönség ezt is megszerette. Néhány évvel ezelőtt pedig az keltett megütközést, hogy a Miskolci Operafesztiválból kortárs zenei fesztivált akarok csinálni, most azonban azt látom, hogy ez is „átment”: az idei Fesztiválon már egy igazán lelkes közönséggel találkoztam.

Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a Fesztiválnak még jobban híre menjen a nagyvilágban?

Sok mindent tettünk már eddig is. A Facebook-oldalunk például nagyon jól működik, az idei Fesztivál alatt több mint 60 ezren követték a beszámolóinkat. Jelenleg azonban nem tudunk sokkal többet tenni, és ennek mindenekelőtt anyagi okai vannak. Az idei műsor körülbelül 260-300 millió forintba került. Ténylegesen persze nem ennyit költöttünk, hanem csak körülbelül 200 milliót, a maradék mintegy 100 millió a koprodukciós partnereink, például a Magyar Állami Operaház, a debreceni Csokonai Színház, a Kolozsvári Magyar Opera által hozzáadott munkából és pénzből állt össze. Csakhogy ezt tavaly ilyenkor még nem tudtuk, mindez év közben derült csak ki. Jelenleg a 2015-ös fesztiválra is mindössze 63 millió forint áll rendelkezésünkre, és hogy jövőre is lesz-e 200-300 millió, arról egyelőre fogalmunk sincs. Ez a legnagyobb baja a Fesztiválnak: ha igazán nagy, nemzetközi hírű fesztivál szeretne egyszer lenni, a költségvetésének nem néhány hónappal a Fesztivál előtt, hanem legalább egy évvel korábban rendelkezésre kellene állnia. Az idegenforgalmi partnerek már most kérnék a 2015-ös műsortervet, de hiába. Nagyon későn tudjuk elkezdeni az érdemi tervezést, pontosabban az egyes, már megálmodott produkcióknak a realizálását. Hiába vannak tehát álmaim, terveim, és hiába vannak már produkciós partnerek és közös akaratok, ha még nem tudom, pontosan mennyi pénzünk lesz. Remélem, hogy ez majd megváltozik, és sokat dolgozunk is azon, hogy így legyen.

Térjünk át a fesztivál Operaíró Versenyére. A közönség tavaly és idén számos új operát ismerhetett meg, azonban sem az elmúlt évben, sem 2014-ben nem hirdettek győztest. Ezt kudarcnak ítéli?

Semmiképpen sem. A Miskolci Operafesztiválnak az a célkitűzése, hogy szülessenek új, népszerű operák. A világban kezdenek erről szép lassan egyre többet tudni: hogy van egy kicsi fesztivál, amelyik ezt hangosan és következetesen hirdeti. De ezek a művek nem feltétlenül két-három év alatt születnek meg. Végül is zenetörténelmet akarunk írni, még ha ez talán kicsit fellengzősen hangzik is, ahhoz pedig idő kell. Nem biztos, hogy rögtön megtaláljuk, amit keresünk, és nem feltétlenül kell első díjat sem kiadnunk. Ennek a versenynek nem az a lényege, hogy eldöntsük, melyik volt a legjobb opera az adott évben benyújtottak közül, hanem az, hogy megszülessen az az opera, amelyik Gershwin, Bernstein, Korngold, Nino Rota, Sondheim életműve után képes valamelyik irányt továbbvinni. Vagy fel tud mutatni egy másik irányt, amire mi nem gondoltunk, de amire azt mondjuk, hogy igen, ez az, mert a közönség hangosan bravózott a mű végén...

Azt is látni kell, hogy sem a zsűri, sem a közönség nem tévedhetetlen. Lehet, hogy valamelyik műre nemet mondtunk, de tíz év múlva majd kiderül, hogy tévedtünk, és addigra a művet estleg át is dolgozta a szerző. Mindezektől függetlenül tény, hogy versenyfelhívást az eddiginél is aktívabban kell propagálnunk világszerte, például növendék koncerteken, fesztiválokon, és személyesen is minél több szerzőt kell felkeresnünk, hogy írjanak operát.

kess int 14 3
Az Operaíró verseny zsűrijéban Girolamo Deraco zeneszerzővel és
Kocsár Balázs karmesterrel (fotó: Gálos Mihály Samu)

Lehetett azonban hallani olyan véleményt, hogy ha a zsűri előre tudta, hogy nem lesz győztes, miért engedte a műveket a döntőbe?

A versenynek része a döntő is. Szerintem nem fair, ha a zsűri összeül egy szobában, majd bejelenti, hogy egyik művet sem találta elég jónak, és nem lesz döntő. Akkor nincs igazán verseny, és úgy tűnhet, mintha a Fesztivál valamilyen okból elmenekülne a vállalás elől. Ha sejti is a zsűri, hogy nem lesz győztes, az a nyilvánosság számára csak akkor látszik, ha a döntőt megtartjuk. Ráadásul a közönség is zsűritag, aki csak ekkor hallhatja először a műveket. A három zeneszerzőt pedig a döntő megtartásával hozzásegítjük ahhoz, hogy elhangozhasson az operája. Ha soha nem játsszák el a darabjaikat, ők sem tudnak tanulni. Az íróasztalon vagy a számítógépen nem lehet mindent lemodellezni. A verseny számos értéket hoz felszínre. Itt van például az olasz zeneszerző, Girolamo Deraco, aki tavaly indult a versenyen, idén viszont már zsűritag, és egy hangszeres művét is bemutattuk. Ő szerintem fantasztikus nyereség a Fesztivál számára. Tavaly egy 8 másodperces operával, a „Taci!”-val érkezett, és tudtuk, hogy ezzel nem lehet győztes, mert a mű nem népopera. De Girolamo Deraco operáját így ismerhette meg a világ. Ráadásul rajta keresztül kerültünk kapcsolatba a luccai társulattal, amely idén Nino Rota operáját hozta el, 2016-ra pedig van egy újabb tervünk: egy EU-s pályázat benyújtása Luccával és a San Franciscói operaházzal közösen [megj.: a „Taci!”-t San Franciscóban is bemutatták - szerk.], amelynek keretében Girolamo Deracóval íratunk egy új művet. Ez egy „űropera” lesz, történelmi korokat mutat majd be, a világűrből letekintve a kék bolygóra…

Mit lehet tudni a Fesztivál jövő évi programjáról?

Szívesen beszélek róla, de nagyon erősen szeretném hangsúlyozni, hogy ezek még csak tervek. Alekszandr Ribnyikov zeneszerző – akivel évek óta szoros az együttműködésünk - hosszú ideje írja Háború és béke című új operáját. Nagyon szeretném, ha ezt bemutatnánk, de a mű még nincs teljesen kész. A Dohnányi zenekar rendelte meg Gyöngyösi Leventétől a Mester és Margarétát - Bulgakov műve alapján -, ami egy „musical-szerű opera” lesz, és szeretném, ha ez is létrejönne Miskolcon. Van egy nagyon szép brno-i előadás Korngold Das Wunder der Heliane című operájából. Ez már egy kész produkció, de az elmúlt szezonban nem volt műsoron Brnóban, ezért nem tudtuk meghívni. Talán jövőre majd igen. A „Korngold-vasat” amúgy is érdemes most tovább ütni, hiszen a Halott város az idei fesztiválon nagy sikert aratott.

Kik azok a további, Bartók utáni szerzők, akiknek a művei „népoperaként” – nem feltétlenül jövőre, hanem hosszabb távon – szóba jöhetnek?

Szeretném előbb-utóbb bemutatni Bernstein Candide-ját. Szerintem a West side story is szóba jöhet operai produkcióként, ha igazán méltó szereposztásban és operai igényű zenei vezetéssel és rendezéssel jön létre. Jó lenne bemutatni Gershwintől a Porgy és Bess-t egy komoly előadásban, és előbb-utóbb szívesen látnám Miskolcon Kurt Weill Mahagonny városának felemelkedése és bukása című operáját is. Ezt a művet korábban itthon is bemutatták Szikora János rendezésében, amely előadásokon egyébként én dirigáltam. Felújíthatnánk azt a produkciót, de jöhet persze egy másik rendezés is. Nino Rotának is szívesen bemutatnám egy másik operáját. Ott van továbbá Stephen Sondheim is. Nem tudom, hogy az ő műveit lehet-e hangosítás nélkül játszani, a Sweeney Todd című csodálatos musicaljét - nevezhetjük operának is - mindenesetre nagy operaházak is játszották már.

kess int 14 4
Aida (fotó: Gálos Mihály Samu)

Jövőre mit láthatunk az ingyenes előadáson, az „Ezrek operája” sorozat keretében?

Valószínűlg a Trubadúrt, ezúttal is az Operaházzal koprodukcióban.

Ismét a Jégcsarnokban vagy a korábbi évekhez hasonlóan az utcán?

Még nem tudom. Egyes előadásokat továbbra is a Jégcsarnokban szeretnénk megrendezni - például Ribnyikov Háború és békéjét, vagy Gyöngyösi Levente említett operáját, már amennyiben ezeket be tudjuk mutatni -, de lehet, hogy a Trubadúr is ott lesz, erről még nincs végleges döntés.

Gyöngyösi Levente új operájáról már volt szó. Milyen további új, magyar operák színre vitelét tervezi?

Mindenképpen szeretném bemutatni Fekete Gyula Egy anya története című művét, ami gyönyörű opera. Beischer-Matyó Tamásnak is van egy új operája, ami teljes mértékben a profilunkba illik: „ultra-verista” mai történetről van szó, középpontjában szerelmi négyszöggel. Nagyon kíváncsi vagyok Pejtsik Péter új művére, aki Örkény Tóték című drámájából ír operát, és amely fölött egyébként a tenorista László Boldizsár „bábáskodik” producerként. És Cser Ádám karmester is jelezte, hogy egy egyfelvonásos operán dolgozik.

Ha jól tudom, Ön is operát ír.

Igen, de ez „lassan készül, mint a Luca széke”. Egyrészt kevés időm van rá. Másrészt azt gondolom, hogy egyvalamiben kell profinak lenni, az én szakmám pedig a karmesterség. A zeneszerzés számomra egy szakmai hobbi, ami alatt persze nem amatőrséget értek. Remélem, hogy elő is tudok majd egy profi terméket állítani, de rutin hiányában ehhez több időre van szükségem, mint egy zeneszerzőnek.

Mit lehet erről az operáról tudni? „Népopera” lesz?

Igen, de a „népopera” jelzővel kapcsolatban azért szeretném leszögezni, hogy az ilyen művek bemutatása számomra tényleg nagyon fontos. Nem haszonlesésből találtam ki, hanem mert tényleg ez a problematika izgat leginkább, vagyis hogy az operát, a komolyzenét hogyan lehet visszaállítani az eredeti funkciójába. Annak idején ugyanis a műfajt arra találták ki, hogy sokakat tudjon tartalmasan szórakoztatni. Más kérdés, hogy a „népopera” jelző marketing szempontból is nagyon jól hangzik, hiszen nemzetközi szinten is van egy olyan szándék, hogy a komolyzenét minél szélesebb közönség számára tegyük elérhetővé. Visszatérve a kérdésére: ha zenét írok, természetesen én is olyat szeretnék írni, amiről úgy gondolom, hogy sokak tetszését elnyerheti. Nem lenne jó, ha az operám csak egy elit szakmai körnek szólna, azt szeretném, hogy népszerű legyen, de úgy, hogy a magam igényeinek is megfeleljen. Azt persze nem tudhatom előre, hogy a közönség hogyan fogadja majd.

kess int 14 2
(fotó: Operaportál)

Ön rendez is. Ez is egy „szakmai hobbi”, mint a zeneszerzés?

Igen. A közeljövőben új rendezést nem is tervezek, de van egy korábbi Nabucco-rendezésem, ami Debrecenben és Miskolcon ment, a következő évadban pedig bemutatják az Erkel Színházban. Az új színpad és az új előadók miatt ez némi munkát igényel majd az én részemről is.

A Fesztivál után, júliusban Carment vezényelt a Margitszigeten, majd szimfonikus műveket a Dubrovniki Nyári Fesztiválon. Mi következik most?

Pihenés, az említett fellépésekkel befejeztem az évadot.

Csák Balázs