head main interju

„Évek óta vágytam erre a szerepre…”

„Évek óta vágytam erre a szerepre…”

Interjú Balczó Péter tenoristával.

Január 18-án mutatta be a Magyar Állami Operaház Sztravinszkij A kéjenc útja című operáját, melynek tenor főszereplőjével, a Tom Rakewell-t alakító Balczó Péterrel készítettünk interjút.

 

 

Mikor kértek fel Tom Rakewell szerepére?

 

Tavaly februárban, amikor megkaptam a következő évad felkérőjét. Nagyon nagy meglepetés volt számomra, ugyanis évek óta vágytam erre a szerepre. Tom belépő áriáját már korábban megtanultam egy versenyre, de magát a karaktert is nagyon izgalmasnak tartom. A korrepetíciókon eleinte küzdöttem egy kicsit a szólammal, mert ilyen jellegű, modern műben - Ravel Pásztoróráját leszámítva - még nem énekeltem. Leginkább a romantikus repertoárba tartozó operákban szoktam fellépni. De azt hiszem, most már Tom Rakewell szólama is „beült a torkomba”.

 

Zenei értelemben mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

 

Ritmikailag nehéz a szólam, sokat kell számolni, ami erős koncentrációt igényel. Előadás közben általában nem igazán szeretem nézni a karmestert, de ebben a műben ez tényleg szükséges. Eddig soha nem támaszkodtam a súgóra sem, most viszont örülök, hogy ott van… A szólam nem magas, de éppen ez jelenti egy tenor számára a nehézséget: nagyon sok olyan közép- és mély hang van benne, amit erővel, nagy volumennel kell énekelni, különben a hang „nem megy át”. Ugyanakkor tele van a szólamom nagy hangközbeli ugrásokkal. Nem egy torokbarát szerep.

 

balczointkejencdsa
A kéjenc útja; partnere: Eleanor Lyons (fotó: DSÁ)

 

A darab eredeti nyelven megy majd. Énekeltél már angolul?

 

Nem, még soha. Ráadásul a partnernőm, Eleanor Lyons ausztrál, a karmester, Erik Nielsen amerikai, de a Nick Shadow-t éneklő Kálmán Péter is nagyon jól beszél angolul. A visszajelzések alapján azonban nincs gond a kiejtésemmel, remélem, hogy tényleg így is van.

 

Mennyi időd volt a mű betanulására?

 

Szeptember elején kezdtem el tanulni a szerepet, de sokáig úgy éreztem, hogy ez is túl késő volt.  

 

Tom Rakewell igen érdekes figura. Mennyire tudsz azonosulni a szereppel?

 

Nagyon magaménak érzem a szerepet, és nagy megtiszteltetés, hogy megkaptam. Az, hogy Tom Rakewell szerencsétlen vagy éppen szerencsés sorsú-e, nézőpont kérdése. Aki ugyanis őrültek házába kerül, mint ő, az sok tekintetben boldogabb ember is lehet, mint mi, akik dolgozunk, a hétköznapi ügyeinket intézzük és a pénzt hajszoljuk. Tom Rakewell mindettől megszabadul. Véleményem szerint egyébként a rendezés is azt sugallja, hogy Tom a történet végén tulajdonképpen megvilágosodik és megnyugvást talál. Egyfajta hazaérkezés ez. Anger Ferenc rendező amúgy nagyon egyértelmű jelekkel és utalásokkal dolgozik. Láthatóan az első pillanattól kezdve pontosan tudta, hogy mit és miért akar csinálni, nagyon tudatosan építette fel a próbafolyamatot. Számunkra, előadók számára nem volt esetlegesség, kérdőjel, találgatás. Ennek is köszönhető, hogy a próbák kifejezetten jó hangulatban zajlottak. A konzervatívabb ízlésű nézők közül azonban ne lepődjön meg senki, ha lenge öltözetű hölgyeket és urakat lát majd a színpadon. Sztravinszkij ugyanis belekomponált a műbe egy húsz perces bordélyház-jelenetet is, benne a kórussal…

 

balczointszinigazgatonagyattila
A színigazgató (fotó: Nagy Attila)

 

Az ausztrál énekesnőt azért kérték fel, mert már jól ismerte a szerepet?

 

Nem. Eleanor Lyons egy nagyon tehetséges fiatal énekesnő, de ő is most énekli először ezt a szerepet. Sőt, az amúgy rendkívül felkészült karmester is először vezényli a darabot, úgyhogy valamennyi előadó most debütál a műben.

 

Az idei évadban láthattunk Budapesten a Szerelmi bájitalban, a Falstaffban, és Az árnyék nélküli asszonyban, Debrecenben pedig Donizetti Ritájában énekeltél. Új szerep volt viszont a Bajazzókban Beppe szólama, amit Szombathelyen hallhatott a közönség. Beppének többek között egy szép áriája is van, de ő mégiscsak mellékszereplő Canióhoz képest. Ha felkérnének, elvállalnád az utóbbit is?

 

Biztos, hogy nem. Pedig Canio az egyik szerepálmom, de ez egy drámai tenor szerep, amivel még várnom kell. A drámaibb vonal amúgy nem áll távol tőlem, énekeltem már Rodolfót és Rómeót is, vidéki színházakban, illetve külföldön, de az Operaházban még nem. Visszatérve Beppe szerepére: a legkevésbé sem frusztrál, hogy nem ő a főszereplő. Ez is egy nagyon jó szerep, nem véletlen, hogy a szólamot korábban is olyan, szép hangú lírai tenorokra bízták az Operaházban, mint például Berkes János vagy Udvardy Tibor. Az Operaházban most már énekelek címszerepeket is – például a Szerelmi bájitalban vagy A kéjenc útjában –, de közben fel kell lépnem kisebb szerepekben is. Ez egyáltalán nem baj, sőt, pedagógiai szempontból kifejezetten hasznos, mert alázatra nevel. Kicsi szerep Az árnyék nélküli asszonyban énekelt szerepem is. Mindössze kétszer negyven másodperc, ami azonban egyáltalán nem könnyű. Tény, hogy ha egy ilyen, kisebb szerepben rontok, azt mindenki megjegyzi, de ha szépen elénekelem, senki nem fog erre az előadás végén emlékezni, hiszen ott vannak a főszereplők. Éppen ezért ilyenkor sokszor jobban izgulok, mint amikor Nemorinót énekelek, mert annak a szólamnak van egy íve, és még ha el is rontok valamit, tudok később korrigálni. Jövőre egyébként az Erkel Színházban is énekelem majd Beppét.

 

balczointszerelmihermanpeter
Szerelmi bájital (fotó: Herman Péter)

 

Összességében tehát elégedett vagy azokkal a szerepekkel, amiket az Operaházban kapsz?

 

Nem, nyilván azt szeretném, ha minden este, minden tenor főszerepet én énekelnék… De komolyra fordítva a szót: igen, azt hiszem, nagyon szépen foglalkoztat az Operaház. Csak két és fél éve debütáltam itt, de ehhez képest már több nagy szerepet énekelhettem, többek között a Szerelmi bájitalban, a Traviatában, a Hunyadi Lászlóban, vagy most, A kéjenc útjában. Úgy tűnik, hogy az Operaházban a jövő évadban is számolnak velem, aminek nagyon örülök. Ennek köszönhetően nem kell már hakniznom, persze, azokból is nagyon sokat tanultam. Óriási dolog egy művész életében, ha ennyire számít rá egy színház és folyamatos munkával látja el.

 

Említetted, hogy már megkaptad a jövő évi szerepeidet, melyek lesznek ezek?

 

Jövőre is énekelek a Falstaffban és A kéjenc útjában. A Bajazzókat már említettem, illetve új szerep lesz Rinuccio a Gianni Schicchiben. Amit nagyon szeretnék még elénekelni, az a Varázsfuvolában Tamino. Vidéken már énekeltem a szerepet, jó lenne az Operaházban is. Magaménak érzem a karaktert, ahogy Mozart zenéjét is. Az utóbbi években mindig énekeltem Mozartot, az idei évadban is fellépek majd újra a Szöktetés a szerájból című operában. A Mozart-szerepek karbantartják a hangot, nagyon jól le lehet rajtuk mérni, hogy az énekes milyen hangi állapotban van. Persze, ahogy már utaltam rá, a későbbiekben szívesen énekelnék majd Rodolfót és Pinkertont is, de azt be kell látnom, hogy amíg ezeket a szerepeket olyan kvalitású énekesek éneklik, mint Fekete Attila, vagy Kiss B. Atilla, addig én „ebben a relációban” egyelőre Tamino vagyok. És ez így is van rendjén. Remélem, hogy amikor majd tényleg „odaerősödik” a hangom, akkor ezeket a szerepeket is elénekelhetem majd az Operaházban.

 

balczointpszaboistvan
(fotó: Szabó István)

 

Pár éve Mariborban volt egy nagy sikerű fellépésed Gounod Rómeó és Júliájában. Kaptál-e mostanában külföldi felkéréseket?

 

Tavaly is énekeltem Mariborban, ahová visszahívtak, a Traviatában léptem fel. Ettől eltekintve azonban külföldi fellépés mostanában kevesebb van az életemben. A repertoárom viszont egyre szélesebb, a budapesti Operaházban énekelni pedig egy jó ajánlólevél, remélem, hogy hamarosan megint megyek majd külföldre. Harmincegy éves vagyok, úgyhogy még egy-egy nagyobb versenyre is el tudok majd menni, de járok előéneklésekre is.

 

Februárban még két műben lépsz majd fel, mindkettő a Zeneakadémián lesz, és mindkettő igazi kuriózum. Az egyik Saint-Saëns A sárga hercegnője, a másik pedig Debussy A tékozló fiú című műve.

 

A sárga hercegnő az Operaház „French Late Night” című sorozatában kerül színpadra. Ez egy egyfelvonásos, könnyed, dallamos darab, inkább operett, mint opera, próza is van benne. A történet szerint nevelt fiúként beleszeretek egy lányba, aki a mostohatestvérem, Japán-rajongóként pedig egy japán gésának látom őt. Az erotika mellett van még a műben ópiumszívás is, nem véletlenül lesz „18 karikás”. A tékozló fiúról egyelőre még kevesebbet tudok, most kezdem majd csak el tanulni a darabot.

 

Márciusban lesz egy koncerted régi együtteseddel, az Adagióval is. Ez egy nosztalgia-előadás lesz?

 

Több mint egy éve nem volt fellépésünk, de Kazincbarcikára, ahol a koncert lesz, a mai napig rendszeresen visszahívnak bennünket. Ma már az együttes mindhárom tagja más és más zenei területen énekel, úgyhogy ez egyrészt egy nosztalgia-előadás, másrészt pedig egyfajta örömzenélés is lesz.

 

 

Csák Balázs

 

(Lead-kép: Kardos István)