head main interju

"Nem bazári gagyit akartunk csinálni..."

"Nem bazári gagyit akartunk csinálni..."

Interjú Szüts Apor zeneszerzővel a Bartók Plusz Operafesztivál "RockGiovanni" című előadásáról.

Június 15-én este mutatják be a Bartók Plusz Operafesztivál keretében a Don Giovanni operaátiratát, a W. A. Mozart - Szüts Apor RockGiovanni című darabot szabadtéri előadáson, a miskolci Avasi-kilátónál. A produkcióról Szüts Apor zeneszerzővel beszélgettünk.  

 

Kinek az ötlete volt a RockGiovanni megírása és színpadra állítása? Egyáltalán, milyen műfajú darabról van szó? A Don Giovanni rockosított átiratáról?

Kesselyák Gergely [karmester, a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója - szerk.] ötlete volt, hogy játszadozzunk el a gondolattal: Mozartnak a mi korunk zenei eszköztára áll rendelkezésére. Ennek mentén kezdtünk el gondolkodni. Nem új művet akartunk alkotni, és nem is csak áthangszerelni a Don Giovannit, bár nyilvánvaló, hogy a darab újragondolása kapcsán ez is megtörtént. Fontos célként fogalmaztuk meg, hogy a zene Mozart zenéje maradjon, és azt gondolom, hogy ez sikerült is. RockGiovanni a mű címe, de ez nem egy rockopera. Nem arról van tehát szó, hogy fogtuk Mozart zenéjét, és áttettük rock zenekarra. Biztosan az is érdekes lenne – öt percig. Mi azonban valamennyi karakterhez hozzárendeltünk egy-egy zenei stílust, hangot, zenei megjelenést. Így sokféle stílus van az operában a jazztől és a rocktól a Richard Strauss-i hangszerelési grandiózusságon át egyfajta kusturicai zenei érzésig. A koncepciónkban abból indultunk ki, hogy Don Giovanni, de a többi szereplő is előrébb látnak egy kicsit a koruknál, bár én azt gondolom, hogy a Don Giovanni története kortalan.

A RockGiovanniban tehát Mozart partitúrájának minden egyes hangja megmarad, csak más a hangszerelés?

Az énekes szólamok hangjai egy az egyben, változtatás nélkül hangzanak el, de a zenekari rész nem.

Valószínűleg lesznek, akik felteszik majd a kérdést: mi ennek az értelme? A Don Giovanni talán nem elég jó önmagában, úgy, ahogy van?

Dehogynem! Az operairodalom egyik csúcspontja. Az ilyen jellegű projektek általában ott szoktak elbukni, hogy mindig sokkal komolyabban veszik önmagukat, mint kellene. Ami baj, és nem kellene túlmisztifikálni. Egyszerűen arról szól ez a dolog, hogy ma már rendelkezésünkre áll egy kibővült zenei eszköztár, és azt a remekművet, amit Mozart megalkotott, ezeknek az eszközöknek a segítségével újragondoljuk. Erre nincs feltétlenül szükség, Mozart Don Giovannija természetesen önmagában is tökéletes.

De nem tartasz attól, hogy neked szegezik a kérdést: hogy mertél hozzányúlni Mozart zenéjéhez?

Az a véleményem, hogy ha az ember fel akar dolgozni valamit, akkor dolgozzon nemes anyagból. Mozart zenéjét akarjuk megmutatni, csak egy kicsit másként. Pont azért merjük a Don Giovannit felhasználni, mert remekmű. A címszereplő karaktere számos író fantáziáját megmozgatta, de Mozart Don Giovannija a legmaradandóbb alkotás.

Az is cél, hogy a modern hangszereléssel, zenei stílusok használatával esetleg közelebb hozzák az opera műfaját a fiatalokhoz? Számos hasonló kezdeményezést láttunk már.

Igen, talán ez is egyike a céljainknak. De tényleg sokan reklámozzák magukat, és próbálnak előrébb jutni azzal, hogy „trendivé”, „fiatalossá” teszik a klasszikus zenét. Ami azonban sokszor azzal egyenértékű, hogy megpróbálnak valamilyen összefüggést találni a klasszikus zene és a könnyűzene egy adott fajtája között, ebből pedig végül a komolyzene felhígítása következik. Tisztában vagyok vele, hogy ha egy zenében jártas ember meglátja ezt a szóösszetételt, hogy RockGiovanni, akkor a fejéhez kap… A RockGiovanni azonban nem egy felhígított mű.  

Nincs tehát „lebutítva”...

Nincs, egyáltalán nem erről van szó. Nem bazári gagyit akartunk csinálni.

Végig többes szám első személyben fogalmazol, pedig a színlapon Mozart mellett csak a te neved van társszerzőként feltüntetve. Gondolom, Kesselyák Gergelyre utalsz, aki nem csak ötletgazda, de ő is vezényli a művet.   

Finoman szólva kicsit erősnek érzem, hogy Mozart mellett szerzőtársként legyek aposztrofálva. [nevet] Nyilván ott van a nevem, mint zeneszerzőé, de sokkal kisebb betűkkel kellene írni. Ez természetesen Mozart műve. Igen, Kesselyák Gergelyre utaltam, amikor többes szám első személyben fogalmaztam. Amit én kitalálok, azt ő külső szemmel is látja, értékeli, véleményezi, tanácsokat ad, elmondja a saját benyomásait, amik aztán vagy tetszenek nekem vagy nem. Ennyiben közös a munka. Az alkotás folyamata ez esetben tényleg nem úgy nézett ki, hogy a karmester kapott egy kész partitúrát, amit el kell vezényelnie. Gergőnek még 2000-ben, a diósgyőri várban bemutatott Don Giovanni kapcsán támadt az ötlete, hogy az opera vacsora-jelenetét egy rock zenekar játssza el. Ezt technikai okokból végül nem sikerült megoldani. Most újra elővette az ötletet, de ezúttal már a teljes mű áthangszerelésére gondolva. Az azonban, hogy valaki elektromos gitárokra, dobfelszerelésre átírja a Don Giovannit, valljuk be, elég uncsi lenne, és megint hangsúlyozom, hogy a RockGiovanni esetében nem is erről van szó. Ennél azért Mozart hangszerelése is jóval sokszínűbb, még ha az bizonyos mértékig korlátok közé is volt szorítva az ő idejében.   

180610 szuts apor vj06 resize 1

Szüts Apor (fotó: Vajda János)


Szabadtéri előadás lévén az énekesek nyilván ki lesznek hangosítva. Az új hangszerelés miatt ez egy
kőszínházi előadáson is így lenne?

Nem tudom, ezzel nem foglalkoztam, mert az előadás kifejezetten szabadtérre készült, oda álmodtuk meg.  

Most operaénekesek adják majd elő a darabot, de ha már RockGiovanni a mű címe, és mikrofonokat használnak, felmerülhet a kérdés: elénekelhetik a darabot rockénekesek is?

Nem. Lehet, hogy vannak benne olyan részek, amiket rockénekesekkel is meg lehetne oldani, például az áriákat, ugyanakkor a sextettet a második felvonásban vagy az első felvonás fináléját semmiképpen sem, ezek operai hangokra vannak írva.

Mióta dolgozol a RockGiovannin?

December vége óta.

Ennyi idő elég volt? Most már nyugodtan várod a bemutatót?

Nyilván mindig lehet több időt hagyni, ráadásul az ember később mindent máshogy értékel. A viszonylag rövid idő miatt viszont így rákényszerültem, hogy a pillanatnyi benyomásaimat minél gyorsabban rögzítsem.

Az egyes szereplőkhöz tehát más és más stílust rendeltél. Elárulsz erről többet is?   

A karakterek milyensége határozta meg a zene jellegét. Szerintem a legjobban Leporello karakterét sikerült eltalálnom. Ő kicsit ármánykodó, kétszínű, ugyanakkor gyáva, és mégis jóságosnak tűnik. Nekem egy groteszk figura, akinek a zeneiségét melodikus, érthető zenével, de ezzel egyidejűleg absztrakt módon is igyekeztem ábrázolni. Akinek a szólama legjobban hasonlít a mozarti stílushoz, az Donna Anna. Nekem ő kissé hisztérikus nő, aki viszont komolyabbnak akar látszódni annál, mint amilyen valójában. Zerlina és Masetto szólama igazi parasztzene, ott jelenik meg a kelet-európai, balkáni muzsika. Don Giovanni egy igazi kaméleon, ő mindent képes elénekelni. Az igazi rocker Elvira, akiben tényleg ott van a „tökösség” – amire elsőként asszociál az ember a rockkal kapcsolatban –, miközben benne is él a kétségbeesés, a reménytelenség, a reménytelen szerelembe vetett hit. Én az összes szereplő közül Octaviót sajnálom a legjobban. Számomra ő a legelesettebb, aki próbál nagyon romantikus lenni, ott van benne a wagneri hőstenor, de közben igyekszik egy kicsit Annára is és Don Giovannira is hasonlítani. Fogalma sincs, hogy mit akar.  

A komponálás során mennyire tudtad elsajátítani a klasszikus zenéhez képest neked bizonyára új területet jelentő rockzenei stílust, hangszerelést?  

A puding próbája az evés... Ráadásul nem csak rockzenei hangszereket kellett alkalmaznom, de különböző effekteket is komponáltam. Soha nem dolgoztam még ilyenekkel.

Az említett effektek felvételről szólnak majd?

Nem, minden élőben lesz. Nagyon fontosnak tartottam, hogy minden hang ott helyben szólaljon meg.  

Magad is írtál már operát. A miskolci operafesztivál Operaíró versenyén indultál 2014-ben A hallei kirurugus című daraboddal, ami különdíjat kapott. Ha jól tudom, ezt a művet később bemutatták Debrecenben, a te vezényleteddel.

Így van, nyolc előadáson játszottuk. Egy fesztivál keretében mutattuk be, amit Szabó Magda születésének 100. évfordulójára rendeztek, ezért kaptam a felkérést. [A mű librettója Szabó Magda azonos című rádiójátéka alapján készült – szerk.]

Ekkorra átírtad a művet?

Igen. A darabot 19 évesen írtam, és vannak gyermekbetegségei. Technikai kivitelezés tekintetében sokat tudtam rajta javítani, de így is vannak hibái. Rá kellett jönnöm, hogy az egyik gyengéje épp a történet. Amely történet nekem nagyon megtetszett, de nem biztos, hogy operaszínpadot kíván. Márpedig nem azért kell operát írni, hogy az ember operát írjon.

180610 szuts apor vj08 resize 1

Szüts Apor (fotó: Vajda János)


Dolgozol-e másik operán?

Van egy rajtam kívülálló okok miatt félbemaradt projektem. Hivatalosan musicalről van szó, valójában az is inkább opera. A musical nem kifejezetten az én világom. Van egy másik, nagyszabású operatervem is, de még szöveget keresek hozzá.

Akkor ez esetben mégiscsak arról van szó, hogy írni akarsz egy operát, de szöveget csak később keresel hozzá?

Nem egészen, mert pontosan tudom, hogy mi az alapmű. Szerb Antal VII. Olivér című története fogott meg, és ehhez keresek librettistát. Nem egyszerű, mert igen bonyolult cselekményű, fordulatos történetről van szó, ami egyben zseniális korparódia is.

Fiatal korod ellenére máris termékeny szerzőnek számítasz, hiszen több hangszeres művedet is bemutatták már.

Általában versenyműveket írok, tehát olyan darabot, aminek egy hangszeres szólista van a középpontjában. Mostanában fejezem be Moment musicaux című sorozatomat. Ennek a zenekari műnek viszont minden tételében másik szólóhangszer áll a középpontban.

A zeneszerzői tevékenységed mellett zongoristaként is fel szoktál lépni, és az ApOrchestra nevű zenekar alapítója, karmestere vagy. A jövődet zongoristaként vagy karmesterként is el tudod képzelni?  

Kétlem, hogy valaha is nagy, koncertező zongorista lehetnék, olyan, aki folyamatosan turnézik. Szeretnék eredetibb lenni, ami persze nem azt jelenti, hogy egy előadó ne lehetne eredeti. Bizonyos értelemben az előadó-művészet is alkotó munka, amiben nagyon sok autonóm tartalom lehet, de a folyamatos koncertezés nem az én világom. Ettől függetlenül szívesen lépek fel zongoristaként. A karmesterséget is örömmel csinálom, bár az inkább a zenekar világa iránti szerelmemből fakad.


Csák Balázs