head main kritikak

Öröm

Öröm

Öröm


Egy angliai tehetségkutató versenyen Paul Potts elénekelte a Nessun Dormát és két perc alatt mennybe ment. Az eseményről készült videó nálunk is látható az interneten s egyik honfitársunk így nyilatkozik róla ugyanott: „Rohadt nagy videó! Brutálosan jó volt! Kösz!"

Paul Potts harminchat éves és mobiltelefonokat adott el egy áruházban ez év júniusáig, világhíre születésének pillanatáig. A zsűri és a verseny egyik vezetője meg is jegyzi: nagyon elégedett a győztes előéletével, mert vágyott rá, hogy munkástehetséget fedezzen fel. (Nem derül ki, miképpen fogott talajt éppen ez a szép gondolat a fejében, de hát nincs érvünk ellene.)

A felfedezett munkás jól tükrözi a megfigyelést, amely szerint Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Kurta, idétlen termet, orra és ajka vastag s mikor mosolyog, mindkettő enyhén jobbra húz. Egyúttal elővillannak rosszul nőtt fogai. Ha nagyra tágul a szeme, akkor bandzsít. Dadogva beszél. Azon túl, hogy az időt éppen olyan rövidnek tételezi, amilyen hosszúnak, nem közöl mély gondolatokat.

Mindenki szebb és okosabb nála. Elsőként az ő múltját méltató zsűri elnök. Erre a típusra célozva mondhatta Heine, hogy minden erős ember szereti az életet. Ez az a típus, amely karjával, eszével, ágyékával egyaránt igent mond az életre. Hat, alkot, gyarapít, és mindent ural azon a terepen, amelyen megjelenik. Acélkemény voltától eltérően a zsűri másik férfi tagja papos, puhán-jóságos alkat, mintha bársonyon át éreztetné magát a világgal, de ő is jó képű és nagyon okos és nagyon szereti azokat, akik a támogatására szorulnak.

E két férfi között ül a zsűri hölgytagja. Vannak olyan tündökletesen gyönyörű nők, akiket elég csak fényképen látni, hát még ha mozognak is?! A mi hölgyünket eleinte illatos homály lebegi körül, de aztán kigyullad és fénylik. Finom bőre alatt lüktető vére rózsaszínű foltokat fest az arcára. Odaszorítja két kezét, mintha hűsíteni próbálná a parazsat. Szinte szorong és szenved Puccini Turandot című operájának Kalaf-áriáját hallgatva. A (majdnem) magas C után azonban úgy ocsúdik, mint a vajúdáson sikerrel túljutott anya, amikor megpillantja újszülöttjét: harsányan, nyersen, győztesen ránevet a látványra, a munkásból lett énekesre. Azután áttörve a szabályok, meg az illem sorompóit, hátrafordul a máris őrjöngő tömeghez és akárcsak egy angyal a mennyei kórusnak, beint nekik, hogy még hangosabban! – és elszabadul az öröm-orkán. Utána kissé szégyenlősen, de azért vállalva tettét, megértést és jóváhagyást kérőn tekint a zsűriben ülő társaira.

Megértik és jóváhagyják. Lenyűgöző, ha gazdag és szép emberek jót cselekszenek. Köszönet a közreműködésükért.

A hírek szerint egész Angliát sokkoló videó azonban távolról sem csak róluk szól. És nem is csak a verseny győzteséről. Elismerést érdemel persze, hiszen szépen énekel. Ott, akkor legalábbis, a legszebben ő énekelt. Ámde amiként a bolondot nem vetik, mégis terem, akként a tehetségkutatás löketszerű alkalmain is mindig feltűnnek addig ismeretlenek, akik úgy kapták a tehetséget, mint a náthát, helyesebben: az anyjuk hasából hozták, aztán vagy élnek vele, vagy nem, vagy nyernek a versenyen, vagy nem. Paul Potts harminchat évig várhatott, amíg ekkorát nyert. Hol volt eddig? Anglia pletykafészkei kinyomozták, hogy már szerepelt nyilvánosság előtt, nem amatőr tehát. Paul azzal védekezett, hogy nem pénzért szerepelt. Pénzt ő adott, azoknak, akik egy keveset tanították. Virult volna még a pletyka, de Angliát nem érdekelte, mert Anglia ünnepelni akart. Az örömöt akarta ünnepelni és nem hagyta, hogy ebben megzavarják. Erről szól a videó.

Valamennyien tele vagyunk önszeretettől feszülő reménnyel és boldogságvággyal. Egyenként is szeretünk örülni, de együtt sokkal mámorítóbb. S az együttes öröm utáni vágynak időnként felszínre kell törni, mint a vulkánnak. E nélkül mindinkább úgy tetszhet az élet, mintha zsíros iszapban vonszolnánk magunkat. Fáradunk és megkeseredünk. A cél és remény nélküli ember pedig, gyakran szörnyeteggé válhat. Kell az öröm, hogy felüdüljünk.

Anglia most örült egy országosat. Örült Paulnak, a zsűrinek, a remekül összefilmezett nézőtérnek, mindennek, ami a videón: Anglia. Olyan varázslat ez a videó, mint a Teremtés. Hatalmas csoda. Anglia csinálta magának s aztán Anglia csodálkozott legjobb ízűt rajta. Irigylésre méltó teljesítmény. Az nyújtsa fel az ujját, aki tudja, hogyan lehetne utánozni.

Ne több szót! Figyeljünk az Angliát sokkoló videóra!

Csák Gyula


Kapcsolódó link: "Paul Potts megdicsőül" (videó)


(Az írás a Népszabadság 2007. augusztus 4-i számában jelent meg.)