A három tenort - Ki-Chun Park-ot, Arturo Chacón-Cruz-t és Mikhail Agafonovot - a Győri Filharmonikus Zenekar kísérte Medveczky Ádám vezényletével, a gálaest rendezője Káel Csaba volt.
Ki-Chun Park szép tenorhang, biztos magasságokkal, azonban hétfő este ebből nem sokat hallhattunk. Az énekes hangi problémákkal küszködött, Radames áriájának (Verdi: Aida) záró magas hangjánál el is csuklott a hangja. Ennek ellenére – vagy inkább éppen ezért, biztatásul - az ária végén nagy tapsot kapott, mire ő bocsánatkérően elmosolyodott és széttárta a kezét. Az est második felében már csak a másik két tenor folytatta, a koreai énekes azonban a végén visszajött, és a műsor zárásaként közösen előadott áriákban csatlakozott társaihoz.
A vonzó külsejű mexikói tenorista, Arturo Chacón-Cruz megnyerő személyiség és szép, lírai tenorhang. Ez utóbbiról az este folyamán többször is meggyőződhettünk, de a program legkellemesebb meglepetését is Chacón-Cruz okozta, ugyanis váratlanul - és meglepően jól – ő énekelte el Lenszkij áriáját (amit inkább az orosz tenoristától vártunk volna, még akkor is, ha ő nem éppen lírai tenor).
Az Arturo Chacón-Cruz-zal készített interjúnkat itt olvashatja:
„Az érzelmeimet tudom átadni…" (Interjú Arturo Chacón-Cruz-zal)
A harmadik tenoristának, a copfos, kissé bohém megjelenésű Mikhail Agafonovnak erős, szépen csengő magas hangjai vannak és igen nagy tüdeje, amiről különösen a „Nessun dorma" (Puccini: Turandot) végén kitartott magas hangnál győződhetett meg a hallgatóság.
A ráadásban jött a show: a Nessun dorma és a La donna e mobile (Verdi: Rigoletto), immár közösen énekelve, közben bohóckodva és egy kicsit versenyezve is a magas hangok kitartásakor.
A közönség összességében azt kapta a tenorgálán, amit várt: három kiváló tenort (még ha egyikőjük nem is volt formában), és könnyed, felszabadult show-műsort, népszerű dallamokkal.
- csb -
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
"Az érzelmeimet tudom átadni..." (Interjú Arturo Chacón-Cruz-zal)