ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

A született feleség

A született feleség

Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval. Benjamin Britten: Lukrécia meggyalázása című operájának előadása a Szegeden zajló Operaversenyen. Kritika.

A szegedi Operaverseny és Fesztivál egy nagyszerű ensemble-operával folytatódott, a Lukrécia meggyalázása ugyanis minden szempontból kiváló darab. A jövőben a versenyprogram szerkesztőinek sok ilyen választást kívánok. A közönség Britten zenéjét szikkadt szivacsként szívta magába, elementáris felüdülésként élhette meg.

 

Az opera a római etruszk királyság idejében játszódik (i.e. 510 körül), a librettót Ronald Duncan egy francia színdarabból, André Obey Le viol de Lucréce című művéből alakította ki. Az erényes asszony meggyalázásáról a "régiek" is megemlékeztek, többek között Livius és Shakespeare.

 

A mű bemutatója a II. világháború után egy évvel, 1946. június 12-én volt (Glyndebourne). Nem kétséges, hogy akkor milyen üzenetet hordozott. Ám Britten gondoskodott róla, hogy a mű akkor is nagy dolgokról szóljon, amikor háborúval már csak a történelemkönyvekben lehet találkozni. A címszerepet Britten Kathleen Ferriernek szánta, őt láthatta a szerencsés premierpublikum. Az akkori előadás látványvilága, a historizáló környezetrajz felerősítette (!) a darab jelenre vonatkoztatottságát, s csak véletlenül jósolta meg a következő évtized antikizáló filmdivatját (Quo Vadis, Ben Hur).

 

A klasszikus tragédiahagyományhoz híven a történetet kétfős kórus (tenor, szoprán) kommentálja, illetve, barokk testoként, elmeséli. A két, cselekményben aktívan nem szereplő színházi személy jóval az események utáni időből tekint vissza a "gyalázat históriájára", hangsúlyozottan keresztény szempontot érvényesítve. A barokk jövőt Telihay Péter rendezésében Rubens-reprodukciók (A szabin nők elrablása), a távoli jövőt (azaz a jelent) a kannás bor vagy a kórus kormányszóvivői párosa reprezentálja. Britten intenciójához híven a kórus egyben a prológus és keretjáték funkcióját is betölti, Monteverdi Poppeájához hasonlóan a színpadi eseményeket példázattá emeli. Sőt, a Poppea dramaturgiájához hasonlóan a példázat itt is egy fogadáshoz kapcsolódik, ott istenségek, itt férfiak polemizálnak.

 

A november 12-i előadás Janja Vuletic főszereplésével
(fotó: Dusha-Kiss Barbara)

 

 

A mű a fentieken kívül is sok szállal kapcsolódik a kora-barokk operatradícióhoz. Ám sejteni vélem, hogy Britten nem csak erre, hanem a hitvesi hűség és ártatlanság Verdi által kimunkált témájára, egészen konkréten az Otellóra is vissza kívánt utalni. Ez a hivatkozás azonban inkább a rivalizálás jegyében állt. Britten - érzésem szerint - a Lukrécia meggyalázásában olyan desdemonai figurát akart megteremteni, mely, Verdivel ellentétben, nem nyomja el a shakespeare-i hősnő érzékiségét. Úgy mutatta fel e figura tragikumát, hogy megőrizte annak szexuális fűtöttségét. Lukrécia itt nagyon is hasonló Shakespeare Desdemonájához, s ha Britten fogadást kötött volna arra, hogy Verdi (egyébként zseniális) redukciója nélkül is meg lehet teremteni a hűség és ártatlanság operai tragikumát, akkor nyert volna.

 

A keretjáték szereplői (vagy egyik szereplője) - ez is Monteverdi óta van így - szerzői hangot is képviselnek; nagy pillanat, amikor a női kar megpróbálja megmenteni Lukrécia becsületét: a kis Yang Li minden erejét összeszedve húzza vissza (ezzel képviselve a szerző moralitását) a felhevült csődört, Bartek Misiudát. De hiába, a cím mindent előre elrendez, a kacér Poppea császárnő lesz, Lukrécia pedig meg lesz gyalázva.

 

Telihay Péternek könnyű dolga volt. Britten zenéje ugyanis annyira pontos, egyszerű és tömör, hogy szinte mindent elrendez. Britten azonnal, "gondolkodás nélkül" eltalálja és megteremti a hangulatot, jellemzi a szituációt és a karaktereket. Született operai szerző, ha kell, a legtriviálisabb eszközöket is beveti, ennyire előítéletektől mentes muzsikus kevés volt és van a földön. "Telihay Péternek könnyű dolga volt." Nem szégyell a hárfa hangjával és közhelyes akkordfelbontásaival antikizáló otthonbékét és harmóniát teremteni. Rafináltabb, komplexebb megoldásra sem Brittennek, sem nekünk nincs szükségünk. Lukrécia öngyilkosságakor majd ezek az egyszerű hárfahangok glissandókká roncsolódnak, jelezve, hogy magán a szeretet-telített családi békén is gyalázat esett. Tarquinius galádságát nyugodt, szépséges bölcsődal vezeti fel, a felgerjedt etruszk lépteit egy kizárólag ütőhangszerekre komponált trió kíséri, majd Britten visszahozza a bölcsődalt, az erőszak zenéjét pedig e két, ellentétes muzsika egybeforrasztásával alakítja ki. E rendkívül egyszerűnek tetsző, de mélyen muzikális megoldás csak egy az opera zenei telitalálatai közül. Úgy vélem, Telihay Péter meghallotta a zenéből kiszóló rendezőasszisztenst és megbízott benne. Így arra koncentrálhatott, ami számára fontos volt - s bevallom, a Lukrécia meggyalázásában nekem is fontos. Ez pedig épp Lukrécia fűtöttsége. Ez teszi áldozattá és ez a fűtöttség csap át morális túlfűtöttségbe, amikor bűntelensége és a férj megbocsátás ellenére is a halált választja. Önmaga Otellója lesz. Ezt az operai szálat nagyon szépen, plasztikusan szőtte végig Telihay az előadáson. Rendezői elgondolását határozottan képviselte, s mindegy, hogy milyen, a nagy építményen fityegő, diszkrét apróságok jutottak még menetközben eszébe.

 

A november 12-i előadás Janja Vuletic főszereplésével
(fotó: Dusha-Kiss Barbara)

 

 

A szememben ezt a koncepciót megerősítette a látvány (díszlet: Menczel Róbert; jelmez: Zeke Edit). Az operaszínészi teljesítményekről pedig aligha mondhatunk többet: remek volt a casting. Jó arcokat, bombabiztosan eltalált karaktereket láthattunk. November 13-án a versenyben induló horvát mezzo, Janja Vuletic helyett a lengyel Alicja Wegorzewska-Whiskerd énekelte Lukréciát. Próbáltam utánajárni, sikertelenül, hogy vajon a gdanski előadás második Lukréciáját láttuk, vagy "csak" egy beugrást. "Jó arcokat, bombabiztosan eltalált karaktereket láthattunk." Bárhogyan is legyen, fantasztikus szerepformálással találkozhattunk, ahogy mondani szokás, Alicja Wegorzewska-Whiskerd meztelen, néma háta is elemi színházi élményt jelentett. (Úgy tudom, hogy az előző előadáson, amit a televízió is rögzített, Janja Vuletic énekelt, és rémlik, hogy a lengyel énekesnő annak idején jól teljesített a verseny szereplő válogatásán. [A fotókon a versenyben induló Janja Vuletic látható - a szerk.])

 

Hasonlóan ideális Tarquiniusnak tűnt Bartek Misiuda. Férfiszagú alakítása a Trójából sem lógott volna ki. Hangját nyersre modulálta, formátuma alapján nehezen hisszük el, hogy Junius puccskísérlete sikeres lehet. Bartek Misiuda Tarquiniusával szemben csak a cselédek, Bianca és Lucia jajgatását érezhettük adekvátnak.

 

A kosárlabdás termetű holland Wiard Witholt Juniusa nem volt komolyan vehető ellenfél, alakjában így is volt elég nyugtalanító vonás. Versenyzett a női kar szerepében Yang Li is. Mindkét szélsőségben otthonosan mozgott. Ironizálásra hajlamosító komikus karakterét már ismertük máshonnan, a kétségbeesés és az aggodalom hiteles megformálásának készségére most kellett rácsodálkoznunk. Nem versenyzett, de feltűnően versenyképes volt szóvivő társa, Ryszard Minkiewicz. Lénye betöltötte a színpadot. Nem elnyomta, de finoman idézőjelek közé tette a római mesét. Meggyőző dirigálást hallhattunk a szegediekből kialakított kisegyüttes (ensemble) élén José Maria Florenciotól.


Molnár Szabolcs


További képek:
(a november 12-i előadásról, Janja Vuletic főszereplésével)

Dusha-Kiss Barbara felvételei

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2008. november 13.
Szegedi Nemzeti Színház

 

Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval

 

Benjamin Britten:
THE RAPE OF LUCRETIA (LUKRÉCIA MEGGYALÁZÁSA)

 

 

Panstwowa Opera Baltycka, Gdansk

 

Szereplők:

Tarquinius, római herceg: Bartek Misiuda
Junius, római tábornok: Wiard Witholt
Lukrécia, Collatinus felesége: Alicja Wegorzewska-Whiskerd
Női kórus: Yang Li

További szereplők
Férfi kórus: Ryszard Minkiewicz
Collatinus, római tábornok: Adam Palka
Bianca, Lukrécia dadája: Katarzyna Otczyk
Lucia, cseléd: Julia Iwaszkiewicz

 

Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: José Maria Florencio

Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Zeke Edit
Rendező: Telihay Péter