ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Bővített kiadás

Bővített kiadás

Arnold Schönberg - Kocsis Zoltán: Mózes és Áron. Világpremier a Művészetek Palotájában.

A Miskolci Operafesztivál nagy tettéről, a Mózes és Áron magyarországi premierjéről az Operaportál virtuális hasábjain már beszámoltam (Első találkozás). A miskolci előadás tapasztalata arra indította Kocsis Zoltánt, hogy a mű elviselhetetlen törésén valamelyest köszörüljön: megkomponálta a zene nélkül hagyott harmadik felvonás zenéjét. A darab kiegészítése jó apropót kínált arra, hogy Schönberg eredetijét a figyelem középpontjába állítsák. Magyarországi viszonyok között feltűnően gazdag és alapos sajtófelvezetés előzte meg a produkciót, Kárpáti János és Kocsis Zoltán beszélgetése indította a sort (Schönberg eljött hozzám Zamárdiba, és tartott nekem egy kurzust - Élet és irodalom, december 11.) és a média érdeklődését egészen a bemutató napjáig sikerült fenntartani. Ez elismerésre méltó körülmény.

 

mozesmupa22

 
Mózes és Áron - próba (fotó: Pető Zsuzsa, forrás: Müpa)
 

A miskolci rendezés (Giorgio Pressburger munkája) igyekezett a mű színházi kereteit is megfogalmazni, meglehetősen felemás eredménnyel. A Művészetek Palotájában lényegében hangversenyt hallhattunk, bár a műsorlap feltűnteti a színpadra állító Novák Eszter, valamint a látványtervező Zeke Edit nevét. Enyhén emelkedő rámpa, két pulpitus, fehér ülőkék-dobogók, színes fények, a koncertjelleget nem befolyásoló minimális színpadi mozgás. Szerintem ennyi bőven elég volt most.

 

 

Csak a zenére és a megszólalás minőségére kellett koncentrálni. Három felvonás, három önálló világú kompozíció. Hogy Kocsis zenéje nem schönberges, ez evidencia - ő maga is tudja és vállalja, hogy helyenként webernes, berges vagy bartókos, és elsősorban kocsisos, ám épp ezen utóbbiról nehéz egyelőre biztosat mondani. Mindenesetre szuverén alkotói megnyilatkozás, mely sajátos szimbiózisban él Schönberg gondolkodásával és művével, ám szuverenitásából természetes módon következik, hogy le is válik az eredeti darabról. Erről később.

 

mozesmupa33

 

Mózes és Áron - próba (fotó: Pető Zsuzsa, forrás: Müpa)

 

A Mózes és Áron esetében arról beszélni, hogy az első, vagy inkább a második felvonás tetszik-e jobban, plauzibilis befogadói attitűd, mivel - mint korábban jeleztem - önálló zenei világú (miközben elvileg összefogja a közös alap, a reihe) felvonásokról beszélünk. A harmadik felvonás zenei funkciója kettős: egyrészt biztosítania kell a mű zenedramaturgiai folyamatosságát (Mózes továbbra sem tud ékesszólóan beszélni, Áron pedig továbbra is emberek által értett és szeretett képekben gazdag nyelv birtokosa), másrészt (zenei értelemben) kulcsot kell adnia a megelőző két felvonás összekapcsolásához. Amikor Mózes a harmadik felvonásban felsorolja Áron prédikátori „bűneit" (a kígyóvá változó bottól kezdve a vérré átlényegített Nílus-vízig), és a küldetéshez kapcsolódó képeket (például az égő csipkebokrot), akkor célszerűnek tűnik a hivatkozás a már korábban megteremtett zenei kontextusra, de nem lehet kielégítő megoldás az egyszer már hangképpé transzformált zenei mozzanat visszaidézése, az illusztratív megerősítés, mely lényegében azonos volna a wagneri leitmotiv technikával. Önmagában Wagner megoldásával nincs semmi baj, csak hát a Schönberg-opera Mózesének azt kell bizonyítani, hogy ő megvan e képek segítsége nélkül is, ebből adódik, hogy a zene sem veheti igénybe az ehhez társított hangképek segítségét. Nem tudom, hogy milyen alkotói, esztétikai megfontolás hátráltatta majd' két évtizeden keresztül Schönberget, de az bizonyosnak tűnik, hogy a darab befejezetlensége mögött valamilyen strukturális anomália húzódhatott meg, talán épp az, hogy Schönberg nem találta a harmadik felvonás kettős funkcióját betöltő zenei megoldást. Banális megállapítás, de írjuk le, hogy Kocsis befejezése sem oldja meg a problémát. A mű folyamatosságát viszont tökéletesen biztosítja, a törést elsimítja, igaz, mindezt úgy, hogy a zene elsősorban ároni erényeket mutat. Erről is később.

 

 

2010. január 16., Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.

Schönberg - Kocsis: Mózes és Áron. Az előadás befejező része.

 

A Mózes és Áron most hallott alakja világpremier volt. A közönségérdeklődés ennek megfelelően felfokozott volt, érezhető izgalom (és teltház) töltötte be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. Ez az izgalom, a „nagy dolgok vannak készülőben" érzése a zenészeken is úrrá lett. Ennek köszönhető, hogy Schönberg zenéje ritkán tapasztalt precizitással, nagy művészi átéléssel és alapos előadói döntésekkel megtámogatva hangzott fel. Ha a miskolci produkciót egykor úgy jellemeztem, hogy „a kompozíció zenei gazdagságáról Kocsis komoly áttekintést adott", akkor most kertelés nélkül le kell írni: Kocsis a kompozíció teljes gazdagságát mutatta meg, és ez nagyon-nagyon komoly dolog. Egyelőre még be sem látható, hogy miként fogja majd mindez befolyásolni az opera műfajhoz és a modern zenéhez fűződő viszonyunkat, de az szinte biztos, hogy a Mózes és Áron budapesti bemutatóját a klasszikus zene magyarországi recepciótörténeti mérföldköveként fogjuk majd emlegetni.

 

 

Wolfgang Schöne Mózes-alakítása minden ízében arról tudósított, hogy az énekes szinte összenőtt az operai Mózes figurájával. Az előadást betegen vállaló Daniel Brenna úgy énekelte végig Áron szólamának dodekafon „koloratúráit", hogy semmi sem árulkodott a torkában előálló bakteriális viszonyokról. Lázas volt, de ezt csak a szerepformálás hőfokán lehetett észrevenni. Az ideális akusztikai viszonyok megengedhetővé teszik a sejtést: Brenna magabiztosan uralja szólamát. Lenyűgöző zeneiséggel, magabiztosan és hittel énekelt a Nemzeti Énekkar. Az est egyik csodája volt, ahogy a darab harmadik főszereplőjét, a népet megjelenítették. Elismerés illeti a Honvéd Férfikar, valamint a Budapesti Énekes Iskola Kórusának közreműködését. A hosszabb-rövidebb szólista megszólalásokat kivétel nélkül dicsérni kell, feltétlenül ki kell azonban emelni Keszei Borbála lenyűgöző természetességű énekét és Cser Krisztián gyönyörűen érő és gazdagodó basszusát.

 

mozesmupa11

 

Mózes és Áron - próba (fotó: Pető Zsuzsa, forrás: Müpa)

 

A karmesteri produkció ezúttal elválaszthatatlan a zeneszerzői munkától. Az első és második felvonás interpretációja szempontjából Kocsis kialakított egy külső zenei nézőpontot, magát a harmadik felvonást, mely óhatatlanul kijelöli a megelőző kettő zenedramaturgiai hangsúlyait. Ez a „segítség" a Kocsis előtt vezénylő dirigenseknek nem állt rendelkezésre. Az alkotó munka ráadásul az interpretációt megelőző szokásos analízisnél mélyebb elemzésre kényszerítette, egész egyszerűen más ismerete lett a darabról. Mindez kristálytisztán hallatszott. A mérsékelt tempókon, a csodálatosan kidolgozott hangszíneken, a formálás nyugalmán, a hangsúlyok magabiztos elhelyezésén, a zenei anyag hierarchiájának meggyőző kidolgozásán. Az alapmű ilyen színvonalú interpretációja már önmagában elegendő érv a kiegészítés mellett.

 

 

A zeneszerző Kocsis teljes mértékben elsajátította Schönberg logikáját, de nem feltétlenül élt vele. Úgy nyilatkozott, hogy Schönberg nyúlfarknyi vázlatait beépítette a darabba, ám saját reihe-t is felhasznált. És persze utalt a megelőző felvonások zenéjére. Saját reihe-re elvileg nem lett volna szükség, hiszen az alapsorból szinte végtelen számú variációt lehet létrehozni. Ám nem minden variáció életképes. Van olyan variáció, melyet Schönberg talán nem hagyott volna meg, de Kocsis igen. E variációk sokféleségére ékes bizonyíték maga a harmadik felvonás, mely többé-kevésbé ugyanabból a cementből és homokból van felhúzva, mint a megelőző kettő, ám egy percig sem lehet azt gondolni, hogy Schönberg írta. (Egyébként teljesen autentikus az a befogadói vélemény is, hogy a harmadik felvonás zenéje a legjobb.) A ritmus egyenletessége, a lefaragott expresszivitású, meglágyított gesztusnyelv, a sorok lineáris kiszélesítése (ami egyébként az Áron-zene dallamvilágára jellemző), a tempó lüktettetése, az asszociatív hangszínvilág (a schönbergi absztrakt helyett) egyfelől inkább Kocsisé, másfelől viszont e zenei nyelv a mi korunk zenei ízlését is kiszolgálja - messze vezet a mese, hogy vajon büszkék legyünk-e erre az ízlésre.

 

mozesmupa44

 

Mózes és Áron - próba (fotó: Pető Zsuzsa, forrás: Müpa)

 

Kocsis mintha színpadi eseményeket is vizionált volna komponálás közben, hiszen olyankor is hosszú „közzenéket" komponált, amikor ez Schönberg színpadi utasításaiból nem következik, s az előadás nézője sem tudhatta most, hogy az adott helyeken éppen mi történne színházi viszonyok között. Ilyen mindjárt a harmadik felvonás bevezetője. Vajon le van még eresztve a függöny? Vagy erre a zenére vonulnak be a vének? Talán mindegy is, nagyobb gondot okoz, hogy ez a bevezető zene nemcsak színpadi értelemben, de zeneileg is funkció nélkülinek tűnt, inkább dekorációnak hatott, nem lehetett érezni, hogy tart valahonnan valahová. Dekoratív és illusztratív szakaszokkal a későbbiekben is sűrűn találkozhattunk. Köztük jónéhány igazi telitalálattal. Varázsos és azonnali hatást keltett a felvonás közepe táján hallható keleties klarinétszóló és nagyszerű volt a záró szakasz: a papíron elméletinek ható harmóniastruktúra érzéki szépségű hangzásban öltött testet, és úgy tűnt, hogy az áhítatos (azaz csendes) katarzist ez a befejezés nagyon jól szolgálja.

 

 

A nagy eseményhez méltó visszafogott, de határozott ünneplés zárta a koncertet. 2010 most már biztosan jó évad lesz.

 

Molnár Szabolcs

 

 

 

2010. január 16., Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Arnold Schönberg:

Mózes és Áron
A Kocsis Zoltán által komponált harmadik felvonással

 

 

Mózes - Wolfgang Schöne
Áron - Daniel Brenna
Pap - Cser Krisztián
Egy fiatal lány - Keszei Borbála
Egy férfi - Lisztes László
Egy beteg asszony - Lehőcz Andrea
valamint: Horváth István, Kristófi Ágnes, Barlay Zsuzsanna, Puskás Eszter, Gavodi Zoltán, Domján Gergely, Silló György, Estefán Tünde, Ladjánszki László, Mokán László,

 

Nemzeti Énekkar
Karigazgató: Antal Mátyás
Honvéd Férfikar
Betanító karnagy: Riederauer Rihárd
Budapesti Énekes Iskola Kórusa
Karigazgatók: Bubnó Tamás és Mezei János
Színpadra állította: Novák Eszter
Látvány: Zeke Edit
Magyar szöveg: Lengyel Jenő

 

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Kocsis Zoltán

 

 

 

 

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

 

- Schönberg kétszer - Képgalériák (Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009)

 

- "Auschwitz után már nem akart erről beszélni..." (Interjú Giorgio Pressburger rendezővel, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009)

 

- "Befejezetlen formájában is befejezett..." (Interjú Kocsis Zoltánnal, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009)

 

- Első találkozás (Molnár Szabolcs kritikája, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009)