head main kritikak

Hattyúmozaik

Hattyúmozaik

A "Lohengrin" a Művészetek Palotájában. Kritika.

A Wagner Napok váltott szereposztásai és többször színre kerülő előadásai rengeteg előnnyel és sajnos hátránnyal is járnak. Többek közt lehet, hogy az első Parsifal kiábrándító, ha a második katarzis, ugyanezen előadáson lehet a világsztár egyszer közepes, másodszor viszont kitűnő. Folytathatnám a sort, a nüánszok és a pálfordulások ecsetelését - sajnos azonban szinte lehetetlen minden egyes előadást végignézni. Éppen ez okozza a problémát.

 

lohengrin4

 

Jelenet

 

Az idei Wagner Napok bemutatója, a Lohengrin harmadik előadása mind a két, a fentiekben tárgyalt csapdát magában rejtette. Új szereposztás és többedik előadás. Nos, ez önmagában nem volna probléma, de sajnos ezúttal fordított játszmának voltam a tanúja - a reveláció helyett abban reménykedem ugyanis, hogy az előzőek jobbak voltak, mint a szombati előadás, melyet láttam. "Reménykedem, hogy az előzőek jobbak voltak..." Kezdhetném rögtön azzal, hogy szerencsétlen szereposztás született az estére. A két női főszereplő kettős szereposztásából tehát a másodikhoz volt szerencsém, mely ezen az estén szólalt fel első (és utolsó) ízben. Elzát Ricarda Merbeth szólaltatta meg, aki bár kiváló hangi adottságokkal rendelkezik, mégsem hozta elég hitelesen a lány alakját, jóllehet ez kissé délies külsejének és a (többiekéhez képest) hallhatóan gyengébb német kiejtésének köszönhető. Mindazonáltal a helyenként statikus mozgás hátterében az is állhat, hogy nyilvánvalóan nem volt elég idő - ha volt egyáltalán - az új beállók miatt újra próbálni a darabot. Németh Judit, akit néhány nappal korábban egészen zseniális Brangänénak hallhattam a Trisztán és Izoldában, Ortrudként mutatkozott be. Az egyébként kitűnő énekesnő hangjához nyilvánvalóan nem illett a szerep, a magas lágékban erőltetetten szólt, érezhetően nehezére esett a szerep hangi megformálása.

 

lohengrin5

 

Kovácsházi István (Lohengrin)

 

A férfi "páros" kellemes meglepetést okozott, mondhatni, a már megszokott remek színvonalat. A rendezvénysorozat hangzatos külföldi sztárjai mellett jól esett egy-két remek magyar hangot is hallani, itt természetesen Kovácsházi Istvánra (Lohengrin) és Perencz Bélára (Telramund) gondolok. Mindkettőjüket többször is hallhattuk a Lohengrinben, idén is megmutatták, hogy nem feltétlenül a külföldiek nevére érdemes beülni a Művészetek Palotájába. Perencz árnyalt játéka és erőteljes éneklése tökéletes kontrasztot alkotott Kovácsházi finom jelenlétével és már-már kecsesnek nevezhető hangjával. A zenekar - bár nem volt minden ponton egyenletes -, határozottan pozitív benyomást keltett. Ugyanezt a kórusról is elmondhatom, az apróbb fegyelmezetlenségek mellett azonban ők is magas színvonalon teljesítettek.

 

lohengrin1

 
Perencz Béla (Telramund) és Petra Lang (Ortrud a másik szereposztásból)
 
A rendezés értékelését szándékosan igyekeztem elodázni, mintegy észrevétlenül kihagyni, hiszen tulajdonképpen mozaikcserepekből állt, olyan mozaikdarabkákból, melyeket már ismerünk, de végül nem egy konkrét figurává, hanem absztrakt alkotássá állnak össze. Marton László, aki legutóbb, a szintén Fischer Ádám dirigálta Varázsfuvola kapcsán rendezett operát, most ismét együttműködésre lépett a dirigenssel. És hol itt a mozaik? Nézzük szépen sorban és merengjünk el az elmúlt két év operaházi rendezésein: diktatórikus hangulatot idéző katona-kórus (Katharina Wagner botrányos, Erkel Színházas Lohengrinje), színes ruhákra levetkező kórus (Fidelio), fehér menyasszony-fekete menyasszony (Elektra), kutya a színpadon (Rózsalovag), tükrök (A kékszakállú herceg vára). Mindezen allúziók legfőbb problémája, hogy mellőznek mindenfajta koncepciót. Milyen korban vagyunk? A díszletek alapján legalábbis valahol a mitológiai korokban, az első kórus alapján egy diktatúrában, a biztonsági őrök alapján egy "celeb" esküvőjén, a mobiltelefonoknál pedig már nem is gondolkozunk a kérdésen. A kevesebb néha több. Sajnos ezúttal a több volt kevesebb. Sokkal kevesebb.
 
Novotny Anna
 

Fotó: Pető Zsuzsa

Forrás: Müpa

 

 

lohengrin6nj

Németh Judit (egy tavalyi Wagner-produkcióban a Müpában)

 

 

lohengrin7rm

Ricarda Merbeth

 

***

 

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

 

2011. június 18., Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

 

Richard Wagner:

Lohengrin
Zenedráma három felvonásban

A Művészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója


Szereplők:

 

Henrik - Alfred Muff
Lohengrin - Kovácsházi István
Elza: Ricarda Merbeth
Telramund: Perencz Béla
Ortrud: Németh Judit
A király hirdetője: Geiger Lajos
1. nemes: Mukk József
2. nemes: Kiss Tivadar
3. nemes: Bakó Antal
4. nemes: Jekl László

 

Közreműködik: Honvéd Férfikar, Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán), MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) és a Magyar Állami Operaház Zenekara


Rendező: Marton László
Díszlettervező: Horgas Péter
Koreográfia: Duda Éva
Jelmez: Benedek Mari
Világítás: Bányai Tamás
Játékmester: Frigyesi Tibor
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám