head main kritikak

"Hamupipőke" à la Rossini

"Hamupipőke" à la Rossini

Beszámoló Rossini "Hamupipőke" című operájának két előadásáról a Magyar Állami Operaházban.
Az idei évadban, októberben és novemberben két szereposztásban is láthattuk Rossini Hamupipőkéjét. Nagy Viktor rendezését az Operaház 2008-ban játszotta utoljára.

 

A La Cenerentolát (ez a mű eredeti címe) a római Teatro Valle-ben mutatták be 1817-ben. Rossini ekkor nem sokkal volt túl a Sevillai borbély és az Otello bemutatóján. Új operájának népszerűsége a 19. században még vetekedett a Sevillai borbély népszerűségével, majd egyre kevesebbszer játszották, köszönhetően többek között a mind kevesebb számú, megfelelő képzettségű kolartúrmezzo énekesnek. Az 1960-as évektől kezdve azonban a mű reneszánszát éli. Az utóbbi 4-5 évtizedben a címszerepben olyan énekesnők arattak sikert, mint Giulietta Simionato, Teresa Berganza, Fredrica von Stade, Lucia Valentini-Terrani, Agnes Baltsa, vagy Cecilia Bartoli.

 

A librettó a jól ismert mesén alapul, de Jacopo Ferretti szövegkönyve - Rossini kérésére - szándékosan nélkülözi a meseszerű elemeket. A cselédsorban tartott szép és jószívű mostohalányba, Angelinába beleszeret az álruhás Salerno hercege. A szerelmesek egymáséi lesznek, Hamupipőke pedig a végén még mostoháinak is megbocsát. Természetesen vígoperáról van szó, amit azonban nem feltétlenül tartottam eddig kifejezetten gyermekoperának. A mostani előadás meggyőzött ennek az ellenkezőjéről, a gyerekek még az esti előadásokon is feszült figyelemmel ülték végig az operát. Köszönhetően persze a rendezésnek is, amely a meseszerűen berendezett színpad díszleteinek ügyes mozgatásával, a burleszkelemekkel, bohócokkal, a színpadra betolt "meseautóval", a rikító jelmezekkel és a szereplők humoros előadásmódjával egy színes, szórakoztató produkciót hozott létre (díszlet: Horesnyi Balázs, jelmez: Benedek Mari).

 

hamupipoke3

Első szereposztás: Palerdi András, Rácz Rita, Simon Krisztina, Francesca Provvisionato

és Klein Ottokár

 

 

hamupipoke2_3

Második szereposztás: Váradi Zita, Szüle Tamás, Szolnoki Apollónia és Massányi Viktor

 

Megjegyzem, nekem kissé már túl sok volt a bohócokból (bár erről a gyerekeknek valószínűleg más a véleményük). Rohangálásaikkal, lábdübögésükkel néha a zene ritmusát is "tönkrevágták" - jó példa volt erre az I. felvonás nagy fináléja kezdetén a szólisták által énekelt "Mi par d'essere sognando". Ugyanakkor ügyes ötlet volt, hogy színváltásokkor ők rendezték át a színpadot.

 

Az eredetileg kétfelvonásos darabot - közönségbarát módon - három felvonásban adták elő.

 

Az előadás két szereposztásban ment és mindkettőnek voltak előnyei és hátrányai.

 

A címszereplő Hamupipőke szólama az egyik legnagyobb kihívás a mezzoszopránok számára.
Az első szereposztásban Cenerentolaként Francesca Provvisionato lépett színpadra. Az olasz énekesnő technikailag magabiztosan, pontosan, kidolgozottan, erőlködés nélkül énekelte a szólamát. Hangja nem különösebben erős, de minden regiszterben kiegyenlített. Igen meggyőző volt az operát záró bravúráriája, a "Nacqui all'affanno ... Non piu mesta" is. Az előadásmódja azonban túlságosan visszafogott volt; egy kissé jellegtelen, színtelen, karakter nélküli Cenerentolát láthattunk és hallhattunk.
A második szereposztás Hamupipőkéjét Megyesi Schwartz Lúcia alakította. Az ő játéka színesebb, egyénibb, karakteresebb volt, a hangi teljesítmény szempontjából azonban elmaradt olasz kolléganőjétől. A koloratúrák többé-kevésbé pontosak voltak, bár virtuóznak nem nevezném őket. A mélyebb regiszterben azonban az énekesnő hangja elhalványul, ilyenkor gyakran - főleg a nagyobb együttesekben - szinte egyáltalán nem volt hallható. Márpedig a szerep a rendkívüli koloratúrkészség mellett óriási hangterjedelmet is kíván.

 

hamupipoke4

Első szereposztás: Luciano di Pasquale és Bátki Fazekas Zoltán

 

 

hamupipoke2_2

Második szereposztás: Megyesi Schwartz Lúcia és Megyesi Zoltán

 

A két tenorista közül az első szereposztásban Klein Ottokár lépett színpadra. A szokatlanul magas termetű tenorista nem csak megjelenésében, de előadásmódját tekintve is elegáns volt, olaszos hangszínével biztos bel canto énektudás párosul. Áriájában ("Si, ritrovarla io giuro") egy-egy kottán kívüli bravúr-hangot is megengedett magának, így arról is meggyőződhettünk, hogy a magas C fölött is magabiztosan énekel.
A másik tenorista, Megyesi Zoltán ilyen kockázatot ugyan nem vállalt, amit viszont elénekelt, abban biztos mesterségbeli tudásról tett tanúbizonyságot. Szép lírai tenor hangszín, bár olykor - így például a Dandinivel énekelt "Zitto, zitto: piano, piano" duettben - őt sem mindig lehetett jól hallani. Színpadi játékát tekintve kissé tartózkodó volt, de már felszabadultabb, mint például a tavaly látott Sevillai borbélyban (igaz, akkor a premieren, most pedig a záró előadáson láttam). Összességében ismét bizonyította, hogy ebben a szerepkörben - valamint a barokk művekben és Mozart operáiban - hazánk egyik legjobb énekesévé ért.

 

A Dandini szerepét éneklő Bátki Fazekas Zoltán újfent meggyőzött remek humoráról, színészi képességeiről. Az első szereposztás előadásán ő volt az, aki megjelenésével igazán lendületet adott a produkciónak, színpadra lépése után mintha a többiek is egyre jobban kezdtek volna énekelni. Hangi produkcióját tekintve sem lehetett kifogás (külön feltűnt meleg hangszíne a bariton számára már kifejezetten mély hangok esetében is).
A színészi alakítást tekintve a másik Dandinira, Massányi Viktorra sem lehetett panasz, aki végig rutinosan, felszabadultan játszott. Vokális produkciója azonban már kevésbé volt meggyőző, a gyorsabb futamok, díszítések gyakran igencsak elnagyoltra sikeredtek.

 

Don Magnifico szerepében előbb Luciano di Pasqualét hallhattuk. Személyében egy rutinos, a buffo szerepet magabiztosan birtokló énekest ismerhettünk meg, de rendkívülinek nem mondanám a produkcióját.

A második Don Magnifico, Szüle Tamás szintén jó komikus, aki hitelesen alakította szerepét, de Luciano di Pasquale hangi produkcióját jobbnak éreztem.

 

hamupipoke1

Első szereposztás: Rácz Rita, Luciano di Pasquale és Simon Krisztina

 

 

hamupipoke2_1

Második szereposztás: Váradi Zita, Szüle Tamás és Szolnoki Apollónia

 

A két mostoha - Clorinda és Tisbe - szoprán, illetve mezzoszoprán szerepe meglehetősen hálátlan feladat. A két énekesnő sokat van a színpadon, a szólamuk nem is könnyű, viszont többnyire egyszerre énekelnek, áriájuk pedig nincs. Ezúttal mindkét előadásban nagyon jó párost hallhattunk. Nem véletlenül, hiszen személyükben a fiatalabb generáció olyan kiváló énekesnői léptek színpadra, mint Váradi Zita, Rácz Rita, Szolnoki Apollónia és Simon Krisztina. A második szereposztásban színpadra lépő páros - Váradi Zita és Szolnoki Apollónia - jobban együtt volt, a másik két énekesnő - különösen az első felvonásban - nem mindig, de később fokozatosan feljavultak. A négy, egyaránt jó produkció közül is ki szeretném emelni Váradi Zitáét, aki felszabadult játékával, humorával a szokottnál is hangsúlyosabbá tudta tenni Clorinda szerepét.

 

Az Alidorót alakító Palerdi András és Fried Péter személyében két kiváló basszistánk lépett színpadra. A szerep kevesebb színészi játékra ad lehetőséget, hangi szempontból azonban egyik énekes sem okozott csalódást.

 

Az együttesen énekelt ensemble jelenetek között is voltak kiemelkedő pillanatok. Az I. felvonás zseniális fináléja az első produkcióban kissé szétesett, a másodikban sokkal jobban sikerült. A II. felvonás népszerű szextettje, a "Questo è un nodo avviluppato" miatt viszont már önmagában érdemes volt az előadást megnézni, és ez az állítás mindkét produkcióra igaz (az r-hangok "ropogtatási versenyét" egyébként a második szereposztás nyerte...).

 

Mindkét produkcióból hiányoztak az igazán kimagasló szólóénekesi teljesítmények, ami - különösen Hamupipőke szólamát tekintve - jelen opera esetében negatívum. Kaptunk azonban e helyett a szólistáktól egy többé-kevésbé kiegyenlített színvonalú csapatmunkát, amiből nem lógott ki senki, a szólisták inkább erősítették egymást - ez pedig pozitívum.

 

A ritmusra történő együttmozgások, parodisztikus táncos jelenetek kifejezetten jól sikerültek, gyakran derültséget okozva a nézők soraiban.

 

hamupipoke5

Első szereposztás: Klein Ottokár és Francesca Provvisionato

 

 

hamupipoke2_4

Második szereposztás: Fried Péter és Megyesi Schwartz Lúcia

 

A zenekar és a karmester teljesítménye azonban számomra nagy csalódás volt, különösen ami az első produkció zenei megvalósítását illeti. Rossini sziporkázóan szellemes partitúrájából ezúttal vajmi kevés valósult meg. Az első három előadást vezénylő Vashegyi György legjobb karmestereink közé tartozik, de mintha Rossini nem igazán az ő területe lenne. Hiányoztak a zenéből a hangsúlyok, a feszes, pergő ritmusok. A tempóváltások adta feszültségeket a karmester egyáltalán nem aknázta ki: a lassú részek nem voltak elég lassúak, a gyorsak pedig különösen nem voltak elég gyorsak. A zenekar nem követte a zene dinamikáját, az ismétlések egyformák voltak, nem jelentettek fokozást, az egész zenekari produkciót túlzott óvatosság és visszafogottság jellemezte. A másik karmester, Szabó Sipos Máté előadásmódja lényegesen izgalmasabb volt, de a Nyitány például - a másik előadáshoz hasonlóan - itt is meglehetősen unalmasra sikeredett.

 

A férfikar teljesítményéről sem tudok túl sok jót mondani. Rendre későn léptek be, ha pedig valaki csak hallja, de nem látja őket, azt hihette volna, fele annyian vannak. Ennél az Operaház férfikara természetesen sokkal többre képes, csak komolyabban kellett volna venniük a szerepüket.

 

A produkció - figyelembe véve, hogy a Magyar Állami Operaház produkciójáról van szó - számos kívánnivalót hagyott maga után. Rossznak azonban semmiképpen nem nevezném, összességében így is egy vállalható, sőt, szerethető előadásban volt részünk.

 

Csák Balázs

 

Fotók: Juhász Attila (első szereposztás) és Éder Vera (második szereposztás)

 

 

 

Magyar Állami Operaház, 2011. november 3. és november 12.

 

Gioacchino Rossini:

La Cenerentola (Hamupipőke)

Opera három felvonásban

 

Szövegíró: Jacopo Ferretti
Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes
Rendező: Nagy Viktor
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Benedek Mari
A világítást tervezte: Mórai Ernő
Koreográfus: Papp Csaba
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Vashegyi György / Szabó Sipos Máté

 

Szereplők:

Hamupipőke - Francesca Provvisionato / Megyesi Schwartz Lúcia
Don Ramiro - Klein Ottokár / Megyesi Zoltán
Dandini - Bátki Fazekas Zoltán / Massányi Viktor
Don Magnifico - Luciano di Pasquale / Szüle Tamás
Clorinda - Rácz Rita / Váradi Zita
Tisbe - Simon Krisztina / Szolnoki Apollónia
Alidoro - Palerdi András / Fried Péter