head main kritikak

Verdi-operák Budapesten – Stiffelio

Verdi-operák Budapesten – Stiffelio

A „Stiffelio” a Magyar Állami Operaházban. Beszámoló és ajánló.

A Verdi-bicentenárium alkalmából a nagy olasz zeneszerzőnek idén több, kevésbé ismert, korai művét is hallhatjuk itthon.

 

A Stiffeliót koncertszerű formában tűzte műsorára a Magyar Állami Operaház április 8-án, de még egy alkalommal, június 1-én ismét láthatja a közönség. Jelen beszámolót éppen ezért egyben ajánlónak is szánjuk.

 

Az áprilisi előadás a mű budapesti premierje volt. A produkciót megelőzően egyes sajtóhírek egyenesen „ismeretlen” Verdi-operaként emlegették a Stiffeliót. Ez persze túlzás, Verdinek nincsenek ismeretlen operái. A művet ráadásul olyan énekesekkel is lemezre rögzítették az utóbbi évtizedekben, mint például Placido Domingo vagy José Carreras. (Fanatikusabb operarajongóknak pedig figyelmébe ajánlom az 1973-as nápolyi, elő felvételt, Mario Del Monacóval a címszerepben.)

 

Tény azonban, hogy a mű nem tartozik az operaházak repertoárdarabjai közé - bár a Metropolitan például számos alkalommal műsorra tűzte - és a szerző sikeresebb operái mellett már Verdi életében is teljesen háttérbe szorult.

 

stiff 1

 

A kudarc elsősorban az igen gyenge szövegkönyvnek köszönhető, amelyet Francesco Maria Piave írt meg Verdi számára. Nem mintha egy tehetségtelen librettistáról lenne szó, hiszen Piave számos sikeres Verdi-opera szövegkönyének szerzője volt a Macbeth-től a Rigolettón és a Traviatán át a Végzet hatalmáig. A Stiffelióval azonban igencsak melléfogott.

A művet 1850. november 16-án mutatták be a trieszti Teatro Grandéban. A cenzúrának köszönhetően csak változtatásokkal mutathatták be a darabot, ráadásul nemcsak a cenzúra, de a közönség is idegenkedett a történettől, amelyben egy protestáns, házas lelkész, valamint annak házasságtörő felesége kapott főszerepet.

Verdi később – megint csak Piave szövegével – átírta a művet, amelynek az Aroldo címet adta (a cselekmény immár a 13. századi Angliában játszódott). Ezt 1857-ben mutatták be, de a várt sikert az átirat sem hozta meg.

Később a Stiffeliót már egyáltalán nem játszották, sőt, magát a partitúrát is elveszettnek hitték, egészen az 1960-as évekig, amikor ráleltek a nápolyi Konzervatóriumban. Ezt követte az immár sikeres pármai “bemutató” 1968-ban.

stiff 2

 

A mű a házasságtörés és megbocsátás témakörét járja körül, igencsak felületesen, jóllehet, Verdi érzelemgazdag muzsikája még a meglehetősen bugyuta cselekményt is mélyebbnek, tartalmasabbnak tudja láttatni.

A történet szerint Stiffelio, a már-már szentként tisztelt lelkész megtudja, hogy felesége, Lina megcsalta őt Raffaelével. Lina már bánja tettét, de a férj elkeseredetten vonja őt felelősségre. Csakúgy, mint Lina apja, Stankar, aki egyébként Stiffelio jó barátja. Fokozatosan megenyhülnek azonban a nő irányában: Stiffelio nem akarja elveszíteni a feleségét, Stankar sem a lányát. Így mindketten a szerető, Raffaele ellen fordulnak, olyannyira, hogy a felháborodott apa saját kezűleg végez a csábítóval.

A mű végén mindhárman együtt imádkoznak a templomban – immár persze szegény Raffaele nélkül – és Stiffelio megbocsát a feleségének.

 

Csak Verdi zsenijének köszönhető – aki nyilván őszintén hitt operájában - hogy a történet mégis komolyan vehető, egyes helyeken nem nélkülözi az igazi drámaiságot sem, és hogy a három főszereplő – Stiffelio, Lina és Stankar – érzelme, karaktere többé-kevésbé őszinte és hiteles. A Stiffelio ugyanis kitűnő zene. Jól felépített, és a Verdire jellemző csodás dallamvilág mellett számos hatásos együttes és megkapó ária is található benne. Jobb szövegkönyvvel a mű bizonyára nagyobb karriert futott volna be.

 

stiff 3

 

A darab nagyon nehéz feladat elé állítja az énekeseket, elsősorban a szopránt és a tenort. Lina és Stiffelio szólama igen magasra van írva, nagy hangerőt kíván megszólaltatójától, ráadásul mindketten sokat énekelnek a műben.

 

A címszereplőt megformáló Kiss B. Atilla derekasan helyt állt, szenvedélyesen énekelt és többnyire jól bírta a szólam nehézségeit, bár a magas lágéban néha kissé erőlködött. Én elsősorban nem az olasz bel canto szerepekben hallgatom őt legszívesebben, de most hitelesen formálta meg Stiffelio karakterét és összességében jól is énekelt.

 

Kitűnő produkciót nyújtott a Linát megszemélyesítő Rálik Szilvia. Egy Turandotként és Elektraként is kiváló énekesnő persze megfelelő hangi adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy ezt a szerepet is különösebb erőlködés nélkül megszólaltassa, de Rálik Szilvia nemcsak hangerejének és magabiztos magasságainak, de vokális produkciója árnyaltságának köszönhetően is sikert aratott.

 

Az este legnagyszerűbb teljesítményét mégsem ő, hanem a Stankart megformáló Kálmándi Mihály nyújtotta. Kitűnő baritonunk ismét bizonyságát adta, hogy remek Verdi-énekes: stílusosan, érzelemgazdagon, dúsan zengő hangon szólaltatta meg Stankart. Harmadik felvonásbeli áriájával pedig önmagát is felülmúlta - ez a jelenet az est csúcspontja volt, amely méltán kapta a legnagyobb tapsot.

 

stiff 4

 

Az idős tiszteletes, Jorg szerepében fellépő Palerdi András nem először bizonyította, hogy megfelelő énektudással és persze a kellő hangi adottságok birtokában egy kisebb szerepet is hangsúlyossá lehet tenni.

 

Kevésbé jelentős szerepében jól helyt állt a Rafaelét éneklő fiatal tenor, Boncsér Gergely is.

 

Már a nyitány precízen megszólaló pizzicatóiból sejteni lehetett, hogy a Héja Domonkos által dirigált zenekar is nagyon felkészült; az est folyamán végig összefogottan, pontosan és karakteresen játszottak.

 

Kár, hogy egy ilyen jelentős operaeseményen nem volt teltház, a Verdi muzsikáját kedvelőknek feltétlenül ajánlom, hogy ha módjuk van, rá, a június 1-jei előadást nézzék meg.

 

Csák Balázs

 

fotók: Herman Péter

 

 

2013. április 8., Magyar Állami Operaház

 

Giuseppe Verdi:
Stiffelio

Opera három felvonásban

 

Koncertszerű előadás

 

Libretto: Francesco Maria Piave

Magyar nyelvű feliratok: Csákovics Lajos

Karmester: Héja Domonkos

 

Szereplők:

 

Stiffelio - Kiss B. Atilla

Lina - Rálik Szilvia

Stankar - Kálmándi Mihály

Raffaele - Boncsér Gergely

Jorg - Palerdi András

Dorotea - Dobi - Kiss Veronika

Federico - Mukk József