head main kritikak

Pszicho-horror

Pszicho-horror

Britten "A csavar fordul egyet" című operája Szegeden. Kritika.

A 2013. évi Armel Operafesztivál negyedik előadásán, október 12-én Benjamin Britten A csavar fordul egyet (The turn of the screw) című operája hangzott el az Isztambuli Állami Opera és Balett zenekarának előadásában.

 

A librettó Henry James azonos című novelláján alapul. Az opera szövegét Myfanwy Piper írta (ő a szerzője két másik Britten-opera librettójának is, egyébként Britten barátjának, John Piper festőnek volt a felesége). A művet a velencei Teatro La Fenice-ben mutatták be 1954. szeptember 14-én. Már abban az évben elkészítették az opera első lemezfelvételét is, amelyen a szerző vezényelt. Mint oly sok más Britten-mű hangfelvételén, ezen is Peter Pears, Britten élettársa volt a tenor főszereplő, csakúgy, mint a mű ősbemutatóján. Az operát azóta is viszonylag gyakran játsszák világszerte, Magyarországon viszont csak 2004. február 2-án mutatták be az Erkel Színházban.

 

screw 6

Sébastien Obrecht (Peter Quint),  İlyas Seçkin (Miles) és

Sevim Zerenaoğlu (Flora)

 

 

A cselekmény dióhéjban: egy vidéki házba – Angliában vagyunk, a 19. század közepén - új nevelőnő érkezik, hogy gondját viselje az ott élő, tizes éveik elején járó fiúnak és lánynak, Miles-nak és Florának. A nőt a gyerekek távol élő gyámja bízta meg. A házban Miles-on és Florán kívül csak a házvezetőnő lakik. Érkezése után a nevelőnő egyre különösebb dolgokat tapasztal. Az amúgy „angyali” két gyerek olykor furcsán viselkedik. Egyik éjjel egy démoni külsejű férfit lát meg a ház ablakából, később pedig egy női alakot lát kísérteni. A házvezetőnőtől megtudja: ők bizonyára a már elhunyt inas, Peter Quint és szeretője, a szintén meghalt korábbi nevelőnő, Miss Jessel szellemei. A házvezetőnő szerint gonosz emberek voltak: Quint megrontotta Miles-t, a kisfiút, Miss Jessel-lel együtt pedig mindkét gyereket megrontották. A nevelőnő elhatározza: felveszi a küzdelmet a kísértetekkel és megvédi tőlük Florát és Miles-t. A kislányt végül sikerül a házvezetőnővel elvitetnie a házból, de Miles-t nem tudja megmenteni. Amikor könyörgésére a fiú végül kimondja az inas, Quint nevét, holtan esik össze. A nevelőnő elbukott, az opera pedig itt véget ér. További magyarázat nincs.

 

Vérfagyasztó, hátborzongató sztori, minimum 16-os karikát érdemel.

 

screw 4

Stéphanie Varnerin (Nevelőnő)

 

A történet azonban mégsem ilyen egyszerű, a fenti cselekmény-leírás legalábbis csak az egyik lehetséges értelmezés. Britten operája – csakúgy, mint az eredeti Henry James-novella – szándékosan kétértelmű, sőt, többértelmű. Első olvasatban tényleg egy klasszikus horrort látunk, amelyben a főhős küzd a túlvilágiakkal azért, hogy megvédje tőlük a megrontott és megbabonázott gyerekeket. Egy másik olvasat szerint azonban sokkal inkább egy pszichológiai drámának lehetünk a tanúi, amelyben a túlvilági lények csak az elmebeteg nevelőnő képzeletének szüleményei. Ahogyan a történet a megrontásról sem más, mint a nevelőnő erotikus fantáziájának kivetülése. A dráma eszerint a szereplők pszichéjében, a 19. századi viktoriánus Anglia templomba járó, jómódú vidéki polgárainak zárt, elfojtott világában zajlik. Ebből kiindulva pedig számos további „csavar” is kibontható a történetből.

 

screw 9

Ayten Telek (Miss Jessel)

 

Tény, hogy végig nem egyértelmű: a nevelőnőn kívül a többiek is látják-e a szellemeket. A gyerekek és a démonok között soha nincs igazi párbeszéd. Vajon tényleg segíteni akar a nevelőnő Miles-on és végül Quint, az inas szelleme ragadja el a fiút? Vagy épp a nevelőnő terrorizálja a fiút a kérdéseivel és a vádaskodásaival, és Miles a félelembe hal bele? A nevelőnő talán birtokolni akarja a gyerekeket, és sajátjainak tudni őket. Talán bele is szeretett a kisfiúba, ezért bűntudata van. Elfojtott, de ébredező ösztönei teljesen összezavarják, hallucinálni kezd, és valójában nem a szellemekkel, hanem saját magával viaskodik.

 

Nem tudjuk, ki jó és ki rossz.

 

screw 7

Sébastien Obrecht (Peter Quint) és Ayten Telek (Miss Jessel)

 

Mind a homoszexualitás, mind pedig a pedofília visszatérű téma Britten és James műveiben egyaránt. Igencsak kényes, sőt kriminalizált tabu témák ezek, még az előbbi is, ha figyelembe vesszük az eredeti mű keletkezésének idejét (a 19. század vége), vagy akár az opera születésének dátumát (a 20. század közepe).

 

Marad ezért a sejtetés és a kétértelműség, mint írói és zeneszerzői eszköz. Merthogy nem csak a librettó, de Britten zenéje is mesterien adja vissza ezt a kétértelműséget. (Csak néhány példa: a dallam- és harmóniavilág gyakran ellentétes hangulatú és hatású a szereplők mondatainak értelmével; a nevelőnő zenei motívumai viszont sokszor emlékeztetnek Quint dallamaira; Miles, a kisfiú latin nyelvű, sokrétű „Malo”-dala értelmezésének pedig külön irodalma van.)

A kétértelműség végig ott van a műben, feloldás és megoldás nincs.
Ezzel kell minden rendezőnek szembenéznie, és a török rendezőnő, Aytaç Manizade által színre vitt mostani előadás a műnek ezt a kettősségét igen jól adta vissza.

screw 5

Sébastien Obrecht (Peter Quint)

 

A kastélyban zajló jeleneteknél a színpad alig van berendezve, többnyire csak egy szék, egy asztal, egy zongora látható. Nem a külsőn, a tárgyakon és a környezeten van a hangsúly, sokkal inkább a szereplők belső világán és egymáshoz való viszonyán. A hangulatot elsősorban a megvilágítás, a fények játéka érzékelteti.

 

A démonok megjelenését dermesztő „hideg” kíséri: a színpadon elhelyezett homályos tükrök még egy szinttel távolabb visznek a valóságtól, egy jeges világ atmoszféráját idézve.
A gyakran előforduló kék háttér is hidegséget sugároz, a fiú ágyánál álló és vágyakozó Quint mögött viszont érzéki vörös fény jelenik meg. A Pokol sötét színei jellemzik Quint és Miss Jessel erotikus kettősét, ugyanakkor a „féltékenység színe”, a zöld dominál Miss Jessel önálló jelenetében (a nő árulással vádolja Quintet).

Kitűnően érzékeltetik az alkotók a közeli tó partjának hangulatát. A misztikus ködben, a vízparti sás árnyai előtt a babájával játszadozó Flora jelenete egyenesen hátborzongató.

Egy lidérces álomra emlékeztet a sötétben játszódó templomkerti jelenet is a harangzúgással és a kertben “angyalian” játszadózó gyerekekkel.

 

screw 8

Sevim Zerenaoğlu (Flora) és İlyas Seçkin (Miles)

 

Az opera prológból és tizenhat jelenetből áll (mindegyiket megelőzi a 12-hangú “csavar-téma” sorának egy-egy variációja). Az aprólékosan megszerkesztett, kifinomult hangszerelés az egyes hangszerek számára külön-külön is színes, karakteres szerepet biztosít.
A számos disszonáns elemmel teletűzdelt, ugyanakkor gyönyörű harmóniákkal is operáló, kontrasztokra épülő zene Britten egyik legkiválóbb alkotása.
A nevelőnő első, konszonáns harmoniákkal teli “áriája” például egyenesen idilli. A gyermekdalok (Britten itt tradicionális angol gyermekdalokat dolgozott fel) elbűvölőek. A kísértetek első megjelenését ugyanakkor az ütősök csilingelő, fagyos, misztikus hangulatot árasztó zenéje kíséri. A második felvonás elején színrelépő két démon, Quint és Miss Jessel kettőse disszonáns zenekari hangzásokra épül, ugyanakkor érzéki és erotikus. A mű, egyben a mostani előadás csúcspontja talán az első felvonás zárójelenete, ahol a kvartett - két önálló, jóllehet egyoldalú párbeszéd, Quint és Miles, illetve Miss Jessel és Flora kettőse - eksztázisig fokozódik.

A Leonhard Garms által dirigált kis létszámú (tizenhárom tagú) zenekar kitűnően interpretálta a darabot.

A mű damaturgiailag is kiválóan van felépítva, a feszesen megkonstruált szerkezetű opera egy pillanatig sem hagyja lankadni a néző figyelmét.

 

Meggyőződésem, hogy ez az előadás érdemelte volna meg leginkább a “Legjobb produkció” díját. Nem így történt (a díjat végül a maga műfajában szintén jó gyemekopera, a “Lajka, az űrkutya” nyerte.)

 

screw 10

İlyas Seçkin (Miles) és Stéphanie Varnerin (Nevelőnő)

 

A Quint-et éneklő tenorista, a francia Sébastien Obrecht kiválóan hozta a gyám egykori inasa kísértetének figuráját (az Operaverseny eredményhirdetésén ő vehette végül át a Legjobb Férfi Előadó díját). A rideg, szenvtelen karakterben volt valami perverz vonás is, ami a jó színészi teljesítmény mellett a kitűnő maszkírozásnak is köszönhető volt. Obrecht elsőrangúan énekelt, muzikális előadó, kitűnő dikcióval. A középhangjai egy tenorhoz képest szokatlanul baritonális színezetűek, ez kíváncsivá is tett, hogyan énekelhet a felső lágéban egy egészen más vokális követelményeket támasztó klasszikus szerepben. A fesztivál zárónapján, egy koncert keretében valamennyi döntős énekest meg is hallgathattuk egy-egy klasszikus áriában is. Itt azonban Sébastien Obrecht már némi csalódást okozott. Igen szűk hangterjedelemmel rendelkezik, a magas hangjai pedig erőtlenek. A Britten-operában nyújtott teljesítménye alapján azonban megérdemelten győzött.

 

screw 11

Sébastien Obrecht (Peter Quint)

 

A másik versenyszerepet, a Nevelőnőt a szintén francia Stéphanie Varnerin alakította. Ez a mű legnehezebb szólama, a karakter pedig a legösszetettebb. Stéphanie Varnerin igen jó benyomást tett. Vokális szempontból kifogástalanul énekelt, szépen csengő, világos színezetű szoprán hang birtokosa, megjelenése pedig kifejezetten bájos. A baj azonban éppen ezzel volt. Elhittem, hogy ő egy kedves, lelkiismeretes nő, aki az életét adná a gyerekekért, a fentebb már vázolt kettősséget azonban – vagyis hogy a tüchtig nevelőnő egy bomlott elméjű nő is lehet – már nem tudta érzékeltetni. Hitelesen játszotta el az eleinte lelkes, majd egyre rémültebb, végül már kétségbeesett nő belső útját, de mindez túl egyértelmű volt, hiányzott a néző számára meghagyandó kérdőjel.

 

screw 2

Sevim Zerenaoğlu (Flora) és Stéphanie Varnerin (Nevelőnő)

 

A Miles-t éneklő fiúszoprán, İlyas Seçkin rendkívüli teljesítményt nyújtott. (A díjátadó gálán az Egyetemi Zsűri Előadói díját is elnyerte.) Miles szinte végig színpadon van és énekel, a szerep hiteles tolmácsolásához szükséges színészi alakítás pedig további kihívást jelent egy gyerek számára. Mint az előadás után megtudtam tőle, a szülei kíséretében Szegedre érkezett fiú mindössze tizenegy éves. Ami egy ilyen korú gyerektől az alakítás tekintetében elvárható, azt İlyas Seçkin teljesítette, muzikalitását pedig csak dicsérni tudom: tisztán, pontosan, kitűnő ritmusérzékkel, magabiztosan énekelte végig a szólamát, ráadásul kiváló angol kiejtéssel. (Komoly rendezői kihívás egy ennyi idős gyereket felkészíteni erre a szerepre úgy, hogy legalább többé-kevésbé meg is értse, miről van szó, ugyanakkor ép lelki világgal ússza meg a dolgot. İlyas Seçkin mindenesetre kellőképpen érett és intelligensnek fiúnak tűnt.)

 

screw 3

Sevim Zerenaoğlu (Flora)

 

Flora, a kislány szerepét egy felnőtt énekesnő, Sevim Zerenaoğlu alakította, vokálisan meggyőzően, és láthatóan értve a szerepét. A kislánnyá maszkírozás azonban nem sikerült igazán jól.

 

A Miss Jessel-t alakító Ayten Telek kellőképpen démoni és érzéki volt. 

 

A Házvezetőnőt alakító énekesnő, Lynn T. Çağlar rám nem tett különösebben jó benyomást, elsősorban a hangszínét nem találtam kellemesnek.

 

Azt hiszem, kevesen vannak itthon, akik egyáltalán hallottak valamit a törökországi operjátszásról. Eddig én sem, most viszont már kifejezetten kíváncsi vagyok rá, a társulat igazi meglepetés-előadást produkált számomra.

 

Csák Balázs

 fotók: Kállai-Tóth Anett

 

screw 13

İlyas Seçkin (Miles) és Stéphanie Varnerin (Nevelőnő)

 

 

Benjamin Britten:

A CSAVAR FORDUL EGYET (THE TURN OF THE SCREW)

 Opera két felvonásban, előjátékkal.

A szövegkönyvet Henry James novellája alapján Myfanwy Piper írta.

Rendező: Aytaç Manizade

Vezényel: Leonhard Garms

Versenyszerepek:

Nevelőnő - Stéphanie Varnerin (Franciaország)

Prológ; Peter Quint - Sébastien Obrecht (Franciaország)

További szereplők:

Miss Jessel - Ayten Telek

Mrs. Grose - Lynn T. Çağlar

Miles - İlyas Seçkin

Flora - Sevim Zerenaoğlu

Közreműködik: az Isztambuli Állami Opera és Balett zenekara

Díszlet: Efter Tunç

Jelmez: Ayşegül Alev

Fény: Cem Yilmazer

Rendezőasszisztensek: Doğan Çelik, Nazlı İktu, Defne Arikan

Ügyelők: Başak Taniş, Deniz Karayel

Súgó: Günayım Ayaz

***

Cselekmény

Helyszín: Kelet-Anglia

Idő: a 19. század közepén

 

A narrátor vezeti fel a történetet. Elmeséli, hogy egy fiatal hölgyet nevelőnőnek kértek fel: két gyerekre kellett vigyáznia egy vidéki házban. A Londonban élő gyám azt kérte a nőtől: miután megkezdte a munkát, vele már soha ne lépjen kapcsolatba.
A Nevelőnő izgalommal telve érkezik meg Bly-ba, ahol a házvezetőnő, Mrs. Grose üdvözli őt elsőként, majd a gyerekekkel – Miles-szal és Flora-val – találkozik, akik egy szempillantás alatt a szívébe férkőznek.

Levél érkezik Miles iskolájából, melyben eltanácsolják őt, barátainak okozott sérülésre hivatkozva. A Nevelőnő biztos Miles ártatlanságában, ezért figyelmen kívül hagyja a levelet. Egy este idegen férfit lát a közeli toronyban. Miután Mrs. Grose-nak leírja, ő beazonosítja a férfit, mint Quint-et, a gyám inasát, aki megszöktette az egykori nevelőnőt, Miss Jesselt. Miss Jessel elhagyta a házat és nem sokkal később meghalt. Hamarosan Quint-re is ez a sors várt. A Nevelőnő félti Miles-t. A tó túloldalán egy idegen nő alakját látja, ekkor tudatosul a Nevelőnőben Miss Jessel jelenléte. Az is világossá válik számára, hogy Flora tagadja a kísértet létezését.

Éjjel a kertben, Quint Miles-t hívja magához, Miss Jessel pedig Flora-t. Amikor a Nevelőnő észreveszi őket, a szellemek eltűnnek. Kétségbeesett faggatózására Miles a következőképp felel: „Látod, rossz vagyok”.

Quint és Jessel társalognak: Jessel árulással vádolja Quint-et, ő viszont arról a barátról mesél, aki után kutat.

A templomkertben a Nevelőnő Miles és Flora bizarr viselkedését taglalja Mrs. Grose-nak. Amikor a család hazatér, a Nevelőnő Miss Jessell szellemét pillantja meg, amint az az íróasztalánál ül. Rögvest levelet ír a munkáltatójának a történtekről, amit Miles, Quint kérésére, ellop.

Miles zongoraleckéje közben veszik észre, hogy Flora megszökött. Mrs. Grose és a Nevelőnő a tónál találják meg őt. Bár a Nevelőnő megvádolja Florát, a kislány továbbra sem ismeri be, hogy látná Miss Jessell szellemét. Mrs. Grose-t – bár ő sem látja a szellemet - a Florával töltött éjszaka meggyőzi arról, hogy nincs minden rendben és kimenekíti a kislányt a házból. Ezt megelőzően Mrs. Grose elmondja a Nevelőnőnek, hogy Miles lopta el a levelet.
Amikor a Nevelőnő kényszeríti Miles-t, hogy nevezze meg azt a személyt, aki rávette őt a lopásra, a fiú végül kiböki: „Peter Quint, te ördög!”, majd összeesik és a Nevelőnő karjai közt hal meg.