head main kritikak

Férfiak célkeresztben

Férfiak célkeresztben

A "Váltságdíj" és a "Nárcisz és Echo" a Miskolci Operafesztiválon. Beszámoló.

Két egyfelvonásos magyar operát láthattunk június 19-én a Miskolci Nagyszínházban. Dubrovay László Váltságdíj és Vidovszky László Nárcisz és Echo című darabjait "Férfiak célkeresztben" összefoglaló címmel reklámozták, amely közös mottó ugyan kissé erőltetett - nagyon különböző jellegű művekről van szó -, de tény, hogy mindkettőben van „férfi áldozat”.

Az előadást a Budapesti Operettszínház vendégjátékában élvezhettük, amelynek társulata a két operát nem most játszotta először. Az Operettszínház Raktárszínházában ugyanis április óta mennek a darabok, melyeknek rendezője Somogyi Szilárd.

*

Dubrovay László vígoperáját, a Váltságdíjat áprilisban mutatták be először, azonban - ha jól tudom, a szűk hely miatt – csak zongorakísérettel. Miskolcon már zenekarral hangzott el a mű, ennyiben tehát a június 19-i előadás ősbemutatónak is tekinthető. A mű szellemes librettóját Baranyi Ferenc költő írta.

A Váltságdíj cselekménye valahol egy távoli, talán dél-amerikai, militáns jellegű banánköztársaságban játszódik. A "Főnököt" (csak így szólítják, de az államfőről van szó) terrorista nők rabolják el, akik váltságdíjat kérnek érte. A rablók a Kielégítetlen Asszonyok és Lányok Szövetségének, a KALÁSZ-nak a tagjai. Hosszú ideje vágyakoznak ők a Főnök után, akit a marketing-gépezet eddig férfiideálként mutatott be. Az összeg azonban, amit váltságdíjul kérnek, nevetségesen alacsony, mivel a foglyul ejtett Főnök férfiként csődöt mondott, és nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A KALÁSZ csalódott vezetője ezért csak a „rablási költségek” megtérítéséhez ragaszkodik. Az 50 dolláros összeget meghallva a miniszterek és a Főnök titkárnője - akik válságstábot alkotnak - kétségbeesnek. Mégiscsak méltatlan dolog, sőt, szégyen, hogy mindössze ennyit kérnek a szeretett vezérért, így megpróbálják a váltságdíjat feltornázni. Repkednek a milliók, aminek ugyan nincs fedezete, de mindent meg lehet oldani, például iskolából sem kell annyi - találja ki egyikük leleményesen. A terroristák vezetője eleinte ragaszkodik ahhoz, hogy 50 dollárt kér és nem többet, a Főnök bugyuta titkárnője azonban együtt érez nőtársával, és a telefonban megsúgja neki: fogadja el a milliókat, amiből egy alapítványt hozhat létre, a továbbiakban pedig ebből lesz majd finanszírozható a hölgyek számára az állandó férfitársaság.

valtsagdij 4
Váltságdíj - jelenet (fotó: Éder Vera)

Amint azt a zeneszerző a tavaszi sajtótájékoztatón elmesélte, a művet már 1992-ben megírta, azonban a kényes témát - egy pojáca miniszterelnök van a mű középpontjában - senki nem akarta megrendezni. Így lett a miniszterelnökből „Főnök”, ami szerintem felesleges változtatás volt, de megértem a szerzőt is, ha egyszer csak így tudta a darabját bemutatni.

Dubrovay László annak idején Stockhausennél is tanult, és elektronikus-, illetve „computer zenei műveket” is szerzett. A Váltságdíj viszont egy könnyed hangvételű, igazán közönségbarát mű, amint ez a miskolci nézők reakciójából is jól leszűrhető volt.

 

Vígopera ez a javából, különösebben mély mondanivalót nem is kell keresni benne. Ugyanakkor persze politikai szatíraként is felfogható (és kevésbé vidám az a jelenet is, ahol a Főnök elmeséli fogvatartójának: a karriervágy, a stressz tette őt tönkre, ezért nem tud már férfiként megfelelni).

A Váltságdíj két helyszínen játszódik, a „válságstáb” szobájában és a terrorista amazonok rejtekhelyén. Előbbi egy „információs szuperközpont”. Mintha egy számítógép belsejében lennénk (díszlet- és jelmeztervező: Túri Erzsébet), a háttérben monitorokon mennek a világhíradók eseményei; a Főnök stábja mindenről tud, és mindenen rajta tartja a szemét. A KALÁSZ bázisa viszont egy üres szoba, itt tartják megkötözve a Főnököt.

 

A szereplők harsányak, az ábrázolt figurák szándékoltan karikatúraszerűek.

 

valtsagdij 6
Váltságdíj -
Frankó Tünde és Dániel Gábor (fotó: Vajda János)

A hangszerelés színes, a zene sziporkázó, amelynek disszonáns elemei ugyanakkor kontrasztot képeznek a szólisták egyszerűbb - a miniszterek és a titkárnő esetében gyakran kifejezetten banális - dallamvilágával szemben. A rézfúvósok fortéit a szólisták nem mindig tudták áténekelni, a szöveg ezért gyakran nem volt jól érthető (talán itt sem lenne fölösleges a feliratozás).

A legigényesebb szólam a terrorista nők vezérének jutott, akit Frankó Tünde személyesített meg erőteljes, szuggesztív alakítással, magabiztos vokális produkcióval.

Szintén hatásosan énekelte szólamát a butácska titkárnő szerepében Molnár Ágnes. A Főnök bizalmasainak kvartettjét alkotó Szécsi Máté, Kelemen Dániel, Kristóf István és Homonnay Zsolt is jó választásnak bizonyult, a magát a Vezért alakító Dániel Gábor alakítása pedig színészileg is figyelemreméltó volt.

*

Nehéz a Váltságdíj előadása után nagyobb kontrasztot elképzelni, mint amit Vidovszky László Nárcisz és Echo című operája jelentett az est második felében. Azt hiszem, ez volt az egyik legbizarrabb operaelőadás, amit eddig láttam, de ezt a legkevésbé sem bánom, mert egy izgalmas zeneművet ismerhettem meg.

A Nárcisz és Echót 1981-ben mutatták be először, és az első „posztmodern magyar operaként” tartják számon. (A szerző munkásságának első időszaka egyébként az experimentális zenéhez, illetve az azt képviselő Új Zenei Stúdióhoz kapcsolódott.)

narcisz 2
Nárcisz és Echo - Farkas Tamás és Kun Ágnes Anna (fotó: Gálos Mihály Samu)

A szövegíró Varró Dániel, aki nyilván új librettót írt a műhöz (fiatal kora miatt az 1981-es opera szövegét még nem írhatta).

A Nárcisz és Echót több rendezésben is játszották már, igaz, meglehetősen ritkán. Az opera a görög mitológiából jól ismert történetet dolgozza fel, de alaposan kicsavarva. Az eredeti történet szerint (bár ennek is több változata ismert) Echo, az elátkozott nimfa beleszeret az ifjú Nárciszba, aki azonban saját magába szerelmes és visszautasítja a lányt. A nimfa bosszút áll, a fiú pedig a saját képét bámulva belefullad a folyóba. Egy másik változat szerint Nemezis, a bosszú istene bünteti meg a szép Nárciszt azzal, hogy a folyóba tekintve magába szeressen, és – mivel vágya elérhetetlen – megöli magát.

A most látott opera azonban új értelmezést ad a történetnek. Nárcisz itt is visszautasítja Echót, aki azonban egy erkölcstelen nimfa, és ezért irtózik tőle a fiú. Sőt, mindenki erkölcstelen, amerre csak Nárcisz néz, fertőt lát maga körül. Ő igazi szerelmet keres, nem csak a testiséget. Egyedül marad azonban ebben a szürreális, züllött világban, és ezért kezdi el önmagát imádni.

A színpadon mintha egy Hieronymus Bosch festmény elevenedne meg (a díszlet- és jelmeztervező itt is Túri Erzsébet volt). Őrült forgatag, vonagló prostituáltak, élveteg figurák táncolnak. A szinte tébolyodott Nárcisz végül vízbe öli magát, apja és anyja sem tudja előtte megvigasztalni. (A színpadon a meztelen férfi egy vízzel teli hatalmas akváriumba mászik bele, amit lassan elönt a vér.)

narcisz 6
Nárcisz és Echo - Farkas Tamás és Szécsi Máté
(fotó: Gálos Mihály Samu)

Fontos megjegyezni, hogy az opera teljes hossza alig húsz perc. Ebbe a rövid időtartamba belesűríteni egy operát, amiben egyébként ária, duett, tánc és kórus is van, hatalmas feladat. A szituációk éppen ezért rendkívül tömörek, a zene sodró erejű, egyetlen felesleges perce sincs. Számos idézetet hallunk klasszikus művekből (első hallásra a Rajna kincse, a Peer Gynt és Brahms V. magyar tánca tűnt fel, de nyilván több is van). A zene kissé talán hatásvadász, de hatásos, a fináléban hallható „dadogó-kórus” pedig fergeteges (nem kis munka lehetett betanulni).

Nárciszként és Echóként Farkas Tamást, illetve Kun ÁgnesAnnát láthattuk. Előbbi színészi alakításával, utóbbi szépen zengő altjával is kitűnt. Ebben a műben is fellépett Molnár Ágnes és Szécsi Máté, a további szereplők pedig Birta Gábor kontratenor és Kalocsai Zsuzsa voltak. Valamennyien erőteljes, koncentrált alakítást nyújtottak.

 

*

 

A két produkcióban Balassa Krisztián dirigált, akinek kezei alatt a Miskolci Nemzeti Színház zenekara a gyors tempókat is precízen követve, markánsan, színesen játszott.

 

Ritkán találkozhatunk kortárs magyar operákkal, a most hallott és látott művek alapján még kevésbé értem, hogy miért ilyen ritkán.

 

 

Csák Balázs

További fotók:

 

 

Váltságdíj

(fotó: Éder Vera)

 

valtsagdij 1
Homonnay Zsolt és Szécsi Máté

 

 

valtsagdij 2
Jelenet

 

 

valtsagdij 3
Molnár Ágnes

 

 

valtsagdij 5
Jelenet

 

 

*

Nárcisz és Echo

(fotó: Gálos Mihály Samu)

 

narcisz 1
Jelenet

 

 

narcisz 3
Jelenet

 

 

narcisz 4
Molnár Ágnes és Farkas Tamás

 

 

narcisz 5
Farkas Tamás, Kalocsai Zsuzsa és Birta Gábor

 

 

narcisz 7
Jelenet

 

 

narcisz 8
Jelenet

 

 

narcisz 9
Jelenet (fotó: Vajda János)

*


2014. június 19., Miskolci Nagyszínház – Miskolci Operafesztivál

„FÉRFIAK CÉLKERESZTBEN”

Közreműködik a Budapesti Operettszínház társulata és a Miskolci Nemzeti Színház zenekara

Díszlettervező: Túri Erzsébet

Jelmeztervező: Túri Erzsébet

Zenei vezető: Balassa Krisztián

Koreográfus: Papp János

Karigazgató: Drucker Péter

Zenei munkatárs: Katona Anikó

Zenei munkatárs: Mihalics János

Rendezőasszisztens: Angyal Márta

Vezényel: Balassa Krisztián
Rendező: Somogyi Szilárd

*

Dubrovay László:

Váltságdíj

Opera egy felvonásban magyar nyelven

Szöveg- és dalszövegíró: Baranyi Ferenc

Szereplők:

Főnök - Dániel Gábor

Hadügyminiszter - Szécsi Máté

Mezőgazdasági miniszter - Kelemen Dániel

Pénzügyminiszter - Kristóf István

Közoktatási miniszter - Homonnay Zsolt

Laura - Frankó Tünde

Titkárnő - Molnár Ágnes

*

Vidovszky László:

Nárcisz és Echo

Opera egy felvonásban magyar nyelven

Szövegíró: Varró Dániel

Szereplők:

Nárcisz - Farkas Tamás

Echo - Kun Ágnes Anna

Vénusz - Molnár Ágnes

Apa - Birta Gábor

Anya - Kalocsai Zsuzsa

Sírásó - Szécsi Máté

 

2014-ben a Bartók Plusz főszponzora a MOL és a TVK.