head main kritikak

Forró drámák északon

Forró drámák északon

A Parasztbecsület és a Bajazzók előadása az Operaházban. Kritika.

Új rendezésben mutatta be az Operaház a két verista klasszikust, Mascagni Parasztbecsületét és Leoncavallo Bajazzók című operáját.

 

Georges Delnon rendezésében egy igencsak félresikerült Parasztbecsületet és egy elfogadható Bajazzókat láthattunk. A Pinchas Steinberg által vezényelt műveket pontatlan, gyakran széteső kórus- és zenekarbeli hangzás jellemezte. A negatívumokat azonban szerencsére ellesúlyozták a kitűnő szólista teljesítmények.

A Parasztbecsület szép jelenettel indult, a homályban egy lovat és lovasát láthattuk a színpadon. (A homályt egy függöny érzékeltette, majd, mint kiderült, több függöny - kicsit túl sok is -, melyek egyenként emelkedtek fel jelenetről-jelenetre.)

Fogalmam sincs azonban, mi vihette rá Georges Delnont, hogy a Szicíliában (Parasztbecsület), illetve a szintén dél-olaszországi Calabriában (Bajazzók) játszódó történetek díszleteként egészen oda nem illő épületeket helyezzen a színpadra. A napsütötte kis olasz falvak piszkos-fehér házai helyett komor, sötét színű faházak között zajlottak az események. Az épületek inkább egy nyomasztó Dosztojevszkij-regény orosz sztyeppéinek faházait idézték fel bennem, esetleg strand-bódékat késő ősszel, de a déli olasz falvakat semmiképpen sem.

parasztbecsulet delnon II 1
Parasztbecsület - jelenet

A házakat egyébként ügyesen mozgatták a színpadon (díszlet: Madeleine Schleich), ami olykor segítette a gyors színváltásokat, máskor azonban fölöslegesnek tűnt. (Ahhoz például, hogy a Parasztbecsületben Mamma Lucia kilépjen a háza előtt várakozó Turidduhoz, nem kell a házát 3 méterrel közelebb gurítani.)

Maradva a Parasztbecsületnél: épületek mozgatása ide vagy oda, a rendezőnek így sem sikerült megoldania, hogy láthassuk a templomot, és az oda bevonuló tömeget, maga Santuzza pedig be sem ment a templomba (Lucia házában imádkozott), így a Húsvéti kórus nagy jelenete a szokottnál sajnos hatástalanabb maradt.

Korhű jelmezeket itt nem különösebben érdemes számonkérni, hiszen mindkét darab játszódhatna akár ma is. Az azonban érthetetlen, miért viselt olykor Santuzza napszemüveget. (Netán azért, mert inkognítóban érkezett Luciához? Egy kis faluban?) Alfio világos öltönyét sem nagyon értem, a libretto szerint ő egy fuvaros. Na jó, tegyük fel, hogy „vállalkozó”.

A nők egyszerű ruhái viszont stílusosak voltak (jelmez: Prisca Baumann).

parasztbecsulet delnon 4
Parasztbecsület -
Heiter Melinda, Kamen Chanev és Lukács Gyöngyi

A sötét tónusú épületek a Bajazzókban is a színpadon maradtak. Az utánfutóval érkező színi társulat és környezete azonban az előző darab színpadképéhez képest illúziókeltőbb volt (bár különösebben fantáziadúsnak azért nem nevezném). Sokszínűek voltak a jelmezek, Nedda ledér cirkuszi öltözetétől kezdve Tonio finálé-beli világító gallérjáig számos érdekes ötlettel találkozhattunk. Rendezői szempontból a legnagyobb kihívást valószínűleg a Bajazzók második felvonása, vagyis a komédia előadása jelenti, amely jelenet kapcsán vegyes benyomásaim voltak. A jelenetben a színitársulat bohócai egy épület teraszán (nevezzük így) adták elő darabjukat, a commedia dell’arte-t, amely terasz azonban valamilyen okból jó 3-4 magasan helyezkedett el. A falubeliek közönsége így a színpad elejére beszorulva, kitekert nyakkal kellett, hogy a produkciót végignézze. Az életszerűtlenül magasra helyezett színpad mellett más probléma is volt. A dráma csúcspontját jelentő záró mondat („A komédiának vége!”) ezúttal nem Canio szájából hangzott el, hanem Tonio közölte azt a színház (mármint az Operaház) közönségével. Fontos megjegyezni, hogy eredetileg - az ősbemutatón, és egy ideig az azt követő előadásokon is - csakugyan Tonio mondta ezeket a szavakat. Ő a mű elején elhangzó Prológban is „kiszól” a közönséghez, később pedig irányítja, kézben tartja az eseményeket, van annak tehát értelme, hogy - mintegy keretet adva a műnek - ő is zárja le azt. Ez a gyakorlat csak pár évvel az ősbemutató után változott meg, és hogy melyik a jobb megoldás (azaz Canio vagy Tonio szájából hangozzon-e el a „La commedia e finita”) a mai napig vitatott. Nem is ez jelentette számomra a problémát (bár nekem a Canio-féle változat jobban tetszik). Hanem az, hogy a függöny összehúzását követően Tonio ezúttal még ki is dugta a fejét a függöny résein, ránk vigyorogva, ami viszont már idegen a finálé utolsó perceinek hangvételétől. A katarzist (a két gyilkosságot) követően erre semmi szükség, mert fölöslegesen idézőjelbe teszi a történteket, és lerontja a drámai hatást.

bajazzok delnon II 4
Bajazzók - finálé

A zárójelenet ugyanakkor mégis impozáns volt: a térből kiemelt, a csillagos hátterű égbolt előtt zajló, szellemes jelmezekbe bújtatott komédiások által előadott, szinte festményszerű kép formájában kirajzolódó jelenet révén a finálé - hibái ellenére is - emlékezetes maradt.

Amennyire vitatható volt a két rendezés, annyira vitathatatlanul volt színvonalas a szólisták produkciója.

Előfordul, hogy a többnyire egy estén bemutatott két opera tenor főszerepeit egyetlen énekes énekli. Előfordul, de legtöbbször azért inkább két külön tenorista formálja meg Turiddu és Canio szerepét. Ezen az estén mindkét szerepet Kamen Chanev vendégművész énekelte, és csak örülhetünk annak, hogy így tett. Chanev kitűnő hang bitrokosa; a meglehetősen erőtlenül előadott „Siciliana” után a bolgár énekes fényesen szóló, szárnyaló magasságaival, olaszos hangszínével elkápráztatta a közönséget. Igaz, a rendkívül könnyedén kiénekelt magasságoknak „ára” is volt: a tenorista a mélyebb hangfekvésben már nem olyan meggyőző, hangja itt kevésbé kifejező és tartalmas. Mindkét operában elsőrangúan énekelt, de a hang talán a Parasztbecsületben szólt kiegyenlítettebben (a valamelyest erőtlenebb Canio-alakítás persze a fáradtságnak is betudható). Szerepformálására sem lehetett panasz, bár a sikert azért Chanev inkább hangi kvalitásainak, mint árnyalt színészi játékának vagy erős színpadi jelenlétének köszönhette.

bajazzók delnon 2
Bajazzók - Kamen Chanev és Pasztircsák Polina

A tenor főszerephez hasonlóan ezúttal a két baritonszerepet is ugyanaz az előadó énekelte, Alexandru Agache személyében. Agache a tőle megszokott magas színvonalon teljesített: Alfióként a Parasztbecsületben kellő erővel énekelte át a zenekart, férfias megjelenése pedig illúziókeltővé tette az agresszív, féltékeny, bosszúra szomjazó fuvaros karakterét. Tonio (Bajazzók) persze összetettebb figura, de Agache színészi játékával is levette lábáról a közönséget. Kiváló baritonistánk mind a figura lelkületének torz, gonosz vonásait, mind pedig Tonio komikusi vonásait jó arányérzékkel, alapos kidolgozottsággal interpretálta. A Prológban vokális szempontból kevésbé tetszett, ez az ária talán kevésbé volt lendületes, de a további jelenetekben hangilag is rendkívül jó teljesítményt nyújtott.

bajazzók delnon 1
Bajazzók - Alexandru Agache

Lukács Gyöngyi (Parasztbecsület - Santuzza) részéről az utóbbi egy-két évben több olyan előadást láttam (Bolygó hollandi, Macbeth, Simon Boccanegra), amelyekben úgy tűnt, hangja vesztett régi fényéből, kitűnő szopránunk gyakran énekelt forszírozottan. Ezúttal azonban egy nagyon jó produkciót hallhattunk tőle, Santuzzája vokálisan - és színészileg is - kellően árnyalt és magával ragadó volt. Áriájában (Voi lo sapete, o mamma) hangja szépen szárnyalt a kórus felett, és az est során több, megkapóan szép pianóval is megörvendeztetett minket. Talán csak a mély lágéban megszólaló - amúgy mezzoszopránokat is meghazudtolóan sötét - hangjainak egyike-másika volt túl öblös, legalábbis a fiatal Santuzza karakteréhez kevésbé illő.

parasztbecsulet delnon 3
Parasztbecsület - Balatoni Éva és Lukács Gyöngyi

Mindhárom szereplő alakításáról elmondható, hogy nem hiányzott előadásukból a kellő szenvedély sem. Az ebben a stílusban teljesen megengedett, a kottában leírt hangoktól olykor szándékosan eltérően, inkább már prózában előadott kiáltások, érzelmi kitörések még hitelesebbé tették az előadást.

A Bajazzókban Rost Andrea volt kiírva Nedda szerepére, de ő betegsége miatt visszamondta az előadást. Ez persze mindenképpen csalódás, de a helyette beugró Pasztircsák Polina nagyrészt kárpótolni tudta a közönséget, ennél nagyobb dicséretet pedig aligha lehetne mondani a fiatal szopránról. Az énekesnő kellemes, puha, meleg, minden regiszterben kiegyenlített hangszíne kellően pontos énekléssel párosult (igaz, egyszer jóval korábban lépett be, de ez bárkivel előfordul, és ügyesen korrigálta a hibát). Ez az egyenletesen szépen szóló hang ugyanakkor néha túlságosan is lágy maradt, így az énekesnő a drámaibb jelenetekben nem mindig tudott kellően nyers, szenvedélyes, átütő lenni. Vonzó színpadi megjelenése viszont arra is lehetőséget adott, hogy tényleg egyértelművé tegye számunkra: miért ragaszkodik az ezúttal madártollas fejdíszbe és erotikus, lenge ruhába öltöztetett Neddához oly sok férfi. 

bajazzók delnon 3
Bajazzók - Pasztircsák Polina

A kisebb szerepekben is nívós produkciókat hallhattunk. Lucia szerepe esetében (Parasztbecsület) az operaházak már nem mindig veszik a fáradtságot, hogy megfelelő hangú énekesnőt találjanak, ezúttal azonban egy nagyon igényesen kivitelezett produkciót hallhattunk Balatoni Éva részéről. Hasonlóan ritka a megfelelő kvalitású énekesnő Lola szerepére is, de a most fellépő, fiatal Heiter Melinda sem okozott csalódást. Hangja persze valamelyest háttérbe szorult a három főszereplő hangja mellett, de összességében jól énekelt (nem mellesleg pedig az ő személyében is egy olyan, csinos, fiatal énekesnőt láthattunk, aki első jelenetét kombinéban énekelhetett végig). A Bajazzók Beppéjét is magabiztosan adta elő Szappanos Tibor, ideértve a stílusosan megszólaló O Colombinaáriát is. A Silviót (Bajazzók) alakító Nagy Zoltán némiképp haloványabb teljesítményt nyújtott, a hang még nem elég érett ennek a nagy legatókat megkívánó szólamnak a kellően igényes megszólaltatásához (a Neddával énekelt duett ezért egy kicsit töredezett lett), de rossznak az ő produkcióját sem nevezném.

parasztbecsulet delnon 1
Parasztbecsület - jelenet

A zenekar viszont gyakran pontatlanul játszott, és úgyszintén pontatlanul énekelt a kórus. Nyilván valamennyien jól ismerik a művet, így hát a nem egyszer széteső hangzást elsősorban Pinchas Steinberg karmesternek tudom be, akinek indokolatlanul gyors, nehezen kiszámítható tempói valószínűleg kevésbé voltak kövehetőek a zenészek és a kórus számára. A két intermezzo sem szólalt meg igazán ihletetten. Kiforrott elképzelés híján zeneileg egy jóindulattal is csak közepesnek nevezhető előadást kaptunk (vagy ha a karmesternek kiforrott elképzelése van a két műről, azt nem tudta átadni a zenekarnak, és így nekünk sem).

Az énekeseknek köszönhetően az estét ováció zárta, de éppen ez jelenti a jövőre nézve a veszélyt is: egy esetleges gyengébb szereplői gárdával ez a siker már a legkevésbé sem lesz garantált.

Csák Balázs

***

2014. szeptember 23., Magyar Állami Operaház

Mascagni:

PARASZTBECSÜLET

Opera egy felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

Giovanni Verga novellája nyomán szövegét írta G. Targinioni-Tozzetti és G. Menasci

Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Rendező: Georges Delnon

Díszlettervező: Madeleine Schleich

Jelmeztervező: Prisca Baumann

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Pinchas Steinberg

Szereplők:

Turiddu - Kamen Chanev

Santuzza - Lukács Gyöngyi

Lucia - Balatoni Éva

Alfio - Alexandru Agache

Lola - Heiter Melinda

*

 Leoncavallo:

BAJAZZÓK


 Opera egy felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

Szövegíró: Ruggero Leoncavallo

Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Rendező: Georges Delnon

Díszlettervező: Madeleine Schleich

Jelmeztervező: Prisca Baumann

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Pinchas Steinberg

Szereplők:

Canio - Kamen Chanev

Nedda - Pasztircsák Polina

Tonio - Alexandru Agache

Beppo - Szappanos Tibor

Silvio - Nagy Zoltán