A Magyar Állami Operaház 2007-ben Sztravinszkij három egyfelvonásos operájával már kísérletet tett a mester műveinek repertoárba emelésére. A Vidnyánszky Attila rendezte produkció azonban sajnos kérész életűnek bizonyult, és hamar lekerült a színpadról. Pedig Igor Sztravinszkijnak, a 20. századi zenetörténet meghatározó alakjának operái a neoklasszikus irányzatot képviselik, kifejezetten dallamosak, könnyen befogadhatóak, így a konzervatívabb ízlésű operarajongók érdeklődésére is számot tarthatnak. Operai főműve, a The Rake’s Progress azonban 1980-ban is mindössze nyolc előadást élt meg. Akkor az Operaház felújítása miatt került le a színpadról, mivel a produkciót nem lehetett az Erkel színpadára adoptálni. Ezután közel 35 évet kellett várnunk, hogy a darab ismét színpadra kerüljön Budapesten, annak ellenére, hogy az opera számtalan lehetőséget kínál a rendezői színház számára.  

Jelenet (fotó: Nagy Attila)

A rendkívül összetett darab megidézi Goethe Faustját, Vénusz és Adonisz történetét, a középkori moralitások világát vagy a példázat műfaját is. A szereplők is beszélő neveket kaptak: Rakewell, Trulove, Shadow. A szövegkönyvre nagy hatást gyakorolt a népmesék világa (jó példa erre a hármas szám ismétlődése: a mű három felvonásból áll, ezek 3-3 jelenetre tagolódnak, Tom háromszor kiált fel prózában és mindháromszor kíván valamit stb.), a középkori moralitások, a bábjáték (a Török Baba figurája). Sztravinszkij alapvetően a barokk operák formavilágát alkalmazva alkotta meg művét, melyet hagyományos zárt számokra osztott – ezek között a da capo áriákat éppúgy megtaláljuk, mint az ariosókat –, amelyeket hangszeres, többnyire csembaló kíséretű recitativókkal kötött össze. Az első felvonásban ugyanakkor Tom cavatinája és Anne cabalettája a bel canto operák világát is megidézik. A zeneszerző rendkívül gazdag zenei utalásrendszerrel dolgozott (többek között Monteverdi, Händel, Mozart, vagy Donizetti operáinak hangzásvilága is előtűnik), mindeközben pedig a klasszikus és a barokk zene harmóniavilágát egyéni stílusával ötvözte, és ily módon a zene nem egyszer elnagyolt, groteszk benyomást kelt, a művet áthatja a múltra irányuló ironikus reflexió.

Jelenet (fotó: Nagy Attila)

Anger Ferenc rendezése megtartotta a történet tanmese jellegét, aminek következtében azonban a rendezés számos eleme didaktikus hatást kelt. A legszembetűnőbb példa erre a játéktér két részre osztása, Nick Shadow és Anne Trulove világának szembeállítása. A virágos mezőre és a panelház betondzsungelére osztott színpad a romlatlan vidék és a bűnös város szembeállításaként is értelmezhető. Tom tapasztalatlan, vidéki fiúként indul el a romlás útján, amely a nagyváros aszfaltdzsungelébe vezet. Anne végig fehér ruhában jelenik meg, ami ártatlan naivságát, míg Tom hétköznapi eleganciája a fiú nagyravágyását szimbolizálja. A játszótéri tömegből előbukkanó Nick Shadow fekete öltönye pedig alvilági figurát sejtet, ahogy Liba Mama vagy Sellem harsány jelmeze is elég egyértelmű utalások. A beszélő névvel rendelkező szereplők tehát beszélő jelmezeket kaptak, amivel tovább erősítették a rendezés didaktikus voltát. Akárcsak Nick nyakkendője, amely mindig kifejezi áldozatához kötődését (az előadás elején Nick nyakkendőt cserél, amely így Tom mellényével megegyező színű lesz, majd az előadás végén ezt a nyakkendőt lecseréli egy sárga-fekete csíkosra, amely annak a mellénynek a mintázatát követi, amelyet Anne új udvarlója visel).

Palerdi András, Eleanor Lyons, Balczó Péter és Kálmán Péter (fotó: DSÁ)

Tom és Anne drámája a városlakók előtt játszódik, akiknek mindennapi életébe a panelház ablakainak árnyjátéka enged bepillantást. A rendező lerántja a leplet látszólagos idilljükről, s megmutatja erőszaktól terhelt magánéletüket, megteremtve ezzel az egész előadás alatt meglévő látszat-valóság közti feszültséget. A bűnös városban tehát semmi sem az, aminek látszik, és minden áruvá silányul. Erre utal Török baba beléptetése, aki egy hatalmas babás-dobozban érkezik meg a színpadra, de ezt erősíti a Sellem vezette árverés is – Török baba is kikiáltásra kerül. A díszlet mögött meghúzódó és annak felemelkedése után láthatóvá váló, osztott terű fémszerkezet több funkciót is betölt: itt kap helyet a bordélyház, a hullaház világa, és az énekkar is itt énekeli a kórusjeleneteket. Ezzel a megoldással a rendező azon elképzelését jelzi, miszerint Tom utazása önmaga megismerése a világ nagy katalógusain keresztül. A városlakók kavargása azonban az előadás közepétől sajnos fokozatosan kiüresedő látványelemmé válik, akárcsak az időről-időre láthatóvá váló fémmonstrum a háttérben. Mindez az előadás utolsó negyedében vontatottá tette a produkciót. Úgy tűnik, a történet vége felé közeledve a rendező kifogyott az ötletekből.

Szigetvári Dávid (fotó: Nagy Attila)

Az operát ezúttal A kéjenc útja címmel mutatták be (1980-ban Aléhaság útja címmel adták), ugyanakkor Anger Ferenc értelmezésében Tom inkább egy üres fejű, melankolikus figura, nem pedig igazi kéjenc. Valahogy hiányozik a rendezésből és a zenei megvalósításból is az igazi szenvedélyesség. Tom szenvtelen színpadi jelenléte és éneklése valószínűleg a rendezői koncepció része (egy kiüresedett, sokszor igazi érzelmek nélküli világ bemutatása). Ez a megoldás azonban sajnos sokat elvett Sztravinszkij zenéjének sokszínűségéből.

Balczó Péter énektechnikailag kifogástalanul, egyenletesen adta elő Tom Rakewell nehéz szólamát. Őszinték voltak felkiáltásai, amelyekkel Tom egy jobb élet után vágyakozott, a darab végén pedig igen hatásosan alakította az őrültet is. Az Anne-t megformáló Eleonor Lyons jelentős szoprán hang birtokosa, precízen és hibátlan énektechnikával énekelt. Ígéretes fiatal tehetség benyomását keltette. Színészileg is igyekezett helytállni és hitelesen formálta meg a szerelmét kereső, majd a tőle búcsúzó fiatal lány alakját. Kálmán Péter baritonja nagyon jól illik Nick Shadow figurájához. Szépen árnyalt vokális produkciója felvillantotta a felsőbb hatalma tudatában lévő cinikus, majd az átvert, dörgedelmes átkot szóró ördög alakját is. Az est fénypontja azonban kétségtelenül a Török baba szerepében színpadra lépő Meláth Andrea volt. Az énekesnő nagyon otthonosan mozgott szerepében, kellő humorral és cinizmussal formálta meg a figurát. Hangja néha kissé éles, éneklése pedig darabos volt, de ez is jól illett a figura hisztérikus kitöréseihez. Csak a második felvonás hadaró áriájában nyújtott valamelyest halványabb vokális teljesítményt.

Balczó Péter és Kálmán Péter Jelenet (fotó: Nagy Attila)

Kovács Annamária Liba mamája egy minden hájjal megkent madame-ot varázsolt elénk, aki nagy élvezettel avatta be Tomot a nemiség rejtelmeibe. Szigetvári Dávid vokálisan nem tudott megfelelő súlyt adni Sellem figurájának, színészileg viszont nagyon jó karakter-alakítást nyújtott. Palerdi András Mr. Trulove kisebb szerepét korrektül elénekelte, a lánya jövőjét biztos alapokra helyezni akaró apát élethűen formálta meg.

Erik Nielsen kezei alatt a zenekar összeszedett teljesítményt nyújtott, azonban interpretációjában Sztravinszkij számos izgalmas zenei megoldása és különös harmóniája elsikkadt, valamint gyakran hiányoltam a megfelelő hangsúlyok kellő mértékű kidomborítását is. Az énekkar profi módon hajtotta végre feladatát, rendkívül precízen és koncentráltan énekeltek.

A kéjenc útjával A bűvös vadász decemberi premierje után ismét egy több évtizede nem játszott opera került vissza a Magyar Állami Operaház repertoárjába. Bízom benne, hogy a produkció jövőre is műsoron marad (a tervek szerint igen), és ezúttal nem egy rövid életű budapesti előadás-sorozatát láthattuk a darabnak.

Péter Zoltán

Eleanor Lyons, Meláth Andrea és Balczó Péter (fotó: DSÁ)

(lead-kép: Meláth Andrea és Balczó Péter; fotó: Nagy Attila [részlet])

***

2015. január 18., Magyar Állami Operaház (bemutató)

Igor Sztravinszkij:

A KÉJENC ÚTJA

Szövegíró: Wystan Hugh Auden

Látványtervező: Zöldy Z Gergely

Dramaturg: Kenesey Judit

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Erik Nielsen

Rendező: Anger Ferenc

Szereplők:

Tom Rakewell - Balczó Péter

Anne Trulove, a szerelme - Eleanor Lyons

Nick Shadow - Kálmán Péter

Trulove, Anne apja - Palerdi András

Liba mama - Kovács Annamária

A Török Baba - Meláth Andrea

Sellem, árverésvezető - Szigetvári Dávid

Az elmegyógyintézet felügyelője - Fátray János