head main kritikak

Arany hever ott nagy halom

Arany hever ott nagy halom

A Rajna kincse az Operaházban. Kritika.

 

Arany hever ott nagy halom

 

 

A Magyar Állami Operaház több mint húsz év után indította ismét útjára Richard Wagner hatalmas opera-ciklusának, A nibelung gyűrűjének felújítását. A teljes ciklus a 2006-2007-es évadban volt utoljára látható az intézményben, majd a budapesti közönségnek hosszú évekig „be kellett érnie” a Wagner-napok Ring-előadásaival. A MÜPA Fischer Ádám művészeti vezetése és dirigálása alatt megvalósuló színvonalas, nemzetközi hírnévre szert tett szériái azonban félig szcenírozott voltuknál fogva nem nyújtottak teljes színházi élményt - hiszen az énekesek többnyire szmokingban és estélyiben léptek fel bennük. Az Operaház új Ring-ciklusa e tekintetben tehát alternatívát kíván a közönség számára. Nem versengeni akar a Wagner-napokkal, de mint színpadi produkció, mindenképpen élménytöbblettel szolgálhat az operarajongók számára. Emellett pedig vállalkozik arra, amire a MÜPA produkciója nem: a tetralógia újraálmodásával megbízott M. Tóth Géza nemcsak a történet elmesélését, hanem a látottak értelmezését is célul tűzte ki. Ennek érdekében a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora látványos vetítés-sorozatot koreografált az előadáshoz.

 

 

Rajna 2015 1

 

 

Rajna 2015 2

 

 

A nyitó jelenetben – az eredeti szerzői szándéknak megfelelően – a Rajna mélyén vagyunk. A sellőket megszemélyesítő énekesnőket felülről lógatták be, a színpad közepén pedig a folyó sziklás medrét illusztráló emelvény volt látható, valódi vízzel. A nyitókép tehát – ha nem is ígért realisztikus feldolgozást – nem helyezte új kontextusba a látottakat. Ezzel szemben a második képben elénk táruló Valhalla egy modern luxuslakás bárpultját idézte, az istenek jelmezei pedig karikatúraszerűen elnagyoltak voltak. Froh feminim vonásai, Fricka elkényeztetett dívára vagy Wotan lepukkant rock-sztárra emlékeztető öltözéke egyértelműen jelezték az istenek kisszerűségét. M. Tóth felfogásában a Valhalla istenei már az előestén megértek a bukásra, csak „hiszik magukról, hogy halhatatlanok”, hiszen Freia aranyalmái nélkül csak életképtelen deviánsok. Alberich birodalma aztán ismét hagyományosabb megoldásokkal operált. Elcsépelt és didaktikus ötletek egymásutánját láthattuk: Alberich katonai diktátorra emlékeztető öltözékben lépett elénk, miközben giccses kincshalma magasodott a színpad előterében. Ködsüveggel végzett átváltozásait amatőr módon oldotta meg a rendező: a törpét megszemélyesítő énekes egyszerűen az aranyhalom mögé húzódott a varázsigék elmondása után. A sárkány képe megjelent a vetítővásznon, de a békává változás után Marcus Jupiter csak esetlenül ugrált a színpadon, amíg el nem fogták. Ez értelmetlenné és hiteltelenné tette a sárkány megjelenítését.

 

 

Rajna 2015 3

 

 

Rajna 2015 4

 

 

A produkció vizuális koreográfiája tehát felemásra sikerült. A Valhalla bárpultja és a karikatúraszerű jelmezek hatásos és eredeti megoldásnak bizonyultak, ugyanakkor a nibelungok a régebbi Ring-rendezések kliséit idéző megjelenítése kilógott ebből a koncepcióból. Persze az is lehet, hogy M. Tóth ezzel azt kívánta érzékeltetni, hogy az anyagi javakat élvező Valhalla lakóival szemben a nibelungok a kisemmizett nincstelenek tömegei. Alberich pedig a harácsolás révén látja megvalósíthatónak az istenek által képviselt jómód elérését, amelyhez társai elnyomása árán vezet az útja. A vetített animációs filmek pergő képsorai a zenekari közjátékok alatt jól illusztrálták a zene mozgalmasságát. A vetített és valós díszletelemekből megalkotott színpadkép azonban sajnos éles ellentétben állt egymással: az animáció vibráló mozgása minden esetben egy elvont, képzeletbeli világot jelenített meg, míg a valós díszletelemekből építkező színpadkép sokkal földhöz ragadtabb volt. A Valhalla futurisztikus luxuslakása még illett a vetített képsorokhoz, de a Rajna fenekét és Alberich világát megjelenítő, a régebbi Ring-rendezések kliséit idéző színpadképei már nem. A technikát sem sikerült M. Tóthnak minden esetben ötletesen alkalmazni. Alberich átváltozásai esetében például a süllyesztő vagy az elsötétítés elhitette volna velünk a varázslat megtörténtét, ami egy látványos Ring előadáshoz hozzátartozna.

 

 

Rajna 2015 5

 

 

Rajna 2015 7

 

 

Ami pedig a történet értelmezését illeti: a rendező nem állt elő újszerű gondolatokkal, hanem Patrice Chéreau több évtizeddel ezelőtti koncepciójából indult ki. Eszerint a Ringgel Wagner a kapitalizmus kritikáját alkotta meg. A színváltások közben lejátszott animációkban, illetve az egyes színekben is jelen voltak az erre utaló motívumok, az opera utolsó perceiben aztán a vetítővásznon képszerűen is megjelent a bevásárlókocsikkal várakozó-meginduló emberek tömege, majd a bevásárlókocsit tologató statiszták is kivonultak a színpadra. Mindez didaktikus és túlságosan szájbarágós volt, ami sokat elvett az előadás művészi értékeiből.

 

A rendezéssel szemben a zenei megvalósítás egységesebb képet mutatott. Kálmándi Mihály ugyan egysíkú színpadi jelenléttel formálta meg Wotan alakját, de vokálisan mindvégig egyenletes, színvonalas teljesítményt nyújtott. Németh Judit egyike szép karriert befutott Wagner-énekesnőinknek, és Fricka szerepét még mindig hatásosan és kifejezően interpretálja. Rutinosan, minden mesterkéltség nélkül formálta meg a féltékeny feleség figuráját. Keszei Bori ezúttal Freiaként mutatkozott be, de korábban már énekelte az egyik sellő szerepét. Termete külsőleg is alkalmassá tette a szerepre, énekesi teljesítménye is meggyőző, bár kicsit talán még kiforratlan volt. A következő előadások alkalmával nyilván még tovább finomítja majd szerepformálását. Logeként Adrián Erőd kiváló színészi képességekről tett tanúbizonyságot. Biztos magasságokkal rendelkező baritonja üzembiztosan szólt, csak énekhangja hatásosabb árnyalását lehetett hiányolni. Marcus Jupither Alberich szerepét sajnos egyenetlenül énekelte: baritonja hol erőteljesebb, hol halványabb volt, olykor a zenekari kíséret áténeklése sem sikerült neki. Egyes jelenetekben kifejezetten hatásosan énekelt, míg például Alberich átka semmitmondóra sikeredett. A két óriás szerepében Cser Krisztián és Gábor Géza lépett színpadra. Mindketten magas termettel és dörgedelmes basszus hanggal vannak megáldva, ennek következtében ideálisak voltak Fafner és Fasolt szerepére. Froh szerepében Nyáry Zoltán szépen megbirkózott a magasabb fekvésű hangokkal, Donnerként pedig Egri Sándor is jó teljesítményt nyújtott. Erda kisebb szerepét Gál Erika keltette életre, és bár mindössze néhány percig énekelt Németh Judit mellett, mégis az ő alakítása volt a legihletettebb és legkiforrottabb. Kellemes hangszínű mezzoszopránját öröm volt hallgatni. Megyesi Zoltán Miméként korrekt teljesítményt nyújtott, hitelesen alakítva az elnyomott testvér szerepét. A három sellő alakját megszemélyesítő Wierdl Eszter (Woglinde), Simon Krisztina (Wellgunde) és Heiter Melinda (Flosshilde) sajnos nem mindenesetben tudta áténekelni a zenekari hangzást, és éneklésük kissé színtelenre sikerült. Az amúgy tehetséges Heiter Melinda esetében várhatott volna még néhány évet az Operaház vezetősége, mielőtt Wagner-operában szerepelteti, még ha csak egy ilyen kisebb szerep erejéig is. Az előadások karmestere Halász Péter volt, aki ezúttal is az előadott darab kiváló ismeretéről tett tanúbizonyságot. Végig biztos kézzel vezette a zenekart, a tempókat is sikerült jól megválasztania, ugyanakkor hiányoltam a színesebb hangzásvilágot. A zenekari kíséret összeszedett volt, de a karmester átsiklott Wagner zenéjének finomságai felett.

 

Ha nem is tökéletesre, de színvonalasra sikeredett tehát a tetralógiai előestéjének új premierje. A kérdés csak az, hogy sikerül-e megtartani a következő három darabban is a színpadra állítóknak ezt a viszonylag egyenletes zenei színvonalat, és hogy a rendezés esetleg finomodik-e még az elkövetkező években?

 

Péter Zoltán

 

 

Rajna 2015 6

 

 

*

 

2015. március 24., Magyar Állami Operaház

 

 

Richard Wagner:

 

A Rajna kincse

 

 

Díszlettervező: Tihanyi Ildikó

Jelmeztervező: Bárdosi Ibolya

Dramaturg: Orbán Eszter

Vetített látvány: Bouandel Doraya / Antonin Krizsanics / Gerdelics Miklós / Nagy Tibor / Jurik Kristóf / Kazi Roland / Piros Péter

Rendező, vizuális koncepció: M. Tóth Géza

Karmester - Halász Péter

 

Szereplők:

Wotan - Kálmándi Mihály

Donner - Egri Sándor

Froh - Nyári Zoltán

Loge - Adrian Eröd

Alberich - Marcus Jupither

Mime - Megyesi Zoltán

Fasolt - Cser Krisztián

Fafner - Gábor Géza

Fricka - Németh Judit

Freia - Keszei Bori

Erda - Gál Erika

Woglinde - Wierdl Eszter

Wellgunde - Simon Krisztina

Flosshilde - Heiter Melinda