head main kritikak

Faust-ritkaság

Faust-ritkaság

Busoni "Doktor Faust" című operája az Operaházban. Kritika.

Az Operaház Faust Fesztiválján Gounod népszerű operájának felújítása mellett egy igazi operaritkaságot is bemutattak: Ferruccio Busoni olasz származású német zeneszerző Doktor Faustját. A komponista 1910-1914-ben a középkori Faust-legenda felhasználásával készítette el a darab librettóját, majd tíz éven át dolgozott a megzenésítésen. Az 1920-as évek elején azonban megbetegedett és nem sokkal később meghalt, így operája végül befejezetlen maradt: a Heléna-jelenet végét és Faust halálát már nem tudta megkomponálni. A darab első bemutatójára így tanítványa, Philipp Jarnach kiegészítéseivel került sor 1925-ben Drezdában. Jarnach befejezését azonban sokan problematikusnak tartották, és amikor a Busoni-kutató Anthony Beaumont az 1980-as évek elején rábukkant a zeneszerezőnek a szövegkönyv megzenésítésével kapcsolatos vázlataira, azok felhasználásával új befejezést írt az operának. Az utóbbi harminc évben, ha valahol műsorra tűzték a művet, a Beaumont-változatot adták elő – legutóbb 2006-ban a zürichi opera is ezt tette, de a Salzburgi Ünnepi Játékokon és a Metropolitan Operában is ezt a verziót játszották.

doktorfaust 3
László Boldizsár

A Faust-évad alkalmából a Magyar Állami Operaház is Anthony Beaumont változata mellett döntött, viszont nem vállalkozott a teljes mű előadására, hanem mintegy a felére húzva, egyfajta keresztmetszetét kívánta nyújtani a darabnak. Ha megnézzük a Doktor Faust előadástörténetét, akkor láthatjuk, hogy ez a megoldás nem egyedülálló. Sir Adrian Boult és Dietrich Fischer-Dieskau ugyanis már az 1960-as években elkészítette a Jarnach-verzió másfélórás koncertváltozatát. A magyar színpadra állítók – Vajda Gergely zenei irányításával – ennek mintájára készíthették el saját, kilencven perces változatukat, ügyelve rá, hogy nagyjából teljes képet kapjunk a történetről. Ennek következtében, bár rövidítve, de a két prológus és mindhárom jelenet is elhangzott az előadáson. Mivel Busoni cselekményvezetését egyébként is a szakaszosság jellemzi, így librettó dramaturgiája a húzások következtében sem sérült jelentősen. Egy-két kifejtetlen mozzanat azonban így is volt. Többek között nem tudtuk meg, hogy miután a címszereplő megidézi Megfisztót, miért akar elfordulni tőle. A húzások nélküli változatban persze erre is van magyarázat: Mefisztó megjelenése előtt a doktor már több alvilági szellemben is csalódott. Ezektől a kisebb hézagoktól eltekintve azonban egy színvonalas produkciót láthattunk május 22-én és 24-én.

doktorfaust 4
Szegedi Csaba és Gikovszki Sznezsana

A félig szcenírozott előadást Szabó Máté rendezte, aki a lehetőségekhez képest igyekezett teljes színházi élményt nyújtani. A szólóénekesek fejből énekelték szerepeiket és színészként is szépen helytálltak, míg az énekkar tagjainál ott volt a kotta, színpadi jelenlétük pedig elég statikusra sikerült. A rendezés alapvetően az üres színpaddal operált, miközben nem törekedett rá, hogy új kontextusba helyezze a történetet. Jól beállított tablókat kaptunk, amelyek a történet bemutatására és a hangulat megteremtésére törekedtek. Ez alapvetően jól is sikerült, de a lazán egymáshoz kapcsolódó képek epizódszerűségét a rendezés nem oldotta meg, így a két prológus és a három jelenet a lehetőségekhez képest sem állt össze egységes előadássá. Inkább éreztem az egész produkciót elvont elmélkedésnek bűnről, tudásról, az élet értelméről, az ember helyéről és szerepéről az univerzumban, mint egységes színházi előadásnak. A meditatív színpadi megjelenítés azonban nem idegen a darab szellemiségétől, a színpadkép pedig minden esetben hitelesen közvetítette a zenei hangulatokat. Így, ha a rendezés nem is volt kifogástalan, nem nehezítette meg a közönség számára a darabbal való első találkozást.

doktorfaust 2
Bátori Éva

Busoni - Gounod-val ellentétben - Mefisztó szólamát írta tenor, míg Faustét bariton hangfekvésben. A két főszerepet ezúttal Szegedi Csaba és László Boldizsár formálta meg. Szegedi Csaba szép színezetű baritonja határozott színpadi jelenléttel társult. Intonációs pontatlanságok ugyan előfordultak, és az énekesnek olykor a magasságokkal is meggyűlt a baja, a szerep azonban rendkívül igényes és igen magasra van írva. A baritonista színészileg meggyőzően hozta a nagyformátumú tudós figuráját, akit az élet nagy kérdései nyugtalanítanak, véleményem szerint azonban összességében kissé idegenül mozgott Busoni zenei közegében. László Boldizsár jobban teljesített Mefisztóként: a magas hangokat is szépen megfogva, üzembiztosan énekelte végig az estét. Eltúlzott gesztikulációja ugyanakkor inkább a figura ironikus, groteszk jellemvonásaira, nem pedig démoniságára helyezte a hangsúlyt, holott a zeneszerző az Ördögöt is egyértelműen sötét és komor tónusokkal jellemezte. (Ezt, vagyis hogy Faust figurájának komorságát Mefisztó ironikus, humoros megnyilvánulásai oldották fel, inkább a rendező koncepciójának tudom be.) Az este legjobb teljesítményét kétségtelenül a pármai hercegné szerepében fellépő Bátori Éva nyújtotta, lenyűgöző drámai erővel keltve életre szerepét. Szép dallamívei, érzelemteljes éneklése, valamint méltóságteljes színpadi megjelenése remekül illett a figurához. Geiger Lajos Wagner szerepében vokálisan egyenletes teljesítményt nyújtva, szintén jól domborította ki a karakter összetettségét. Busa Tamás pármai hercege már nem sikerült ilyen jól: statikus színpadi jelenléte színtelen énekléssel párosult.

doktorfaust 1
Jelenet

A három krakkói diákot megszemélyesítő énekkari tag (Bakó Antal, Csiki Gábor, Fenyvesi Attila) és a Ceremóniamesterként színpadra lépő Cserhalmi Ferenc tisztességesen elénekelte szerepét. Érzéki táncával Gikovszki Sznezsana meggyőzően keltette életre Helénát. A kórusjelenetek kifogástalanul szólaltak meg, és Vajda Gergely irányítása alatt a zenekar is színvonalas teljesítményt nyújtott. A karmester fokról fokra haladva, minden apró részletre ügyelve bontakoztatta ki Busoni késő-romantikus, kora-modern harmóniavilágának finomságait. A lágy és a líraibb részletek ugyanolyan ihletettséggel és hatásossággal szólaltak meg, mint a sötét, komor tónusok. A kamarazenei hangszerelés egyfajta bensőséges hangulatot kölcsönzött a tonalitás határán járó, Richard Straussra és Alban Bergre emlékeztető zenének, Vajda ezt is is szépen érzékeltette.

Összességében tehát a Doktor Faust két előadása színvonalas, ha nem is kifogástalan megismerkedési lehetőség volt Busoni operamuzsikájával. Arról mindenképpen meggyőzött, hogy érdemes lenne mélyebben is megismerkedni a mester munkásságával.

Péter Zoltán

doktorfaust 5
Jelenet

***

2015. május 22., Magyar Állami Operaház

Ferruccio Busoni:

Doktor Faust

Szövegíró: Ferruccio Busoni

Rendező: Szabó Máté

Díszlettervező: Khell Csörsz

Jelmeztervező: Füzér Anni

Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Kenesey Judit

Karigazgató: Strausz Kálmán

Szereposztás:

Faust - Szegedi Csaba

Wagner - Geiger Lajos

Mefisztó - László Boldizsár

A pármai herceg - Busa Tamás

A pármai hercegné - Bátori Éva

Ceremóniamester - Cserhalmi Ferenc

Heléna - Gikovszki Sznezsana