head main kritikak

A királynő újra hódít

A királynő újra hódít

Goldmark "Sába királynője" című operája az Erkel Színházban. Kritika.

1910-ben Kereszty István a Vasárnapi Újságban mint „az élő zeneszerzők egyik legnagyobbikát” köszöntötte az akkor nyolcvanéves Goldmark Károlyt, aki állítása szerint hatalmas utat tett meg a „magyar kisváros bölcsőjétől a világhírig”, és „ameddig a Tannhäuser vagy a Lohengrin él és hódít”, addig a zsidó származású, német anyanyelvű komponista Sába királynője című operája is „uralkodni fog”. Ma már erős túlzásnak érezzük ezt a kijelentést, hiszen Goldmark első operája, ez a monumentális dalmű Budapesten közel ötven évig nem volt műsoron. Ugyanakkor tény, hogy - bár német nyelvterületen néhány évig elismerést aratott a Merlin (sőt, New Yorkba is eljutott) és a Téli rege - Goldmark igazi, hosszantartó világsikert csak a Sába királynője című operájával tudott aratni, mivel a darabot az 1930-as évek közepéig a világ több jelentős operaházában is sikerrel játszották. Az elmúlt több mint fél évszázadban viszont már ezt a művet is ritkán adták elő. Pedig minden egyenetlensége ellenére a darab számos nagyszerű lehetőséget rejt az énekesek és a rendező számára egyaránt.

 

 

saba 1
Jelenet (Sümegi Eszter)

 

 

Sába a sötétség pusztító erőinek képviselője, aki erotikus kisugárzásával rabul ejti Asszádot. Vele szemben Szulamit a hűségen alapuló önzetlen szerelem lehetőségét kínálja a férfi számára, aki a tiszta és bűnös szerelem között őrlődve végül elbukik. Ugyanakkor Salamon ítélete, amellyel a halálbüntetést száműzetésre változtatja, lehetővé teszi számára a vezeklést, és Szulamit önfeláldozó szerelme megmenti lelkét a kárhozattól. A történet tálcán kínálja a színház számára a pszichologizáló értelmezést, amit akár a „rendezői színház” is kiaknázhatna.

 

A partitúra nagy érdeme, hogy a főszereplők mellett a jelentősebb mellékalakok is kaptak legalább egy impozáns szólószámot - az énekesek számára az opera előadása tehát mindenképpen hálás feladat -, emellett a kórusrészletek és a zenekari részek is jól sikerültek. A mű egyes jelenetei pedig drámai erő tekintetében Verdi operamuzsikájának hatásosságát is megközelítik. Kisebb hibái ellenére (melyek közül a legfeltűnőbb, hogy a komponista elsősorban a címszereplő zenei jellemzését dolgozta ki árnyaltabban) a Sába királynője ma is élvezetes darab, amely igényt tarthat a 21. századi közönség érdeklődésére is. Mindenképpen dicsérendő, hogy a zeneszerző halálának 100. évfordulója alkalmából az Operaház újra színpadra állította a művet.

 

 

saba 3
Nutthaporn Thammathi és Gál Erika

 

 

Káel Csaba szép kiállítású, látványos rendezése az ókori történetet szecessziós keretek közé helyezte. A rendező elmondása szerint azért, mert olyan stílust akart keresni a színpadkép számára, amelyben „különféle művészeti vonulatok találkoznak”, és amely „orientális stílusjegyeket is magában foglal”. Az ötlet jól illett az opera eklektikusságához és keleties hangulatvilágához, ugyanakkor nem feltétlenül újszerű megoldás (például Szikora János Salome-rendezése is hasonló megoldással operált). Mindenestre a díszletek és a jelmezek nagyon jól harmonizáltak egymással, szépen illeszkedve a rendezői koncepció keretei közé.

 

A rendezésnek két ötletes megoldását külön is ki szeretném emelni. A zenekari előjáték közben balett-táncosok mesélték el nekünk Asszád és a királynő első találkozását, ily módon avatva be a közönséget a cselekmény előzményeibe. Az utolsó, sivatagi jelenetben pedig Szulamit a színpadi emelvényen, a palota oszlopai között jelent meg, mintha nem is követte volna a száműzetésbe a szeretett férfit, csak távolról vágyakozna utána. Persze a jelenetet értelmezhetjük úgyis, hogy a főhős csak lázálmában látja szerelmét.

 

 

saba 6
Sümegi Eszter és Kelemen Zoltán

 

 

Káel Csaba elsősorban a keleti hangulat megteremtését és a régi előadások látványosságát igyekezett visszaadni, és nem kívánta újraértelmezni a történetet. A színpadon az történt, amit a szerzői utasítások előírnak. Ezzel nincs is gond, a rendezésnek azonban voltak kifogásolható megoldásai is.

 

A sivatagi környezet megjelenítése a forgószínpad hátsó részére kifeszített, homokdűnéket idéző drapériával sajnos elég amatőr módon sikerült. A palota-oszlopok elhelyzése a színpad tetején – ahogy már említettem – még indokolható, a színpad két oldala azonban teljesen nyitott volt, így az említett drapérián kívül semmi más nem imitálta a sivatagi környezetet. Hasonlóan szerencsétlennek éreztem a kerti jelenet kivitelezését. A Henri Rousseau képi világával megidézett buja, zöld vegetációval nem lett volna probléma, de mindezt a forgószínpadra helyezett díszletmonstrum hátsó részébe zsúfolták be (később ezt takarták le a homokdűnét imitáló lepedővel). A produkciót eredetileg a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be idén nyáron, ahol a helyszínhez való alkalmazkodás kényszereként el lehetett fogadni ezeket a megoldásokat. A fedett színház lehetőségeit kihasználva azonban érdemes lett volna átalakítani az említett színpadképeket úgy, hogy azok kevéssé tűnjenek illúziórombolónak.

A rendező továbbá nem mindig figyelt eléggé a színészvezetésre sem, legalábbis többször volt olyan érzésem, hogy az énekesek magukra hagyatva, olykor esetlenül mozognak a színpadon.

 

 

saba 4
Jelenet (Fried Péter, Sümegi Eszter és Nutthaporn Thammathi)

 

 

A zenei megvalósításra nem sok panaszunk lehetett. Gál Erika vokálisan precízen és magas színvonalon formálta meg a címszerepet. Énekléséből nem hiányoztak a finom dinamikai árnyalatok, az érzelmi sokszínűség sem. Hitelesen adta elő a csábító, gőgős nő már-már démonikus alakját, miközben az előadás utolsó részeiben a megtört, érzelmeinek kiszolgáltatott asszonyt is sikeresen varázsolta elénk. Külön ki szeretném emelni remek magasságait (nagy hangterjedelmet igénylő mezzoszoprán szerepről van szó). Elsöprő erejű alakítást nyújtott Szulamit szerepében Sümegi Eszter, életszerűen jelenítve meg a vőlegényéért küzdő fiatal lány alakját. Hajlékonyan, a „gyilkos” magas hangokat is magabiztosan megfogva énekelt, megrendítően adva elő a szerelméért könyörgő és attól búcsút vevő menyasszony fohászát. Az Asszád szerepében fellépő Nutthaporn Thammathi végig erőlködés nélkül énekelte nehéz szólamát, jól megoldva a figura nagyobb drámai kitöréseit is. Sötét, de mégis lírai színezetű, lágy tenorján gyönyörűen adta elő a Magische Töne kezdetű áriát. Színpadi játéka azonban gyakran esetlen volt. (Fiatal énekesként neki lett volna a leginkább szüksége egy erősebb rendezői jelenlétre.) Kelemen Zoltánnak nagyon jól állt Salamon király szerepe. Üzembiztosan, a tőle megszokott magas színvonalon énekelte végig az estét. Alakításában egy szilárd és tekintélyt parancsoló uralkodót láthattunk. A kisebb szerepek közül az Asztarót szerepét éneklő Töreky Katalin nyújtotta a legemlékezetesebb alakítást. Szólószámát kellő erotikával és egzotikummal, hajlékony szoprán hangon adta elő, szépen csengő koloratúrákkal. Színpadi megjelenésében egy törékeny, engedelmes rabszolganőnek mutatta a figurát. Fried Péter - jelenleg a Ház egyik legjelentősebb basszusa hangja - ezúttal is kiválóan énekelt, súlyt és jelentőséget kölcsönözve a Főpap figurájának.

 

 

saba 5
Jelenet

 

 

Nagy feladat hárult az énekkarra is, hiszen a Sába királynője bővelkedik tömegjelentekben. Az Erkel Színház együttese szépen helytállt, hol patetikus, hol sodró lendületű kórustablókat varázsolva elénk.

 

Kovács János kezei alatt a zenekar árnyalt hangzásvilágot produkált. A zenekari kíséret ihletett és letisztult volt. Játékukból nem hiányzott a pátosz, az érzékiség, a remek hangulatteremtő erő, és érzékletesen ábrázolták a zenei csúcspontokat, drámai kitöréseket is.

 

Bálint Aladár 1915-ben, a Nyugatban megjelent nekrológjában azt írta, hogy Goldmark zenéje „színes, forró, melodikus és az eredet más meghatározás híján talán keletre mutat”, de „nem is a forrás a fontos, hanem a melódiának az a végtelen folyama”, amely zenéjéből „oly nagy gazdagságban” árad. Egyet kell értenem vele: Goldmark zenéje invenciógazdagsága, egzotikus fülledtsége és erős atmoszférája miatt ma is szerethető muzsika. Az Operaház felújítása pedig azt is bebizonyította, hogy az egykor világhódító opera jó énekesekkel a komponista halál után száz évvel is sikerre vihető. A közönség tetszésnyilvánítása alapján, az est végén pedig egyértelmű volt, hogy a siker be is következett, a Sába királynője újra meghódította a budapesti közönséget.

 

 

Péter Zoltán

fotók: Pályi Zsófia

 

 

saba 12
Gál Erika

 

 

saba 7
Gál Erika és Nutthaporn Thammathi

 

 

 

***

 

 

2015. október 24., Erkel Színház

 

 

Goldmark Károly:

 

Sába királynője

 

Opera négy felvonásban, két részben, német nyelven, magyar felirattal.

 

 Szövegíró: Salomon Hermann Mosenthal

Díszlettervező: Szendrényi Éva

Jelmeztervező: Németh Anikó

Koreográfus: Venekei Marianna

Dramaturg: Orbán Eszter

Magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Kovács János

Rendező: Káel Csaba

 

 

Szereplők:

 

Salamon király - Kelemen Zoltán

Főpap - Fried Péter

Szulamit - Sümegi Eszter

Asszád - Nutthaporn Thammathi

Baal-Hanan - Rezsnyák Róbert

Sába királynője - Gál Erika

Astaroth - Töreky Katalin

Templomfelügyelő - Cserhalmi Ferenc