head main kritikak

Szerelmi kalandok a fehérnemű butikban

Szerelmi kalandok a fehérnemű butikban

Cesti "Orontea" című operája a Tavaszi Fesztiválon. Kritika.

Velencében az 1640-es években már több nyilvános dalszínház működött, azonban mai értelemben vett „repertoár operaházak” még sokáig nem léteztek. Hiszen az opera „élő műfaj” volt, és Itália-szerte meglehetős gyakorisággal mutattak be újabb darabokat. Nem volt jellemző, hogy egy operát hosszabb ideig műsoron tartottak, illetve több alkalommal felújítottak volna. Olykor azonban előfordult, hogy a korszak ünnepelt zeneszerzői olyan jól eltalálták a közönség és a színházak igényeit, hogy legsikeresebb darabjaik évtizedeken át jelen voltak az olasz dalszínházak műsorában. Ilyen volt Antonio Cesti Oronteája is, ami a korszak egyik legnagyobb színházi sikere volt: az 1649-es velencei ősbemutatót követő fél évszázadban előadták többek között Rómában, Milánóban, Nápolyban, Innsbruckban, Genovában, Torinóban, és Bolognában is.

orontea 4
Baráth Emőke és Erdős Attila


Az Orontea népszerűsége minden bizonnyal szórakoztató, komikus cselekményének, valamint Cesti sajátos stílusának volt köszönhető, amelynek lényege, hogy a szereplők párbeszédeit, összeütközéseit recitativókban, míg érzelmeiknek elbeszélését, valamint a komikus szituációkat áriákként zenesítette meg. Ezzel olyan kompozíciós megoldást hozott létre, amely egészen a 18. század második feléig meghatározta az olasz operák felépítését. A darab cselekménye nélkülözi ugyan az isteni beavatkozást, de az allegória jelleget nem. Ezt támasztja alá a prológusban Ámor és A Filozófia párbeszéde, valamint a végkifejlet, ami a szerelem teljes diadalát hozza. Ebben a tekintetben az Orontea hasonlít a Poppea megkoronázásához. Mindkét darab valós történelmi személyeket szerepeltet egy fiktív dráma keretein belül, miközben mindkét esetben a szerelem különböző megnyilatkozási formáival találkozunk, mindkét opera a szerelem mindenhatóságát hirdeti, és felfoghatóak a szerelem allegóriájaként is. Monteverdi utolsó operáját – különböző verziókban - már többször bemutatták Budapesten, de Cesti Oronteájával a magyar közönség az idei Tavaszi Fesztiválon találkozhatott először élőben.

orontea 7
Rab Gyula, Baráth Emőke, Kiss Judit Anna és Kiss Diána


A Zeneakadémia Solti György Kamaratermében megtartott bemutató rendezője Almási-Tóth András volt, aki a mű színpadra állításával elsősorban a szövegkönyvben rejlő humort és iróniát igyekezett kiaknázni. A cselekményt a mába helyezte, az énekesek a mai divatot idéző jelmezekben léptek fel, a színpadképet - méretes műanyag betűkből kirakva - a love szó uralta, az előadás egyetlen helyszíne pedig egy fehérnemű butik-szerűség volt. A szereplők okostelefonokon váltott üzenetekkel kommunikáltak egymással, és felszínes világuk minden kisstílű eseményét igyekeztek lefotózni, majd megosztani a közösségi portálokon. A rendezés tehát nem tett mást, mint a rendezői színház manapság megszokott fogásait alkalmazta, hogy a kora barokk darabot közelebb hozza a közönséghez. Az irónia és a humor, valamint a szereplők egymás iránt táplált felszínes érzelmeinek érzékeltetése, az énekesek eltúlzott – a barokk színházi hagyományokat is megidéző – gesztusrendszere, valamint Kulcsár Noéminek a videóklipek és az utcai táncok világát is megidéző koreográfiája egységes színházi eszközrendszerrel megalkotott produkciót eredményezett. Almási-Tóth értelmezésében a szerelem, pontosabban a testi vágy – hiszen a szerelmi vallomások majd mindegyike azzal végződött, hogy az egyik fél rámászott a másikra – motiválta a szereplőket és kuszálta össze a történések szálait.

orontea 6
Hajnóczy Júlia és Philipp György


Kétségtelen, hogy a rendező átgondolt és következetesen megvalósított koncepció mentén építette fel az előadást, odafigyelt az énekesek színészvezetésére, szórakoztató és gördülékeny előadást hozva létre. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy Almási-Tóth egyoldalú értelmezése minden erénye ellenére egyszerű bohózatnak, elnagyolt karikatúrának állította be Cesti darabját, mintegy a barokk opera paródiáját varázsolva elénk. Az énekesek színpadi mozgása, eltúlzott gesztusai komolytalanná tették érzelmeiket, és kiüresítették a cselekményt. A rendezésnek a történetről nem volt mélyebb mondanivalója. Ezen kívül a sokszor – a történetben kétségtelenül meglévő – erotikát és humort is eléggé közönséges módon érzékeltette. Almási-Tóth profizmusa kétségen felül áll, koncepciójának egyszerűsége azonban nem sok pluszt tett hozzá a darabhoz. Ugyanakkor, aki egy kellemes tavasz esti szórakozásra vágyott, annak bizonyára nem volt hiányérzete.

orontea 1
Theodora Raftis és Ayane Imai


Az előadás énekesei többnyire fiatal, pályakezdő művészek voltak, akiken – különösen az est elején – érződött a premier izgalma, de akik összességében mind színészileg, mind pedig vokális szempontból jó teljesítményt nyújtottak. Az előadás legfigyelemreméltóbb alakítását kétségtelenül a címszerepet életre keltő Baráth Emőke nyújtotta. A művésznő az elmúlt évek tapasztalataival felvértezve immár rutinosan mozog a barokk operák világában, és a novemberi Poppeája után Oronteát is nagy stílusismerettel, érzelemgazdag, mindvégig kiegyenlített szoprán hangon, magabiztos technikával énekelte. A hisztériára hajlamos, szélsőséges érzelmi világú királynő figuráját karakteresen formálta meg. Hajnóczy Júlia is rutinosan alakította Silandrát. Az est elején mintha kicsit bizonytalanabbul indított volna, de aztán szépen belerázódott szerepébe. Kiss Judit Anna Aristea szerepében ezúttal is bebizonyította, hogy ígéretes mezzoszoprán tehetség, biztos mélységekkel rendelkezik, és amellett, hogy szólamát szépen megformálva énekelte, a komédiázáshoz is jól ért. Rab Gyula kellő érzékiséggel, érthető artikulációval, plasztikusan megformálva énekelte Alidorót. Egyenletes vokális teljesítménye magabiztos színpadi jelenléttel, oldott színészi alakítással társult.

orontea 2
Ambrus Ákos

 Philipp György szép hangú kontratenor, aki üzembiztos énektechnikával, de a figurával való nagyobb fokú azonosulás nélkül játszotta Corindót. Remek karakteralakítást nyújtott Gelonaként Ambrus Ákos. Baritonja ugyan nélkülözte az igazi mélységeket, de ezen hiányosságai miatt sikeresen kárpótolt bennünket felszabadult színpadi mozgása és jól sikerült szerepformálása. A Creonteként színpadra lépő Erdős Attila baritonja biztos magasságaival, szép hangszínével hívta fel magára a figyelmet. Theodora Raftis olykor kissé éles, de jelentős szopránhangon énekelte a megszemélyesített Filozófiát. Kiss Diána plasztikusan, kellő magabiztossággal formálta meg Tibrinót. Ayane Imai Ámor-alakítását vokálisan kevésbé éreztem kidolgozottnak, az énekesnő ugyanakkor szemmel láthatóan élvezte az előadást, és színészileg jó teljesítményt nyújtott. Estefania Avilés meggyőzően, nagyobb megingások nélkül énekelte Giacintát.

Az Aura Musicale korhű hangszereken játszó, barokk méretű zenekarát Máté Gábor vezényelte, jól kézben tartva az előadást. A kisebb hibákat és az olykor harsányabb hangzásvilágot leszámítva a zenekari hangzás élvezetes volt.

Az Oronteával ismét egy fontos barokk operát mutattak be Budapesten, és csak sajnálhatjuk, hogy a közönség mindössze két előadáson kapott lehetőséget a darabbal való találkozásra. Ugyanakkor örvendetes, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál évről évre felvesz programjába ritkán hallható régi operákat is.

Péter Zoltán

(Fotók:© Kotschy Gábor / BTF)

 

orontea 3
Ayane Imai

 

***

 

2016. április 17., Zeneakadémia, Solti Terem

Antonio Cesti:

Orontea

opera három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar felirattal


Rendezte: Almási-Tóth András

Rendezőasszisztens: Péter Benjámin

Koreográfus: Kulcsár Noémi

Zenei asszisztens: Sándor Szabocs, Dinyés Soma

Jelmez: MAISON MARQUISE by Tóth Bori

Díszlet: Rózsa István Rendező: Almási-Tóth András

Magyar felirat: Romhányi Ágnes

Vezényel: Máté Balázs


Szereplők:

Orontea – Baráth Emőke

Alidoro – Rab Gyula

Silandra – Hajnóczy Júlia

Creonte – Erdős Attila

Corindo – Philipp György

Aristea – Kiss Judit Anna

Gelone – Ambrus Ákos

Tibrino – Kiss Diána

Giacinta – Estefania Avilés

Filozófia – Theodora Raftis

Ámor – Ayane Imai

Közreműködik: az Aura Musicale (korhű hangszereken)