head main kritikak

Két opera, egy történet

Két opera, egy történet

Gluck és Bertoni Orfeusz-operája a Zeneakadémián. Kritika.

Az Operaház LateNight-sorozata folytatásaként februárban két Orfeusz-feldolgozást tekinthetünk meg. Christoph Willibald Gluck operáját korábban már játszotta az Operaház, Ferdinando Bertoni Orfeusz és Euridikéjét azonban eddig még nem adták elő Budapesten.
 
A színlap különleges operatörténeti csemegét ígért. Bertoni egy barátja, a híres kasztrált énekes, Gaetano Guadagni kérésére írta meg operáját. Az ősbemutatón éneklő Guadagni alakította ugyanakkor Orfeuszt Gluck azonos témájú operájának ősbemutatóján is (sőt, ő formálta meg a szerepet Antonio Tozzi Orfeusz és Euridikéjében is…). Bertoni nemcsak ugyanazt a librettót használta, mint német zeneszerző társa, hanem Gluck partitúrájának több részletét zeneileg is adaptálta. A mostani bemutatóhoz mellékelt ismertetés szerint Bertoni összességében figyelmen kívül hagyta Gluck opera reformjait és az opera seria hagyományos stílusában zenésítette meg a szövegkönyvet. Ezzel szemben én úgy látom, hogy az olasz komponista számos alternatív zenei megoldást alkalmazott, és bár jobban ragaszkodott az olasz opera tradícionális formáihoz, mégis képes volt - ha nem is radikálisan - megújítani azokat. Deklamáló recitativói nem csembalókíséretesek, a szereplők jellemeit pedig igen plasztikusan ábrázolja. Ha hagyományosabb eszközökkel is, de Bertoni is nagy gondot fordított rá, hogy a tragédiát a maga komplexitásában mutassa be. Tény azonban, hogy drámai erő, valamint a részletek kidolgozottsága tekintetében nem veheti fel a versenyt Gluckkal. Saját korában ugyanakkor, közönségbarát műveinek köszönhetően Bertoni nagy népszerűségnek örvendett, Orfeusz és Euridikéje pedig az 1776-os ősbemutató után nagyobb népszerűségre tett szert kollégája feldolgozásánál.  

 

greeklatenight 2
Gluck: Orfeusz és Euridiké - Daragó Zoltán

 

greeklatenight 5
Bertoni: Orfeusz - Várhelyi Éva

 

Talán a cselekmény felpörgetése, illetve a Bertoni-operához való igazodás lehetett az oka, hogy a Gluck-opera ezúttal rövidítve szólalt meg a Zeneakadémia Solti-termében, a rendezői koncepció miatt pedig a boldog végkifejlet is elmaradt. Az est második felében Bertoni közel negyven perccel rövidebb feldolgozását viszont, ha jól tudom, húzás nélkül láthattuk. Ahogy a LateNight-előadások alkalmával már megszokhattuk, most is a Színház- és Filmművészeti Egyetem két negyedéves hallgatója volt az est rendezője.
 
Szenteczki Zita rendezését saját bevallása szerint Carol Ann Duffy kortárs skót költő Euridiké című verse ihlette, melyben a címszereplő menekülni akar a dalnokkal való kapcsolatából, Orfeusz pedig nárcisztikus személyisége miatt képtelen feldolgozni, hogy szerelme el akarja hagyni. A minimalista rendezés egyszerű eszközei (az üres színpad, a fekete és fehér színvilág ellentéte, vagy a vashálóból kialakított nőalak-torzó) nagyon jól visszaadták a mitológiai történet misztikus jellegét. Már a nyitány alatt lejátszódó néma jelenet - melyben a fehér ruhában lévő nőalak párjától eltérő irányba tekint, majd lassan kivonulva a színpadról elhagyja a férfit - jelzi, hogy a rendezőnő felfogásában Orfeusz és Euridiké kapcsolata nem idilli. A dalnok fekete bőrdzsekiben jelenik meg, akár egy mai sztárénekesnek is megfeleltethetjük alakját, és miután szerelme elhagyja, már csak az őt jelképező torzót szorongathatja. Szenteczki értelmezésében Euridiké halála Orfeusszal való szakításává változik át. A dalnok érzelmeinek rabja, és képtelen a realitások talaján mozogni, míg a nő felismeri kapcsolatuk életképtelenségét. A színpadra belógatott drótháló-torzó értelmezhető Euridiké párjától való elidegenedésének szimbólumaként is. Orfeusz nem tud mit kezdeni a visszautasítással, és szerelme utáni vágyakozásával ér véget a történet.

 

greeklatenight 3
Gluck: Orfeusz és Euridiké - Daragó Zoltán és Molnár Ágnes

 

 greeklatenight 6
Bertoni: Orfeusz - Várhelyi Éva (középen)

 

Daragó Zoltán ígéretes fiatal kontratenor tehetség, aki Orfeuszt érzelemgazdagon, kifinomult énektechnikával formálta meg. Az érzékeny zeneiséggel előadott Che farò senza Euridice kezdetű ária az egész este legszebb, legihletettebb pillanatait teremtette meg. Kiváló muzikalitása mellett pedig Daragó jó színészi képességeiről is tanúbizonyságot tett: minden mozdulatát átitatta az elvesztett kedves utáni vágyakozás. Jó választás volt Euridiké szerepére Molnár Ágnes is, akinek szopránja olykor kicsit élesebben, de minden regiszterben kiegyenlítetten és színekben gazdagon szólt, miközben színészileg is remekül formálta meg a figurát. Rácz Rita könnyedén megbirkózott Ámor szerepével, magabiztosan énekelve a szerelmesek égi segítőjét.
 
Bertoni Orfeusza Lázár Helga rendezői koncepciója szerint egy idősek otthonában játszódik: a dalnokot öregemberként jeleníti meg, akit régi szerelmének álomképe tart fogva. Ámor ápolóként, míg Euridiké nagyvilági, elegáns nőként (madámként?) jelenik meg előttünk. A rendezés sajnos több esetben is erősen a szöveg ellen dolgozik, az a környezet pedig, amibe az eredeti történetet helyezték, mesterkéltnek tűnik, és ez nem könnyíti meg a művel először találkozók számára a cselekmény követését.
 
A fiatal rendező-jelölt törekvése a történet értelmezésére, valamint a szereplők pszichológiai motivációjának feltárására tett kísérlete dicsérendő, de jobban kellett volna ügyelnie a részletek kidolgozására. A díszlet ugyanis inkább egy szanatóriumra, mint idősek otthonára emlékeztet: kórházi vaságyak, neoncsövekkel kivilágított folyosó. Az, hogy a cselekmény nagyrészt csak Orfeusz képzeletében játszódik le, önmagában nem rossz gondolat, és egyes jelenetek - mint például a szürreális „kupleráj-jelenet” - is ötletesek. A rendezés azonban nem áll össze egy jól követhető, egységes egésszé (a statiszták játéka pedig igencsak amatőr és kifejezéstelen volt). Nehezen értelmezhető az előadás végén a boldog egymásra találás. Ha az Euridiké visszahódítására tett kísérlet csak Orfeusz képzeletében történt meg, akkor Euridikét már csak az álmok birodalmában vagy a halálban tudhatja maga mellett. Lehet persze, hogy a rendező is így gondolta, de úgy tűnt, a mű befejezésekor a realitások világába zökkenünk vissza; semmi nem utalt arra, hogy a happy end is Orfeusz képzeletének szüleménye.  

 

greeklatenight 4
Gluck: Orfeusz és Euridiké - Daragó Zoltán, Molnár Ágnes és Rácz Rita (jobbra)

 

greeklatenight 7
Bertoni: Orfeusz - Wierdl Eszter (jobbra)

 

Várhelyi Éva intenzív, lendületes játékkal interpretálta Orfeuszt. Éneklése néha kissé színtelen, de végig kifejező volt. Wierdl Eszter nemcsak színpadi megjelenését tekintve volt ideális a madám-szerű figurává avanzsált Euridiké szerepére, de színészi játékával is hitelesen jelenítette meg a figurát. Mindehhez érzelemtelített vokális teljesítmény párosult. A Hyment alakító Kertesi Ingrid ezúttal is tanúbizonyságot tett nagy színházi rutinjáról: kedves, szeretetteljes ápoló volt, aki nem mellesleg biztos technikával, szép szoprán hangon énekelt.
 
Az énekkar mindkét előadásban árnyaltan, de nem mindig pontosan énekelt. A barokk méretűre csökkentett kamarazenekart Bartal László vezényelte. Az olykor kissé harsányabb megoldásokat és a pontatlanságokat leszámítva a zenekar biztos támasza volt az énekeseknek. A zenei megvalósítást Bertoni operája esetében azonban kevésbé éreztem autentikusnak (historikusnak), mint a Gluck-opera előadásában.
 
Ahogy az elmúlt évadban, úgy - kisebb hibái ellenére - összességében most is pozitív kezdeményezésként könyvelhetjük el az Operaház Solti teremben tartott kamaraelőadásait. Ezúttal is ritkán játszott darabok kerültek terítékre, és fiatal rendező-jelöltek kaptak lehetőséget. Az est első felében pedig egy minden tekintetben jól sikerült bemutatót láthattunk. Érdeklődéssel várom, hogy a következő évadban is folytatódik-e a sorozat, és ha igen, akkor mely darabokra esik majd a színpadra állítók választása.

 

Péter Zoltán

fotó: Pályi Zsófia

 

greeklatenight 1
Gluck: Orfeusz és Euridiké - Daragó Zoltán és Rácz Rita

 

greeklatenight 8
Bertoni: Orfeusz - Várhelyi Éva és Kertesi Ingrid

  

***

 

2016. február 6., 21:00, Zeneakadémia, Solti Terem


Christoph Willibald Gluck:

Orfeusz és Eurüdiké

Opera egy részben, három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal

 
Szövegíró: Ranieri de’ Calzabigi

Díszlettervező: Gelsi Zoltán

Jelmeztervező: Csősz Máté

Dramaturg: Kenesey Judit

Karmester: Bartal László

Rendező: Szenteczki Zita


Szereplők:

 Orfeusz - Daragó Zoltán

Eurüdiké - Molnár Ágnes

Ámor - Rácz Rita

*

Ferdinando Bertoni:

Orfeusz

 Opera egy részben, három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal


Szövegíró: Ranieri de’ Calzabigi

Látványtervező: Geresdi Zsófia

Dramaturg: Orbán Eszter

Karmester: Bartal László

Rendező: Lázár Helga


Szereplők:

 Orfeusz - Várhelyi Éva

Eurüdiké - Wierdl Eszter

Hymen - Kertesi Ingrid