Interjú

 


"Elvinni az operát az emberekhez..."


Sebők Monikát nem csak mint operaénekest ismerheti a közönség, hanem mint a Klasszikon együttes tagját is. (Az ún. "crossover" műfajt népszerűsítő együttes különböző zenei stílusokat vegyítve ad elő opera-átiratokat.) Az interjú első felében az énekesnőt a Klasszikon együttesről, a második részben pedig szólóénekesi karrierjéről kérdeztük.

 

(Az interjú 2010 szeptemberében készült.)

 


Mióta létezik a Klasszikon együttes, hogyan találtak egymásra?

 

Négy évvel ezelőtt kezdtük el az első műhelymunkákat Nagy László Adriánnal [a Honvéd Együttes Férfikarának korrepetitora, a Klasszikon zongoristája és hangszerelője - szerk. -], akivel a Honvéd Művészegyüttesben dolgoztunk együtt. Nagy egymásra találás volt a miénk, mert nekem réges-régi álmom volt, hogy ilyen stílusú zenét énekeljek. Csakhogy ez nem egyszemélyes munka, meg kellett találnom "az állandó jellegű tettestársaimat" hozzá. Adrián akkor már a SaxOrgan nevű formációban zenélt Zsömivel [Zsemlye Sándor jazz-szaxofonossal - szerk. -], ami szintén crossover produkció: orgonán és szaxofonon játszanak, a barokk zenét és a jazzt közelítik egymáshoz. A trió felállás tehát adta magát, az első évben így koncerteztünk. Martos Attila nagybőgős és Tiba Sándor dobos később csatlakozott hozzánk, így alkotjuk most a jól bevált "ötösfogatot" mindannyiunk nagy örömére.


Akkor már Klasszikon néven futottak?

 

Igen, pontosabban kezdetben még a produkciót hívtam Klasszikonnak.


Mit jelent a Klassszikon?

 

A "klasszikus" és az "ikon" szavakat vontam össze. Az első tíz számunkat kifejezetten egyes énekesek stílusában énekeltem. A Carmenből a Seguidilla például "piafos" volt, Júlia áriája pedig a Rómeó és Júliából "sinatrásan" indult. Aztán fokozatosan elkezdtük kibontani a saját stílusunkat, úgy, hogy közben minél sokszínűbbek maradjunk.


A hangszerelést Nagy László Adrián végzi. Csak ő, vagy azért együtt alakítják ki a számok végleges formáját?

 

Én általában kitalálom, hogy körülbelül mit és hogyan szeretnék énekelni, mivel az áriákat mégiscsak én ismerem a legjobban. Eldúdolom Adriánnak, aki tudja, hogy egy hangszeres feldolgozásba mi fér bele. Ő kialakítja az új kereteket, számomra hihetetlenül gyorsan és invenciózusosan. Aztán elkezdünk öten együtt próbálni, és mindenki hozzáadja a magáét, így alakul ki a végleges forma.

 

smint4

(fotó: Operaportál)

 

Izgalmas munka lehet, hiszen különböző zenei háttérrel rendelkeznek: operaénekes, klasszikus zenész, jazz muzsikus...

 

Így van, ettől olyan szép az egész. Egyfelől mindannyiunk horizontja tágul a közös munka alatt, másfelől remek érzés nagyszerű muzsikusok által megbecsültnek érezni magad, és azt a tudásszeletet, ami a tiéd. Volt persze egy-két dolog, amihez hozzá kellett szoknunk ennek a tulajdonképpen elődök nélküli alkotásnak a során. A könnyűzenészek például periódusban gondolkodnak, ami, mint kiderült, igen ritkán van jelen "sértetlenül" az áriákban, ezt zeneileg át kell hidalnunk az átiratokban. Vagy itt vannak az improvizációk: nekem eleinte nehéz volt, hogy nem előre meghatározott hosszuk van, hanem rá kell magad bízni az érzéseidre, és a társaidéra is, hogy meddig fejlesztjük, és mikor térünk vissza egy-egy improvizáció után. A fiúknak viszont ez természetesen jön, és bizonyos számú ütem után egy emberként belépnek.

 

A koncerteken az egyes számok között Ön mindig beszél is a közönséghez.

 

Fontosnak tartom az összekötő szövegeket, hogy elmondjam, hogyan jött létre a szám, és hogy beszéljek az adott operáról is. Egy klasszikus operagálán ezt ritkábban teszik meg, hiszen a közönség nagy része ott azért ismeri a műveket. De nekünk célközönségünk az is, aki általunk nyer betekintést az operák világába.


Említette, hogy a
crossover stílus és annak meghonosítása mindig is szívügye volt. Miért?

 

Itt nem csak a crossoverről van szó, hanem általában az opera népszerűsítéséről. "Az opera népszerűsítéséről van szó..." Észrevettem, hogy bár sokan idegenkednek az operától, megfelelő körítéssel igenis élvezettel fogyasztják. Évekig csináltunk a Honvéd Férfikar szólistáival egy olyan műsort, amiben humoros keretek között mutattuk be az operát, a közönség imádta. Hiszek abban, hogy ilyen tálalással az is megszeretheti a zenedráma műfaját, aki önmagától nem biztos, hogy elmenne egy előadásra. Ugyanez a helyzet a Klasszikonnal is, ahol zenei humorral érjük el ugyanezt a hatást. Eleinte egyébként nem is tudtam, hogy crossovernek hívják ezt a stílust, ami már nagyon régen tetszett nekem. A műfaj valahol Mario Lanzával kezdődött a régi amerikai filmmusicalekben, manapság pedig főként a crossover énekegyüttesek által közkedvelt.

 

smint5

A Klasszikon együttes

 

Nyilván vannak a Klasszikonnal kapcsolatban kritikus hangok is, hiszen sokan idegenkednek attól, hogy az eredeti műveket valaki átírja.

 

Én is tartottam ettől, az elmúlt években ezért sem lehetett igazán sokat hallani rólunk. Biztosan lesz, aki negatívan áll majd hozzá, de én már kissé lenyugodtam ez ügyben, mióta több neves szakember elismerő véleményét hallottam. Azt hiszem, hogy ez pont az a dolog, amit muszáj személyesen meghallgatni, hogy érezzék a mesterek iránti tiszteletet a zenénkben. A remekművek persze úgy tökéletesek, ahogy vannak, de mégsem gondolom, hogy ezekhez egyáltalán ne lenne szabad hozzányúlni. Nézzük meg a nagy sikerű, modernizált Shakespeare- feldolgozásokat! A Rómeó és Júliát például nagyon sokan ismerték meg Leonardo Di Caprióval. Azok a gyerekek is beültek rá, akik egyébként színházban nem néznének meg egy Shakespeare darabot.

 

Tehát Ön hisz abban, hogy egy Klasszikon koncert után lesz olyan, aki elmegy az Operaházba, jóllehet, korábban még soha nem járt ott?

 

Igen. Egy hölgy mesélte is nekem egy koncertünket követően, hogy a kislánya minden második szám után odasúgta neki, hogy szeretné, ha azt meghallgatnák majd eredetiben is, mert olyan szép. "...a műfajnak van létjogosultsága..." A saját ismerettségi körömben is látom, hogy elkezdtek érdeklődni. Tavaly pedig a Balatonnál léptünk fel, ahol az arra járó strandolók körében arattunk nagy sikert. Aggódtunk, hogy való-e oda egy ilyen koncert, aztán végül többszázas közönség gyűlt össze, és óriási sikerünk volt. De úgy gondolom, hogy az említettektől függetlenül is van ennek a műfajnak létjogosultsága, hiszen egy sajátos, új hangzást hozunk létre. Ha pedig a hallgatóságunk közül néhányan elmennek utána operába is, végképp elértük a célunkat.

 

smint1

A Klasszikon koncertjén

 

Ön operaénekes, a Klasszikon koncerteken azonban különböző stílusokban énekel. Ez az előadásmód, énektechnika, illetve az operai előadásmód nem keveredik Önben? Nem kezdi el az áriát színpadon is úgy énekelni, mint ahogy azt a Klasszikonban teszi?

 

Dehogy is, ilyenkor teljesen átállok. A Habanerát például már számtalanszor énekeltem el, abból az egyik az a "tangósított" változat, amit a Klasszikon koncerteken énekelek. Másrészt meg az újszerű ritmizálás csak a kísérettel együtt jelenik meg bennem. Egy színpadi fellépés előtt egyébként is mindig alaposan felkészül az ember.

 

A Klasszikon koncerteken a mikrofon miatt is nagyon más technikával kell énekelni, mint színpadon?

 

Részben, bár próbálunk ebben valahogy egyensúlyt tartani. Vannak olyan számaink, amiket úgy énekelek, ahogy egyébként is tenném a színpadon, és vannak a könnyítettebb, míves hangzású számok, mint például Júlia áriája, ami musical-es hangadást igényel: képzem a hangot, de nem adom hozzá azokat a rezonátortereket, amivel kifejezetten "operisztikussá" válik a hang. Végül van egy harmadik változat - ilyen például Cherubino áriája -, amit a Klasszikon koncerteken úgymond "torkosan" énekelek. Ezt már inkább csemegének szánom, de látom, hogy erre is van vevő. Nagyon tetszik a közönségnek, hogy egyszer csak kiesek abból a szerepkörből, ami egy primadonnát szokott jellemezni, és hirtelen ott állok egy naturális hanggal.


Az általam hallott koncertjükön volt egy negyedik verzió is: Musetta áriáját változtatások nélkül adta elő, zongorakísérettel.

 

Igen, ez is azért volt, hogy az estet minél változatosabbá tegyük. Eleinte egyébként úgy gondoltam, hogy bizonyos áriákat, mint ezt is, nem mikrofonba fogok énekelni. Ám a fülnek nem igazán kellemes, ha az egyik szám hangszóróból szól, a másik meg nem. Viszont dob mellett tizenhárom áriát mikrofon nélkül, szinte egyhuzamban végigénekelni nagyon megterhelő lenne, ezt senki nem csinálja. Ráadásul énekesként a crossover pont attól vonzó, hogy a művekben rejlő kis nüanszokra is figyelhetünk a hangosítás miatt, nem elsődleges szempont, hogy minden egyes hang átszóljon egy zenekaron. Hosszú távon persze a megfelelő térhangosítás lenne a megoldás, de ehhez olyan technikai háttér kell, ami most még nem áll a rendelkezésünkre.

 

Külföldön is jártak már?

 

Még nem, de tervezzük. Nehéz a tagok szabadidejét összeegyeztetni. Az utóbbi időben mindenhol terjed az "alapos" megoldás, vagyis hogy CD-ről megy a zene, és arra énekelnek rá. Én azonban az élő zenét preferálom, a közös muzsikálást. Csapatjátékos vagyok, azt szeretem, ha közösen dolgozunk meg valamiért, és azt mutatjuk meg az embereknek. Attól lesz egyedi egy produkció, akkor tudjuk a magunk elképzeléseit megvalósítani. Visszatérve a kérdésére: szívesen mennénk külföldre, mert ott már sokkal nagyobb a "könnyű klasszikusok" elfogadottsága és rajongótábora. A múltkor néztem a tévében a Classical Brit Awards gálát, ahol igen nagy százalékban képviseltette magát a crossover. Hosszabb időre azonban nem szeretnék külföldre menni, operaénekesként sem. Szeretem, ha az anyukám is megnézhet, a barátaim is velem örülhetnek, és az utolsó pillanatig azokkal együtt készülhetek egy produkcióra, akik lelkileg és szakmailag is mindig ott állnak mögöttem.


Átlagosan mennyi fellépése van a Klasszikonnak?

 

Még nem sok, hiszen mindannyiunknak van más "zenélni valója" is, nem is akármilyen: Fesztiválzenekar, orgonamuzsika, Free Style Chamber Orchestra, és még sorolhatnám. Azt is ki kellett várnunk, hogy kiforrja magát a dolog, és legyen végre mögöttünk egy menedzsment. Most már ez is megvalósult, tavaly készült el a demo CD-nk, hamarosan pedig megjelenik az albumunk is.

 

smint6

A Klasszikon koncertjén

 

Térjünk át az Ön személyes pályafutására és menjünk egy kicsit vissza az időben. Mikor kezdett el zenével foglalkozni? Voltak-e más zenészek a családjában?

 

Nem, bár nagyon dalos ajkú család a miénk. Először gyanakvással nézték, amikor közöltem, hogy zongorázni szeretnék. Kitartó voltam, mert a zongora szak nagyon telített, évekig kellett várnom. Közben csellóztam is, mert oda viszont volt hely. Mindez még általános iskolás koromban volt. Utána elkezdtem járni a városi gyerekkarba. Szerintem fantasztikus dolog az együtt éneklés, a mai napig híve vagyok a kórusmuzsikának. Középiskolába az érdi Vörösmarty Gimnáziumba jártam, természetesen ott is tagja voltam a gimnáziumi kórusnak.

 

Ez után következett a Weiner Leó Konzervatórium.

 

Igen, még érettségi előtt ismertem meg Bikfalvy Júliát, ő vett fel magához a konzervatóriumba. Párhuzamosan elkezdtem a Bölcsészkart is, magyar szakon, mivel a nyelvészet és az irodalom mindig is nagyon vonzott. Az egyetemen nyilvános beszéd és hangtan programot is végeztem, végzettségem szerint műsorvezető is lehetnék.

 

Mikor csatlakozott szólistaként a Honvéd Együtteshez?

 

Egyetem alatt. A Férfikarral léptem fel és az azóta sajnos megszűnt Népi Zenekarral, utóbbival főleg operett gálákon.


A Honvéd Együttesbe felvételiznie kellett?

 

Nem. Akkoriban a Honvéd Együttes adott próbahelyet a Fiatalok Budapesti Operastúdiójának, aminek én is tagja voltam. Ott sokan megnézték a próbáinkat és engem végül felkértek szólistának. A Honvéd Együttes számos lehetőséget adott nekem, nagyon sokféle stílusban kipróbálhattam magam.

 

Meddig énekelt ott?

 

Sok éven át. Egy időben úgy volt, hogy kimegyek Bécsbe, ahol felvettek a Musikhochschule-be, akkor eljöttem a Honvédból, hogy aztán pár évvel később visszatérjek, és újabb fantasztikus évadokat töltsek ott.


Az említett Operastúdiónak már a konzervatórium alatt tagja lett?

 

Igen. Az Operastúdiót az akkori tanárom, Bikfalvy Júlia alapította. Akkoriban csak azt tudtam, hogy a színpad, a zenés színház vonz. Csak később derült ki, hogy a komolyzene irányába megyek tovább és nem a musical felé, amit egyébként azóta is szívesen énekelek időnként. Az Operastúdiónak 6 évig voltam a tagja, és olyan emberekkel volt ott alkalmam együtt dolgozni, mint Vásáry Tamás, Harazdy Miklós, vagy Oberfrank Géza, aki később mentorom lett. Nagy lehetőségeket kaptunk, néha talán túl korán is kaptuk meg ezeket, hiszen a hangnak van egy természetes érési folyamata. Egy mezzo pedig még később érik, én is gyakran kaptam a megjegyzést, hogy "mit akarok 20-22 évesen". De belekóstolhattunk a komoly munkába. A Figaro házasságán például egy éven keresztül dolgoztunk, erre később azért már nem sokszor van alkalma az embernek. A mai napig szóról szóra tudom az ott tanult szerepeimet.

 

Közben még a Palládium Színházi Műhelynek is tagja lett.

 

Nagyon intenzív stúdium volt, hiszen a prózai színjátszás különbözik valamelyest az operaénekes színészi munkájától. Éneklés közben ugyanis nem lehet színészileg mindent megcsinálni, ott egy picit stilizált marad minden. A Palládiumban megtanultam, hogy a színpadon semmitől ne jöjjek zavarba.

 

Már nagyon fiatalon sok mindennel foglalkozott, szórakozni nem is maradt ideje.

 

Igen, én jó kislány voltam, 30 évesen voltam először diszkóban! Persze akkor már gyorsan ki is menekültem onnan! [Nevet.]

 

Zeneakadémiára nem akart menni?

 

Sokszor gondoltam rá, de nekem nagyon jó volt Bikfalvy Júliánál hangképzést tanulni, aki hagyta, hogy minden fachban érvényesülhessek. Széles spektrumú ugyanis a hangom, és féltem, hogy mások majd ide-oda tologatnak, ahogy ez azóta gyakran meg is történt velem. Voltam én már alttól kezdve szopránig minden.


Később járt hangképzésre Wiedemann Bernadetthez és Maria Theresa Uribéhez is.

 

Igen, nagyon sokat köszönhetek nekik. Wiedemann Bernadett hangról-hangra kidolgoz egy áriát, mindenre van egy olyan technikai megoldása, aminek köszönhetően az énekesen nem látszik az erőlködés. Maria Theresa Uribétől pedig a lelki hozzáállást tanultam meg. Hogy hogyan kell végigvinni egy karaktert, mi annak a lelki és érzelmi háttere. Rajtuk kívül nagyon sokat köszönhetek Pattantyus Judit kolleganőmnek és Bécsi Gizellának, a korrepetitoromnak is.

 

Mikor dőlt el, hogy operaénekes lesz?

 

Amikor Bikfalvy Júliához kerültem, még inkább musical énekesnő akartam lenni. "Amin elkezd az ember dolgozni, azt meg is szereti...." Ő azonban egy év alatt megismertetett a komolyzene szépségeivel, és megmutatta, hogy mire képes a hangom. Egyébként, amin elkezd az ember dolgozni, azt meg is szereti. De azt is láttam, hogy a musicalt amúgy is sokan szeretik, az opera viszont olyan ügy, amit "vinni kell". Most már egyértelműen operaénekesnek tartom magam.

 

Mikor debütált operaénekesként?

 

Még 1996-ban, Cherubinóként az Operastúdióban.


És a Magyar Állami Operaházban?

 

2003-ban lettem tagja a Magyar Állami Operaház Operastúdiójának, az operaházi debütálásom is ehhez kapcsolódik. Tizenvalahány ifjúsági előadást csináltunk akkoriban az Operaházban és az Erkel Színházban. Főleg a Sevillai borbélyban énekeltem Rosinát, a Figaro házasságában Cherubinót és a Varázsfuvolában Második Dámát. És ott voltak az Operabarát Gálák, ahol Dorabellát, Lolát, Carment is megmutathattam.

 

smint2

Ramiro szerepében (Mozart: Az álruhás kertészlány)

 

Az operaházi fellépései azonban ezt követően megszakadtak.

 

Igen, pedig a 2004/05-ös évadra három szerepre is ki voltam írva: Cherubinóra, Mátyásra és Ceprano grófnéra, összesen 12 előadásra. Akkoriban azonban több változtatásra került sor, és én, a rám jellemző módon megelégedtem a Ramiróval, amit végül az Erkelben játszhattam el Mozart Az álruhás kertészlány című operájában. A következő évben a Budapesti Operabarátok Alapítvány ösztöndíjasa lettem, és ez jelenti azóta is a kapcsot az Operaházzal.

 

Ez mit takar?

 

Az ösztöndíjas fiatalok Oberfrank tanár úrral dolgozhatnak együtt, operaházi szakemberekkel tanulnak be egy-egy szerepet, amiket aztán az Operaházban rendezett Operabarát Gálákon be is mutatnak. Persze nem mondom, hogy ne vágynék több lehetőségre itt, vagy vidéki színházakban, de nagyon nagy a verseny és sok a jó énekes, akik már benne vannak a körforgásban. Én jobbára járom az én alternatív utamat, és igyekszem elvinni az operát olyan emberekhez, akik egyébként nem nagyon jutnak el az Operaházba.

 

Ön tagja az Opera-Cirkusz nevű társulatnak is, Cselóczki Tamással, Domahidy Lászlóval, Egri Lászlóval, Hajdu Andrással és Konkoly Balázzsal. Mit kell erről a társulatról tudni?

 

Az Opera-Cirkusz tagjai mind a Honvédnál voltak kollégáim, velük kezdtük el ezt a humoros opera műfajt. Viccesen, humoros konferálással adunk elő operaslágereket. A Honvédban több száz ilyen előadásunk volt. Később úgy döntöttünk, hogy a műsort tovább visszük, mert van rá igény. Akkor hoztuk létre az Opera-Cirkuszt, amivel néhányszor fel is léptünk. De ez is menedzsmentet igényelne, nehéz megszervezni a közös találkozókat, hiszen mindenki leszerződött azóta másfelé, úgyhogy a produkció most "hibernált" állapotban van.

 

Versenyeken indult?

 

Nem nagyon. Én egy támogató légkörben tudom a legjobbat nyújtani, nem vagyok versenyző típus. Kevés versenyre jelentkeztem, a felére el sem mentem. Amire mégis, azon úgy éreztem, mintha nem is én lennék, aki énekel, és nincs közöm ahhoz, amit csinálok.

 

smint3

(fotó: Operaportál)

 

Korábban utalt már a széles spektrumú hangjára. Ez pontosan mekkora hangterjedelmet takar?

 

Színpadon kis f-től háromvonalas d-ig énekelek, az Éj királynője-átiratot adom általában elő d-vel, illetve egy másik változatban fél hanggal lejjebb.

 

Tehát könnyedén tudna szoprán szerepeket is énekelni.

 

Igen, de ebben nem nagyon bátorítottak, hiszen szoprán még sokkal több van, mint mezzo. "A koloratúr mezzo ritka jelenség..." Viszont az a fajta koloratúr mezzo, amit én tudok, ritka jelenség. Ilyen szerep például Hamupipőke vagy Rosina. Persze sok más koloratúr mezzo szerep is van, főleg Massenet és Rossini operákban, de ezeket itthon nem játsszák. Koncerten viszont igyekszem ezekből is minél több áriát előadni.

 

Milyen zenét szokott hallgatni?

 

Sokfélét. Ha operát, akkor főleg férfihangokat, Domingót például nagyon szeretem. A nők közül sem elsősorban mezzókat hallgatok, hanem Katia Ricciarellit, Rost Andreát. A mezzók között Teresa Berganza a kedvencem. De rengeteg CD-m van, és nem csak operát hallgatok. Szeretem Barbra Streisandot és persze egyes crossover énekeseket is! Közülük is kiemelkedik egy norvég énekesnő, Sissel Kyrkjebø - aki már tizenvalahány éve csinálja ezt a műfajt - és az olasz Alessandro Safina.

 

Ha jól tudom, dramaturgként is dolgozik.

 

Igen, szinkrondramaturg is vagyok, ez is a nyelvszeretetemhez kapcsolódik. Most, legújabban a francia nyelvet igyekszem elsajátítani, mert érzem, mennyivel könnyebb olyan szövegeket megtanulni, amit rögtön, vagy minimális szótárazással megértek.


Milyen nyelven beszél még?

 

Angolul magas szinten, németül elfogadhatóan beszélek, és persze elboldogulok olaszul is.

 

Mindemellett óvodásokat is tanít.

 

Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, de ma már csak heti egy napot tudok erre szánni.


Túl sok szabadideje nem lehet. Amikor mégis van, mit szeret legszívesebben csinálni?

 

A családdal vagyok vagy sportolok. Szeretem a téli és a vízi sportokat. Persze, jól meg kell gondolnom, mit mikor vállalok be. Ha megfázom, az egy hónap kiesést is jelenthet az éneklésben. Idén nyáron például ezért nem mentem végül vízisíelni.

 

Mikor lép fel legközelebb operaelőadáson?

 

Az Online Kulturális TV opera sorozatában, a Sevillai borbélyban, Rosina szerepében. Rövidített formában, magyarázatokkal adjuk elő az operát gyerekeknek, a Miskolci Színházzal kooprodukcióban. Lesz egy dalestem is a Fészek Klubban, és függőben van egy Háry János produkció, aminek a "belsős" bemutatója már volt, ebben Mária Lujzát énekelem.

 

Csák Balázs

 

Galéria

"Elvinni az operát az emberekhez..."