Kritikák

 

 

"Ahogyan az általában lenni szokott, a két párhuzamos szereposztásból valójában egy ideális telne ki. (...) Az ifjú szerelmesek (Rosina és Almaviva) alakítói közül a Sáfár Orsolya-Megyesi Zoltán páros viszi a pálmát. Hangminőség és énektechnika tekintetében is állják a sarat, talpraesettségükkel is hamar elnyerik szimpátiánkat."

(Rossini: A sevillai borbély, Hajdú Online, Balogh József, 2013. 04.02.)

 

"Sáfár Orsolya (...) alkatilag megvesztegetően tökéletes naiva, s éneklése is szimpatikus."

(Bizet: Carmen, Muzsika, Bóka Gábor, 2012. május)

 

"Sáfár Orsolya (...) szépen énekelte a tündéráriát."

(Verdi: Falstaff, Muzsika, Tallián Tibor, 2012. április)

 

"A mostanában szerencsére egyre több szerepben látható Sáfár Orsolya ismét nagyon jó benyomást tett. Micaëla persze egyszerűbb figura Carmennél, és színészi megformálása nem is jelentett az énekesnőnek gondot, aki a miskolci Bohémélet Mimìje után ezúttal is bizonyított. Puccini operájában a drámaibb oldalát is megmutathatta, ezúttal viszont a líraibb hangvétel és hangszín dominált. Áriája az előadás kiemelkedő pillanatai közé tartozott."

(Bizet: Carmen, Operaportál, -csb-, 2012. március)

 

"Szerelmespárunk fiatalos és hamvas, ami magától értődővé teszi minden mozdulatukat.Sáfár Orsolya inkább kislányosan üde megjelenésével, Horváth István nemesen könnyed frazírozásával hat."
(Verdi: Falstaff; szinhaz.net, Márok Tamás - 2012. február 27.)

"Mimì szerepében először Sáfár Orsolya mutatkozott be. Ígéretes debütálás volt, a fiatal énekesnőből idővel kiváló Puccini-énekes válhat. (...) Kissé megilletődötten kezdett (...). Később egyre magabiztosabb lett, és jól megállta a helyét Mimì harmadik felvonásbeli, drámaibb hangvételű jeleneteiben is. Az énekesnő szép hangszín birtokosa, amely hang (...) többnyire minden regiszterben jól érvényesül. Összességében egy jól kidolgozott hangi produkciót hallhattunk (nem mellesleg egy gyönyörű magas C-vel). Az alakítás, a színpadi játék hiteles volt, vonzó megjelenése Sáfár Orsolyát külsőleg ideális Mimìvé teszi."
(Puccini: Bohémélet; Operaportál, 2011. december 1.)
 

"A magánénekesi gárda díszei (...) a Mimìt és Musettát alakító énekesnők voltak. Sáfár Orsolya mind hangilag, mind alkatilag megfelel Puccini hősnőjének. Jól éreztette velünk, hogy Mimi egy beteg kismadár, aki a vég előtt még egyszer vidáman repülni szeretne a Nap melege felé. (...) El lehet mondani, hogy eddigi szerepei közül Mimí fekszik neki a legjobban hangilag. Ha alakításaiba még több egyéni színt visz, akkor néhány év, és Sáfár Orsolya vezető lírai szoprán lehet."
(Puccini: Bohémélet; Magyar Fórum, Medveczky Attila, 2011. december 1.)

 

"Szép hanggal rendelkező, ígéretes tehetség, Sáfár Orsolya alakította a főhősnőt. Üde, hamvas Mimì jelent meg általa, és sikerült a figura lírai és drámai oldalát egyaránt megmutatnia."
(Puccini: Bohémélet; Operavilág, Vona Ildikó, 2011. december 6.)

 

"Sáfár Orsolya gyönyörű hangon énekelt, muzikalitása sokat ígérő. Az angyal szólamának szépségeit, virtuozitását nagyszerűen adta át a közönségnek (...)"

(Beethoven: Krisztus az olajfák hegyén; Papiruszportál, szaboi, 2009. augusztus 3.)

 

"A kisebb szerepekben...Sáfár Orsolya is kitűnő volt. Ugyancsak hibátlanok voltak a kisebb vokális együttesek."
(Schönberg: Mózes és Áron; Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, 2009; revizoronline.com, Malina János, 2009. június 25.)

 

"Magasan kiemelkedett Sáfár Orsolya Pamina szerepében, érett, szépen megformált, érzelmileg is ábrázolt szerelmes lányt hallottunk, ráadásul az énekesnő színpadi megjelenése is nagyon kellemes. Érdemes meghallgatni más szerepekben is."
(Mozart: A varázsfuvola - keresztmetszet; Művészetek Palotája, Budapest; Papiruszportál, szaboi, 2009. január 17.)

 

"A kis Yniold szerepét eredetileg gyermekhangra képzelte Debussy. Sáfár Orsolya termetével, világos hangjával közel hozta Yniold-t, együtt féltünk vele az ablakból való leselkedésnél, vagy inkább a felnőtteket kényszerből fürkészésnél."
(Debussy: Pelléas és Mélisande; Művészetek Palotája, Budapest; Papíruszportál, Lehotka Ildikó, 2007. június 21.)

 

"Ki kell emelni Meláth Andrea és Sáfár Orsolya megjelenését (Geneviéve és Yniold szerepében). Előbbi igényesen artikulált, kidolgozott dinamikai különbségekkel árnyalt éneklése, és Sáfár Orsolya szép pianói sokat adtak hozzá az előadáshoz."
(Debussy: Pelléas és Mélisande; Bartók+ Miskolci Nemzetközi Operafesztivál; Operaportál, Csoma Orsi, 2007. június 16.)

 

"Sokkal inkább magára vonta figyelmemet a fiatal énekesgárda, különösen Kálmán Péter és Sáfár Orsolya, akik kiváló zenei spontaneitással alakították De Siriex, illetve Olga Sukareva komikus mellékszerepét."
(Giordano: Fedora; Miskolci Nemzetközi Operafesztivál; Muzsika, Csurkovics Iván, 2006. augusztus)

 

"Sáfár Orsolya szerepe a leghálásabb. Despina, a szobalány minden csínyben benne van: álruhás orvosként és jegyzőként kell részt vennie a muriban, így aztán az énekesnek arra is van lehetősége, hogy komikai vénáját megcsillogtassa. Sáfár Orsolya a követelményeknek maximálisan eleget tett: bátran csinált magából bohócot a rá aggatott, korszakidegen maskarákban."
(Mozart: Così fan tutte; KonTextus.hu, Kónya Orsolya, 2006. június 30.)

 

"Zerlina fejlődéstörténete, nőiségének kivirágzása ritkán valósul meg olyan teljességgel, báj és vokális tisztaság olyan harmóniájával, mint Sáfár Orsolya alakításában."
(Mozart: Don Giovanni, Magyar Állami Operaház; Élet és Irodalom, Fodor Géza, 2006. február 10.)

 

"És akkor a meglepetés. A számomra eddig ismeretlen Sáfár Orsolya először Adinaként tűnt fel Gregor József oldalán, majd Norina és Lauretta áriáját hallhattuk tőle. Meggyőző biztonsággal énekel, és érdekes, egyedi hangszínnel rendelkezik, nem tucathang. Érdemes lesz odafigyelni rá."
"Operamesék hangokra - A basszus"; Óbudai Társaskör; (Café Momus, kalahari, 2005. április 8.)

 

Galéria

"...báj és vokális tisztaság ritka harmóniája..." (Élet és Irodalom - Fodor Géza)