Tóth Abigél Rebeka, a Fazekas Általános Iskola 2. b. osztályos tanulója, aki a Didergő királyban a Kislányt játszotta.
Hogy érzed most magad?
Izgultam, vajon mi lesz, de most már jobban vagyok. Most már megkönnyebbültem, mert szerintem jól sikerült.
Mitől féltél legjobban?
Attól, hogy később vagy hamarabb kezdek valamit, mint kéne. Féltem, hogy lekésem azt, amikor le kell vennem a király koronáját.
Szerinted miről szól ez a darab?
A királyt senki sem szerette, csak azt tették, amit mondott, és amikor a kislány törődni kezdett vele, a szíve felmelegedett, és ezért érezte magát jobban.
Azt hallottam, nem csak énekelsz, hanem hangszeren is játszol.
Hegedülök, de táncolok is, és kórusban is énekelek.
Ha nagy leszel, szeretnél zenével foglalkozni?
Nekem most tetszik ez a pálya, lehet, hogy itt maradok, de még nem tudom pontosan.
Milyen élmény volt a szerzővel találkozni?
Nagyon örültem.
Bujdos Mátyás, a Fazekas Általános Iskola 2. b. osztályos tanulója.
Milyen érzés, hogy túlvagy az előadáson?
Hát jó!
Ez az első alkalom, hogy színpadon szerepelsz?
Igen.
Mitől féltél legjobban?
Semmitől!
Mi tetszett legjobban?
Az egész!
Kit játszottál a Didergő királyban?
A népet, és táncoltam is.
Szerinted miről szól ez a darab?
Arról, hogy van egy király, aki nagyon fázik, és jön egy kislány, aki megszabadítja a fagytól.
Hogyan folytak a próbák? Mesélj!
Úgy volt, hogy először, mikor még nem jött a rendező bácsi, addig csak külön próbáltunk, utána, amikor jött a rendező bácsi, összeraktuk az egészet, és ami nem volt jó, azon a rendező bácsi javított.
fotó: Operaportál
Várhegyi Tímea, 17 éves, Herman Ottó Gimnázium, hegedű
Milyen volt részt venni ebben a produkcióban?
Nagyon kemény munka volt, nehezek voltak a próbák, de nagyon-nagyon szép lett, és úgy érzem, mindent megtettünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Nagyon jó volt a zenekarral együtt dolgozni, és igazi felüdülés, hogy készen vagyunk, és megvolt a műsor.
Milyen érzés gyerekekkel, gyerekeknek játszani?
Még soha nem szerepeltem ilyen jellegű darabban. Az egyetlen előadás, amelyben a kórus és a zenekar együtt szerepelt, Decsény János Kati dalai című műve volt, karácsony körül játszottuk először. A Didergő királyban viszont a kórus és a zenekar mellett dráma és tánc is volt. Így egészen más, hiszen nagyon sokfelé kellett figyelni, mindent nagyon pontosan kellett csinálni, mivel a legapróbb hiba is széthúzhatja az egészet. Szerintem ügyesek voltunk, mert sikerült összetartanunk.
Nem nehezítette a próbákat, hogy a gyerekek még ennyire kicsik?
Nem éreztem, hogy kicsik, mert nagyon fegyelmezettek voltak, és úgy dolgoztak, mint a nagyok. Nagyon ügyesek voltak!
fotó: Operaportál
A mű eredetileg pedagógiai céllal is íródott. Milyen zenei tapasztalataid vannak a művel kapcsolatban?
Szerintem nagyon szép mű, és könnyen feldolgozható. Szőnyi Erzsébet egy nagyon szép történetet zenésített meg. Van benne egy-két zeneileg kifejezetten nehéz rész, de egyébként lejátszhatónak tartom. Sokat gyakoroltunk, mert igazából nem a zenei része volt nehéz, hanem az összetettsége, hogy a kórusra és a táncosokra is figyelni kellett. A végén például volt egy rész, ahol az "egyeket" sokkal hangsúlyosabban kellett játszanunk, hogy a táncosoknak ne akadjon össze a lába. Ezek az apró dolgok tették nehézzé, hiszen ezek rengeteg figyelmet igényelnek.
Meglepett, hogy találkoztatok a szerzővel?
Számítottam rá, hogy eljön, és amikor láttam az árokból, hogy egy idős hölgy megy föl a színpadra, már tudtam, hogy ő az, de mégis meglepetés volt mindannyiunknak.
Ferencz Zsófi
Június 13., Miskolci Nemzeti Színház - Kamara Színház
A Fazekas Iskola, Miskolc előadása
Szőnyi Erzsébet: A didergő király
Közreműködik a Fazekas Gyermekkar és a Fazekas Vonószenekar
Karvezető: Balásné Molnár Ildikó
Zenekarvezető: Várhegyiné Gazda Emese
Rendező: Horváth Zoltán
Cselekmény:
Seholsincs ország királya, Kótyomfitty fázik. Hiába vágják ki parancsára a birodalma fáit, bontják ki és tüzelik fel a háztető gerendáit, a király egyre jobban didereg. Hirtelen egy kislány áll a király elé, aki szemrehányást tesz neki az erdők és a házak pusztításáért. Mint mondja: a madarak elröpültek, az emberek fáznak a tető nélküli házaikban.
A kislány megfogja a király kezét, aki ettől felmelegszik - a gyermeki szeretet csodát tett. A király az egész országát megvendégeli, a házakat rendbe hozatja, újra nőnek a fák, és újra énekelnek a madarak.
(Forrás: Miskolci Operafesztivál)
Fotók: Vajda János
Június 13., Miskolci Nemzeti Színház - Kamara Színház
Az Egressy Béni - Erkel Ferenc
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény előadása
Szőnyi Erzsébet: Az igazmondó juhász
Karvezető: Murvainé Bodnár Ildikó
Karmester: Gergely Péter Pál
Rendező: Majoros István
Cselekmény:
Mátyás királyt meglátogatja a Burkus király. Mátyás büszkén mutatja be a birodalmát, és elmondja: van neki egy aranyszőrű báránya. Egy juhász őrzi, aki arról híres, hogy még sosem hazudott. A Burkus király kételkedik ebben, ezért fogadást kötnek: ha hazugságon kapják a juhászt, Mátyás odaadja a fele birodalmát a Burkus királynak. Ha viszont igazat mond, akkor a Burkus király adja át a fele királyságát, ráadásul a lányát is.
A Burkus király elmegy a juhászhoz, próbálja meggyőzni és megvesztegetni, hogy adja oda neki a bárányt. Nem sikerül. Ekkor a lányát küldi el hozzá, és neki a juhász nem tud nemet mondani - odaadja az aranyszőrű bárányt.
Amikor Mátyás király rákérdez, mi történt a báránnyal, a juhász nem tud hazudni. Megmondja, hogy elcserélte egy fekete bárányra, aki szintén egyedülálló szépség a világon. A fekete bárány pedig a Burkus király leánya.
A fogadás eldőlt: a királylány a juhászé, a fele királyság pedig Mátyás királyé lett.
(Forrás: Miskolci Operafesztivál)
Fotók: Bócsi Krisztián
Kapcsolódó cikkek:
Szeretet és jóság (Interjú Szőnyi Erzsébet zeneszerzőnővel)
